Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-28 / 9. szám

XXIX. évfolyam. 9-ik szám. Szatmár, 1903. febr. 28. / íWi'ö V3 £ TÁRSADALMI E8 SZUPIROi )A LMI HETILAP. Megjelenik minden szombat'n. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évrs 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 filter. jSzERKESZTŐSEG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mind nmiü dijak a kiadoliiratalábau fizetendők A haza pillérei. Az államoknak épen úgy, miként az épületeknek, hogy fennállásuk biztosítva le­gyen, hogy a századok dúló viharaival da- czolni képesek legyenek, olyan biztos ala­pokra kell épülniük, melyek a reá jók nehe­zedő nagy terheket mindenkor könnyedén tartani képesek legyenek és semmi külső veszedelem s erőszak folytán meg ne ren­düljenek. Egészséges társadalomnak s ebből ki­folyólag magának az államnak is ilyen alap­jai, boltozatának tartó és emelő pillérei a független anyagi viszonyok között élő s könnyen semmi oldalról nem befolyásolható polgárok. Habár az anyagi függetlenségre törek­vés kell, hogy minden embernek önmaga és hozzátartozói iránt való legkedvesebb kötelességét képezze, mégis az az élet ezél csak nagyon kevesek által megvalósítható és sokszor egy egész emberi életpálya el- számitott meddő küzdelme mutatja a munka teljes sikertelenségét. Mondhatjuk tehát, hogy nagyon keve­sen vannak a közép társadalmi osztályban ma már azok, kik vagy az ősöktől nyert — s általok megbecsült - — örökség birtokában, vagy saját szerencsés igyekezetük folytán oly helyzetben vannak, hogy magukat min­den emberi befolyástól menten anyagilag teljesen függetleneknek mondhatnák. Pedig csak az anyagilag független elmekből álló társadalom az a legbiztosabb alap, melyen az állami jóllét és művelődés f A K C Z A. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a Dgj«tány©sabl> árban.- Nyilttér sora 16 fillér. ■ ■■ ■■■ ■ iiTjram ír ■.«■■■ y~ararirí~t■' épületei felépíthetők..' Ezért nem közömbös az magára az államra nézve sem, hogy mi­lyen mértékben vannak képviselve a hazá­ban az anyagilag mindenkitől független elemek. Nem kell ahoz semmi különösebb érzék, hogy szétekintve, — társadalmunk mai képéből — fogalmat ne alkothassunk magunknak azon elszomorító körülményekről, miszerint az állam alapjai, boltozatának emelő pillérei a független anyagi helyzettel biró elemek ma napról napra fogynak, pusztulnak. Ellenben hova tovább szaporodik azoknak száma, kik egy vagy más tekintetben valamely munka­adó magán személy, vállalat, közintézmény vagy erkölcsi testülettel szemben mint al­kalmazottak bizonyos függési viszonyban vannak. Már pedig hiába kiáltoz az, akár a há­zak tetejéről is, hogy ő nem függ senkitől, ki napi megélhetése eszközeit bár tudomá­nya, vagy keze munkája után, — de mégis mástól kapja ; mind nem ér az semmit, ha őt szabad elhatározásában számtalan külső körülmény naponként parancsolólag befo­lyásolja és irányítja. Látva ma különösen azt miként tolong az ember a fizetéses pályák felé s miként összpontosul az ingó és ingatlan tőke a testületek kezébe, attól kell félnünk hogy emez iránynak veszedelmes utó következmé­nyei lesznek s lassanként elfogy különösen az ingatlan tőke birtokában levő ez idő­szerűit az állam alapját képező, anyagilag független elem. Arra hasztalan gondolunk jelenleg, hogy a viszonyok majd változni fognak. Ezzel csak magunkat álltatjuk. Mert a mint a jelekből következtetni lehet, a helyzet gyorsabb fordulására a közeljövőben szá­mítani. a legvórmesebb remények mellett sem lehet. Gondoskodni kell tehát, hogy olyan intézkedések tétesenek a helyzet orvoslására, melyek sem egyes társadalmi osztályok érdekeit nem keresztezik, sem existentiájo- kat kétségessé nem teszik, sem rajtunk kí­vül álló szövetségesek érdekeivel összeüt­közésbe nem jönnek s igy könnyen keresz­tül vihetők s alkalmasak legyenek arra, hogy a hazának anyagilag független elemét alkotó osztály rohamos apadását s az ingatlan tőkének megbízhatatlan kezekbe való juttatá­sát megakadályozni s legalább a mai hely­zetben megtartani lehessen. Bár hova tekintsünk, bár mire gondol­junk, könyebben ez idő szerint semmi sem vihető keresztül hazánkban a kisebb föld­birtoknak mint ingatlan tőkének elidegenithet- lenitése czéljából az u. n. homestead rend­szernél, mely a folyton szélyelebb oszló kis birtoknak együtt maradását czélozza. Ha a földbirtok nagyon szót nem szaggatható, s könynyen el nem idegeníthető, nő annak becse s nem pusztul az anyagilag független elemek száma. Ez a homestead rendszer Amerikában bevállt, s már egy század óta fonnál. Hozzá köti a kis birtokost a földhöz, s a földet ő hozzá. Bizonyára az uj hazában azóta már ki­tapasztalták annak hátrányait s előnyeit Három csikót vettem . . . Három csikót vettem A túri vásáron. Három szeretőm volt nekem ; Csalfa mind a három. Kökény szemű egyik, Másik rózsabimbó, A harmadik liliomszál, Szertönek való. Húzd rá czigány ! húzzad. Van még vigasztalás . .. Régi nótám húzzad — gombház Ha leszakad — lesz más. Ombod, 1903. SOMOGYI ISTVÁN Triumvirátus — A „Szatmár“ eredeti tárczája. — Irta: Tóth. Stajos. (Folytatás.) Megromlott a fotografáló gépem. Előveszem a másikat s annak segítségével mutatom be a harmadik triumvirt: Lojzit, a ki komorságra hajló I természete, mély gondolkodása következtében pusztán kiegészítőjeként tekinthető a triumvirá­tusnak. Morczossága ellenére is érzékeny szivü, de nehezen meggyőzhető, nyakas magyar; a mit czéljául tűzött ki, azt el kellett érnie, ha tört­szakadt. Előrelátó, óvatos és tartózkodó modora miatt alig bírták eltuszkolni hébe-hóba a „Csillag“ irányába, mely tudvalevőleg a Zölöfa-utczában hintegette széjjel gyér sugarait, a hol a trium­virek az éltes, dejókedélyü „Timi bátyánk“ agg- legónyfejböl pattant ötleteitől olyan kaczagásra fakadtak, hogy — koccintás (no meg : ivás !) lett a vége. Szontyorodott lelke ilyenkor a hő­fokra szökött s mig a többiek pityizálás közben édesbus nótákat dalolgattak, fújta velők együtt a — szivarfüstöt. Csak midőn a tavalyi termés régen kiforrt leve kezdte melegíteni a fületövét: rontotta néha a levegőt. Habár a tanulásnál csu­pán a versfirkálást gyakorolta hevesebben: a párbeszédes vizsgálatok közeledtével debreczeni ropogós mézestányérral sem lehetett volna kedvre deríteni. Egyébként a szerénységnek valóságos mintaképe. Hogy ezzel a mai világban nem sokra viheti, azzal nem törődik. Legfőbb hibája, a melyért napjainkban olyan aprópénzzel szoktak fizetni, a milyenről még a legkapzsibb és telhe­tetlen zsugoriak sem igen ábrándoznak, — hogy semmiárou sem volna rávehető a zsákban macs­kát árulásra. Ez emberi gyarlóságának persze, ő kénytelen lekortyogtatni gyakran az epénél is keserűbb levét. Szóval: morezos, de annál nyíl­tabb s érzékenyebb szivü fiú. Készen volnék, de a masinám ismét meg­bomlott. Ha homályosnak méltóztatik tapasztalni felvételeimet: a fotografálókészülékeimet illeti a megszólás, nem engem. Azóta, hogy a sors viharzó szele szétka­varta ezt a harmadik triumvirátust, tagjairól alig hallottam valamicskét. A nyáron utazásom alatt véletlenül talál­koztam Lojzival, legbensőbb jóbarátommal, a ki elmagyarázta, hogy másik két társával állandó levelezést folytat s a tartós testvéri együttérzés bizonyítékául markomba nyomott egy hosszú ku­tyanyelvet, a melyet kérésemre nálam is hagyott, s a melyre szóról-szóra a következő tréfás vers van írva: Dicsdal. — Sörös Venczel fityfirityi kálomista káplány ur őnagyságos tiszteletüségóhez. — Faragta Peniuirégó Lojzi. „Ébredj nagy álmaidból, Ébredj“ — káplánia ! Rest gazdádnak válaszra Készen kell állnia. Kívánom, ha felelet E dicsdalra se jő: Gyakorta mérje, hány öl Honn a kapu-tető. Minden szippantás után A pipacsutora Duguljon bé s szelelui Ne fogjon jól soha.

Next

/
Thumbnails
Contents