Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-02-07 / 6. szám

2

S Z A T M Á R.

febr. 7.

Ma minden magyar protestáns embernek, kiben a protestáns önérzet teljesen ki nem hamvadt, mivel létünk van veszélyeztetve, sokszorosan kötelessége a hazai magyar protestáns sajtó támogatása.

Ma minden művelt ember napi lapot járat. Miért ne lehetne az a napilap, amelyet ó olvas a „Magyarszó“ 1 ? Hiszen ezzel ő magyar protestáns ügynek minden áldozat hozatal nélkül szolgálatot teszen.

Vajha a tiszántúli egyházkerület nagy időket átélt ifjú lelkesültségü agg püspökének s valóban méltóságos grófi fó- gondnokának példaadását s buzgó felhivását megértené minden gondolkodni tudó magyar protestáns ember.

Vajha Püspökünket lelkészeink, s minden jóban elüljáró nemes grófunkat vilá- giaink, áldozatukat a protestáns sajtó oltárára részvények jegyzésében s a lap anyagi támogatásában letéve, lelkesedéssel követnék.

Mert ne feledjük azt, hogy a magyarság ügye széles e hazában a protestántismus sorsával szoros összefüggésben van.

Az uj hazából.

— A clevelandi ev. ref. lelkész leveléből. —

„Maradok, raig vagy édes szülőhazámba, vagy ama jobb hazába nem vitorlázom, az amerikai magyarság fővárosában Cievelandban, a szép és kies Erién tó partján, (tengernek is beillik, mert a túlsó oldala nem látható, egy beláthatatlan víztömeg, egymást érik rajta a nagy tengeri szörnyetegek a hajók). Őrzöm Kossuth apánk érez alakját, melyért oly sokat beszéltem, izzadtam fáradtam. Hej, de édes ám most már az árnyékában lenni

...........................Működési terem három álllamra terjed, nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy oly területen mozgom, mint Magyar- ország. Sokszor 8—10 nap utazom hajón, vasúton és kocsin. Olyan utat megtenni, mint Szatmáriam Bécs vagy Páris, semmi. Egy éjjel 5—6 száz mérföldet siklik át az ember. Szédületes gyorsasággal rohannak a vonatok. Az a szerencsénk, hogy a lelkészek féláron utaznak, de senki más. Az ittenni élet terhes, fárasztó, de gyönyörű is. Igazán mi úgy élünk itt, mint hajdan az apostolok. Most itt, majd holnap másutt jelenik meg az ember. Nekem ugyan magamnak idehaza is elég népes gyülekezetem van. Magában Cleve- landban van 2 ezer felnőtt kálvinista. Az elmúlt évben 100 gyermeket kereszteltem, stóla !() korona : eskettem 40 párt, stóla 25 korona, temettem körülbelül 40-et, 25 korona egyenkint. készpénz fizetésem 5 ezer korona. Egy szóval van 2000 dollárom, tízezer korona. Azonban, ha szép is a bevétel, megfelelelő a kiadás is . . . Itt lakik

jósága egy hosszú életen keresztül. Ilyenkor a tiszteletes urnák is mintha lágyabban csendült volna meg hangja, úgy a szivhez beszólt, úgy megzáporozta az arezokat, hogy csupa lelki gyönyörűség volt a templomban lenni. S midőn kijövének az Ur tornáczából, hozzá fordult a jó öreg feleség:

— Csak a fiunk hallotta volna, édes apja 1 Csak még arra segítsen istenem, hogy megérhe- sem, mig a fiam pappá lesz. Azután behunyom

szemeimet örömmel az örök álomra . . .

*

.. *

Örök álom ! Örök álom !

Kár azt emlegetni, hiszen úgyis eljön az hamar, hívatlanul. Akkor lep meg, mikor boldogságunk betetőzéséhez fognánk.

Busan hajlóiig a régi bokor rózsa, az istenfa szomorúan zizeg, az eperfa árnyéka sötétebb, a virágok is mintha gyászolnának. Miért, honnan e gyász ?

Az öreg tiszteletes ur elköltözött a bogár- hátú hajlékból szebb hajlékba. Nem is jön vissza többé ; jobb is ott neki, ott nem csorog be az esővíz a tetőn, nem csíkozza be talpig a falakat. Ott nem kell több prédikácziót mondani, van a ki mondjon, s angyali kar zendül rá, de nem úgy, mint Domboson az ő „amen“-jére a kántor és az orgona. Eltemették az eklézsia költségén, nagy gombu „főtülvaló-fá“-t kapott sírjához, mire a kurátor uram szomorufüzet metszett és ezeket a betűket: A. B. F. R. A. — A boldog feltámadás reménysége alatt!

Mi lesz most? Ki fogja pártját elhagyatott '

25 ezer tiszta magyar és 40 ezerre lehet tenni' a ki Magyarországból való.

Lakásom pompás emeletes Kőépület, alul van az irodám előszobával, egy nagy ebédlő, egy vendégháló szoba, cselédszoba, konyha, kamara; az emeleten a vizit szoba, fürdő szoba márvány káddal, hideg, meleg vízvezeték, s van fenn egy nagy tágas hall. Kályha nincs egy szobában sem, hanem a pinezében van a Központi légfütő készülék. Az irodában az asztalomon telefon. Akárhol járok vidéken is, csak haza szólok, sőt a hívekkel is helyben többször telefon utján érintkezem,

Itt van 350 templom 600 lelkészszel, a város lakossága fél millió.“

Színészet.

Pénteken január 30-án Gyárfás Ödön vendég-felléptével Rákosi és Szabados 3 felvonásos operettjét a „Bolondot“ adták ugyanazon szerep- osztással és sikerrel, mint a múltkor láttuk. Gyárfás diletans játékát nem tudjuk eléggé bámulni és igazán sajnálnunk kell, hogy a társulatnak nem rendes szerződtetett tagja.

Szombaton jan. 3!-én az előre hirdetett „Nőemanczipáczió“ helyett Herczeg „Balatoni regék“ ez. darabját adták kevés közönség előtt. Az előadás korántsem volt oly szabatos és ösz- hangzó, mint a múltkor, ügy látszik az ürességtől tátongó ház leverő hatását a legnagyobb igyekezettel sem lehet legyőzni. A legjobb kedvvel Étsy játszott és legnagyobb hatást is ért el. A többi szereplőkről ezúttal nem mondunk semmit.

Vasárnap két előadás volt. Délután a „Csizmadia, mint kísértet“ és este a „Csókon szerzett vőlegény“ került színre. A délutáni nem hiába volt zóna-előadás, de csakugyan ezen a nívón maradt. Este, Tordai Adél (Ábrav Irén) szerepébe sok igyekezettel, buzgalommal törekedett lelket önteni és próbálkozott e sok oldalú, különböző alakítást kívánó szereppel megbirkózni, mi részben sikerült neki; azonban éneklése sok helyt hamis volt Szentes, Bátosi, Ligeti és Étsy ezúttal is jók voltak.

Hétfőn február '2-án Milőcker bájos zenéjü operettjét a „Szegény Jonathán“-t láttuk. A színház ezúttal zsúfolva volt. Színészeink ki is tettek magukért, szerepét mindegyik gondos felfogással játszotta. Szentes (Qulikli Tóbiás) még saját társait is megkaczagtatta. Ferenczy, Ló- nyai pajzán jókedvvel, sok eredetiséggel játszottak. Juhász Ilona (Henriette) nagyon szépen énekelt. Bár sok ily aranyos kedélyű] játékban volna részünk nekünk és zsúfolt házban sziné- szeinknek ;

Febr. 3-án kedden Étsy Emilia jutalomjá- tókául ,Dóczy „Csók“-ja került színre zsuffolt ház előtt. Étsy Emíliát a színtársulat egyik legkedvesebb tagját ünnepelték tisztelői e napon és pedig fényesen, amit bizonyít az a sok virágcsokor, virágeső, diszitve aranyokkal és az a szűnni nem akaró ovatió, melylyel szinreléptekor és egész estén tüntettek a kedvelt színésznő mellett. Reá is

családnak? Nem kell félni, az Ur gondot visel.

Az Ur a veszedelemben van hozzánk legközelebb. A boldogult is ezt hirdette.

Sokszor egy perez hozza meg jövendő boldogságunkat, de az az egy perez Isten kezében van. Most is úgy történt jóra, ment ki a dolga.

László lépett a jó öreg apának nyomdokába, őt választották meg utána, nem azért, mintha szánalomból, érdemtelenül jutattatták volna mtisz- teletremétó helyre, hanem mert felismerték benne azt, ki az Űr szőlőjében szerény és hiv munkás lesz. így volt ez jól, Isten is igy akarta ezt.

Nagy volt az üröm. De hát hogy is ne lett volna 1 Félév múltán fiatal tiszteletes asszony is került valahonnan a bogárhát alá, annak is olyan fehér bóbitás fejkötő hamiskodott a fején. Csak sejtjük, hogy valami legácionális ismeretség az alapja ennek a házasságnak. A helybeli ispán ur is szívesen ipa lett volna Lászlónak, de hat hiába, nem lehet az ösztön ellen rugódozni. Csak a szerelmes sziveket lehet könnyen összeboronálni. Aztán László diákkorában is csak ahoz Írott verseket, a ki felesége lett; mást pedig elvenni a azon egyen kívül nagy isten büntetése lett volna, Szánalomból ugyan „ispán Ilkát“ is elvenné, de bölcsen megírta azt Pál apostol, hogy „szükség a püspöknek egy feleségű férfiúnak lenni 1“ Az az egy megvan és azt az egyet isten rendelte neki.

Szegény |öreg tiszseletes asszony, mintha csak a boldogságot elégnek tartotta volna már viselni, annyiszor fel-fel sóhajtott:

szolgált az ünnepeltetésre, mert egész este kedves naivitással játszott, s kellemes estét szerzett tisztelőinek.

Szerdán este febr. hó 4-én „Katalin“ operettet adták kevés közönség előtt. Katalin czár- nőt Juhász Ilona adta elég ügyes alakításban, Lónyai Piroska fess hadnagy volt, Torday Adél mint Anicza kedves jelenség volt. Habár az összkar éneke az egészben jó volt, sokat rontott az oltárnál elhangzott fals hymnus és a darab részleteinek nehézkessége az előadás teljes sikerén.

Febr. 5-ón Dóczy „Utolsó szerelem“ történelmi vigjátékát adták gyenge előadásban üres ház előtt. Az egész előadás nem volt egyéb verssorok elszavalásánál, ami pedig kellemetlenül hatóit a közönségre és ennek egyedüli oka a szerep nem tudása. A szereplők közül Holéczy Ilona (Catherina) szerepében kifogástalan alakítást adott. Elég jó volt Bátosi (Laczfy Apor István) és Jávor Aranka (Duczi) szerepében.

Hírek.

— Loránlffy estély tartatik f. hó 14-ikén a főgymn. tornacsarnokában, mikor Dr. Komáromy Zoltán fog felolvasást tartani, Bankos Jozefin k. a. szaval, s ének és zene számok fogják a műsort kiegészíteni.

— Kitüntetés. Ő Felsége a király Kiss Zsig- mond ezredesnek a szatmári 12. honvéd gyalogdandár parancsnokának a harmadosztályú vasko- korona rendet díjmentesen adományozta.

— Elmaradt rendkívüli közgyűlés. F. hó 5-ére rendkívüli közgyűlés volt összehiva imár másodízben. Es csodák csodája a városi képviselők nemtörődömsége folytán ismét csak 28-an jelentek meg. Igazán bámulatos eredmény Szat- máron, hogy a mikor a város érdekéről van szó a képviselő tesület nemitörődik semmivel. Gondolja a legtöbb magában : Jó polgármester uram engem ugyan hívhatsz gyűlésbe ;

Mit törődöm e várossal.

E városnak száz bajával.

Majd elmúlnak a bajok,

Én város atya vagyok , És elég ha az vagyok !

És mit tehet szegény polgármester ur egyebet, mint harmadszor, avagy tudja Isten hányadszor, össze hívja a rendkívüli közgyűlést. A legközelebbi február 14-én lesz, a mikor a jelenlevők számára való tekintet nélkül határozni fog az ismeretes ügyben.

— Február 22-Ön tartandó nagyszabású Lo- rántffy estélyre felhívjuk a t. közönség figyelmét. A vármegye előkelő családai, városunk intelligens közönségével fognak itt találkozni. A vódnőknők között Domahidy Istvánná, Thurman Olivérné, Kende Zsigmondné, Boer Eudrénnó urhölgyek megjelenése megadja a vármegyei szint e vármegyei egyesületnek. A műsorban is Németh Jenőné (Oköritó) Boer Endre (M.-Petri) Kacsó Mariska, Halmos Ilona, Demidor Ignácz (N.-Károly) Schönher Sándor (N.-Bánya) vármegyei művészi

— Elég immár az én életem, mostan én Uram vedd magadhoz az én lelkememet 1 Boldog voltam, boldog vagyok . . . s megzendült ajkán a gyönyörű zsoltár :

Szivemet hozzád emelem, j6s benned bízom Uram !

Kevés idő múlva egy karácsony-estén zengett az ének a házikóban a zsindelyes torony mellett. „Krisztuz Urunknak áldott születésén“ . .. A jó öreg papnó énekelt a legbuzgóbban, mig térdén egy fürge kis' fiúcskát himbált kétoldalra. Ének után járta a mulattatás : „liőcz hőcz katona, ketten üljünk egy lóra, hárman a kis csikóra“ — s nagyokat ezupantott a fin arczára. Majd megjegyezték :

— Eleven gyerek, szép gyerek, szakasztott az apja! Pap legyen belőle, mint az apjából, meg a nagyapjából.

Az is lesz, ha az isten is úgy akarja.

Még megérjük, hogy őkémét is beküldi kalácscsal a kollégiumba az a jó öreg asszony, ki már régen pápaszemen keresztül olvas Deboráh- ról és Deliláról, Ruth asszonyról régi szent históriákat.

De áldja is meg még sokáig isten őszülő fejét tisztességgel, szivét, lelkét sok örömmel boldogsággal !

(Vége.)

Csécsi Imre,