Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-31 / 44. szám

2 okt. 31. egy a feje, egy a hite, egy az alapja, és ez biztosítja a benső egységet. A protestántismus elve a szabadság, épen ezért hathatós emeltyűje lett a tudo­mányoknak, a művelődésnek, a polgári al­kotmányos szabadságnak. Ledönti a bálvá­nyokat, az üres tekintélyeket, megkoszorúzza az érdemet, a polgár erényt. Ledönti a tár­sadalmi válaszfalakat, tanitván az Írással: mindnyájan egyek vagyunk az Ur Jézus Krisztusban. És mindenütt, hol a protestántizmus szabadon kifejthette a maga erejét, ott az államok magasra emel­kedtek hatalomban, erőben, műveltségben, jólétben. Anglia, Németország, Hollandia, Dánia, Svéd és Norvégia, Amerikai egye­sült államok fejlődése szemmelláthatólag igazolja állításunkat. A spanyol szent inqui- sitió, a franczia hugenották lemészárlása, a magyar történelem gyászévtizede mind meg­termették nemzetsorvasztó gyümölcseiket az illető államok életében. Egy dolog bizonyos. Az emberiség visz- szafelé nem fog haladni, a tudomány fák­lyáját eloltani többé nem lehet. Jöhetnek ugyan közbe sötét időszakok, midőn a kö­zépkor fölvonuló árnyai eltakarják az evan- gyéliom napját, mint a fellegek a napot, de csak azért, hogy annál fényesebb sugarakat öntsön a telkekre. A prot. egyház az evan- gyéliom és a tudomány fáklyájával megy előre a maga biztos utján, hirdeti a Krisz­tus tudományát, tanítja a szeretetet, a sza­badságot, igazságot, terjeszti a világosságot s nem mint harczoló, hanem mint tanító egyház fogja meggyőzni a világot. Ez eszmékkel ünnepel ma a prot. egy­ház ! Hozsánnát kiáltunk mi is ez esz­méknek ! Hírek. * Lorántffy Zsuzsánna egyesület első felol­vasó estélyét ma d. u. 6 órakor fogja megtartani az ev. ref. főgymn. tornacsarnokában a következő műsorral: 1., Karének, előadja a női énekkar. 2., Elnöki megnyitó. Tartja : Domabidy István. Fel­olvasás, tartja Osváth Elemér főgymn. tanár. Ma­gán ének, előadja : Márton Lázár. Szavalat, elő­adja : Hermán Margit k. a. Karének, előadja a női énekekkar. * Alapítvány. Cseresznyés Jenő temesvári S Z A T M Á R. mérnök ur a napokban városunkban elhunyt Joó Kornélia emlékére a szatmárnémeti ev. ref. énekkar részére 50 kor. alapítványt tett, midőn ez alapítványi összeget ez utón is nyugtázom, zem mulaszthatom el, hogy az énekkar hálás kö­szönetét ne tolmácsoljam a nemes szivü alapít­ványt tevő Cseresznyés Jenő urnák és hozzátar­tozóinak. Szatmárnémeti 1903 okt, 29 Inczédy Márton énekari alelnök. — Papp Lajos gör. kath. lelkész fegyelmi ügye. A szamos-ujvári gör. kath. püspökség a nevezett lelkész régebb idő óta húzódó fegyelmi ügyében most átiratot intézett a városi törvény­hatósághoz, hogy ennek fizetését november hó elsőtől további intézkedésig szüntesse be. Más oldalról a szatmári gör. kath. egyház gondnoka Péter György a hívek nagy részével mindent el­követ, hogy a magyar szellemű gör. kath. papot megtarthassák, kitéréssel, felelcezetnélküliséggel feayegetődzenek, mert félnek attól, hogy a szat- márvármegyei dákoromán papok, mihelyt közülök való ember kerül ide, Szatmárra helyezik át hazaellenes munkálkodásuk központját. * Eljegyzések. Kovács Károly hajduhadházi ev. ref. s. lelkész, folyó hó 24-én tartotta eljegy­zését Debreczeni Idussal, Debreczeni Lajos szat- márnémetii földbirtokos kedves leányával. ■— Ugyancsak 24-én jegyezte el Papp János batizi földbirtokos Heinrich Gizella kisasszonyt, Hein­rich Viktor építész kedves és bájos leányát. * A szatmar-erdfldi h. é vasút üzletkezelő- sége a Sörcsarnok és Károlyi-ház megálló helye­ket beszüntette, s helyébe Mertz István kereske­dése előtt uj megálló helyet létesített. — A n.-benyai ev. ref. egyházmegyei taní­tótestület okt. 22-én Sárközujlakon tartotta évi rendes közgyűlését, mely gyűlésen a tagok igen szép számban voltak jelen. Érdeklődők sem hiányzottak. A gyűlést Sinka Lajos elnök érde­kes beszéddel nyitotta meg, rámutatván a jó ta­nító kötelességeire, végkövetkeztetésében ki­mondja, hogy egy jó, lelkes, kötelességtudó ta­nító semmiből is teremt, egy lanyha, közönyös és tudatlan pedig rombol és pusztulást hagy maga után. Felmutatja, mit kíván a tanítótól, és mél­tán, a társadalom, a haza, az egyház int, hogy kötelességeinket teljesítsük. Az elnöki megnyitó után következtek az előadók: Fábián István a a fonomimikáról igazán szakszerű, szabad elő­adásban ; Kádár János a régi gárdából. „Gyü- mölcstenyésztésünkrul“ életrevaló értekezésben, gyakorlati értékű javaslattal beszéltek; Imre Károly pedig „Az ifjúsági egyesületekről“ mon­dott el sok megszívlelni való dolgot, hangsúlyoz­ván, hogy a reform, iskolák s ezek tanítói már ezelőtt is sokat tettek e téren, alkotván énekka­rokat, olvasóköröket, stb.; most tehát hátra nem maradhatunk. Az igazán szép és értékes dolgo­zatok közé fognak tétetni. Majd aljegyzővé vá­lasztatott Kajdy Lajos hiripi tanító. Folyó ügyek s jelentésok s átiratok meghallgatása után a gyű­lés berekesztetett. — Összezúzta a járgány. Lázáriban folyó hó 26-án délután a Lengyel féle kúrián a cselé­dek a járgány által hajtható répa morzsolóval takarmányt készítettek. Eiber Mátyás intéző 6 éves fiacskája egy pajtása társaságában a jár­gányban forgó lovak közé futott, hogy a járgány rudjára felekadva mulassa magát. Azonban ugrá­lás közbeu megsiklott s a járgány rudjára esett ott hol a szerkezet le volt deszkázva. A desz­kázat felett egy tenyérnyi magasságban forgott a járgány rudja s az a kis gyermeket oda kap­ván a tenyérnyi hézagba húzta s teljesen ösz- szezuzta úgy annyira, hogy a deszkázat a nagy erő következtében leszakadt. A gyermek azon­nal szörnyet halt. Édes anyja csak pár héttel előbb született kis fiával még ágyban feküdt s az apa is ott ült ágya mellett mikor a gazda óvatosan kiintette. Borzasztó jelenet volt, midőn a szivén sulytott apa gyermekének összeroncsolt testét meglátta. A különben is beteg anya meg­tudván a gyászos eseményt azóta csaknem min­dig magáu kívül van. Temetése 27-én ment végbe, a bár még ismeretlen s csak nem rég odaköltö­zött család iránt mutatott osztatlan részvét mel­lett. Az uj lakosokat íme már egy fájdalmas eset, egy kis sirhalom is köti Lázárihoz. Adja Isten, hogy ezután csak örömöknek legyenek osztályrészesei. — A zeneiskolában a magánének taní­tás folyama legközelebb megkezdődvén, e kö­rülményt az intézet vezetősége azzal a felhívás­sal adja tudtul ez utón is, hogy a kik az éneklés magasabb művészetére, mint a mely mindenkor a zenék zenéje volt és marad, hajlandóságot éreznek magukban,; a tanítás folyamra jelent­kezni szíveskedjenek. — Szatmár-Németi, 1903. okt. 2l-én. Az igazgatóság. — Gyásíhir. Inczédy József, Inczédy Már­ton Szatmár-Németi-i ev. ref. s. lelkész, s la­punk főmunkatársának édes atyja, ina hajnalban Érkörtvélyesen meghalt. Béke poraira ! — Lemondott püspök. Főt. Szász Károly dunamelléki püspök agg korára való tekintettel pőspöki és papi hivataláról lemondott. Mily szép dolog, hogy az agg főpásztor érezte tehetetlen­ségét nem óhajt terhére lenni tovább kerüle­tének ! — Tánczmulatság. A szatmárnémeti ev. röf. énekkar választmánya a napokban tartott választ­mányi ülésen elhatározta, hogy szokásos karácso­nyi tánczmulatságát ez idén is megfogja tartani. — Mindig csak paragrafus. A járgány által Lázáriban összezúzott kis Eiben Jóska holttestét a hatóság 27-én délelőtt akarta bonczolni. Da­czára annak, hogy a fájdalom által megtört édes apa előző nap folyton abban járt, hogy ezt meg­akadályozza, mégis két kocsival vonultak ki e czélból a helyszínére ‘27-én délelőtt a bíróság Hitért, hazáért halni bátrak. Mert szent hitünkkel egybeforrott Honunk szerelme száz viharba .. . Magyar vallás : magyar szív, lélek Honát soha meg nem tagadja! ____ BAJA MIHÁLY. Ti száménli emlék, — A „Siatmár“ siamára irta: Volt debreceni jogísz. — Tartós szép őszi idő járt, midőn jó sorsom a világhírű nektárt szüretelő Tokaj kies környékére juttatott. Derült bárányfelhős égboltról hintette szét a nap-nap után alantabbra kerülő izzó égi­test melengető sugarait a sárgult lomboktól tar- kálló, hallgatag vidékre, mikor kocsink sűrű port verve gurult be abba a szegényes külsejű tiszamelléki faluba, melynek megnyugtató béké­vel betöltő csendességén s a bennetöltött rövid napok soha el nem mosódó, édesemlékü gyönyö­rűségein kívül egy, nem, mindennapi jelenség ragadta meg figyelmemet. Álmélkodással hánytam vetettem meg magamban ezt ottlétem alatt is, csodálkozással jártatom e tapasztalt, tünemény- szsrii jelenségen elmémet ma is. És, hogy még mindig kérdezgetem bensőmben : igaz-e, amit ta­pasztaltam, lehetséges az ? — annak jórészben a kor vallásosságának meglazulása, közelebbről véve szemügyre a dolgot, a porotestáns hitélet­ben észlelt vallási lanyhaság az oka. Nem fűzöm tovább elmélkedésemet. Félek ugyanis, hogy a kép kelleténél is sötétebb hangu­latban tükrözné a jelenlegi állapotokat. Akárminőnek tapasztaltam eddig a hitbuz- góság megbénulását, nem sajnálom tiszta krisztusi szereteten alapuló nemes egyszerűségtől áthatott magyar kálvinista anyaszentegyházunk ősi fáját, amíg annak — habár elvétve — erős oszlopai, hithü támogatói akadnak éppen abban a nemben, amelyet az udvarias szólásforma „gyengébb“ nem­nek szokott nevezni. Ez igénytelen sorokat egy ilyen nemeskeblü, fenkölt gondolkozásig puritán egyszerűségű igen előkelörangu urinő emlékezetének óhajtom szen­telni; annnak a sokaktól áldva áldott, ősnemes származású magyar uriasszonynak, akiről bizo­nyosra veszem, hogy, ha ezen szerény sorok ál­dást osztogató kezei közé jutnának : bámulatos önzetlensége miatt nem ismerne azokban önma­gára. Mielőtt alkalmam lett volna, hogy jóságos egyéniségét szinről-szinre láthassam : a jótékony­ságáról füleimbe jutott hírek túlzottaknak tűntek fel előttem. íme, kész örömmel gondolok vissza, mennyire csalódtam eme feltevésemben ! Leereszkedő, de szinte fejedelmi előkelősé­gét hajszálnyival sem csorbító szives, barátságos viselkedése a legutolsó cselédemberrel szemben is, korosabb s mégis méltóságteljes gyönyörű alakja szép összhangzásban áll azokkal a nagy­fokú áldozatkészségre valló cselekedetekkel, ame­lyeket annak a jobbára szalmazsuppos, de lelki­ekben gazdag falunak jámbor lakói egyesegye- dül az ő munkálkodásának tulajdonítanak. Azonban nemcsak a templom és iskola er­kölcsi és anyagi színvonalának emelése számít­ható többszörös érdemei közé, hanem főleg em­berbarát! szeretető, amely, az érintetlen tiszta­ságú krisztusi tanok szerint, nem válogatós az emberekben azért, mert egyik emilyen, másik amolyan vallási meggyőződéssel véli elnyerhető- nek a gyarló földi eszes lényektől annyira áhí­tott örökélet üdvösségét. S én ezt az elfogu­latlan vallásos szellemet tartom abban a nagy­szám, kegyes urinőbeu a legtiszteletreméltóbb tulajdonságnak; mert ezzel látom beigazoltnak amaz állításomat, hogy méltán megérdemli, mi­képp neve majdan egy lapra kerüljön a feledés setét fátyolén keresztülvilágitó emlékű régi ma­gyar protestáns nagyasszonyokéval, mert ezzel látom megerősítve leginkább azon állításomat, hogy ez az áldásos életű uriasszony női hivatá­sának akkora magas fokán áll a hit terén, mi­szerint egészen érdektelenül és bátran kinyilvá- ni thatom : annak a tiszamenti kis falunak nemes- szivü főpatronája lelkemben a magyar kálvinista nők hajdani példaképét örökítette meg! Most már értem, miért fordulnak hozzá az egyház tagjai, sőt estenkint maga a presbitérium minden egyes fontosabb ügyben, s miért teszik tapintatos és bölcsességet bizonyító tanácsaitól függővé sokszor ügyesbajos helyzetüknek eldön­tését. Pedig az én toliam nemcsak azért erőtelen sok-sok nemes tettének hü leírására, mivel alig FERENCZ JÓZSEF keserüviz természetes hashajtriszer.

Next

/
Thumbnails
Contents