Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-01-23 / 4. szám
S Z A T M Á R. jan. 23. következtében előálló bevételi s kiadási különbség sohasem mentheti meg, De hát a magyar embernek természetében van az már, hogy jól esik a lelkének az adóért nagyokat káromkodni. Így a legutóbbi időben Szatmáron ut- czán és kaszinókban, társaságban, boltokban sokat hallja az ember a magas pótadó hírét. Nem veszik figyelembe az illetők, hogy a legnyomorultabb sáros faluban, a hol sem keramit, sem villany, sem színház, sem Pannónia nincsen 60—80% ma már a községi pótadó. Hiszen annak a drága keramitnak is nagyobbrészint a vidék fizeti meg az árát kövezet, hid és vásúrvdmban. A felépült drága Pannónia melynek építési költsége 570 ezer korona, 26 ezer korona bér összeget hoz be, s fizet a város ezen amortisatiós kölcsön apasztására évi 21 ezer koronát, s idővel lesz a városnak belőle egy szépen jövedelmező bérháza. Ennek a 26 ezer koronának 11 tekintélyes részét a vidék és az utazók fizetik. Az a sajátságos és meglepő különben a városi polgárság keserves panaszával szemben, hogy a magyar pótadóra hivatkozva fofytonosan árusított földeket a szomszéd községek lakói rohamosan szerzik jpeg a két város határán s ma holnap oda jutunk, hogy a vidéki birtokosok a városi határon tekintélyes számmal fognak szerepelni, s a mi az ..egész dologban kétségbe ejtő, ez az, hogy az uj birtokosok jelentékeny része a magyar nyelvet nem ismerő oláh. Bezzeg ezek nem félnek a pótadótól, Fizetik ők ezt hűségesen, még a tetejébe mint falusi lakosok megadják, a hídpénzt, vásárvámot, kövezetdiját mégis boldogok, mert magokénak tudják azt a földet, a melyet munkálnak. Bizony, hogy ha gondolkozunk, azt kell mondanunk, hogy elernyedt faj vagyunk mi már! jlj, Színészet. Az elmúlt színi hét egy szenzációs darabról nevezetes. Ez a „Csodagyermek“, Francia bohózat ez s nemcsak a kidolgozása, de a tárgya is tiszta pikantéria. Gyermekre van szükség egy hónapos özvegyasszonynál s hogy ez bármikép, az akadályok dacára is megszülessék, mindent elkövetnek az érdekeltek, nagy örökösödési dologról lévén szó s ahhoz még az elhalt férj gyermekének látszó gyermek megszületésére van szükség. A sok pikantéria mindenesetre nagyon finom előadást igényel. Mindazáltal világosan megértette közönségünk a dolgot, oly annyira, hogy a szinügyi bizottság is jónak látta tárgyalás alá venni a darabot s bár színen hagyta, ajánlotta a direktornak, hogy a darabot lehető diskrét finomsággal igyekezzék adatni s jövőre a darabok megválasztásánál ügyeljen a morális körülményekre. A csodagyermek telt házat hozott egybe a múlt szombaton s a jó előadásért elismerését fejezte ki színészeinknek. Vasárnap este az Aranyvirágot ismételték meg. Hétfőn pedig zóna volt Szilire került a Bobherczeg kissé gyönge előadásban. Némi figyelmetlenséget lehet tapasztalni a lapok kifejezett kívánalmaival szemben. Kedden a „Doktor ur“-at játszották. Szerdáig a «?zultánt? Márkus Arankával a címszerepben. Szép hang, sealed játék. Csütörtök ismét premiert hozott. Martos Ferencz „Simonyi óbester“ című vígjátékit láttuk. A darab szellemesei) van megírva, elég jó cselekvénynyel Siinonyinak, a nevezetes magyar huszárezredesnek egy franciaországi kalandját dolgozta fel Martos. E kaland azért is érdekes, mert Simonyi egy ottani márkinőbe beleszeretvén, azt nőül is vette. Pápay játszotta Simonyit. Nem neki való szerep ez. Nép} js tudta elég jól játszani. Lányi jó volt. Bátosi,' Krémer, Arnold, Fepegc^y jjj, Tegnap a Lilit játszották felhelyárakkal, HÍREKn- Uj püspök. A duuamelléki egyházkerület Baksay ftágflor pr,szagos nevű írót, a solti egyházmegye esperesét, ' kunszpntifljklósi jeles lelkészt, a Kisfaludi társaság és a magyar tgdomá; nyes akadémia tagját püspökké választotta. Méltó ember lépett hát a nagynevű tízász Károly örökébe, ki nem rég érezvén győngesógót mint elaggott ember állásáról lemondott. — A szerkesztőségből. Lapunk felelős szerkesztője folyó hó ‘24-én Tolna vármegyében Szegszárdon prédikál. — Kinevezés. Talián Béla földmivelésügyi miniszter 1904-—-l‘Jü(i évre a hatósága alatt működő országos vízügyi műszaki tanács tagjává Péchy Lászlót, az ecsedl láp lecsapoló társulat igazgató főmérnökét kinevezte. — Negyedszázados házassági ünnepély. Folyó hó 15-én kellemes meglepetésben részesült Szeőke József n.-góczi lelkésztársunk és barátunk kedves nejével együtt. A jelzett nap estéjén ugyanis szomszédos kartársai, barátai és ismerősei többnyire családjukkal együtt felkeresték barátunk családját, hogy kifejezzék jó kivá- natukat házas életük 25-ik évfordulója alkalmából, kiket az ünnepeltek náluk szokásos előzékenységgel és vendégszeretettel fogadtak. A vacsora elkövetkeztével a kálvinista pap családok asztalát jellemző egyszerű, de ízletes étkekkel megrakott asztalhoz ült a 18 főből álló vendégsereg, hol a jó kivánatok sorát Losonczy Gusztáv k.-tótfalui lelkész kezdte meg, éltetvén a 25 éves liázastársakat. Majd a liázi gazda emelte poharát az ő szeretett élettársa egészségére, a ki — mint monda — iránta való változhatlan szeretetóvel 25 esztendőnek olykori örömeit édesebbé, bánatait elhordozhatúbbá tenni igyekezett, — majd vendégeinek s kedves családjukuak kívánt sok boldogságot. — Tyukodi György helyi tanító a család tisztes matrónájáról. — Lengyel Sándor csengeri lelkész pedig az ünnepeltek egyetlen szép reményű fiukról, tízeőke Kálmánról emlékezett meg. ’Végre vidékünk előnyösen ismert legfiatalabb poétája Lengye! Béla költői hasonlatokban gazdag beszédben éltette az ünnepeiteket, — A kedves társaság egész a hajnali órákig együtt volt, töltvén egy kedves éjszakát tréfálkozva s komoly beszédeket folytatva. Protestans-bái. Már elkészültek a rendkívül csinos kiállítású meghívók a febr. ti-áu tartandó reformátusbalra. A meghívó ízléses illusztrációját Hatvani Béla főgimn. tanár rajzolta s a meghívók szépek. A bálra már most is igen nagy érdeklődés mutatkozik úgy városunk^áü, mint a vidékon. sőt ^ szomszédod megyékből is igen sokát) készülnek a kitűnőnek Ígérkező protestáns-bálra, — Kiaknázás. Baksay Sándor püspökké választása alkalmából a „Magyar Szó“ egy szép tárcát közöl a jeles Írótól „Találók a gyermeket az ő anyjával“ címen, ugyan ezt átvette a Magyar Állam is a következő megjegyzéssel : A dunamellélti ref: kerület megválasztott szuperin« tendensóuek (Miért nem püspök ?) Baksay Sándornak ezt az irodalmi és politikai tekintetben egyaránt érdekes müvét a „Magyar Szó“ után közöljük. Baksay Sándor e polemikus müvében a 17 század egyik protestáns hitvitázójához Mattéhoz intézi okos szavait s elitéli a protestánsoknak Jézus anyja, Mária ellen durva lélekkel intézett támadásait. A Matkók ma is élnek, ők viszik a hangot a protestáns sajtóban a „Magyar Szó“-ban js. Baksay Sándor a félek nemességével kél az édesanyának, Máriának védelmére. Baksay Sándor müvét olvasóink gyönyörűségére megfejteni ? Hogy igen sok elmés magyarázata lehet e fontos kérdésnek, kitűnt, midőn egy berlini lap ez ügyben pályázatot hirdetett. A legegyszerűbb s elég elmés felelet ez volt: Mert könyv nélkül is tudja az]ember. Egy hölgy szerint azért, mert a szerelem vakká teszi az embert. Akik úszni szeretnek, ekkép magyarázzák: csókolni annyit tesz, mint a szerelmi üdv tengerébe merülni, s ha az ember elmerül, mindakét szemét behunyja. Egy jogász szerint a csók sajtó termék lévén, utánnyomása a törvény értelmében tilos lenne, de minthogy annyira kívánatos, az ember egyszerűen szemet huny és megszegi a törvényt. A dijat a következő felelet nyerte el: A szentirásban az áll, hogy szeresd felebarátodat s hunyj szemet gyöngeségének. Mikor ketten csókolóznak, érzik, hogy mindketten gyöngék s azért egyik szemüket magukért, a másikat csók- társukért hunyják be. Hogy a csókok fajaival is tisztába jöjjünk, ■talán nem lesz fölösleges még arról is értekezni, hogy tulajdonképen hányféle is lehet a csók. A csókoló egyén első sorban és leggyakrabban a szerelmes. Felhasznál minden helyet és alkalmat, hogy szomjas ajkát egy talán még szomjasabbal érintkezésbe hozza. A szakértők egyhangú megállapodása szerint a szerelem csók a legédesebb. Édességét soká, igen soká meg képes tartaiii, s csak akkor forr ki must gyanánt, ha a házasság hordójába korül. E fontos mozzanat átvezet bennünket a második csókfajra, a mely az elsőhöz körülbelől úgy aránylik, mint a tüzes tokajiasszu egy csésze tejes kávéhoz. A régibb és tapasztaltabb házaspárnál, mely régen túl van a mézeshetek mámorán, rendesen csak fontosabb mozzanatok alkalmával lép gyakorlatba, mint a milyenek hosszabb útra való kelés s a feleségnek fürdőre való utazása alkalmával, a midőn a jövendő szalma-özvegységben sínylődő gyászos napok feletti báu- kódás egy-egy ezuppanó csókban nyilvánul. Előfordul még zsörtölődő házastársak között is. Ha az asszony túlságosan hosszadalmasait fejtegeti a feleség jogait és a férj kötelességeit, az utóbbi gyakran hosszú csókkal zárja le annak morgó ajkait, persze csak arra való tekintetből, hogy szegényko egy kissé megpihenhessen. Az anyai csók a legőszintóbb az összes csókok között. Nincsen abban semmi érdek, semmi számítás, nem akar másnak látszani, mint a mi valóban : a legszeretőb szív legigazibb érzelme. Mellőzvo a testvéri, a baráti csókot csak egyet említek még fel, azért utoljára, mert ritkán fordul elő s ez az anyósi csók. A legtöbb fó fi csak egyszer élvezi életében, a midőn az anya könyek közt vezeti boldog leányát karjaiba s igy e szókat rebegi : „Tedd őt boldoggá, fiam 1“ Minősége szerint a csók lehet édes, sava- | nyu, néma és hangos. Minél némább a csók, annál bensőbb, minél hangosabb, annál inkább tettetett, Itt említhető fel azálogosdi csók is, moly illatnéikiili virág, rum nélküli tea, sótalan étéi, s úgy aránylik a szerelmi csókkoz, mint a tölgyeket döntő északi szél a lágy szellőhöz, mint Grönland jégmezői India illatos viráuyaihez. Az a kis muszáj szó megfosztja minden fűszerétől. A legédesebb mindenesetre az első csók. Azoknak, a kik tudni kívánnák, hogy esik, elárulom, mit jegyzett be egy fiatal hölgyike azou az emlékezetes napon, a melyen először győződött meg arról, hogy van még valami édesebb is a krumpli czukornál: „Ma csókolt meg először, ügy éreztem magamat, mintha rózsákkal, mézzel s pezsgővel telt cseberben úszkálnék, mintha valami izé gyémánt lábakon futkározná végig idegeimet, ezer kis angyalkával megrakott hajócska sietne át ereimen s mintha egész testemen keresztül delejes szivárvány fénye áradna. Mennyei zenét hallottam, kábító illatot szívtam magainba, szerettem volua hangosan ujjongani, de ajkaim levoltak zárva s a női illemtudás nem engedte, hogy a helyzetet megzavarjam. Valamivel prózaiabb egy másik kis leány nyilatkozata, a kinek tapasztalatai a következőkre terjednek: „ügy éreztem, mintha egy finom kefét húznának végig ajkamon. Csak tovább, tovább ! j akarárn kiáltani, de nem jutottam szóhoz. (Folyt, köv.) t í SZATÜIÁR, m Megbízható czégektől — julanyos arban kaphatók | Weizer Györgynél“.«,,. .... a ki mint «»akérlö a venni szándékozók kényelmére jótállás mellett készletben tart uj zongorákat, nem kell Bécs, vagy Budapestre menni. — Zongorák javítása és —-------------------hangolását úgy helyben, mint vidéken elfogadok, nrrz.____
