Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-15 / 33. szám
XXIX. évfolyam. SZATKIÁR. 33-ik szám. Szalmái*, 1903. aug 15. TÁRSADALMI ÉÖ SZÉPIRODALMI HM.AR ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Megjelenik n.inden szombati n. jSzER K ESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deaktér 3. szám. Mimi 'im emu dijak a kiadóliivotalbaii fizetendőkHIRDETÉSEK: Kllett a legjiitáiiyosabl) árban.-<$> Nyilttór sora 16 fillér. Tiszabecsi értekezlet. Luby Géza orsz. gyűlési képviselő és Thuri Zsigmond ev. ref. lelkész s függet- lenségpárti fő és alelnök urak által folyó hó 9-én d. u. 3 órára hivattak egybe értekezletre a függetlenpárti tagok, a sajátságos kivitelben felállítandó tiszabecsi győzelem történeti emlékoszlop ügyében. Mint nem függetlenpárti is részesülvén a meghívás szerencséjében, a nagy magyar hős Rákóczi Ferencz iránti kegyelet érzésemből kötelességnek tartottam ott megjelenni, a hol ón nem politikai párt, hanem hazafikörben szerettem látni a megjelent polgártársakat. Nagyságos Luby Géza ur, az értekezletet megnyitó beszédében kifejezte az egybegyü- lós czélját és azután rámutatott a jól ismert országos és országgyűlési állapotunkra. Majd ismertette, mint unicumot a maga különös termószetellenessógóben, hogy p. o. a Rákóczi Ferencz tisza-becsi győzelmének emlékoszlopát Ugoesamegyóben Tisza-Ujlak határában határozták felállítani, s az ünnepély szónokai és vezérszerepvivői közül a ref. lelkészek és függetlenpártiak mind ki vannak zárva. Az ily méltatlanság és történeti hűséget meghamisító intézkedés és cselekmény ellenében kell mondá, a nagyságos képviselő ur, hogy Tisza-Becs legyen nemzeti önérzetéhez, a nagy magyarhős iránti kegyeletéhez hű és a töitóneti esemény valóságának megfelelőleg áldozzák javaiból tőle telI hetóleg, nem erőltetve, annyit, mennyiből Tisza-Becsen állíthat Rákóczi Ferencz győzelmének hirdetésére oszlopot. S ezek után az értekezletet megnyitá. Nt. Kallós Péter tisza-becsi lelkész azonnal kinyilvánította a tisza-becsi községnek azon j határozatát, hogy magánpénztárokból tőlök- telhetóleg áldoznak, raknak össze bizonyos összeget s azon kívül a kerületi községeket is felhívják az áldozat csatlakozására. A gyűjtés czóljából ki is neveztettek a bizottsági tagok községenként. Tehát komoly hazafiak által komoly lépés tétetett a czélból, hogy egy második történeti emlék is állíttassák. Hát ez igy tekintve nagyon szép a tisza-becsi polgártársaktól és akik hozzájok csatlakoznak. Hanem az már valóban nem szép és rutul jellemez minket magyarokat, hogy egy közös magyarhős iránti hála, kegyelet és tisztelet kifejezését, szemmel láthatóvá tételét illetőleg is az egyenetlenség i párttusája nyilatkozik meg közöttünk és kétségtelenné tesszük, hogy-a történeti hűségről közöttünk oly soknak nincs fogalma és érzéke. Mikor ón hallottam, hogy a Rákóczi tiszabecsi győzelmének emlékét a t.-újlaki hídnál felállitandónak határozták, nem tudtam elgondolni, hogy a szatmármegyeiek, akik a gyűjtést megindították, vezették, ösz- szeszámolták, az emléket tervezték, hol voltak az absurdum határozat idejében, s amikor hallottam, hogy mind ott voltak, s mind úgy akarták, daczára hogy Szatmármegye 8000 koronával járult az emlékhez, inon doni midőn ezt is megtudtam, nem gondoltam egyebet, mint azt, hogy valami mária- pócsi nézet lehetett az uralkodó eszme, mert hát az emlék leendő helyéhez Ugocsában a bucsujárásra alkalmas jó országút vezet, mig Tiszabecs fele, Szatmármegyében ugy-é oly rossz, hogy sokszor az üres kocsit sem bírják még a paripák se és a szegény párák prüszkölnek, nyögnek a szatmármegyei ut- rendezés dicsőssógótől. Na meg az is eszembe jutott, hogy hajdan olvastam a tar- pai toronyról : „ez a torony épült Tarpán.“ Ha már a tiszabecsi győzelem emléke majd csakugyan felállittatik Ugocsában Tiszaujlak határában, akkor a tarpai torony is épülhetett Hetében, vagy akár Haranglábon, tehát e felírásból nem következik a történeti igazság. Idegen nemzetbeliek, ha nem bucsujá- rás alkalmával, de életkörülményeitek folytán a Rákóczi Ferencz tiszabecsi győzelmének emlékét a tiszaujlaki hídnál szemlélitek, kaczagjatok egy jót a mi különlegességünk tanúbizonysága előtt, de a derék ősünk emlékét ne gúnyoljátok, sőt tiszteljétek ! Ti pedig derék tiszabecsiek lelkesiilés- tök füzét ne bizonyítsátok szalmalángnak. Azt a földet, melyet őseinek vérei áztattak egykor, szenteljétek meg a tervbe vett emT J I G Z A. I...............hoz ! Husvét ünnepe volt, Hogy hozzátok mentem, Már el is feledted Ugy-e piczi szentem ! ? Pedig te voltál az, Kit először láttam, A midőn házatok Tájékára hágtam. Te voltál ott épen Az ablakotokban, A hol két ibolya Nyitott egy bokorban. Egyik a te tiszta, Kedves, üde arcod; Másik egy cserépben Melletted virágzott. Szivem a tied volt Egy pillanat alatt, Gondolkozni időm, Hidd el nem is maradt. Hej pedig még akkor Nem is ismertelek, Nem tudtam, hogy ki vagy, Mégis szerettelek. Hát a mikor meg még Jól megismertelek, Menyei üdvemet Cseréltem vén’ veled! ____ GACHÁL JÁNOS. Jöé ni bácsi. Feléd hajolt szivem Nem az ibolyához, Pedig az ibolya Csalogat magához. Csalogat mindenkit A szerénységével, Kábitó illattal, Bus egyszerűséggel. De nekem többet ért A te üde arczod, A te szőke hajad, Liliom két karod. Mint az ibolyának Minden ékessége: Kábitó illata, Bus egyszerűsége. — Irta: Móricz Zsigmond. — Ha nagyvárosi ember falura jön, az első feltűnő dolog neki az, hogy itt nem becses az idő. Mindenki tempóra lép és akkurátusán mondja ki, a mit akar. Egy óra, kottö, sőt egy nap, kettő; egy hónap, kettő, három nem számit. — Soha sincs sürgős dolog, nem hajt a tatár. Úgyis holtig él az ember, akár szalad, akár pihen. Letelepedtünk a tanító úrral a tornáczon. Meleg volt kegyetlen s egy kancsó ribizlibornak keresztelt bicskanyitó lőre mellett diskuráltunk. A diskurzus olyanformán ment, hogy én a szót szaporítottam, ő a bort fogyasztotta. De ilyen hőségben diskurálni nincs kedve az embernek, Lát mivel üsse agyon az időt ? Mivel ? Hát a pipa mire jó ? Ez az áldás a falusi emberre. Városiak alig érnek rá, hogy félig elszívjanak egy-egy czigarettet, — na itt ugyan van idő, neki is ül Szives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készítek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, palástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelműkbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel CSAPÓ LAJOS, férfi-szabö Zrinyi-U'tcza 30. sz.
