Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-30 / 31. szám
2 S Z A T M Á R, több épületek között, hanem a szomszéd felől is, miáltal a tűz könnyen tovább liara- pódzik, és elfojtását nagyon megnehezíti. Az ilyen tűz falak eltávolítását záros határidő kitűzésével el kellene intézni és helyette tégla tűzfalak felállítását elrendelni. Szükséges tehát egy alapos városi szabályrendelet a tüzrendóri intézkedések tárgyában, és szükséges, hogy azon alapszabály betartása szigorúan ellenőriztessék Gonosz kezek, gyújtogatok Szatmárnémetiben talán soha sem garázdálkodtak, — legalább a városból magából gyujtogatási bűnügy régen nem foglalkoztatta a bíróságot, de véletlenségből származott tűz volt számtalan esetben. Mindenesetre az intéző körök által megszívlelendők azon jóakaratu cikkek, a melyek a tűz elleni védekezések sikere tárgyában a „Szamos“ és a „Szatmár és Vidékében“ megjelentek. Mi ezúttal is azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a városi tanács kötelességének fogja tartani, hogy tűzbiztonságunk tekintetében minden lehetőt elkövessen. Válasz a „Szamos“ megjegyzésére. A „Szamos“ utóbbi számában olvasom a Főkapitány ur egyik apostolának cinikus s Önmagával ellentétben álló megjegyzéseit. Nevezett cikkíró csak mesél, de a helyzettel megösmer- kedni nem akar, vagy nem tud ? Ilyen észrevétel tételére nem kell egyéb, mint egy kis felületes gondolkozás. A cikkíró nekem szalad bekötött szemmel s vaktába kezdi rajtam észleléseit a nélkül, hogy bár mit is láthatna. Mert hogy valaki rólam ilyen meséket képes mondani arra egyebet józan észszel nem mondhatok, minthogy az illető teljes tájékozatlanságában, tehát beszámíthatatlan körülmények között szülte meg selejtes meséjét. Nem veszi a t. cikkíró figyelembe, hogy itt nem személyeskedésről, hanem komoly közérdekről van szó s hogy nem személyi elbírálásra van szükség, hanem arra, hogy győződtessen meg bennünket a Főkapitány ur arról, hogy kiadott rendelete törvényes alapon épült ? 1 telenbe nyúló folytatása a jelennek minden ő édes megszokásaival. De még itt sincsen vége a csodáknak. Mr. Lumineux — omen et nomen — a camera obs- cura fehér lapjára vetődött utczát miuden mozgó emberestül s állatostul, a vidéket, az eget az ő csillagaival a maga színeiben s ragyogásában akarja oda rögzíteni. Rögzített is más belőle egy darabot. A maga valóságában láttam azt a szép creol leányt, alti clomolva a zsölyébea, szinte pi- hegni látszott s kebelén a rózsa megrezdült és illatozott. És int már a psychographus is, aki röntgen! alapon neki szögezi az ő kérlelhetlen csövét az én becses fejemnek s lefényképirja belőle az ón sanyarú pár gondolatomat. Lelkemnek minden «erjedéseit, féltett gyöngyszemeit kiszedi belőlem mint kuglól'bul a mazsolyaszemet. Mi lesz a világból ? Mikor mosolyogva s áradó örömszóval köszöntőm az én látogatómat: „Vitt volna el az ördög !“ Mit alkalmatlankodik ez a majom akkor, mikor épp méregetek magamban valamely vitás jogesetet ? Bankot, vígjátékot kölcsönt ? Edward Lytton Bulwer (aki a Gépek köztársasága címen irt egy igen elmés elbeszélést,) Jules Verne és dr. Jókai Mór nem tudnak kitalálni olyan jövő század csodáját, hogy azt valamely nyughatatlan ifjú tecnikus elme valóra váltani ne igyekezne. Probléma nem lehet oly hóbortos, vakmerő, istenkisértő, hogy az újkor tudósa, fölényesen mosolyogva ne készülne meg oldani. Hol van már a nyolcvan nap allatt megkerülhető föld, mikor Tho. Cook és Ta hatvan A cikkíró a helyett, hogy e kérdésre ér- demszerüleg megfelelne, — e lndyett belebocsátkozik a személyeskedésbe, a mi nem illő dolog, mert hogy személyeskedésbe bocsátkozzunk arra alkalom szükséges. Az én nyiltterem kezdő pontjától az utolsóig kizárt minden magán személyeskedést, mert bár kicsiny, szerény polgári körben élek, de rendelkezem elég udvariassággal s nem bocsátkoztam személyeskedésbe. Valóban elgondolkoztam a felett, hogy tulajdonképen mi vezette az illető cikkírót, hogy ilyen személyeskedéssel akar fölénybe jutni, a helyett, hogy hivatkozna igazsága bebizonyítása végett a törvényre de arra, a melyik a valóságnak megfelel, elkezd mesélni s éppen ez a bevezető mese az, a mely letöri alatta az ágat, azt az ágat a melyre fészket akar rakni. Azt mondja a cikkíró meséjében, volt egyszer egy ember a ki mindég azon törte a fejét, tehát már jó eleve készült - hogy miként lehetne hírnévre szert tenni. Hát látja t. cikkíró, éppen maga mondja cikkének egyik pontjában, midőn már kimesélte magát s áttért a dolognak — mondjuk — érdemére, a hol igy mesél : „Erre a hirre csattant fel Császy Bálint“ stb. Ott van továbbá egy másik pontja, amely szintén alaposan megcáfolja a t. cikkírónak azt a meséjét, mintha én már előre azzal a szándék kai éltem volna, hogy ilyen utón akarok hírnévre és dicsőségre jutni s a mely a következő : Mindenek előtt is Császy Bálintnak e kirohanása előtt stf Hát állapodjunk csak meg e pontnál t. cikkíró, s mondja meg azt nekem, hogy a városon előfordult bármiféle mozgalomban, a hol alkalom nyílik arra, hogy az ember magára vonja a közfigyelmet, — vettem-e részt, s ha igen, úgy tessék bebizonyítani, de hogy ezt képtelen, azt előre is mondom. Na most már, ha sem mozgalomban sem hétköznapi magaviscletembő! nem következik, hogy én tényleg hírnevet akarok szerezni, de meg maga cikkíró is éppen azt mondja reám, hogy: felpattanok, kirohanok, hát kérem, ez éppen arra vall, hogy ez nem egy előre elhatározott ténynek a végrehajtása volt, hanem egy rövid időn belől keletkezett felháborodás a méltatlan eljárás miatt. Most már meggyőződött ugy-e bár, hogy meséje elején éppen maga monda, hogy mindég azon törtem a fejemet, hogy hírnévre tegyek szert s hogy ez által többen ös- merjenek. Hát kérem utóbbi mondásaival nem cáfolta-e meg meséjében felhozott indokát? Ami tehát a személyeskedést illeti, azt hinap alatt kerítik azt meg velem. A villámmal s a napsugárral való irás és a légi repülés után : tréfa már a viz alatt akár a tenger fenekére fu- rakodnunk ; színházi estét, hangversenyt a pam- lagon elnyúlva, szivar mellett élveznünk ; saját szavunkat hengerre göngyölítenünk, hogy a dédunoka is megértse belőle: istenben boldogult, érdemes emlékezetű dédapja milyen kulcs szerint, káromkodott ? Bassusban-e vagy tenorban? Es mindez büetrissimum ahhoz képest, hogy én nem sokára teleoptofonon fogok az ón Gányó Laci pajtásommal találkozni színről színre, hangról hangra — pedig vagy 0,000 kilométerre esünk egymástól. Hallani és látni fogom az én Lacimat. A jó fiú ! Hogy elagarászta, elkurizálta, elkártyázta, elpuskázta s elhazafiaskodta apai örökét, messze Amerikában (Ordibau-Crcck, Msschssts) egy — különlegességnek, a magyar módra savanyított kovászos-uborka conservnek szerez most bő keletet. Még csak a táv-izközlő van hátra, hogy a new-yorki Delmonicónak hires menüjét itthon dróton élvezzük. — És ki csodálkozna még a Kurt Lassivitz padágogiáján, amelynek egyik avatott hirdetője 1920-ban az agy velő lobusai szerint műveli a gyermeki elmét ? És ugyanakkor tapsolunk majd 1 ,k a jeles művésznek aki tűzzel és lendület fogja igazgatni a jószág egy Beethovenének „Panador“ cimü illat- symphonáját. Quo vadimus ? Hová hajtjuk még bolondjában. Ebben a percben bepörög a Juczi s egy idegen urnák névjegyét hozza tálezán: szem, erre nézve eleget mondtam s ebből meggyőződhetik mindenki, közöttük ön is t. cikkíró, hogy téves s nem a jóizü viccnek megfelelő mesével rontott nekem. Ezt nevezhetjük kirohanásnak, a mit t. cikkíró elkövetett, de nem azt, a mit én tettem. Ösmernek engemet Szatmáron elegen s több ösmeretségre nem vágyom s meg vagyok győződve róla, hogy azok, kik engemet ösmernek, jót nevettek Önnek azon állításán, mintha ón a nyiltteret abból a szempontból irtani volna, hogy az által hírnévre tegyek szert, hisz nem akarok én hírneves ember lenni Önök közt.. Ami a polgári körömet illeti, legyen meggyőződve t. cikkíró, hogy elég s nekem éppen megfelelő, de ezzel én nem dicsekszem s ha Ön erre is hiú volt, úgy kívánom, hogy nemcsak a nemes, de a kegyelmes urak közt is a legelső legyen, mert soha sem fogom Öntől irigyelni, ha Ön lesz a legnagyobb dob hordó közöttük. Na de elég volt ebből ennyi 1 T, cikkíró igyekszik megcáfolni azt az állításomat, mintha a tüzek nem a gondatlanság, hanem a gyújtogatok által keletkeztek volna s hivatkozik arra is, hogy már a gyújtogató meg is van. Hát kérem szépen bevan az bizonyítva, hogy a gyújtogatást ez a szerencsétlen ember követte el ? 8 miért nem fogták el előbb ezt a gyujtogatót, mert fényes nappal és éjjel egyaránt járt gyújtogatni, hát ezt miért nem ösmerték fel fényes nappal ? hiszen a polgárok egymást ös- merik, de a katona nem ösmerheti meg a gyujtogatót. Hát már most kórom, ha Németit mi őrizzük, kérdés, hogy akkor nem-e Szatmárt fogja felperzselni az a gyújtogató? Mert tudjuk azt, hogy mindig ott keresi az alkalmat, ahol hoz- záféihetőnek látszik a hely. Ha mi elzárjuk előtte az utat s neki mániája a gyújtogatás, akkor ott gyújtogat, a hol nincs kellő vigyázat. Ami pedig a nómeti-i polgárok nevében történt fellépésemet illeti, erre nézve is kijelentem, nyíltan ez utón, hogy igen is, ez Németiben részvétre talált s többen mondták, hogy nagyon jól tettem, s csak egy igaz polgárt is tessék megkérdezni, akkor meggyőződhetik állításának valótlanságáról. Én nem verettem meg a nagy dobot, hogy nyiltteremre figyelmessé tegyem a polgárokat, sem pedig nem helyeztem hiúságból kilátásba, hogy nyilvános dicséretet kapnék a németiektől, mig t. cikkíró már előre elmeséli, hogy a né- rneti-i polgárok tiltakozni fognak velem szemben nyilvánosan, hogy miért mertem én nevöket a nyilttérbeu felhozni, vagy nevükben szót emelni, julius 30. MYNHEER LUCIANUS FAUSTUS LÜBBERT VAN DE DROGH Inventor VYKERDAM — Miféle ? kérdem Juczit a névjegyet forgatva. — Papfélének látszik, mert olyan paposán kinéz, — feleli a lány. — Tán kinézer s magát jött megkérni. No, bocsássa be 1 Juczi kissé megilletődve suhogott ki a szobából, ahová egy pillanattal később egy gondosan beretvált, piros arczu, köpezös úri ember lépett be. Hosszú sűrű fehér haja hátra omlott, apró kék szeme aranyfoglalatu szemüvegen pislogott felém, ajkán a müveit ember nyájas mosolya. — Kérdezni fog uram, — szól választékos angol nyelven, — miért éppen önnél kötöttem ki ? — Önt az én elhalt mesterem és pártfogóm, a nagy Cornelius Donders, sokat emlegette előttem, mivel hogy ismerte szándékomat: Magyarországon terjeszteni találmányaimat és fölfedezéseimet. Immunis talajra, szűz országra van szükségem ezek terjesztése végett, mielőtt Edison-Röntgen-Currie-Részvény-Társaság az ő szerencsétlen inventióikkal elárasztja. íme uram: a németalföldi orsz. statisztikai hivatal legújabb kimutatása, melynek egyik adata szerint a most lefolyt 1903-ik évben csak a telefon-intézmény magúban Amsterdamban, Hágában és Utrechtben 426 őrültet szolgáltatott a különféle ideg-gyógyintézetekbe. (Folyt, köv.) úri* es női cipész üzlete Szaímar, Deák-ter 2. szám. üzletemben a legegyszerűbb kiviteltől a legszebb és legjobb anyagból való úri és női cipők készülnek. Raktáron tartok mindennemű bőr kenőcsöket.
