Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-02-28 / 9. szám
XXIX. évfolyam. 9-ik szám. Szatmár, 1903. febr. 28. / íWi'ö V3 £ TÁRSADALMI E8 SZUPIROi )A LMI HETILAP. Megjelenik minden szombat'n. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évrs 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 filter. jSzERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mind nmiü dijak a kiadoliiratalábau fizetendők A haza pillérei. Az államoknak épen úgy, miként az épületeknek, hogy fennállásuk biztosítva legyen, hogy a századok dúló viharaival da- czolni képesek legyenek, olyan biztos alapokra kell épülniük, melyek a reá jók nehezedő nagy terheket mindenkor könnyedén tartani képesek legyenek és semmi külső veszedelem s erőszak folytán meg ne rendüljenek. Egészséges társadalomnak s ebből kifolyólag magának az államnak is ilyen alapjai, boltozatának tartó és emelő pillérei a független anyagi viszonyok között élő s könnyen semmi oldalról nem befolyásolható polgárok. Habár az anyagi függetlenségre törekvés kell, hogy minden embernek önmaga és hozzátartozói iránt való legkedvesebb kötelességét képezze, mégis az az élet ezél csak nagyon kevesek által megvalósítható és sokszor egy egész emberi életpálya el- számitott meddő küzdelme mutatja a munka teljes sikertelenségét. Mondhatjuk tehát, hogy nagyon kevesen vannak a közép társadalmi osztályban ma már azok, kik vagy az ősöktől nyert — s általok megbecsült - — örökség birtokában, vagy saját szerencsés igyekezetük folytán oly helyzetben vannak, hogy magukat minden emberi befolyástól menten anyagilag teljesen függetleneknek mondhatnák. Pedig csak az anyagilag független elmekből álló társadalom az a legbiztosabb alap, melyen az állami jóllét és művelődés f A K C Z A. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Dgj«tány©sabl> árban.- Nyilttér sora 16 fillér. ■ ■■ ■■■ ■ iiTjram ír ■.«■■■ y~ararirí~t■' épületei felépíthetők..' Ezért nem közömbös az magára az államra nézve sem, hogy milyen mértékben vannak képviselve a hazában az anyagilag mindenkitől független elemek. Nem kell ahoz semmi különösebb érzék, hogy szétekintve, — társadalmunk mai képéből — fogalmat ne alkothassunk magunknak azon elszomorító körülményekről, miszerint az állam alapjai, boltozatának emelő pillérei a független anyagi helyzettel biró elemek ma napról napra fogynak, pusztulnak. Ellenben hova tovább szaporodik azoknak száma, kik egy vagy más tekintetben valamely munkaadó magán személy, vállalat, közintézmény vagy erkölcsi testülettel szemben mint alkalmazottak bizonyos függési viszonyban vannak. Már pedig hiába kiáltoz az, akár a házak tetejéről is, hogy ő nem függ senkitől, ki napi megélhetése eszközeit bár tudománya, vagy keze munkája után, — de mégis mástól kapja ; mind nem ér az semmit, ha őt szabad elhatározásában számtalan külső körülmény naponként parancsolólag befolyásolja és irányítja. Látva ma különösen azt miként tolong az ember a fizetéses pályák felé s miként összpontosul az ingó és ingatlan tőke a testületek kezébe, attól kell félnünk hogy emez iránynak veszedelmes utó következményei lesznek s lassanként elfogy különösen az ingatlan tőke birtokában levő ez időszerűit az állam alapját képező, anyagilag független elem. Arra hasztalan gondolunk jelenleg, hogy a viszonyok majd változni fognak. Ezzel csak magunkat álltatjuk. Mert a mint a jelekből következtetni lehet, a helyzet gyorsabb fordulására a közeljövőben számítani. a legvórmesebb remények mellett sem lehet. Gondoskodni kell tehát, hogy olyan intézkedések tétesenek a helyzet orvoslására, melyek sem egyes társadalmi osztályok érdekeit nem keresztezik, sem existentiájo- kat kétségessé nem teszik, sem rajtunk kívül álló szövetségesek érdekeivel összeütközésbe nem jönnek s igy könnyen keresztül vihetők s alkalmasak legyenek arra, hogy a hazának anyagilag független elemét alkotó osztály rohamos apadását s az ingatlan tőkének megbízhatatlan kezekbe való juttatását megakadályozni s legalább a mai helyzetben megtartani lehessen. Bár hova tekintsünk, bár mire gondoljunk, könyebben ez idő szerint semmi sem vihető keresztül hazánkban a kisebb földbirtoknak mint ingatlan tőkének elidegenithet- lenitése czéljából az u. n. homestead rendszernél, mely a folyton szélyelebb oszló kis birtoknak együtt maradását czélozza. Ha a földbirtok nagyon szót nem szaggatható, s könynyen el nem idegeníthető, nő annak becse s nem pusztul az anyagilag független elemek száma. Ez a homestead rendszer Amerikában bevállt, s már egy század óta fonnál. Hozzá köti a kis birtokost a földhöz, s a földet ő hozzá. Bizonyára az uj hazában azóta már kitapasztalták annak hátrányait s előnyeit Három csikót vettem . . . Három csikót vettem A túri vásáron. Három szeretőm volt nekem ; Csalfa mind a három. Kökény szemű egyik, Másik rózsabimbó, A harmadik liliomszál, Szertönek való. Húzd rá czigány ! húzzad. Van még vigasztalás . .. Régi nótám húzzad — gombház Ha leszakad — lesz más. Ombod, 1903. SOMOGYI ISTVÁN Triumvirátus — A „Szatmár“ eredeti tárczája. — Irta: Tóth. Stajos. (Folytatás.) Megromlott a fotografáló gépem. Előveszem a másikat s annak segítségével mutatom be a harmadik triumvirt: Lojzit, a ki komorságra hajló I természete, mély gondolkodása következtében pusztán kiegészítőjeként tekinthető a triumvirátusnak. Morczossága ellenére is érzékeny szivü, de nehezen meggyőzhető, nyakas magyar; a mit czéljául tűzött ki, azt el kellett érnie, ha törtszakadt. Előrelátó, óvatos és tartózkodó modora miatt alig bírták eltuszkolni hébe-hóba a „Csillag“ irányába, mely tudvalevőleg a Zölöfa-utczában hintegette széjjel gyér sugarait, a hol a triumvirek az éltes, dejókedélyü „Timi bátyánk“ agg- legónyfejböl pattant ötleteitől olyan kaczagásra fakadtak, hogy — koccintás (no meg : ivás !) lett a vége. Szontyorodott lelke ilyenkor a hőfokra szökött s mig a többiek pityizálás közben édesbus nótákat dalolgattak, fújta velők együtt a — szivarfüstöt. Csak midőn a tavalyi termés régen kiforrt leve kezdte melegíteni a fületövét: rontotta néha a levegőt. Habár a tanulásnál csupán a versfirkálást gyakorolta hevesebben: a párbeszédes vizsgálatok közeledtével debreczeni ropogós mézestányérral sem lehetett volna kedvre deríteni. Egyébként a szerénységnek valóságos mintaképe. Hogy ezzel a mai világban nem sokra viheti, azzal nem törődik. Legfőbb hibája, a melyért napjainkban olyan aprópénzzel szoktak fizetni, a milyenről még a legkapzsibb és telhetetlen zsugoriak sem igen ábrándoznak, — hogy semmiárou sem volna rávehető a zsákban macskát árulásra. Ez emberi gyarlóságának persze, ő kénytelen lekortyogtatni gyakran az epénél is keserűbb levét. Szóval: morezos, de annál nyíltabb s érzékenyebb szivü fiú. Készen volnék, de a masinám ismét megbomlott. Ha homályosnak méltóztatik tapasztalni felvételeimet: a fotografálókészülékeimet illeti a megszólás, nem engem. Azóta, hogy a sors viharzó szele szétkavarta ezt a harmadik triumvirátust, tagjairól alig hallottam valamicskét. A nyáron utazásom alatt véletlenül találkoztam Lojzival, legbensőbb jóbarátommal, a ki elmagyarázta, hogy másik két társával állandó levelezést folytat s a tartós testvéri együttérzés bizonyítékául markomba nyomott egy hosszú kutyanyelvet, a melyet kérésemre nálam is hagyott, s a melyre szóról-szóra a következő tréfás vers van írva: Dicsdal. — Sörös Venczel fityfirityi kálomista káplány ur őnagyságos tiszteletüségóhez. — Faragta Peniuirégó Lojzi. „Ébredj nagy álmaidból, Ébredj“ — káplánia ! Rest gazdádnak válaszra Készen kell állnia. Kívánom, ha felelet E dicsdalra se jő: Gyakorta mérje, hány öl Honn a kapu-tető. Minden szippantás után A pipacsutora Duguljon bé s szelelui Ne fogjon jól soha.
