Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-08-27 / 35. szám
35-ik sz. XXX. évfolyam. TÁRSADALMI ÉS Szatmár 1904 aug. 27. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. A Dalegyesület és Zeneiskolája múlt évi történetéből. A lefolyt esztendő korszakalkotó és mindég emlékezetes éve lesz a Dalegyesületnek. Nagy és komoly munka után ebben az évben érte meg a Dalegyesület működésének alapszabályszerü s valódi célját, a Zeneiskola megalapítását, hogy városunk zenei műveltségét nemcsak az énekművészeitől, hanem oktatás utján tudással is gyarapítsa. Mindakét célnak nehezen bár, de buzgalommal felelt meg. Az énekmüvószettel a szokásos dalesteteken kívül más alkalmakkor is szerepelt. A lefolyt évben adott 4 dalestélyt. Szerepelt a Dalegyesület ezen kívül a Lorántffy Zsuzsámon egyesület egy estélyén és a Kölcsey-kör két hazafias ünnepén. Van az egyesületnek tiszteletbeli tagja öt, alapitó 1-’, működő 52 és pártoló 17 s. Dr. Tanódi Márton választmányi tag tanulmány tárgyává tette az ország nevezete^ sebb zeneiskoláit és ezen.* útjában szerzett tapasztalatait a választmány nagy eredménynyel használta fel. Ezen előkészületek után a maga kebeléből egy igazgató tanácsot küldött ki, a melynek feladatává tette az iskola felállítását. Az igazgató tanács rövid időn belül gondoskodott a szükséges teendőkről. Igazgatóul Pataki Lajos tanítóképző injsZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. tézeti tanárt hívta meg, a hegedű tanszakra Füredi Sándort Kassáról, a zongora tanszakra pedig Benkő Miksát helyből. Miután a Zeneiskola első éve nem remélt lendületet veti, a beiratkozott tanítványok nagy számára való tekintettel a zongora tanszékre időközben meghívta még Szőnyi Margit és a cimbalom tanszakra Báron Margit urhölgyeket. Ezeket a tanerőket egy évi próba szolgálat után a választmány 1904 évi augusz= tus l'.'-iki ülésében véglegesítette. Az igazgatótanács a fennforgó szükség szerint átalakíttatta és folytatólag átalakíttatja a Zeneiskola helyiségeit s ezen célból dr. Tanódi Márton fáradhatatlan közreműködésével eddig mintegy ötezer koronát ruházott és ruház be. Az anyagi és szellemi ügyek ilyetén való elintézése után a Zeneiskolába való beiratások 1903 évi szeptember I—5-ik napjain mentek végbe és maga az iskola szeptember 6-án ünnepélyes megnyitás után megkezdte működését. A növendékek létszáma az első iskolai óv végén a következő volt; a zongora tanszakon 91, a hegedű tanszakon 34, a cimbalomtanszakon 13, a magánének-tanszakon 2, karéneket rendkívüli szakként tanuló i egyén, összesen 141 növendék. Számadása pedig az 1903/904 iskolai évről a következő : HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban. Nyilttér sora 16 fillér. <§Bevétel ; 12836 korona 78 fillér, kiadás 12780 korona 67 fdlér, maradvány 56 ko- miaU-Fl fillér. * Az erő mindég az akaratban rejlik. Hogy miként igyekeztünk az elődeinkről maradt örökséget gyümölcsöztetni, az ennek a jelentésnek szűk kereteiből is kitűnik. A Zeneművészetnek Múzsája városunkban immár nagy és szép lett, mosolyog az ajka és nincs köny a szemében, így is kell annak lennie,! Mert „Csak törpe nép felejthet, Csak elfajult kor hü elődöket; A lelkes eljár ősi sirlakához : Régi fényből gyújt uj szövéíneket!“ Szatmár, 1904. aug. 15. Dr. Vajay Imre Ferency dános, elnök. h. titkár. Nyílt levél a t. olvasóhoz. Irta Nagy Elek ev. ref. lelkész. (Folytatás.) Szerencsé miiek tartom ! ha bár tanár ur annak birtokában oly istenes ev. ref. theológusnak érzi is magát, hogy nem szó- gyenlette a a legkíméletlenebb személyeskedésre vetemedni ellenem, ev. ref. vall. lelkész ellen ; én őt csak kenyérrel dobáltam, midőn megcáfolhatlan tetteit helyteleT A R C Z A. Szerelem. Az ébredő hajnal kelő sugara Bibor színűvé festi az eget, Patak partján a nyár kis virága Tükörbe nézve ring a viz felett. A kis pacsirta ott fenn a magasban Repülve zeng egy reggeli imát! Dalos madár zeng minden fán s bokorban S kis méhe zsongva száll a réten át, A természetnek e csodás világa Mind hirdeti a bölcs nagy alkotót ! Csak én magam volnék hát olyan árva, Hogy meg nem érek semmi földi jót ? Nem, nem lehet, hisz látom minden lépten 1 Csak egyet hirdet dél, nyugat, kelet, Minden mi él földön, vizen s légben, Mind élvez, él, imádkozik, szeret! ügy vonz, úgy hiv a természet ölébe Csodásán int a- zöld kies csalit 1 Azt súgja. „Menjek, ott szivem sebére“ „Irt ad nekem s szeretni megtanít 1“ „Biztat, hogy ott vár majd a szőke lányka, „Ki égből szállt le vigaszul nekem 1“ „Ott ejt majd Ámor s hajt édes ijjába, „Nagylelkű zsarnok égi szerelem 1“ Találkoztunk !.. Leánykám szem sugara. Miként kilőtt nyil, szivemig szökött! Hallatszott Ámor pajkos kacagása Zephyrtöl zörgő lombok mögött. Egymás keblére dőltünk önfeledten, Két dobogó szív összeolvadott! Lelkünk, szivünk, s lényünk átszellemíilten, Egy hosszú . . édes csókba összetört! Azóta tőled bárha messze járok, Veled vagyok, szivem lelkem tied! S azt hirdetik a nyíló kis virágok, Enyém vagy, míg szivem kihűl, kiég! Te az enyém, én a tied s szerelmünk, Mint égi áldás száll ránk kedvesen ! Ez ama nagy cél, melyért küzdünk élünk Az éltető erő a szerelem ! Egredy Gaái Aladár. Felhők fölött. Irta : L—gy. Ismét leláttunk a földre és hozzáfogtunk térképeink tanulmányozásához, hogy tájékozzuk magunkat, a mi gyorsan sikerült is.. A jellemző kanyarulatokban kígyózó két országút nagyon megkönnyítette c föladatunkat. Alattunk különben hatalmas síkság terült el, mely tele volt hintve gabonakereszttel, egy- egy tanya is látszott, itt-ott működő cséplőgép- A munkásnép eszeveszett futkosásával és kiabálásával jelezte, hogy észre vett bennünket. Bár sokan ugyancsak hívtak le, különösen pedig a fehérnép, nem tettük jneg ezt a szívességet, mert még messze akartunk szállni. Csakhogy Vénusz már jó félórája ellentállott e leghőbb kívánságunknak éi nem tett egy tapotat sem. A tétlenség unalmat, ez unalom éhséget szült, mely állapot jelenleg válságossá lehetett volna, mert csak egy személyre és rövid időre hozott élelmiszerünk már rég elfogyott. Rajtunk már majd a kétségbeesés vett erőt, midőn légi bárkánk nagy gráciával valahára mégis megindult, átszelt egy nagy erdőt és egy szép, nagy falu határán, mintegy nyugvóhelyet kereve meglassította haladását. De ekkor már megérett bennem is a teendők
