Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-02 / 18. szám
XXIX. évfolyam. 18-ik szám. Szatmár, 1903. május 2. Megjelenik minden szombatén. ELŐFIZETÉSI ÁR : ' sz évr« 4 korona. Félévre 2 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. irt ■ i — jSzERKESZTŐSÉG ÉS ’KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mind nnemű dijak a kiadóhivatalban fizetendőkHIRDETÉSEK: Késipénifiz<rté!r-m«llett a legjutinytsabb árban. Nyilttér sora 16 fillér. <*A németiek piacza. Több Ízben felszínre került már évtizedeken át Szatmár város Németi részén lakó polgárainak az újabban rohamosan fejlődő város alkotásaiból magának is részt kérő fájdalmas és panaszos óhajtásának tárgyalása. Azonban minden fel-felujuló zörgetés hasztalan, háttérbe szorittatik az ős Németi a város által, s az ezelőtt tiz esztendővel éppen az akkori „Szatmári Hirlapban“-ban megindított mozgalom is ismét lecsöndesült, és semmibe maradt. Ennek a város résznek van ez idő szerint egy gyógytárja, hogy ezt megkapta ennek is története van, és van a magy. kir. állam kegyelméből egy fiók postája. Ennyi azon vívmányok száma, melyeket az idő méhe az utolsó évtizedekben Németi számára szülni kegyeskedett. Eme gyarapodás és fejlődés mellett mint visszaesést lehet és kell konstatálni a szereplés színpadáról vógkópen lekerült régi főkapitánynak veleegyütt megsemmisült nagy alkotását a Mátyás Király utcán állandóan portyázó egy napos fiakker eltűnését. Mindenesetre több figyelmet érdemelne a város Németi része már csak azért is, mért Szatmár városnak egészséges fejlődése csak ezen irányban eszközölhető. A szatmári rósz terjedésének déli irányban utját állja a _____i ■■ ■■■■■!■—»III IMI II ■■■mii.......... IMII 111 Ill I II III— Mill— Sz amos, keleten a vasút, s ez az oka a város már is érezhet tulzsuffoltságának. Éppen e miatt e tuljtömöttség s a szűk- utcák miatt a városa. szatmári része ma már sokkal egészségié nebb, mint a széles utcákkal s nagy kertekkel ékeskedő Németi. Ugv hogy bátran megjósolhatjuk azt, miszerint néhány évtized múlva Szatmár az iparosok, kereskedők, ügyvédek, szóval a forgalmi pontokhoz kötöttek, — Németi pedig a családos tisztviselők, magánzók, tőkepénzesek és birtokosok városa lesz Szatmár elemószti, Németi pedig termeli majd az ember anyagot. Szatmáron a zsivaj a köznapi lárma, s az ezzel járó kel- i lemetlenség, Németiben pedig ünnepies csönd, rend, tisztaság és jó levegő fog honolni. / Épen azért, bármennyire szivvel, lélekkel óhajtanok is a Németi rósz fejlődését és haladását, némi aggodalommal fogadhatjuk, ha körültekintőbben gondolkozunk, a vásárnak s az ezzel természetesen velejáró köznapi zajnak és tisztátalanságnak oda való kitelepítését. Hiszen ha "egy kicsit vizsgálódunk már is láthatjuk azt, hogy a családos tisztviselők, kik adnak valamit arra, hogy szobáikat ne lepje meg zárt ablakok mellett is mindig az utca pora, a kik idegeiket és dobhártyájukat nem óhajtják tönkretenni a történelem előtti időkben utcáinkra lerakott köveken zörgő szekerek éktelen , zajy által, — hanem sokra becsülik azt hogyvWermekeik jó levegőt kapjanak; a kik tr-tSkintólyt, a boldogságot és a becsültetést nem abban vélik feltalálni, hogy a főtér, vagy ennek közelében levő nagy forgalmú és tultömött utczákban a tükörtáblás termek kedvéért tiz-tizenkót családdal együtt szivják a bűzt, — hanem sokkal inkább, méltányolni tudják azt, hogy mi egy gyermekes családnak a lombos udvar és a házi kert s az ilyen helyeken kapott tiszta levegő. Az ilyen családok nagy örömmel húzódnak a kedves falusias Németi árnyas kertjei közé, s bizonyosan ritkábban is tiszteleg nálunk a városi házak réme, a Szat- márról is ez időszerűit kipusztithatatlan járvány, mint a szatmári részen lakó családoknál. Ez az a nagy indok, a melyet ellensu- lyozottnak nem lehet látni a németiek ismételten felszínre került azon hő óhajában, hogy a városi forgalomból maguknak beadott kérvényük értelmében részt követelnek, mert hiába, a Németi rósz tágas telkeinek, kertjeinek, s ebből kifolyólag tiszta levegőjének a megóvása az egész város érdeke a termény piacnak kitelepítése pedig csak néhány szögletház tulajdonosának a forró óhajtása. Eltekintve azonban ezektől az érdekektől, tudjuk azt, hogy a Deáktóri piacnak a szétosztása sok privát, köz és nagyobb szalu A R C Z A. Tavasz. Hárcziusban bebeszéltem magamnak, hogy tavasz van. Napsugaras rügyfakasztó, dalos szép tavasz. Talán össze vesztem volna azzal, a ki ezt nem hiszi ... és elmondtam volna lelki, testi s mindenféle vaknak . . . Mert hát láttam íróiakkor kis libát gyepelni, az ég kék azúrjában pontnak látszó pacsirtának hallottam énekét, gólya kelepelését, az ostoros fiú mélabus nótáját, (kit állítása szerint — a télen megcsalt egy barna lány,) és láttam a szürke pásztorunk bojtárját valóságos zöld falevéllel fütyülni, nótázni. Es még a sok ellhalgatandó argumentumok közül hogy felhozzak egy párat : láttam mandula, — baraczk, — megygy, — cseresznye virágot, muskátlit, szegfűt és violát nyitni, igaz, hogy ez utóbbiakat csak a szobák ablakában. De ha az elmondottakhoz hozzávesszük még a sok elhallgatott érveket, akkor bájos hölgyeim és t. ez. uraim egész nyugodt lelkiismerettel ellehetik nekem, hogy tavasz volt, virágos, dalos, kék egü szép tavasz 1 , Elmúlt márczius, persze hogy eljött április. És esett az eső. Hát annak is kell lenni. A gazdák mondták, hogy az árpa, zab, tavaszi búza stb.-nek jót tesz. Újra kisütött a nap. Szinte láttam a füvet, mint nő, mint nyúlik fölfelé ; a bimbó mint pattan kifelé, hogy virág legyen és másnap már az illatát is éreztem. Nem szeretek szép időben a szobában lenni. Akkor is szép idő volt. A nap mintha melengette volna az esőtől megfázott virágokat, csak egy- egy tenyérnyi báranyfelhőcske látszott itt-ott az égen. Délután kimentem a mezőre bolyongani. Mivel a szomszéd községhez közel voltam, kirándultam egyik barátomat meglátogatni. Nagyon kevés ideig voltam ott, aztán jöttem. Barátom marasztott. Nem maradtam. Nem szeretem ta- vaszszal a szobai levegőt. A szőllőhegyek alján jöttem. A szőllők közt virágokkal megrakott cseresznye s meggyfák voltak. Egyszercsak hirtelen szél kerekedett. Még messziről sem lehetett rokona a langyos tavaszi szellőnek, miről a költők dalolnak ... Az égen szürke felhők gomolyogtak és — hogy költőiesen fejezzem ki magat — hullatták a nem épen szomjas földre — hideg köny- csepjeiket. Később apró, fehér sziromszerü alakokat hajtott a szél kabátomra. Azt hittem: cseresznye virág. Megfogtam s elolvadt. A természettanban nem tanultam, hogy a cseresznye virág olvadékony test, pedig jeles tanárom volt. Hát mi volt ? Talán ki is találták bájos hölgyeim és t. ez. uraim, hogy hó volt, valóságos hó, olyan mint Decemberben. Miről egy negyed óra múlva egész biztosan meggyőződhetem, lóvén olyan fehér, mint a szőlőben a meggy és cseresznyefák. Ha ekkor közéjök állok, karjaimat felnyujtva s ujjaimat ki terjesztve, bátran nézhetett velna mindenki cseresznyefának . . . Haza értem. Megtagadtam a tavaszt, bocsánatot kértem azoktól, a kiknek azt mondtam: tavasz van. Harmadnap hallottam, hogy azok a mosolygó fehér meggy s cseresznye virágok megfagytak . . . Megátkoztam a tavaszt. A múlt héten ismét kisütött a nap és ón ismét elmentem kóborolni. Ott jártam az erdőn. Hallottam a kakukk szavát, a fekete rigót fütyölni. Lementem a völgybe. Ott láttam gyöngyvirágot. Már nyitott. Még cserfa lombot is láttam. Arról pedig azt mondják, hogy igazán csak tavaszszal jön elő. Lehevertem a zöld fűre. Ezernyi apró kis bogárkák zsongtak. Ott töltöttem egész délutánt. Alkonyaikor hazafelé mentem. Egy kis csalitban fülemile dudolgatott, úgy hallottam valami tavaszi dalt . . . Még cserebogarat is láttam röpködni. Tehát csakugyan tavasz volna? . . Én tagadom, nem hiszem, nem, nem, nem. Hazug a nap mosolygása, a kakukk, a rigó, a gyöngyvirág, a zümmögő bogárkák, a fülemile mind-mind hazudnak, még a cserebogár is. A napokban a városban jártam s véletlenül Szives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készítek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, palástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelműkbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel CSAPÓ LAJOS, férfi-szabó Zrinyi-utcza 30. sz. SfATMÄR. JÁR SA DÁ Íj MI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.
