Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-12-05 / 49. szám
XXIX. évfolyam. 49rik szám. Szál mér, 1903. dec 5. SZATMAR. TA RSADA 1 iMI K« SZEi »IRODALMJ í J ETIIAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész érre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deaktér 3. szám. Mindennemű dijak a kiadóhivatalban fizetendők. Demagógok. Pisistratús, a régi görögországi népvozér maga számára akarván a hatalmat az országban biztosítani Solonual szembűu, mikor látta, hogy itt az ideje tervei keresztülvitelének, egy sebet vágott testén s magát egy szekérén Athén főbb utczáin meghurczoltatván nagy hangon kiabálta, hogy ellenségei megakarták öt orozva ölni, azért mert a nép embere. Természetesen Pisistratusuak sikerült aljas terve, a viaszszivü népet bolonddá tudta tenni s kedvenezöket fegyveres örökkel vették körül. Ilyen Pisistratusok ma is nagy számmal vannak, kik visszaélnek az egyszerű, könnyen- hivő nép jóindulatával s van lelkűk azokat a legrosszabb irány felé vezetni. S ha aztán ez a jámbor, — de megmozdulván félelmetes tömeg, eme demagógok nagy hangú kiáltozásai következtében mint bősz elem száguld végig az ut- czákon elseperve magával mindent, mit útjában talál, — ilyenkor feltüzelőik szerényen félre vonulnak s nem hogy a felelősséget olválalnák munkájukért, hanem Pilátusként mossák kezeiket s megtagadnak minden részességet az utcza ítélkezőivel. Valóban nálunk ma már nagy mértékben teljesül Anacharsis scytlia férfiúnak a görögökről szóló eme mondása: „Nálatok görögök, a népgyülésekben az értelmesek szónokolnak ugyan, T A R C Z A. Édes a n y ä m hoz. * Édes anyám lelkem Lát már nem sokára . . . Hazamegyek ünnepelni Karácsony napjára . . . Hej ! tudom, nehezen S alig, alig várja . . . Hogy bezárjon két szerető Öleiö karjába . , . Hej! de én is, én is Alig alig várom Hogy ott legyek valahára Az ismerős tájon . . . Az ismerős tájon Kis falunkban . . . otthon A hol nem volt soha . . . soha Bántom vagy gondom . . . . 1 1 Mutat'ány, szeizőnek „Versek® czíiimü most megj“ lent kötetéből. aara a «zasaacaBSBa sgasHg»sigftCagi; Vagy ha egyszer . . . másszor . Elfogott a bánat Rögtön látta lelkem anyám Baja van fiának . . . S hogy ha észre vette Megvigasztalt szépen ! Vagy néki is ott csillogott Az a könny szemében ! Hogy ne vágynám hát, hogy Otthon legyek végre . . , S haza menjek karácsonynak Szent . . . nagy ünnepére . . . ! Hogy ne vágynám akkor Ölelő ,karjába . . . . . . Édes anyám . . Lát már nem sokára lelkem anyám . . 1 ! LENGYEL BÉLA. Kis-Runk. Ott születtem. Ott tanultam meg felkelni kakaskukorékolásra, ott tanultam meg szeretni HIRDETÉSEK: KészpénzfizetÚH melleit a le^jutányosabU árban.-$■ Nyilttér sora 16 fillér. <ssedés a nemes intézményekért, mely kedvét nem rombolásban és pusztításban, hanem a bölcs vezetők jóra intő szavainak megfontolása következtében az építésben a haladásban leli, — el nem pusztulhat soha De ehez szükséges, hogy a társadalom vezetői valóban emberek, fedhetetlen jellemű férfiak legyenek, hogy a józan gondolkozásu nép ösz- szehasoulitást tévén egyén és egyén között, önkéntelenül emezek javára döntsön és magát megtéveszteni ne engedje. Plátó azt mondotta volt hogy a. „hajlam“ nem csekély dolog, mert a szokássá rögzött hajlamok olyan nagy zsarnokaivá lesznek ’az embernek, hogy a legnagyobb bűnöket is képes lesz az elkövetni. A városunkban fennforgott szomorú ablak- bevorés egy olyan „hajlam“ szerű megnyilvánulás volt a félrevezetett csőcselék dühének, a milyennek ismétlődnie itt többé nem szabad. Színészet. Színészeink végre bemutatkoztak. Thália temploma f. lió 1-én Dr Fényes Samu „Kurucz Feja Dávid“ történelmi színmüvének előadásával nyilt meg, telt ház gyönyörködött a kiváló szerző munkájában. Ez a sikerült előadás, — mely egyúttal próbára is tette színészeink drámai erőinek tehetségét, — fényes bizonyíték, hogy a a természetet és ott tanultam meg módfelett szeretni a népet. Még nem is eszméltem jóformán, mikor azon gondolkoztam, hogy miért az egyik ház nagyobb, a másik kisebb, de mégis mind olyan nyomorúságos. Mert Kis-Runk lakosai nem építenek magas galamduezos házakat, de igen egy kis viskót és hozzáragasztják a többnyire üres istálót. És az üres istálók és szalmafedeles viskók közül délezegen, büszkén emelkedik ki egy nagyszabású úri palota. Egyszer az édes apámmal sétáltam, azt kérdeztem tőle, hogy miféle ház ez ? azt mondta nekem, hogy ez a „község-ház.“ Nagyon, de nagyon elcsodálkoztam. És meg is kérdeztem, hogy ki építtette, a válasz az volt, hogy a község. És én egész éjjel nem aludtam akkor, mindig zúgott, zakatolt a fejem . . . Ezek a rongyos, kiéhezett, sápadt, ván- szorgó alakok, kiknek testét alig fedi néhány irgalmas czafrang, hogy mikép voltak rákény- szerithotök ily áldozatra. Eszembe jutott az in- quisitó, a sóhajok hídja, a hüvelyk szorító . . . De hiszen pénzt ezek sem tudtak kicsikarni, csak vallomást. Vagy . . . Hátha nem oly szánalomra méltó a nép . . . Mit gyötrődöm ón . . . Nézzük ez fosíktVrilíf h«S4«r« tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajai mill igymint idült bronchitis, szamár-hurut és különösen labbado/.óknál influenza után ajánl tátik. :ri:rzizririr:iTrrzrrriZ| ímeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kel- cmes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban iivegenkint i k.-ért kapható. Figyeljünk, iogy minden üveg alanti czéggel legyen eilátva : F. Hoffmun-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájcz. I de az esztelenek határoznak !“ Mert közöttünk ma már nemcsak hogy soll tekintetben az erőszak utján az esztelenek 'határoznak, hanem a kiben egy kis értelem s politikai magasabb lát- körüség lakozik, ki müvelliégénél és tudományánál fogva mint vezérszerejjre hivatott férfiú magasabb nézpontról szemlélj az eseményeket, — az ma már a tisztességes , emberi érzékenységénél fogva visszavonul a politikai szereplés színpadáról s átadja azt ama semmire nem hivatottaknak, kiit az utczai csődületet, az érzéketlen és magasabb dolgok iránt fogékonytalan s a mának és anyagiaknak élő tömeg tapsát többnek veszik a haza üdvénél s a világ minden dicsőségénél. Hiábavalóságok hiábavalósága 1 mondja a prédikátor bölcs. Igen, ma még mindig a hiúság, eme legnagyobb hiábavalóság uralja nem csak az egyest, hanem magát a társadalmat, ez ül ma a nyakán földre nyomva azt alá, a mi korunknak is. Tacitus római iró a régi germánokról azt mondotta volt, hogy: „Többet ért nálok a jó erkölcs, mint a jő törvény 1“ Valóban nem törvények, nem jogok tesznek nagygyá erőssé és nemessé valamely nemzetet, hanem a jó erkölcs alapja a jognak, a nagyságnak ős hatalomnak. Az időt ugrásokkal előre vinni nem lehet, az lassan, de biztosan halad s hozza létre az eseményeket, mint eredményeket. A nemzet, melynek tagjaiban megvan az Összetartás s lelkese-
