Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-09 / 28. szám
XXX. évfolyam. 28-ik sz. Szatmár, 1904. jul. 9. ÍSADALMI EÖ SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szombaton. 5* i ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Miért építkezünk? A folyó évben rendkívüli sok az építkezés városunkban. Nem csak itt, hanem majdnem minden nagyobb és kisebb városban lázas sietséggel építenek az emberek. Évtizedek óta nem volt hasonló eset, hogy a téglagyárakban egyetlen eladó tégla se legyen, mert a készlet rég elfogyott, a mit pedig ezután termelnek augusztusig már elvan adva. Négy körkemencében égetik városunkban a téglát, átlag naponként 40.000 darabot termelnek, estve már egy sincs mind elhordják úgy, hogy a kőműves az épület falába a forró téglát épiti be. A tégla hiány miatt igen sok építkezés is elmaradt vagy nem haladhat kellőleg a munka a mi szokatlan jelenség. A rohamos építkezésnek már is megvan a maga eredménye. Az épületfa és anyag kereskedők jó üzletet csinálnak, az iparosok, asztalos, lakatos, üveges, festő, mázoló stb. tolván halmozva munkával, pezsgő élet vau Szatináron, jut bőven megélhetésre minden iparosnak, elég jő keresete van, e mellett a kereskedőknek is kijut a forgalomból. Valami különös jó esztendő derült városunkra. A törvényszék csődbirdetet táblája nem hirdetett anyagi halottat, sőt ha figyelerainmel kísértük, tapasztalhattuk, hogy ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deaktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. a városháza előtt ritkán hangzott a „kiad többet érte“ dobszava,, a mely egyedül annak a következménye, hogy munkát kapott a munkás, van kereslet és a kötelezettségnek a ki nem rest, vagy nem tékozló, eleget tud tenni. Nem bénította meg a haladást az építkezési anyagok árának emelése, pedig a tégla ára ezrenként 11 írtról 14 írtra oinel- kedettt, a mész, homokfuvaros valamennyi drágább most, mint a múlt években, do ez nem igen tart vissza egy építtetőt sem. Iparunk kereskedelmünk tehát lényegesen föllendült sőt az ingatlanok, úgy a telkek, mint a mezei földek értéke is jóval magassabb, úgy hogy arra is alaposabb kilátásunk van, miszerint az ingatlan forgalom is emelkedni fog. Ezen szerencsésebb helyzet hasonló a szomszéd városokban sőt az ország bármely vidékén, ügy tapasztaltuk, hogy ilyen kedvező építkezési viszonyok akkor állanak elő, a midőn jó gazdasági esztendő van, a midőn a jó termés; jó bevételt eredményez. Ezúttal azonban nem a föld hozama adta meg a kedvező viszonyoknak a rugóját, hanem más egyébben kell az okot keresnünk. Mert az ország legnagyobb részében a dúsan termő alföldön Bácskában, mindenütt gyengék az őszi és tavaszi ve- temények, úgy hogy alig gyönge közép terHIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányoaabb árban.-3> NyilttérAora ft* fillér <$mést remélhetünk, s az idei termés a miniszteri jóslat szerint a múlt évinél jóval kevesebb lessz. A valódi okot a hitelviszonyok javulásában, az olcsó pénz kamatláb melletti kölcsön szerezhetésben kereshetjük. Különösen a betét kamatláb leszállításának következményeként találhatjuk fel. A pénzintézetek évi mérlegei tanúsítják, hogy csak a mi városunkban mintegy 10 millió korona volt betétre elhelyezve. — Az olcsó viszleszámolási hitel maga után vonta a betéti kamatok csökkentését a betevők igyekeznek jobb elhelyezést találni ingatlanokat vásárolni, befektetéseket tenni, a mely körülmény éppen úgy mint 12 évvel ez előtt a regála megváltással elhelyezést igényelt nagy .tőke, fokozza a keresletet, emeli az ingatlanok értékét is. Igen helyesnek találjuk, hogy a pénzintézetek a betét kamat leszállításával, rá- kényszeritették a tőke pénzeseket, hogy tőkéjüknek más elhelyezésről gondoskodjanak, .vagy kevesebb haszonnal elégedjenek meg, mert maga a tőke pénz emberi munkaerő nélkül igy aránytalanul sok hasznot hajtott. Továbbá lehetővé tették a pénzintézetek az olcsóbb pénz beszerezhetését, ez az oka az építkezésnek. Lejárt már annak az ideje, bogy a kamatok a tőkét hamarosan megkétszerezzék. A I! C l A. Cziprus lombok. Barna öcsém*) sirhalmára. „Kedvest a kedvesnek I“ Shakespeare. Egy szív tövében nyertünk életet mi, S szebb éveink egy tájon múltának; Gyermekkorunkban rózsás álmainknál Madár dalolt! — csevegett a patak. A Szamos partján virágokat szedtünk . S gyönyörködünk sokszor madár dalon A halottaknak csendes templomában Legyen neked édes a nyugalom ! A halottaknak csendes templomába, Koporsódat én nem kisérhetém „Az embereket te meghagyod halni“ Hangzott busán a távolból felém ! *) A „Debrecen“ szerkesztője ; s a debreceni ref. egyház számvevője volt. K. E. S sirtam! — ajtómat magamra zárolván Reszketve nyujtám feléd a karom, A halottaknak csendes templomában Legyen neked édes a nyugalom ! Nem értelek el! pedig útban voltál, Te még akkor a csillagok felé, Néhány perc kellett, és már koporsódat Az éhes sir mohóan elnyelé. Bezáródott ez a világ utánnad, Melyben örömnél több a fajdalom, A halottaknak csendes templomában Legyen neked édes a nyugalom. En mindenütt, csak koporsókra lépek, Fej fákból erdőm van itt és amott; Mindennap kényes szemmel nézem, látom, A földtől búcsúzó nyugvó napot. Ennyi csapás közt ökszeroskadna: Nem ember, — hanem az erős barom . . A halottaknak csendes templomában Legyen neked édes a nyugalom ! Irigylem én halálodat te néked Szegény öcsém ! — ki alszol ott alant; Hová nem hat már undok földi lárma A szív se fáj már! és néma a lant! A tavasz első virágait szórom Sirhalmodra — vedd szívesen dalom A halottaknak csendes templomában Legyen neked édes a nyugalom ! „Kedvest a kedvesnek“ ! - ibolyákat*) Hintek én rád ; — melyekről szólt dalod ; Mily nagy csapás, hogy ezeknek illata Bár kívántad ; meg nem gyógyíthatott, Mert már szived álmairól regélnek Ők nekünk nappal, este, hajnalon . . . A halottaknak csendes templomában — Hol sírodon viraszt a fájdalom —■ Legyen neked édes a nyugalom ! (Kölese.) KOSA EDE. Egy tehetséges asszony. Irta: Pékár GyuK Párisi naplómból jegyzem ki a következőket: * . . . Ma reggel levél Mme d’Etioletól. Ez a fáradhatatlan szalontartó dáma csakugyan be*) Kedvenc virága az ibolya volt. A burok csatadalát öcsém irta, mit ez országban sokan nem tudnak. K. E.
