Szatmár, 1904 (30. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-25 / 26. szám
XXX. évfolyam. 26-ik sz. Szatmár, 1904. jun. 25. mvi2ú \ VX^CZÍP DALMI HETILAP! >£ Megjelenik minden szombaton. \y<9 A <• ií'A ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mindeni-xniü dijak a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés inellett a logjutányosabb árban.-<$> Nyilttér sora 16 fillér. <s— A tanév végén. Ismét leperdült egy év s tiz hónapi szakadatlan munka után ismét bezáródnak az iskolák kapui s két hosszú hónapon át nem veri fel az intézet udvarát a vidám gyermek sereg csengő kaczaja. Két hosszú hónapon át nem teszik oly kedvesen barátságossá utczáinkat, midőn kezükben a mindennapi munkával, haladnak a tudomány csarnokába, hogy elsajátítsák a tudást, a nemes ismeretet, a boldogulásnak előfeltételeit, melyre mindenkinek a mai élet nehéz viszonyai között oly nagy szüksége van, mikor az élet küzdelmeiben nehéz harczra indul. Egy fárasztóan küzdelmes iskolai év után tehát ismét csönd lesz a tanintézetekben, tiz hónapi munkálkodás után pár hó- : napi pihenőre tér a fiatalság, megy haza megpihenni a szülői hajlék csöndes mele- | legébe. Pihenni s uj erőt gyűjteni ha jól végezte munkáját, s tovább enni a betűket, ha nem teljesítette megfelelően kötelességét. Egy iskolai évnek ismét vége van. Égy-egy csapat megint kilép az iskola szűk padjai közzül, a hol legjobb esetben is nyolcz fárasztó esztendőn át az iskolai fegyelem mellett s tanáraik jóvoltából tanultak oly sokat, talán többet, mint kellett volna. Csak az életet nem tanulták megismerni, azt a szívósságot, melylyel minden körülmények között az elfoglalt helyen férfiasán, bátran meg kell állani. — Most már szabadabb szellem fuvalma kezdi őket érinteni, mert a középiskola porát lerázva, az alapismeretek otthonát ott hagyva a megvetett fundamentomra, lassan s biztosan építgethetik jövendő boldogulásaiknak otthonait. — De még most a lerakott alapon pihenve a pályaválasztás nehéz gondja előtt állanak. Hová, merre vegyek utjoknak irányát, melyik int csábítóbb kilátásokkal, hol lehet a tudással párosult ambícióval, s nem hiú feltűnési vágygyal, szívós akaraterővel párosult törekvéssel, s nem léha nagyképűsködéssel, s az életbe vetett ifjú hittel vasszorgalommal és munkával jobban érvényesülni s hol lehet az esetleges későbbi viharok közötti hevesebb hányódtatással békésen megpihenni ? És ez nagy gond a mind az ifjakra, mind a szülőkre egyaránt. — Korunkat tagadhatatlanul a szerepelni feltűnni vágyás melleit az urhatnámság jellemzi. De mégsem olyan mértékben, mint sokan elhitetni akarják. Az tény, hogy A magyar társadalom egyszerűbb rétegeiben is mind nagyobb tért hódit az a felfogás és meggyőződés, hogy fiaik könnyű s gondnélküli megélhetése csakis a tudományos pályán van biztosítva. Megfoghatatlan társadalmunkban az a jelenség, melyet a legszegényebb sorsban levő is szívós kitartással, véres verejtékkel keresett krajczárjainak összekupor- gatásával, lehetővé akarja tenni, hogy fiát „ur“-rá taníttassa. Jutalma aztán a szeretet és hála, avagy néha a múlt teljes feledése. De egészséges gondolkodás mellett m A R C Z A. Kozsibrovszky tréfája. Irta : Mikszáth Kálmán. (Folytatás.) Kozsibrovszki, az a léha, vig fráter, belesápadt a rémületes hírbe, annál is inkább, mert eszébe jutott, hogy nagyatyjok, Majornoky Gedeon is Döblinben halt meg. Az unokákra szokott visszátérni az efféle. Eltolta a boros poharat magától, kialudt a havanna a szájában, izgatottan odahuzta a székét Hiléczyhez. — És hát mit tudsz kérlek a részletekről ? Milyen körülmények között történt ? Mi mégis a rögeszméjük ? Hyléczy csodálkozó szemeket meresztett Ko- zsibrovszkyra. — Hát hogy tudnám én ezt ? Értek én az ilyenekhez? Törődöm én az ilyenekkel? — Tudom, hogy csak kövekkel foglalkozol, de csak mégis hallanod kellett... — Én soha se szoktam hallani semmit. — szólt a professzor önérzetesen. Én vagy tudok valamit, vagy nem tudok. Hallomás után nem beszélek. — De már engedd meg, édes barátom, ha nekem elmondod a hugocskáimról ezt a szomorú dolgot mégis csak ... — Mondom már, hogy semmit se hallottam. — Teringettét, akkor hát honnan tudod? A professzor uron valami zavar-féle látszott, resteilte elmondani, a mi következik, habozott egy perczig, hogy az illusztris társaság kisszerűnek, közönségesoek fogjá találni az ilyen köznapi hitványságot, végre azonban mégis a közlésre határozta magát. — Hát kérlek úgy volt az, vagy három hónap előtt, azt hiszem még ősszel, behozta egy este a szakácsnőm a vacsorámat és igy szólt: „Ma mikor kint jártam husért, a mészárnem hibáztatandó a nemes ambitió, az előre fölfelé törekvés, — mert nem a születés határozza meg az egyén működési körét, hiszen akkor biztosan visszafejlődés állana be, hanem hibáztatandó az a túlságos erőltetés, melyei mindenki kényszeríti gyermekét a tudományos pályára, nem számolva a körülményekkel, nem vizsgálja a tehetséget, képességet, kitartást, buzgalmat és hivatottságot. Ilyen szerencsétlen gondolkodás mellett aztán látjuk megalakulni közöttünk a szellemi proletárok osztályát, kik keserves munkájok csekély jutalmát exisztencziájuk biztosítása s létök fentartása miatt fárasztó számadásokkal osztják be napok, órák, sőt perczek szerint. Mert tagadhatatlanul korunkban egy lekötött s csekély javadalmazással dijazott dijnoki állás nagyobb csáberővel vonz, mint a tisztes ipari, vagy kereskedői pálya, melyen az arra lépő tudással párosult vasszorgalommal és kitartással esetleg nyugodt megélhetést és jólétet biztosíthat magának, vagyont gyűjthet — mindenekelőtt függetlenségét megőrizheti és nem keseríti meg a lassan múló napok fárasztó számlálgatásával életét. Ezt látva szinte érthetetlen, hogy a szülők a tudományos pálya iránt kevés hajlandóságot mutató gyermekeiket az ipari pálya rémével fenyegetve kényszerítik, hogy munkakedvet ambitióját a néki nem tetsző s hajlamának nem megfelelő pályán elfecsérelve, keserű csalódások osztályrészesévé legyen. Másrészt az is igaz, hogy az ipari pályára csak a társadalom legalsóbb s legszékben,a Majornoky kisasszonyokkal találkoztam.“ Szakácsnőm szeret fecsegni, mint minden hosszú hajú állat; hagytam tehát, hogy elvégezze azon bizonyos perczü mozgásokat, melyekre a nyelvének naponként szüksége van. „Azt üzenték általam a nagytiszteletü urnák“ — folytatá. Csodálkozva emeltem fel a szememet: „Nekem üzentek? „Igen a nagytiszteletü urnák.“ „De hisz’ én nem ismerem őket.“ „Mindegy, mégis üzentek.“ „És mit üzentek?“ „Azt üzenték, hogy ők nem mókusok.“ Nem mókusok? Hát mondtam én valaha, hogy ők mókusok? Hát miért üzentek énnekem ilyesmit ? Egész éjjel ezen töprengtem. Nem mókusok ! Hát persze, hogy nem mókusok. De miért kell éppen én előttem megállapítani ezen kétségbevonhatatlan igazságot. Nem tudtam aludni azon éjjel. Annyira felizgatott rejtélyességével ez üzenet. Soha életemben nem beszéltem ezen leányzókkal, sem másokkal ő felőlük. Hát mit jelentfosíktkóÍvmim LlLtÁzL: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in-f fluenza után ajánltatik. Eraali az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kel-1 lemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 1 K-ért kapható. Figyeljünkl hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva: F. Hoffmana-La Roche & Co vegyészeti gysr Basel Svájc.l
