Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-24 / 39. szám
XXX. évfolyam. 39-ik sz. Szatmár 1904 szept. 24. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szombaton. 9641X2® \ '9 . c yV y-'ö'i 'rs<V* i- y ^ L p. ELŐFIZETÉSI ÁB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Csatornázás és vízvezeték. A napokban rendőri tisztviselők, rendőrök járták be a magánlakásokat, a köz- tisztasági szabályokat ellenőrizték. A kövezet vizvezető árkait a városi hatóság mésztejjel locsoltatta meg. A városi főkapitány külön hirdetménynyel inti a lakosokat, hogy udvaraikat tisztán tartsák. Ebből az intézkedésből az is tudja, hogy baj van, a ki sem a város, sem a maga bajaival soha som törődik. — Tudjuk nagyon jól, hogy a midőn éveken át, tűz nem volt, szünetelt a tüzrendóri vizsgálat, de a járványos betegségek elleni óvintézkedések minden évben előkerültek, mert kissebb nagyobb mérvben járvány mindég volt. Jelenleg szórványosan a tífusz betegség lépett fel, terjedésének megakadályozására a legszigorúbb óvintézkedések foganatosítása várható. Az epidemikus, úgynevezett heveny ragályos betegségnek, régi tanyája nemcsak a mi városunk, hanem nagyon sok hasonló város. Különösen azok a városok, a melyek vízvezetékkel, csatornázással ellátva nincsenek — a hol rossz ivóvize van a városnak, ahol nincs meg az alkalom arra, hogy a naponkint összegyűlendő szemet és piszok, még mielőtt nagyobb rothadásnak indulna : eltávolittatnék. A mi városunk is úgy van kikiáltva, r A R C Z A. Virágszáiak. (A. V. menyaszonyi koszorújába.) „Az ábránd rövid.' Schiller. Habon libeg a czifra sajka, Jer I lépj reá, jer ! add kezed , . . Bár hullámra hullám gyúródik. Utad mégis szép lesz neked. Az ég derült I — a part virágos . . . Feléd mosolyg egy szebb világ, Hol előtted a rózsa bókol S reád hajol a myrtus-ág. Jer 1 — óh ne félj, előre bátran! Miért remegsz, mond csak nekem ? Szélcsend van most! — mitől se tarts te, Hab gyakran van a tengeren. Játékidat bevégezéd im, Neked az ábránd már való; Nincs mit rajta titkolni, hidd el; Szeretni: szép ! — szeretni: jó! Hajh ! hiába, — tűnnek az évek, jb-Z-ERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban.-$■ Nyilttér sora 16 fillér. <$>mint egy járvány fészek. Azt azonban bármikor számadatokkal igazoljuk, hogy nem rosszabb a helyzet, mint más hasonló városban. Sok helyütt a járványos betegségeket, — kereskedelmi és más szempontból eltitkolják, — és hézagos a hatósági ellenőrzés is. Nállunk egy pár esetnél is a pesti lapok tudósítói azonnal tele kürtölik az országot, hogy tifusz járvány uralkodik. Ennek aztán az a következménye, hogy városunk közegészsége felette rossz hírben áll, — az idegen csak úgy húzódik téliünk, sokan bár szeretnének a városba beköltözni de a miatt visszatartják magokat. Nemcsak nállunk, hanem más hasonló váiosokban is felette fontossággal bir a közegészségi viszonyok javítása. Ez ma már országos kérdés, —- melylyel első sorban törődni kell, a cél elérésére szívesen áldoz mindenki, egy város sem sajnálhatja pénzét ha lakosai élete és egészségéről van szó. Mint a midőn a polgármester újból megválasztatott rövidc beköszöntőjében kijelentette hogy minden erejével és tehetségével anyagi áldozattól sem riadva vissza a közegészségi viszonyok javítására is fog törekedni. Idejét ugyan még nem múlta, — de sajnosán kell nélkülöznünk, hogy évek óta, a kidolgozott csatornázási terv és vízvezeték keresztül vitelében nem történt semmi sem Az a kis meszelés a mely a folyárok piszkait egy 24 órára fehérre festi, éppen arra való, hogy megijedjen a bacilus tőllo, ha éppen ijedős. Más és nagyobb rendszabályokhoz kell nyúlnunk, be kell hozni, — a közegészség javítására és biztosítására, az egyedül alkalmas csatornázást és viz vezetéket. Jóllehet ez ujabbi és nagymegterhel- tetóst hoz reánk, —- de ez minden egyes ember, gazdag vagy szegény, felnőtt, vagy gyermek érdekében történik és mint már beláthatjuk hogy elkerülhetetlen. A városnak már eziránt jóváhagyott foganatosítható közgyűlési határozatai vannak. Annyit áldoztunk és költettünk az utóbbi 10 óv alatt, a mit elkerülhettünk volna, hogy abból a csatornázási költségek kiteltek volna. A város törzs vagyonából «70.000 frtéri értékesítettük a Csonkás és Darvas erdő részleteket. Ezen összeget bár a pótadó leszállítására szántuk, de biz azt a célt, mivel sok mindenre elköltöttük, el nem értük. Ha az erdők vételárából egy millió koronát e célra kiszakítunk, ma már a város minden kivánalmaknak, közegészségi tekintetben is megfelelne A viz vezeték és csatornázás létesítése a befektetett tőke egyrészének jövedelmét feltétlenül biztosítaná. A háztulajdonosokra ilyen cimü méri^Ksacm»B9BsaaBBaaaiwp«sa«aim^ S a bimbóból virág fakad; Letépjük a fejlett virágot, Mely élt, virult hüs lomb alatt; Letépettéi te is szivünkről, Csak emléked maradj, csupán . . . Utánnad kis kerted virági Elhalnak ősz borulatán. Boldogságban óh! ne feledd el, E házat; — kis bölcsőd helyét; Itt szunyádéi te dajka nótán, Itt hal Iga tál annyi regét, T üudérs zige tnek báj airól, S oly szépek voltak álmaid . . . Csillagsugárból méla holdnál Itt szőtted titkos vágyaid. De im duzzd, leng a vitorla, S az uj haza*) epedve vár ; És int feléd mosolyogva népe, Kelj útra mint vándor madár. Fáj távozásod mint a fának Midőn ősszel a lombja hull . . . Ugy-é azért miénk maradsz te ? Szeress ! remélj! s élj boldogul 1 *) Újpest. Bécs, Budapest, Csongrád. Irta : L—gy. (Folytatás.) Magas állásukból nézve eltűntek a terep egyenlőtlenségei, úgy hogy a vidék egyetlen síkságnak látszott csak a távolból lehetett emel- kedések gyönge körrajzát látni. Mi lettünk volna a legboldogabbak, ha, mikor magunkkal hozott elemózsiának — utunk e e pontján — nyakára hágtunk, rágy újíthattunk volna, De tudtuk hogy, a magasságát változtató léghajóban való cigarettazás egyenlő lenne azzal, hogy a valaha bemutatott legszebb tűzijátékok számát egygyel szaporítsuk. Egy órakor már a felhők fölött jártunk. Ezek megzziről igényteleneknek látszottak, de egyszerre csak tökéletesen elfedték előlünk a földet. Jó ideig az egész világból csak a napot és a ködtengert; láthattuk. Hogy azonban ne jusson eszünkbe elhagyatottságunk, a nap gyönnyörü látványban részesített: hajónk árnyékát vetítette az alatta lévő fellegekre és csodás élesen szine- Kósa Ede. zett szivárványkoronggal vette körül. Közönséges földrajzi érzékünk azt mondta.
