Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-04 / 14. szám
XXIX. évfolyam. 14-ik szám. Szafmár, 1903. árp. 4. ZAT TÁRSADALMI Étí SZÉPIRODALMI Megjelenik minden szomtatm. n V HETILAP. ELŐFIZETÉSI AH : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes srám ára 20 fillér.-y- - - - - - ~ /zíericeszt'os tjEs kiadóhivatal : Dealt!ér 13. szám. Mind un.mii dijuk a'üfi/dniiivuliiiban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés me 1 iett a Lgitttányosabb árban. Nyiittér sora 16 fillér. <s~ Virágvásár nap. Uj életerőket fakasztó kies tavasz itt vagy újra! Üdvözlégy közöttünk balzsamos illatoddal, zöld pázsitot varázsló, letarolt mezőket felékesitő, kopár ágakat megkoszorúzó teremtő erőddel 1 Mindig újból látunk, mégis megcsodálunk ; tudjuk hogy te oljösz, mégis mindig várunk ! Úgy érezzük, mintha mi is minden évben újjászületnénk a természet ébredésével, mintha ama tettrehevitő fakasztó erő, nagyobb tevékenységre sarkalná magát az embert is eme gyönyörteljes napokban. Nem csak az okos ember, de megmozdul minden a tavasz jöttével, és magának részt kér a természet által végzett teremtő munkából. Minden eltűnő óv újból előhozza a tavasznak ébresztő napjait, s mindannyiszor mindég tettre hévül a szunyadó élet. De amiként maga az örök természet nem mindig hoz reánk gyönyörű verőfényt, sőt fagyasztó olykor még a tavasznak is iehelete, leverők borongok, szomorúk napjai, s a teremtő erő csak lomhán ébredez; úgy a szív húrjai nem mindig jöhetnek dallamos rezgésbe, ritkán sarkalhatok gyors tevékenységre. Volt rég egv nagy tavasz, melyen mint varázs veszőnek ütésére, megmozdult a magát és rendeltetését nem ismerő ember, midőn az uj élet erőket fakasztó eszmék belopództak a szívbe s mozgásba hozták az addig mozdulatlannak hitt nehézkes tömeget Egyházmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye ápril hó 2-ik és 3-ik napjain tartotta közgyűlését Nagy-bányán. A közgyűlést egy kegyeletes tény, Papolcy Károly szatmárhegyi lelkésznek 50 éves lelkészi jubilegma előzte meg, mely alkalommal a megnyitó imádságot maga az ünnepelt, egyházi beszédet pedig Soltész János ombodi lelkész Csel. XX. r. 26—32. alapján mondott kifejtvén azon kötelességeket a melylyel mindannyian egyházunk irányában tartozunk. Majd Bencsik esperes az egyházmegye nevében egy diszkötésü bibliát, Soltész Elemér nagybányai lelkész a saját egyháza nevében egy díszes belül aranyozott ezüst poharat és tálczát nyújtott át szép beszéd kíséretében az ünnepeltnek. A templomból a gyűlés tagjai a városháza tanácstermébe vonultak, hol buzgó imádság után esperes a megjelenteket üdvözölte, s a megválasztott tisztikar az uj tisztviselők eskütétele után helyét elfoglalta. Majd a szokásos bizottságok megválasztása után esperes bejelenti az egyházi változásokat, fájdalommal jöttünk tudomására annak, hogy jelenleg 5 egyház van lelkész nélkül u. m. Sárköz, Pettyén, Rozsály, Józsefháza, Batiz. A pettyéni egyházban a felügyelettel Ba- lajthy Károly szamoskóródi, a batiziban Bottyán Pál lázári lelkész bízatott meg. Ezután egy sensatiós pontja következett a gyűlésnek, nevezetesen egy szomszédos egyházmegye magasabb tisztséget viselő lelkésze, egyházmegyénk egy lelkészéhez intézett, úgy az illető egyházmegye tanácsbirói karát, mint a mienket sértő levele, a melynek értelmében az egyházmegyei tisztikar úgy a világi, mint az egyházi bíróságok előtt megtette az illető ellen a megtorló intézkedéseket. Az államsegély- osztó bizottság véleménye alapján Szentgyörgyi Zsigmond homoki, Balajthy Károly sz.-kóródi, Melegh Albert k.-remetei, Tóth T AJ C l A. Tavasz felé. — A . . .-hoz. — Ha néha hozzád eljövök, Szemedbe nézve olvasom : Mi van megírva lelkeden Ez égbe készült szép lapon .. Mit angyalok Írtak tele, S Isten kéz megpecsételte. — Az van megírva e lapon Fénylő hetükkel édesen! Szeretni nem bűn, nem soha! Nem vétkezünk én sem, te sem Ha szivünk összeforva vár Nyíló tavaszt, meleg nyárt. Viharzó tél nem tart soká, Tavasz szellője lengedez . .. Alvó rügyet őrző fa ág Színes virággal telve lesz ... Hol életnek nincs most nyoma,' Tavasz zöld lombot tűz oda. A rög — mit fagy lekötve tart Meleg sugártól lábra kap ... S mit szél hozott s hintett beié Kikéi s virágot, hajt a mag. . . S lesz majd vil ág, lesz mindenütt Hová csak napsugára süt. Hadd olvasok telkedből én, Ha néha nálad itt vagyok . .. S lesem, hogy szép szemedből a Sugár felém mikor ragyog .. . Akkor szivem fölenged, és Lesz benne újra ébredés. — Dömóny Zoltán. Milota Történeti elfcösaél&s — A „Ő/ataini* számára irta: Sipos József — (Folytatás.) Fájdalom, az van megírva az emberek földi sorsának könyvében, hogy minden ami boldogít, rövid életű legyen, mint tél közepén a mosolygó, enyhe napsugár, mely után annál fagyasztóbb az éjszakai hideg. A vándor néptörzs elérte már azt a pontot, honnan a kezeseket vissza kellett bocsátani. Meg sem kísérlem festeni a két szerelmes fájdalmát a búcsú pillanatában. Sokáig nem hirt egyik is szóhoz jutni. Végre is Béla törte meg a hallgatást : — Édes gyönyörűségem, hidd el, hogy mi nem válunk el örökre. Most vezéreink szava követeli, hogy sértetlenül térj atyádhoz vissza. De nemsokára eljövök érted s kiragadlak atyád és vőlegényed hatalmából. Elfeledsz-e addig"? — Soha, soha . . . meghalok addig ! * * * Nem sokkal ezután a középkori agg Mózes megállt a Beszkid előfokán, környezve a pár- duezos vezérektől, s büszkén és boldogan tekintettek alá az alattuk kanyargó völgyre, a verő- fényben úszó végtelen rónára. Szent ihlet és lelkesedés dobogtatta a sziveket az cléjök mosolygó gyönyörű kép láttára, mely annyi fárasztó vándorlás, hadakozás, fájdalmas veszteség után a 106 hős nemzetségnek boldog hazát igér. Ki gondolna most a szerelem rabságában vergődő két fiatal szív fájdalmával ? H. Visszaérkezvén Milota a halicsi várba, alig pihente ki magát, már jelentetették neki, hogy vőlegénye még tegnap megjött és most atyjának Szives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készítek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, palástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén Icészitek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosság >nál fogva szives figyelműkbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel C’äAI^O LAJOH, férfi-szabó Zrinyi-utcza 3 ’. sz. s vitték az érzelmek — mint a tovaszáguldó hullámok a hajót, — a vezér után az egész népet. Hozsánna kiáltással tisztelte meg az urnák nevében jött küldöttet, érzelmeinek kinyilatkoztatóját, gondolatainak kifejezőjét, a menny felé vágyó lélek rabbilincseinek széttördelő jót, királyi megtiszteltetésben részesíti, útját egyengeti, zöldágakat, virágokat hint útjára, felső ruháját teríti elébe, Nem volna hatalom, mely most őket megfékezhetné mely eszmélyöknek letéteményesét, lelkűknek mását karjaik közül kivehetné ! A tavasznak eme csodálatos napja, melyen eme világtörténeti nagy esemény történt a Yirágvasárnap! S az évek megújuló leforgása folytán hányszor volt már az emberiség életében, a nemzetek szomorú történetében újra ébresztő tavasz, a népek érzelmeit tettre hevítő Virágvasárnap! Hányszor kiáltott hozsánnát a tömeg szabaditójának, s tartott diadalmenetet az igazság eszméjének szószólója, s fakasztott uj életet a szivekbe, megváltó eszméket hozott a világra egy egy ilyen napon! Es mégis mit Iá >rk. a virágvasárnapi hősök nyomdokai épe utána tóduló tömeg által betapodtatm.Á, s az ujéletcsirák visszafejlődnek. Mert az ember, mindig ember marad, s a virágvasárnap után szomorú Nagypéntek következik.
