Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-31 / 5. szám
2 S Z A T M Á B, tásnál a gyanúba vett ártatlan tisztviselőnek az adta szánakozóan a kihivó tanácsot, hogy oltsa ki bűnös életét, kivel szemben később a sikkasztás vádja beigazolódott. Az ilyen Achillesi mezbe öltözött s a közönséget rettegtető krakélektől nem kell megfélemlenünk, mert ezek ha uralmat vehetnek a társadalmon hasonlókká lettünk a japániakhoz, hol a kegyvesztetteknek igazságuk érzetében is végre kell magukon hajtani a harakirit. Nagyban ügyelnünk kell a társadalmi tisztesség megóvására. Ne engedjük oda a gyeplőt rosszirányú érdekcsoportozatok kezeibe, csak azért, hogy magunk a kocsi belsejébe kényelmesen ülhessünk, mert ezért az élvezetért könnyen nyakunkkal fizetünk. Jó lesz mindig résen lennünk és kihánynunk szükség esetén a hajóból a felesleges terheket. Színészet. Január 23-án pénteken „Rip van Winkle“ Planyuette bájos zenéjű operettje került színre félhelyárakkal telt ház előtt. Az előadást a legjobbak közé sorozhatjuk. A czimszerepben Fe- renczy remekelt kellemes baritonjával s ügyes játékával. Juhász Ilona gyönyörűen énekelt. Szentes Derrik polgármester ős Ligeti Vander Bilt orvos szerepében temperamentumos játékukkal szolgáltak az elismerésre. A többi szereplők is jók voltak. Meg kell még emlékeznünk a karról, mely ez este sikeresen megállta helyét, amiért dicséret illeti a karmestert. Szombaton „Hoffmann meséi! került színre. A kort leszámítva az előadás elég! jó volt. Boda Hoffmann szerepében kissé gyenge volt, bár nehéz szerepét igyekezett megjátszani. Juhász Hona és Lónyai Piroska elég jól játszottak. Különösen ki kell emelnünk Ferenczyt és Szentest teljesen correct játékukért. 25-én vasárnap délután félhelyárakkal a „Babát“ adták közepes előadásban. Este : Szigligeti é* Balázs 3 felvonásos népszínművét : „A Strike“-t láttuk. Ezen előadás bizonyára a legkényesebb műizlést is kielégítette. A szereplők egytől-egyig nagy igyekezetét tanúsítottak, hogy a darab intentióját minél jobban érvényre juttassák. Egry a vén kovács szerepében hatalmas alakítást nyújtott. Drámai részzatát jelképezte volna. Az a leboruló háztető sok diót, mogyorót őrizgetet már ; egyszer egy egész szütyővel gurult végig a lajtorján, elárulva a peszronka tolvajlásbeli ügyetlenségét. (Nem végzett kurzust!) Még a gólyák is ide szeretnek vissza térni; a fecskék meg mintha árendába vették volna ki az eresz alját, minden tavaszszal megújítják vele a régi kontraktust. Virágos kert veszi körül az egész házat, mint egy óriás koszorú ; a lugas jókedvében felkuszott egész az eperfa legtetejébe, onnan hajlong alá, mint a merész, pajkos gyermek, mikor inaival fogózkodik az ághoz. A tanuló-ház ablaka előtt egy rózsabokor zizeg, mellette nagy körben elborulva egy igtenadta, fűszeres illatával. Ki tudja, melyik öreg prédikátor ültette azokat oda ? Ki tudja, meddig engedik még ágaikat letöretni pünkösd reggelén a rózsaszínű ruhába öltözött pap-leányokkal, néha hárommal négygyei, kisebbel nagyobbal 1 (Mert ’iszen ezen ö áldásában különös módon részelteti a szegéuy református papokat: megállanak az asztalok körül a gyermekek „rendel“ vagy a nélkül, olajveszszők. De kinek jutna eszébe az „áldás“ miatt pana- gzolkodni ? Egyszóval, ha szerényen is, de minden megvan a házikóban és körülöte, mi az életet kedvessé, vidámmá teheti. Vegyük le a süveget, mint az öreg harangozó, mikor benyúl pitarajtón a templomkulcsért, s lépjünk be a hajlékba. Nézzünk szót: mit látunk, mit hallunk ? * * * Csöndes este van. Az öreg eperfa hullatja leveleit, sárga szőnyeggel teríti be szépen a tornácz előtt a térséget. A fecskék, gólyák elköltözőnek már, üresen állanak a fészkeik; a gólyafészkeket megrongálja a szél, lebont belőle egy-egy darabot; egyik-másik fecskehajlők lehull az eresz alól, de a madarak nem olyan restek, mint az emberek, majd csak helyrehozzák tavaszszal a vihar embertelen dolgát. Jobb idő van most odabent a szobában. A létéi azonben kissé túlzottak voltak. Holéczy (Ágnes) odaadással domborította ki kis szerepét. Bátossy (Gyula) szintén meggyőzőn és finoman játszott. Igen jók voltak még Szentes (Anselm), Ferenczy (Kovács Jenő), Ligethi (Fridrik) végül nem hagyhatjuk említés nélkül Lónyait (Szikránó özv. Korcsmárosné) a ki megszokott közvetlen kedvességgel játszott és ügyesen énekelt. 26-án hétfőn telt ház előtt Tóth Ede „Falu rosszát“ adták kevés sikerrel. E darabban Finom Rózsinak lenne a leghálásabb szerepe, azonban Tordai ezen előnyt nem |tudta kihasználni, dalai pedig egyáltalában nem voltak sikerültek ; jó lenne, ha karmestere jobban figyelne. Némi hangulatot az estének csak Szentes (Gonosz) és Etsy (Boriska) kölcsönzött, az előbbi talpraesett komikumával, az utóbbi finom és kedves játékával. Egyebekben az előadás vontatott és unalmas volt. Január 27-én kedden Szentes János jutalomjátéka alkalmából Dr. Guthy „Házasodjunk“ ez. énekes bohózatát adták zsuífolt ház előtt lelkes és emelkedett előadásban. Elmondhatjuk, hogy közönségünk oly jól mulatott, hogy ez este sok ideig emlékezetes marad előtte, nem is csoda, hiszen Szentes a közönség kedvencze, — ki mindig kiváló alakítást ad, most pedig Sámson szerepében minden tekintetben tökéletes volt, — aratta babérjait. Coupléi zajos tetszést arottak s számtalanszor megismételtették. A lelkes hangulat, mi az egész előadás alatt uralkodott a többi szereplőkre is jól hatottak, miutha kicseréltek volna mindenkit, oly egyöntetűen játszottak és gördülékeny előadást produkáltak. A második felvonásba beillesztett „Tarka színpad“ minden egyes száma művészi nívón állott. Kitűnő volt különösen F. Lányi Irma szavalata, ki Szász Károly- uak „Koldus asszony“ ez. költeményét szavalta el mély érzéssel. Ugyancsak kitettek magukért Juhász Ilona és Ferenczy gyönyörű énekeikkel. Yedrődy Gizi is ügyesen táuczolt. Egyáltalán minden egyes szereplő megérdemelte a zugó tapsvihart, melyben bőven volt részük. Meg kell emlékeznünk még Gyárfásról, ki ügyesen és nagy ambitióval játszott. Január 28-án szerdán Guti és Rákosi vig- játéka a „A sasok“ került színre félház előtt jó előadásban. Jól játszottak Holéczy (Lenke) Kré- mer (Torday G.) Étsy (Maxi) szerepében. Ügyes volt Yedrődy Gizi is. Január 29-én csütörtökön Yárady Antal „Rafael“ ez. színmüvét adták Szentiványi Sándor vendégfelléptével félház előtt. Szentiványi a czimszerepben bebizonyította, hogy idővel kiváló színész lesz belőle; jó orgánuma, sokat kifejező búbos kemenezét most fütötték be, most vetik be a fonatos kalácsot. A konyhában itt-ott elszórtan hevernek a szakajtó kosarak, az ügyetlen szolgáló, az „ólommadár“ osetlik-botlik bennök. A tiszteletes asszony el-elveszi az előtét a ke- mencze szájából, nézi: vájjon pirosíik-e már a kalács nem kapja-e meg a láng? így szokták ezt a gondos gazdasszouyok. Nem valami tedd- ide-teddoda munka ez a gazdasszonyi, van az annyi az asszonyoknál, mint, hogy nagyot ne mondjak, a szántás-vetés vagy egyébb férfiaknál való munka. S a rósz vetésnél csúnyább az elsózott leves, vagy a zsengés kenyér, vagy a fövetlen paszuj. Isten őrizze még a maradékot is az ekkoi’a asszonnyi csapástól! A leányok fehérneműt hajtogatnak, mángorolnak; egyik dakut foltoz, másik párna hajat húz fel, harmadik vasal, a negyedik a ládába rakosgat valamit, az ötödik . . . nem, ötödik már nincs is. Elég ennyi, ugy-e tissteletes uram ? 0 is vidáman eregeti a füstöt, nézi szó nélkül a serényen folyó munkát, olykor kezével akaratlanul gesztikulálva ; bizonyos, hogy a vasárnapi prédikáción gondolkozik. Csak Laci ül szomorúan a kemecze padján, a világért föl nem emelné szemeit a latin gramatikából. Kövér könycseppek hullanak szeméből a könyvre, azokon mint valami gyémánt pápaszemen keresztül, olvassa magában a tudományok tudományát: „az us vocativusa e“ ... Mi készül itt, uramisten, mi lesz ennek a vége ? Nem lakadalom, — az sem ártana ugyan hamarjában vagy kettő, — nem temetés, — Isten őrizz ! — nem keresztelő, — no még csak az kellene, ugy-e tiszteletes asszony ? — ugyan mi hát ? Megmondom én. Lacit akarják holnap reggel bepakolni a d—i kollégiumba, hogy teletöltsék a fejét sok, sok mindenféle tudománnyal miről egyszerű embernek fogalma sincs. Tanuljon gra- matikát három-négy félét, mathematikát, botanikát, fizikát, chemiát, históriát, poétikát, retorikát, aztán filozófiát, theologiát és sok más egyéb arezjátéka, a színpadi otthonossága szép jövőt jósol neki. Igen szépen oldotta meg feladatát a 4-ik felvonásban, a hol Rafael haldoklását meg- lepőszerüen adta, amiért zugó tapsviharral jutalmazták. Mellette kitűnő alakítást láttunk Holéczy Ilonától Antónia szerepében. Jó volt Etsy Stellája és Bátosi Barnabója. Ellenben Fodor Oszkár minden volt, csak nem Chrysostomus bibor- nok. A mi említést érdemel még, az a darab gyönge tudása, amiért oly nagyon kellett működni a súgónak. ______________ _____ jan. 31. Hí rek. — A Lorántffy-egyesület febuár 15-ik báljára az előkészületek élénken folynak. Az egyesület elnöknője, Thurmann Olivérnó úrnő kedden Nagy-Bányáról városunkba érkezett, hogy a bál előkészítésében személyesen is részt vegyen. A bizottság jelenleg védnöknők felkérésében szép sikerrel fáradozik, valamint a műsor egybeálitásán. Közelebről részleteket is közölhetünk. — Nemesi eiönöv. (3 Felsége a király Császár Géza, szatmári 12. honvéd gyalogezredbeli alezredesnek és törvényes utódainak régi magyar nemességük és családi czimerük épségben tartása mellett a „füzesabonyi“ elönevet díjmentesen adományozta. — A debreceni ev. ref. egyház kettős gyásza. Váratlan csapás érte a kálvinista Rómát, Debreczent. Egymásután veszített el két derék lelkészt. Folyó hó 24-én a jeles képzettségű, daliás termetű ifjú segédlelkésze Biró János 26 éves korában hunyt el Bárándon, szülei karjai között ; 25-én pedig eghik rendes lelki pásztora az országos hirü egyházi iró M i t r o v i c s Gyula 62 éves korában ragadtatott ki az egyház vezérférfiai közül a senkit nem kímélő halál által.- Alapítvány. A Loráutffy egyesület részére Debreczeni Istvánná úrnő Nagykárolyból 40 koronát adományozott, melyért e helyen is köszönetét fejezi ki az egyesület vezetősége. — Halálozás. Szepsi Sepsy Dezsőné szül. nagyenyedi Egry Margit folyó hó 2S-án jobblétre szenderült. Temetése 30-án délután 3 órakor volt nagy részvét mellett. — Béke lengjen hamvai fölött. — Felhívás a sárospataki főiskola volt tanulóihoz. Az újabb viszonyok ev. ref. gymná- siumainkat már a vidéken régen odakényszeri- tették, hogy ha fennállásukat továbbra is biztosítani óhajtották, igénybe kellett venuiök az ál- lamsegitségét. A debreczeni és sárospataki főishallatlan dolgokat, mig bele nem dagad a feje. Itt az ideje, maholnap tizenkétesztendős kamasz lesz. De azért csak felültették Laczit a szekérre. Bezzeg, ha máskor kérezkedett fel, ha valahová mentek, azt mondták neki: üljön a szekér alá, s úgy robogot el felette az alkalmatosság, — most ha mondanák, hej szívesen megfogadná a szót. Máskor utána szaladt a szekérnek, most inkább elleukézö irányban tenne meg egy mérföldet. De hiába ! A kalács már be van pakolva a fehér ba- atyuba, a láda is az ülésben, nincs ember fia, aki azt itthon már onnan leemelné. Még István harangozó is olyan kőszívű most, az is szerencsés utat kivan Lacikának. Nincs menekülés. Még a Bodri is kiugatja az udvarról. — Ne sírj édes fiam, haza hozunk karácsonyra, — biztatja fiát a tiszteletes ur, maga is felülve a szekérbe— én is igy tettem valamikor, de baj lett volna, ha hallgattak volna rám. Hajts Jancsi, majd csak a Cserén állunk meg. Robog a szekér, porfelleg támad, elborítja a szemek elől. A kaput is beteszi István s munkához lát. Laci bőg, mint egy Dervis, szája félhold alakban kétfelől lekanyarodik s a sirás ösz- szes nedvessége elárasztja piros orcáit . . . Otthon is sírnak. De az öröm miatt. íme, egy deák-fiu van a háznál. Csak becsülje meg magát, olyan emban lehet belőle, mint az apja, ha nem különb. A tiszteletes asszony olyan nyugodt lélekkel mondogatja leányai előtt: — Csakhogy erre is megsegítette az isten 1 Csakhogy ez sem maradt már itthon kószáloban. Istenem, Istenem, ki gondolta volna . . . S azzal leborult az ágyszélére, leányai kö- rülállják s mindnyájoknak arcán megjelenik a derű, az öröm fényes szivárványa, a szegények kincse, az érző szivek boldogsága. E derűt az őszi napfény szelíd sugárzása még szebbé tette. (folyt, köv.) Csécsi Iaire.
