Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-28 / 48. szám
XXIX. évfolyam. 48Mk szánt. Szál már, IQO^í'ÍmISv. 2SA ff ti TÁ SZATRHAR. RSADALMI EíS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deaktér 3. szám. Mittdenn'-inii dijak a kiadóhivatalban fizetőn dók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mel'ett a 1 gjutúnyosabb árban.-É> Nyilttór sora !6 fillér. <$— Ki a felelős ? Az emberiség midőn a fejlődés lassú fokozatain keresztül arra a magaslatra emelkedett, hogy polgáriasabb és bizonyos kormányformákat elfogadott, — azonnal megvolt az állami rendnek az ellenzéke is. Sajátos és igen jó tulajdona az az emberi természetnek, hogy mindig a tökéletesebbet keresi, habár emberi gyarlóságából kifolyólag az is gyakran megtörténik, hogy eme törekvésében túl lő a czólon és rossz irányt választ s e miatt visszaesések keletkeznek sokszor a népnek életében; ha aztán bekövetkezik az, hogy az egy államalkotó polgárok nem tisztelik egymás meggyőződéseit, sőt vétkes lázitók közreműködése következtében egymás ellen törnek, az ilyennek szomorú következményei szoktak aztán lenni a belviszályák, polgárháborúk, melyek megemésztik, tönkreteszik a legerősebb állam- szervezetet is. Előttünk Róma, Görögország, közelebbről Lengyelország sorsa, avagy a legközelebbről édes hazánkat oly sok századon keresztül dúló ama szerencsétlen pártviszályok, midőn igy énekelt a költő: „Rajtunk török dúl, rajtunk a tatár, Tűz, vassal pusztít ország és határt“ . . . és mi nem vagyunk még culturaliter azon a magaslaton általában, hogy okulni képeT Á R C Z AGyászenek. * Temetőben sírok között Állottunk meg jó Atyánk ; Bizonytalan életünknek Aggodalma borul ránk. Itt kell hagynunk az életet, Földi sorsunk sírba vezet De szól a hit: a ki hű volt S jól töltötte életét, Benned — Jézus ! megtalálja, Itt elvesztett mindenét . . . Halál ! hol van diadalmad ? Felettünk már nincs hatalmad ! Sírköve a kegyeletnek, Hirdesd ezt az örömöt, Mond, hogy János, az apostol Jobb világba költözött . . . Zendüljön a hálaének: Dicsőség az Úr nevének! * Néhai b c, Szbó János esperes síi kövének a leleplezésén énekelte folyó hó 24-én a debroczeai főiskolai kántus. sek volnánk nagy bukott pépek avagy sokat szenvedett hazánk vérrel beirt történelméből. Ma már, midőn egy választás van az országban, ha véletlenül nem ellenzéki képviselő győz a kerületben,' megindul az ellenzék nevében és felelősségére felbuzdult bámósz tömeg, ablakokat ver be, terrorizálja a közönséget, megfélemlíti a lakosságot. Ha keressük, kutatjuk az alakokat, hogy ki a felelős a politikailag éretlen, nem is választó osztályhoz tartozó tömeg utczai obstruálásában, részemről nyiltan állítom, hogy semmi esetre sem az a szép tradi- tióju -18-as párt, melynek a tisztes ellenzó- kiessóg utján van gyönyörű hivatása! Nem azok a jó nevű helybeli tekintélyes férfiak, a kik mint eme pártnak oszlopos tagjai mennek az ideális zászló után ! A kik az ilyen elfajult utczai ablakbe- veróseket rendezik, azok a 48-as párt legnagyobb ellenségei, kik compromittálni akarják ennek tiszteletre méltó tekintélyes tagjait. Magának tehát annak a szatmárvárosi 4^-as pártnak áll legfőbbképpen érdekében, hogy tiltakozzék nyilvánosan az éretlen csőcselék ilyen eljárása ellen, hiszen annak a pártnak, a melyik egy ilyen országosan figyelt választáson 40—50 szóval veszti el csak a csatát, nem szabad azt még gondolatban sem megengedni, hogy az elkövetett brutálitást a maga nevével hozza kapcsolatba. Tiltakoznia kell a szatmárvárosi független sógi pártnak nyiltan emez eljárás ellen, hadd lássa az a népség, melyet lelketlen izgatok ilyen ballépésre sodortak, hogy az ilyen eljárást maga eme tisztes zászló alatt küzdő párt is komolyan utasítja vissza. Különben általánosságban meg kell jegyezni, hogy úgy a könnyen felizgatható nép, mint a lakosok köz- és vagyonbiztonsága megkívánja azt, hogy ilyen alkalmakkor a választási elnökök különösen a gyülekezést nagy mértékben korlátozzák és a legmesz- szebb menő óvó-intézkedéseket megtegyék. Az óvatosság mindig haszonnal jár. A robbanó anyagokat vigyázva kell kezelni, mert az elbizakodottság ott, akkor bosszulja meg magát leginkább, mikor legkevósbbó gondolnak az illetők rá. Egyházkerület! gyűlés. A tiszántúli egyházkerület őszi rendes közgyűlését folyó hé 24-én kezdette meg gróf Dé- genfeld József kerületi gondnok és Kiss Áron püspök elnöklete alatt. A terjedelmes tárgysorozatban több mint 170 kerületi, gymnasiumi s főiskolai, s 14 bírósági ügy várt tárgyalás alá. Az agg püspök megnyitó imádsága után a tárgyalás megkezdődött. A többek között a szigeti gymnasiumnak 2000 korona évi segélyt szavazott meg a kerület, megválasztotta a konventi Kősaly Tündére. Irta : Dombi Lajos esperes. (Folytatás.) Alig hogy végezte beszédét Eleonóra, *alél- tan hanyatlott a kerevetre, mert a lelkén átvi- liarzott aggodalom erejét megtörte . . . Nagy idő telt bele, mig teljesen magához tért s igy szólhatott : „Esedezve kérlek drága szülőim, adjátok áldásotokat reánk !“ A kérésre szó helyett zokogás s komor tekintet felelt. E válasz nem volt kedvező. Az édes anya zokogása s az édes apa komor tekintete nyilvánvalóvá tette a. leány előtt, hogy választása nem találkozik szülőinek helyeslésével s fájdalom és harag viharának kitörése van készülőben szülőinek lelkében, a szülői áldás jótékony harmata helyett . , . Végre az apa megszólalt: „Jaksi Eleonóra Sámson Botond hitvese nem lehet soha! Az kit a porból felemeltem s számára kenyeret adtam, családomnak drága kincsét, egyetlen gyermekemet meg nem kaphatja. Még ma elűzöm az árulót, ki elég vakmerő volt szemét emelni a leányomra, holott tudnia kellett volna, hogy ős családom utolsó nemes sarja jobbágy vérrel nem vegyülhet. Te pedig leányom, fejedből űzd ki ezt a hóbortot, szivedből töröld ki e hozzád nem illő érzelmet. Csak rangodhoz illő, magadhoz méltó férfiúnak neje lehetsz, de pór ivadéké nem 1 Ez határozott válaszom visszavonhattam^ !“ E közben az anya is letörülte könnyét s férjének véleményét magáévá tette. A koczka el volt vetve. A biztató remény foszlányokban hevert . . . Alig jelent meg a hajnal bíbora, sötét éjbe szállt a boldogság napja örökre ! Sámson Botondnak távoznia kellett. Alig volt annyi ideje, hogy Eleonórához egy rövid levélkét intézzen, s a komorna utján kezéhez juttassa, melybe röviden ezeket irta: Imádott Eleonórám ! Végünk van; engem apád elűzött, azonnal mennem kell. Ma este 10 óráig várok reád az erkedi tó partján. Isten veled ! Utolsó lehelletéig hived : Botond.“ Eleonóra alig tudta elolvasni e pár sort, mert a betűk részint annak, aki irta, részint an- iiak, aki olvasta, könnyeitől összefolytak . . . Szép nyári nap alkonya szállott a tályra, a hold szelíd fénye s csillagok tábora világosságot hintett szét, még lágy szellő sem lengette a fák leveleit, néma csend borult a vidékre. Eleonóra szobája asztalára helyezte azon \ S/rofw Íü£K A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós síer : légzőszervek 9 tüdőbetegsogeknél, úgymint idült bronchitis, SZaiilár-llUrut és különösen zz^rzzzzizzzzzzzz: fluenza után ajánl tátik. : hurutos bajainál lábbadozóknál in Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 k.-órt kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen eilátva: F. Hoffman-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájcz. I I
