Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-20 / 34. szám

2 aug. 20. S Z A T M Á R. mint a közművelődési tér. Munkába kell venni a társadalmat s extensiv irányban törni a nagy cél felé. Amily fontos a gaz­dasági propaganda, amit Széchenyi felálli- tott, épolyan fontos ez is. Habár szembe­állítani nem akarom. Hiszen egyik a má­siknak kiegészítője. De ha a főcél a magyar nemzeti állam kiépítése, a nagy eszközök sorában jelenleg a közművelődés eszközei állanak első helyen. Tehát nagy teendők állanak még előttünk. Tenni és tenni, ez legyen irányelvünk. Ma itt fejezzük be egyik építkezésűnket, holnap ott. A népok­tatási reform nagyobb arányú közművelő­dési építkezés. Uj építkezés inkább, mint javítás. A fölötte való tanácskozások, viták simításokat, színezéseket eredményeznek ugyan, de a lényeg, az állag ugyanaz ma­rad. A népoktatási reformmal egy jelentős fokot léptünk megint, mihelyt létesül a m a- g a s 1 a t felé. De még sok ily lépésre van szükségünk. Jó iából kell faragnunk a lépcsőket, nehogy az őszintén békétlenkedő és kitartóan haragvó Metianuk könnyen ki­mozdítsák talpunk alól. _________________ C. fl. Ny ílt levél a t. olvasóhoz. Irta Nagy Elek ev. ref. lelkész. (Folytatás.) Es t. olvasó ! ha visszatekintek a II. ur leckéztető felhívása folytán, azokra, mi­ket tettem a szatmári ev. ref. gymnasiu- munkkal szemben, hát igénytelenségein ér­zetében is jól érzem magamat, mert egy­kor szerény, de hithű, lelkiismeretes vallás­tanára voltam, tévlanok közül egy igét sem tanítottam, sőt azt a hitben ingadozó ifjút, ki mert nem szándékozott pap lenni, vona­kodott a kátét tanulni, a vallási tananyag szorgalmas tanulására bírtam ; mint vidéki lelkész, a szatmári gymnasiumunk jól fel­fogott érdekét szivemen hordozva, felvirág­zását mindég óhajtottam, anyagi támogatá­sát a nekem adott erő és ajándék mértéke szerint minden alkalom adtán teljesítettem, s hogy valláserkölcsileg nevelő hírnevét il­letőleg is szeretem szivemből, lelkemből, azt kétségtelenül bizonyítja azon tény, hogy Műveletlen erdő-óriás volt ez, melynek egységét csak rósz, széles görbe, ut, vízmosás és irtás szakítja meg heiyeukint; mérföldekre egymástól egy-egy kis kunyhó ; ez volt, a mit láttuok ; csorda kolompja és pásztor kurjantása, a mit hallottunk. Fölöttünk kiderült az ég, úgy hogy a ritka, tiszta levegőn át a nyári nap egész tüze (-(- 35,C. sugárzással) érintette arcunkat és nya­kunkat, tehát a rendes kisegítő eszközhöz folya­modtunk : nyakvédő kendőt tettünk fövegünk alá: a lábunk meg meglehetősen fázott, mert már 2000 méter magassan lévén, a levegő hő­mérséklete mínusz négy fokra sülyedt. A mennyiben észrevettük, 2000 méteren legtetemesebb a légáram gyorsasága, — becsülésünk szerint 50—60 kilométer óránkint, — és hajónk most rohamosan szállt, úgy hogy fülünk dobhártyájának feszülésén csak folytonos, beszéddel vagy nyeléssel tudtunk könnyíteni, röviden el kellett határoznom a léghajó nagyra- törö vágyának korlátozását. Sziszegve, sóhajtva fogadta ebbeli akarato­mat és épp oly dacosnak mutatkozott, mint a minő szeszélyes volt néhány óra előtt. Nyolcszor kellet 10 — 15 másodpercig a szelepkötéíbe kapasz­kodnom, a mig nyakassága megtört és annyi gázt vesztett, hogy sülyedtüuk. érette a juhbőrbe öltözött farkassal is har­cot kezdtem, és folytatok, vagy oly darázs fészekbe nyújtottam jobbomat, melynek csak szélit érinteni is önzetlen jóakarat, megle­hetős áldozat készség és félénkséget nem ismerő bátorság kell. Hogy e tulajdonaim ellenében, mint egykori szomorodott apa, mivel vétettem a gymnasium és annak ál­talában tiszteletre méltó tanári kara ellen, arra, őszintén irom, nem emlékszem. De a Ft. s mélt. püspök úrtól ott a levéltárban ellenein az ereklye, a kinek tetszik, tegye közhírré, ha már a végletekig ment B. ur ne kíméljen, bizonyítson a hogy tud, ne téljen, én felfogom ismerni a megbánásra, sőt boc8ánatkórésre indító okot. Azt mondja t. olvasó ! B. tanár, hogy már egy éve rósz akaratú váddal illettem, nem csak őt. hanem a gymnasiumi összes kormányzó testületet. De hogy ez a mon­dás nem való, kétségtelenül bizonyítja a fentebb idéztem kerületi bírósági ítélet. Szí­veskedjék t, olvasó újból, meg újból elol­vasni a szóról szóra idézett Ítéletet, s meg fog győződni, hogy mióta B. S azt a ve­szedelmes székfoglalót elmondta, tehát 3 év óta, nem én, hanem B. ur és a gymnasiumi összes kormányzó testület voltak maguk iránt a legrosszabb akarattal, önmaguk ter­helték meg magukat a legsúlyosabb vádak­kal s nekem köszönettel tartoznak, hogy esküvel erősített felelősség alatt álló lelkűk­nek alkalmat szolgáltattam, hogy terhüket ne tegyék még súlyosabbá. B. tanár ur valótlant fog reám, tehát rágalmaz akkor is, midőn állítja, hogy egyik kollegámmal a debreceni jog és theologiai akadémián lévő. volt tanítványaitól, terhelő adatokat akartam beszerezni. Debrecenben régen voltam, s legközelebb a kerületi bí­róság elébe. „Egyik" kollegám, miért ne nevezzem meg ? Nagy László barátom, ki­nek fia B. urnák tanítványa volt, igen is beszólt Debrecenben volt tanitványi-ifjakkal kik, tagadhatlan, többen úgy nyilatkoztak, hogy nekik tetszett a B. ur szabad szel­lemű tanítása. Ha ez igaz, akkor az is igaz, hogy B. ur a tudományos kutatást összeszokta za­varni a gymnasiumi vallástanitással, tehát nem igaz, hogy azon iskolában csak is a már leszűrt, megállapodott igazságokat ta­nítja, mert szabad szellemű tanítás csakis a gymnasiumi vallástanitás korlátái közül kiugró és azokon tulcsapongó, tehát nem „semmiféle" sőt mindenféle kételyeket tá­masztó, előidéző, ellentétes tudományos fej­tegetéseket tárgyaló tanári működés lehet. S ha az ily működés tetszik, a nemes cimü tanuló ifjúságnak, az már fájdalmas állapot, egy gymnasiumi vallástanitás körében, mert azt bizonyítja, hogy az egyház felsőbb osz­tályú veteményes kertjének plántái megfer- toztető kóranyaggal lepettettek el az ő lei­kökben és szivükben s az ellen ritkán hasz­nál a permetezés. A „visszautasítás" elég jellemzően ebben határozódik meg. Hanem, hogy a tanár ur dicsekvésének hevét némi­leg hütsem, ón is elmondom debreceni ta­pasztalataimat. Nagy László barátom theo- logus fia, tbeologus barátai előtt beszélte nekem, hogy B. tanár ur, egy oláh jogász ifjúhoz irt, hogy adjanak bizonyítványt mel­lette. számára. Az oláh ifjú tehát össze hívta a tbeologus és jogász volt tanitványi ifjakat, és előadván a tárgyat a B. kíván­ságát, a theologusok úgy nyilatkoztak, hogy ők nem adnak Írást, hanem ha kell, majd élő szóval előadják, a mit akarnak. Az oláh ifjú tehát fogalmazott egy dicsérő okmányt és azt, a jogász ifjak alá Írván, megküldte B. urnák. Tehát az ev. ref. tbeologus tanár, egy oláh volt tanítványához folyamodott, és an­nak közbejárása folytán vértezte fel önérze­tes mellét. Azon vértet nem ismerem, mert csak hallottam róla, de nem mutatták be, s most már, midőn tudom, hogy oláh gyárt­mány, bár annyiban „terhelő adat" még is szerencsémnek tartom, hogy a tanár ur büszkesége tárgyának, gyönyörűséges mi­voltát nem láthatom ! (Folyt, köv.) , Hírek. f Gyászhir. A köztiszteletbeu és szeretetbeu állott jó öreg Kozma bácsi meghalt. Szinfalusi Kozma Zsigmond nyug, kir. törvényszéki vizsgá- lóhiró volt s 1 -4s|49-iki honvéd hadnagy. Foiyó hó 17-én délután fél 6 órakor, élete 79-ik. bol­Társam figyelmezteti, hogy az előbb még végtelennek látszó erdőség ritkulni kezd és föl­hívta a vezetéssel elfoglalt figyelmemet a elötünk föltűnő csodaszép látványra. Mélyen felhőfoszlányokon keresztül óriás ■ tengcrszerü képet láthattunk. Kőd-e vagy viz, : azt még nem lehetett meghatározni. Végre mégis i látszott a viz csillámlása, és a kép kitisztultával — bár az Adria szóba került — felismertük bonne a magyar tengert, a Balatont. A látvány valóban elbájoló volt és ha az Adria első megpillantását Nabrezinánál taná­csolják, az szintén való, hogy a ki, mint mi, a Balatont legelőször ilyen távlatból látta, az e jelenség fenségét soha el nem felejtheti. Az ezüst, kék és zöldben játszó víz csil­láraié tükre, melynek mélyebb és sekélyebb he­lyeit e magasságból egész tisztán meglehetett ál­lapítani ; a minden vasúti várótéreraből ismert fekvésű Balatonfüred ; a nótában is megénekelt Siófok; távolabb Tihany sejtelmes korvonalai: ez mind álomkép gyanánt vonult el alattunk. Három üdvözlettel beirt zászlót dobtunk le a part felé, melyek 12— 5 perc alatt értek földet, De a nagy viz közelsége lehütőleg hatott a gázra és a gömböt két egész zsák föláldozásával kellett fürdő szándékától visszariasztani. Ennek azonban már nagy ideje is volt, azt legkézzel­foghatóbban abból láttuk, hogy az első félzsák homok, amit akink szórtunk, mind nyakunkba hullott, tehát nálunk sokkal lassabban szállott lefelé. Fél óra múlva ismét felhőkbe voltunk burkolva és Vénusz megint földre kívánkozott, a mi ismét egy zsákunkba került. Majd megint a nap mosolygott ránk és a léghajó egy ugrással 2000 méteren büszkélke­dett és úgy tetszett, nincs határa fölfelé való vágyának, mert hat jó húzásba (tudniillik kötél­húzásba) került, inig lejebb nógathattuk. Pedig a még maradt, másfél zsákocskával nem volt szabad magasabbra emelkednünk. Eddig utunk minden tekintetben ideális volt most következett a bonyadalom. I'OO méteren, a hova a gázengedés követ­keztében estünk, oly szélcsend volt, hogy még lejebb kellett szelet keresnünk. Leeresztett papir- zászlóink mutattak is egy több száz méter alatti légáramot és mi megkisérlettük azt eltalálni. Vénusz ismét sziszegett és sóhajtott, de meg kellett hajolnia; áttörtük a vékony felhőré­teget és két perc alatt ) 200 méterre sülyedtüuk ; a tenger (és körülbelül 900 méterre a föld) felé de itt ugyanazt a mozdulatlan állapotot tapasz­taltuk. (Vége köv,) Uj könyv- és papirkereskedés I ^Legolcsóbb árban Az összes intézetekben Használt tankönyvek Deák-tér 12. szám. könyv- zenemű és papirkereskedésében kaphatók---------------------------------­Hu szár Aladár i Szatmáron, © (dr. Lengy elMárton ház) _A Pannónia szálló mellett ; Használt tankönyvek és szótárak kaphatók: Rajzeszközök, vonalzók, rajztömbök, jegyzőköny­vek, valamint mindenféle «t > " 4' töszerek. jó állapotban — félárban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents