Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-17 / 42. szám

2 okt. 17. nyünk van, hogy kamat mentesen fizetjük le egész évi tartozásunkat. Vagy pedig a kinek hazafisága tiltja ezt tenni, ne álljon meg a félúton, fogadja el a Bartha Ödön indítványát, akkor el kell hinnünk, hogy ön­zetlenségéhez semmi kétség nem fér, s op- ponálása az igaz, áldozatra kész hazafiui érzületnek a megnyilvánulása. Az igazság1. Egy régi kalendárium czimlapján egy fölfelé mutató emberi alakot láttam, s alá ez volt Írva*: „Égben az igazság!“ Ha gondolkozunk eme kép jelentöségejfelett s megfigyeljük a társadalmi élet mozzanatait, csakugyan be kell látnunk azt, hogy e földön az igazságot hasztalan keressük. Drága és költséges palotákat emelnek az államok, s nagy fizetéssel ezrekre menő embere­ket alkalmaznak az igazságszolgáltatása czéljá- ból, de az az igazság amelyet ezek megállapí­tanak csak emberi fogalmak alapján látszik igaznak, ők maguk is gyarló emberek lévén, íté­letük sem lehet tökéletes és ment a gyarlóságoktól. Bizonyos törvények szabályozzák az igaz­ságszolgáltatás menetét is. Ezek a törvények bár, az idők folyamán tapasztalt hiányok következté­ben átalakíttatnak, de a sokféle fajtájú bűnese­tek, specialis sérelmek mind más természetűek, és más körülmények között létrejöttek lévén, — a rideg §.-ok betűi azokra teljesen rá nem ül­hetvén, — ennek következtében itt egy, amott más fogyatkozások keletkeznek. Szóval a törvény szerinti ítélkezés maga nem alkalmas arra, hogy az igazság áltála földerittesék. Még ezen kívül az igazságszolgáltatás egyik legfőbb alapelve az lévén, hogy inkább száz bű­nös meneküljön, mint egy ártatlan szenvedjen, ezen ely alkalmazása mellett is tág kapu marad a bűnösök menekülésére nézve. A törvény eme ridegsége és hiányossága, sokszor az egyes rendkívüli esetekre való alkal- mazhatlansága hozta létre éppen a nem rég fel­állított esküdt bíróság intézményét is hazánkban. Hogy ez beválott é vagy nem, még idősze­rűtlen volna erről beszélni. De ha valami tekin­tetben kifogások emelkedhetnek ellene, ennek oka csak az lehet és nem más, hogy a qualificatió e tekintetben nagyon tág körre van ki terjesztve. Azonban jönnek elő olyan kisebb rendű be­csületsértési esetek, melyek nem tartozván az esküdt-székek hatáskörébe egy biró felfogása benne az irányadó és legtöbb esetben döntő; ezekben aztán látunk olyan határozatokat a melyek megingatják az embernek az igazságszolgálta­tásba vetett bizalmát, nem azért mintha a tör­vény alkalmazói nem járnának el tisztük szerint, S Z A T M A R. hanem mivel ők maguk sem tehetnek másként a speciale adott esetekben. íme egy példa sok hasonló közül! Elindul a lelkész két rokona társaságában, útközben va­lami krakéler insultálja és sértő szavakkal illeti. Világi ember ilyen esetben úgy ott röviden a helyszínen végez az illetővel, vagy ha arra ér­demes, — úgy hozván a divat — párbajra hívja. A lelkész ezek közül egyik megtorlási mó­dot sem választhatja. Megy tehát a bíróság elé. S mi lesz az eredmény ? Az atyafi tanukat a biró nem fogadja el. A sértő tagad. A sértett felet elutasiták és a tanuk költségében elmarasz­talják. Sőt úgy bizalmasan azt is megsúgják, hogy jobb ilyen esetben momentán elégtételt venni. Mi ez tehát ? Nem egyéb, mint visszatérés az ököljogra! Pedig ha egy lelkész mint vádlott áll a bíróság előtt, hejh be súlyos beszámítás alá esik az. S ezt maga a bíróság is hangsúlyozza ilyen esetben. De ha a törvény védelmét keresi, szava olyan mint a másé, esküje nem kell, sőt megesik, hogy az ő általa állított körülmény tagadójának adnak igazat. Imé ilyen esetek is jönnek elő az igazság­szolgáltatás terén. Tanúság ebből az, hogy vagy járjunk mindenkor két jó hitelű tanúval, vagy ha más körülmények között sérelem esik rajtunk, tűrjük, mert igazainkat keresve majd még költ­séggel is fogjuk bajunkat tetézni. Hírek. — A nőegylit felhívása. Városunk nemes szivü közönsége mindezideig hathatós pártfogá­sában részesítette a jótékony nőegyesületet s képessé tette arra, hogy a szegények és árvák gondozására évenként mintegy négyezer koronát fordíthasson. Csekély az ögszeg a folyton növe­kedő szegénységgel szemben, de ezzel is sok se­bet bekötöztünk, sok könyet letöröltünk. — Van­nak, számosán városunkban munkaképtelen, el aggot, tehetetlen özvegy nők, akik az emberba­ráti könyörületből élnek, — vannak, akik valaha jobb napokat láttak, talán jólétben éltek s most nyomorognak, de akik inkább szenvednek félre- huzódva szemérmesen, mint hivalkodjanak sze­rencsétlen sorsukkal s mutogassák a sors ütötte sebeket. Ezeket csak, mi látjuk mi keressük föl. Egyesületünk arra hivatott tagjai mennek cl az ilyenekhez, hogy vigasztalják fölemeljék őket, némi segedelmet nyújtsanak nekik szükségükben — Árvaházunkban állandóan tiz leányárvát gon­dozunk, látunk el minden szükségletekkel. Töb­bet gondozni nem tudunk, hiányzik az anyagi erőnk. Ez évben, hogy kiadásainkat fedezhessük félretett tőkénkhez kellett nyúlnunk. De nem utasíthatjuk el szegényeinket, árváinkat, kiknek mi vagyunk gyámolitójuk. Mostan azért, midőn választmányi tagjaink kiindulnak, hogy utczánként adományokat gyűjtsenek egyletünk részére, tisz­telettel és bizalommal fordulunk városunk áldo­zatkész közönségéhez kérve kérjük a nemes szivü jóltevőket, jöjjenek segítségünkre a szert és ne­mes munkában, melyet végezünk. Hozza meg kiki a maga áldozatát a szegények és árvák oltárára ! Isten áldása legyen a jószivü adakozókon ! Szat- már, 1903. okt. 12. Az elnökség. — Bartha Kálmán választása. A f. hó 12- iki városi közgyűlés legérdekesebb tárgya volt a gazdasági tanácsos választás. Különösen, de ugyvan, a Barthapárti választók előre lemondtak a siker reményéről, még a legerősebb is közülök lehetetlennek tartotta a győzelmet, annyira meg­szokta már c párt a vereséget. És csakugyan «, szavazás eredménye egészen az utolsó két sza­vazó céduláig bizonytalan volt. Szegedy Antal és Bartha Kálmán annyira együtt haladtak a futam­ban, hogy az utolsó pilánatig kétes volt az ered­mény. Á közgyűlési teremben szokatlan csönd volt, csak a szavazó küldöttségi elnök hangja hallatszott a mint a neveket olvasta a kibonto­gatott cédulákról. Majdnem mindenki számlálta vagy jegyezte a szavazatokat, mígnem az ered­mény három többséggel a Bartháé lett. Hangos lelkesedés töltötte el a termet, midőn az ered­mény köztudomásra jutott. — Kívánjuk, hogy le­gyen ez a választás városunkra nézve áldásos. Az uj tanácsos sokáig éljen 1 — A debreceni kereskedelmi s iparkamara az ipartanácsba rendes tagokul Jákó Mihályt és Bölünyi Lászlót, póttagokul pedig Páskuj Imrét és Szentiváuyi Károlyt nevezte ki. — Meghívó. A n.-Bányai ev. ref. egyh. me­gyei tanító egyesület ez évi rendes közgyűlését sárközujlakon október 22-én d. e. fél 10 órai kez­dettel tartja, melyre a tagokat, valamint az ér­deklődő tanügybarátokat tisztelettel meghívom. Tárgyak: I Élnöki megnyitó s rövid jelentés. 2. „A Fonomimika iskoláinkban,“ Előadó : Fá­bián István. 3 „Gyümölcstermelésünk s a tanítók“ Előadó : Kádár János. 4. „Ifjúsági egyesületek“ í>, Újabb kérelem a Zsinathoz. G, Eötvös alap, Tanítók háza. — Egyetemes tanitógyülés. 7‘ Pénztárnok jelentése. — Indítványok, Sürgős javaslatok. — „Reform. Tanítók lapja“. Mély tisztelettel Krassón 1903 okt. 12 Sinka Lajos egyesületi elnök. — A költő katalíni ev. ref. iskolánál Bene­dek Margit tanítónőnek a szilágynagyfalui áll. iskolához történt kineveztetésével megüresedett tanítónői állásra Szász Irén oki. tanítónő válasz­tatott meg. — Kitüntetés. Zeneiskolánk kiváló tanárát, Füredi Sándor hegedű művészt, a berlini Wag- ner-ünnepélyen arany éremmel és díszoklevéllel tüntették ki szép játékáért. — Pénztárnok választás A szatmármegyei takarékpénztár igazg. a megüresedett pónztárnoki állásra id. Szentiványi Sándort választotta meg. Marinka hirtelen lesüti szemét, s piros kendőjénél csak arca tüzesebb. Vajon melyikért ? . ; Most Tógyer észre vétlen elébe vág Vaszil- nak, s kézen fogja Marinkát. Marinka szótlanul követi. Vaszil erre, csak leül a csűr oldalába, s bá­mul maga elé, arcát tenyerében tartva, könyö­két pedig térdén. Egy két szót szól úgy néha, azt is olyan lassan, hogy senki sem halja meg. Áz az hogy meghalja, az öreg Parászka ez nem afféle jósnő mint a többi kotyvasztok, ő nem avatkozik be senki dolgába, de mindent észre vesz, nem főz szerelem italokat, de tudja mindenki baját. Most is Vaszi mellé kuporodik, megsimo­gatja, aztán csak megkérdi: Mi bajod fiam? Nem mondhatom én azt meg egy-szóra itten, osztán meg . . . hejh . . . nem lehet én rajtam segíteni, még a bábi se tudna, jobb is lessz ha békét hagy. Nem úgy a fiam, hallottam mit morogtál az előbb. De tán csak nem a bábi ? Hisz azt mondják, . . . izé . . . Tudom, tudom fiam, de én csak azt mondom hogy nem kell mindjárt neki búsulni magad. So­káig kell neked még élni — boldogan. Én ? . . Boldogan ? . . Maga mondja azt Parászka néni V Mondja el mégegyszor, az Isten áldja meg, mert nem értem. Hát nem látta hogy Marinlca Tógyerrel ment ? ... Nem látta ? ... És még többet is láttam, Marinka olyan veres lett mint a tűz. Hát osztán honnan tudod te, hogy mitől lett tüzes ? Vagy akkor lett tüzes ? Meg nézted é mikor már elvezette ? Nem én. Hát tudod e mi hir kering Tégy erről. Mi? Az, hogy Tógyer Anicához is jár, meg azt ' is mondja, neki mindegy akár mék, csak legyen. Ezt meg meghallotta Anica és elutasította. Ügyi ? Látja ? De Marinka nem, ő táncol vele. És te nem táncolsz másokkal ? De Marinka meg nem is táncolt vele sokáig, csak a meddig muszáj volt, innen is látszik, hogy téged szeret. Már megint beszél bábi ? Hát ezt meg hon­nan gondolja. Tudom, látom, de nem csak én, hanem az egész világ, még te is, csak felnéznél egy ki­csit. — Mit mond ? Meg láthatod, ha kiváncsi vagy rá. Nézzél csak a Marinka arcára, de úgy, hogy ne lássa, hogy figyeled. Látod milyen szomorú. Aztán nézd csak, fel emeli a szemit és rád tekint, most lesüti de megint felemeli és tő- géd néz, mindig csak téged. És milyen sokáig ! Most meg egy legény kéri. Nem megy vele. — Nem bizony, de próbáld meg csak te, sies már na, igy ni, álj fel szépen. Vaszi felállót . . . ment ... de úgy mintha nem tudná hová ? . . . Egyszer csak azt látja, hogy Marinka mellet ül és a kezét fogja. — Miért nem táncolsz Marinka ? — Mert . . . mert . . . fáradt vagyok. — Gyere velem Marinka ! — Veled ? . . . Megyek. — Hát nem is kérdezed, hogy hová ? Szollá a legény, gyöngéden át ölelve a kedves derekát. — Ahová viszel, mondja, s közelebb simul a legényhez, nagy, fekete szemeit félve emeli rá majd ismét lesüti azokat, szende pirulással. így érkeztek be, átölelve egymást az, öre­gék házába . . . Az OhZI ce» T8 JJ idényre pfc rrrr ---------— érkezett AN GOL GYAPJÚSZÖVETEKNEK újdonságaira felhívja a m. t. úri közönség becses figyelmét ■ — WEISZ GYULA posztó- és gyapjúszövet hertshado s/.atmár, Deák-tér (Febér-liáz mellett-) Ugyanott van az egész kontinensen elismert nagynevű MARTIN If SONS &. LTD. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára.

Next

/
Thumbnails
Contents