Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-11-14 / 46. szám

XXIX. évfolyam. 46-ik szám. Szatmár, 1903. nov. 14. SZATMAR. TÁRSADALMI Éö SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombatén. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mind nnomü dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIRDETÉSEK: Ké»zpénzfizetén mellett a legjutinvosabti árban. Nyilttór sora 16 fillér. <$~ Gyár és műhely. A mily különbség van az égig nyúló bérezek su­dár fenyője és a síksági árok parton tanyázó törpe tüske-bokor között, épugy a legtöbb ember sze­mében ilyen két véglet egymással szemben a gyár és műhely. A gyár a sudár fenyő, a műhely a tüske-bokor. A gyárba befektetett álló és forgó dús kamatokat hajt a vállalkozóknak, mig a mű­hely mestere jövedelméből alig képes existentia- lis szükségleteit is fedezni. Feltámadnak azután a győlölséggel telitett hangok a gyár ellen, mely megölője a kisiparnak, a műhely mesterének, a mester szerencsédének és boldogulásának. Hol hát az Arisztotelesi osztó igazság, ki tud eleget tenni, igazságot szolgáltatni ? Vegyük hát vizs­gálat alá a műhelyt, hasonlítsuk össze vele a gyárat, hátha nem a gyár az oka teljesen a mű­hely szegénységének, s a műhely nyomorának. Hadd szóllaljon meg most egyszer belőlünk a local-patriotizmus, nézzük iparunk fejlődését, a kisiparosok helyzetét, a mi városunkban tekin­tettel a specialis helyi viszonyokra. Városunk daczára, hogy góczpontja éjszak répát felolgozé gyár, mely nem is érintené a kézmű iparosokat, hanem a mely a mező gazda­ság intensiv művelését és folytatását tenné lehe­tővé, mondom ennek a felállítása is a messze jövő zenéje. — Mind ennek daczára mit kell ta­pasztalnunk ? Iparosaink nagyrésze napról-napra él, tengődik és nyomorog. Mi hát az oka, mi hát kutforrása iparosaink nyomaránk ? Vájjon a vásárló közönség nemtörődömségé­ben, a kisiparosok ellenszenvében kapjuk és ta­lálásuk az okot ? Nen, nem a kösönségben, ba­uern iparosaink nemtörődömségében. Tisztelet a kevés kivételnek. — A ki a tolinak az embere az forgassa a tollat, a kit az isten az ekeszarva mellé teremtett, az szántson és vessen, a műhely embere pedig fogja kezébe a gyalut, használja ügyosen az árat meg a kármentőt és üsse a va­sat addig a mig meleg. — Minden munka becsü- lóst hoz, tisztelek1 érdemel. A ki szellem j-óvel harczol éppúgy szolgálja a közérdekig'Jetévé ha igaz és lelki­ismeretes a hab* iV On kézmű-munkás, ki ruhát szab és varr a száíemi munkás számára. De igy van e ? Sajnos igen sok esetben kell ar­gyüjt, addig a műhelyJ mestere megrendelésre dolgozik, helyébe mennek a vevők és nem ő ke­resi fel áruival a piaczot. Természetesen a meg­rendelt áru vagy iparczikk készítésében a legna­gyobb pontosságot kellene tartani, De igy van e ? Jó szerszám fele munka, pontosság, kettős haszon! Hányán vannak a kik politizálnak, socialis tév tanokat hirdetnek és vallanak, verik a mellü­ket, hogy ők demokrata socialisták, az urban a hiba az ő szűkmarkúságában, ellenszenvében, gyülölségében, melyet az iparos osztály tanusit stb. íme most azt kérdem hol hát az igazság ! Annál az iparosnál a ki pontatlan, rendetlen a munka teljesítésnél, ki dorbézol és politizál ad­dig mig doldozni kellene, a vagy annál a meg­rendelőnél ki mert bizalmatlan az iparos iránt, megy a boltba és vesz készen gyári munkát sem hogy ezer bosszúságnak, vesződségnek tegye ki magát és ráadással még fizessen is. Bizalmatlan­ságsói beszéltem, de teljes joggal. Vájjon ki vin- dikálja-e saját vesztére a bizalmatlanságot, az a megrendelő-e kinek boszankodni kell a megrendelt munka rendetlen és pontatlan elkészítéséért, keletnek, daczára, hogy a kereskedelem itt össze­futó szálai meglehetős élénkséget kölcsönöznek neki az ipari fejlődés tekintetében roppant hátra maradott, nem is szólva a műipar teljes fejlet­lenségéről. Városunkban nincsenek gyárak sőt még olyanoknak a felállítása, minő pd. egy ezukor ról nem csak tudomást, de közvetlen tapasztala­tot szerezni, hogy éppen az iparos ember az, a ki nem él a saját maga választotta mesterségé­nek, a természet kiszabta munka körnek. A gyár és műhely között az legfőbb különbbség, hogy mig a gyár iparczikket iparczikkre halmoz és avagy maga az-az iparos, a ki maga rendetlen és pontatlan? Rendességet, pontosságot, szorgalmat és lel­kiismeretet kérünk, majd meglátják, hogy nem kell a mindennapi betevőért oly sokat aggódni, a máról csak a közvetlen holnapra gondoskodni ajjjj. rr Ősszel. őszi tájnak hervadása A virágnak elhalása ügy meg hatja keblemet! Hervadó bus őszi tájon Merengek az elmúláson S szállni érzem lelkcmet. Szállni érzem messze tájra, Egy sokkal jobb, szebb világba Oda hol nincs hervadás, Oda — hol vágyak remények Teljesülnek; — s szebb az élet S nincs fájó szív dobbanás. Fenn az égben szebb az álom Mosoly fénylik a virágon És e mosoly Isteni! Mért szeressem én e földet ? Itt várják meg szemfedőmet Fölfelé ! — csak fölfelé ! Kölese 1903 nov. 3 KOSA EDE Hit, remény, szeretet. i Hivebb kísérőm, mint az árnyék: Követ, vigasztal, óv még akkor is, Midőn a sors rám éjszakát vét. II. Ragadja lelkemet odább . .. odább .. . Miként az utazót a délibáb; S mikor a célhoz már igen közel : Az álomképet gyorsan űzi el. HL Habár hajdan meg is feszittetett: Csititja a hánytorgó lelkeket. ____ TÓTH LAJOS. A m ásodik asszony. Lehullott az utolsó levél is a fáról. A késő őszi sűrű köd mélyen ülte meg a tájt. Olyan szomorú, olyan csöndes volt a kis falu. Csak a ludak gágogása, egy-egy gémes kút nyöszörgése zavarta azt a csöndes nyugalmat, mely a kihalt természetet annyira jellemzi. Ebben a mélabus időszakban mily elszomo­rító volt a gazdag Nyakas János udvarának tája, mert térítőn feküdt a ház nomtője, a házi gazdának hű élete párja. Csak fokozta a gyászt az a három siró árva, kik oly kórdőleg néztek arra a ravatalra, mintha várták volna, mikor ad már kezükbe kenyeret a jó édes anya. De már mind hiába !.. Egy-egy halott látó jó szomszédasszony megtörülte arezukat köté­nyébe s elejtett lopiba nehány forró könycseppet. Pedig olyan szépen haladt gazdag Nyakas János, mint még eddigelé senki a Nyakas nem­zetségből. Épen ezért nevezték el a faluban gaz­dag Nyakasnak. Igaz ugyan, hogy a mikor én mások előtt, mint a szorgalom mintaképét emlegettem Nya­kas uramat, — mint a hogy ilyen esetben meg­szokta a nép, — hoztak fel reávonatkozólag is olyan félét, hogy az ő boldogulása egyenes ösz- szeköttetésben áll azzal az idővel, mikor még az öreg uraságnál béres gazda volt. Erre azonban azt mondja az ember : „Pletyka beszéd ez !“ De lett légyen bármiként a dolog, elóg volt az, hogy gazdag ember híré­ben állott Nyakas János. Mondogatták is azt a halottas háznál jövő- menő asszony nénik, hogy oda van a ki megtudta Sirolitu, A legkiválóbb tanárok és or­vosoktól mint hathatós szer : tüdőbetegsegeluiei, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szainár-hurut és különösen lábbadozóknál in­fluenza után ajánltatik Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. Kel­lemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint I k.-ért kapható. Figyeljünk, ihogy minden üveg alanti czóggel legyen eilátva : F. Hofl'man-La Roche & Co vegyészeti gyár Basel Svájez.

Next

/
Thumbnails
Contents