Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-08-01 / 31. szám
XXIX. évfolyam. 31-ik szám. Szatiuár, 1903. aug 1. SZÍT MÁR. TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mind uMHEuii dijak a kiadóhivatalban fizetendők. HIEDE T,&8'É Készpénafiüetéa mellett a h'gjutányosabb árbau. Nyilttér sora 16 fillér <&Aratás. Kétség és remény között újra elértük az aratás idejét. Halmokon és völgyekben megzendül az aratók vig dala s erdők, bérezek viszhangozzák az öröméneket. Magtelt kalászok borulnak le az izmos karok csapásai aAatt s nemsokára a buza- keresztek tetején álldogáló gólyafiak azt mutatják, arra fognak inteni, hogy: „Elmúlt az aratás, elvógződött a nyár.“ Mit oly epedve szorongó félelem között várt, a súlyos terhekkel megrakott földműves, — az aratás idejét — vájjon meg- hozza-ó ez számára azt az áldást, a mely reménységének megfelel, mely várakozásában kielégítheti? Az ország különböző helyeiről nyert értesülések, az aratási reménybeli hozam statisztikai kimutatása nem igór nagy kilátást egy vidéken sem. Habár a tavaszi áldásos időjárás felszülte a gazda aggodalmát képező csaknem egészen kopasz vetéseket, mindazáltal különösen vármegyénk földmi- ves osztályára nézve, annyi sok után, ez óv sem mondható, amennyire a következtetések alapján megállapíthatjuk, bő, gazdag esztendőnek. Mig a jó aratás késik, a teher folyto- í nosan nő. Önmaga is siet megásni saját sírját a ; földművelő, a naponként nagyobb-nagvobb ! igények minden lehető módon való kiölé- ! gitóse által. Hol előbb a háztartás évi kiadása, mondjuk nyolczszáz korona volt, ott ma a divat hóbortjainak a kielégítése következtében ez az összeg mogkótszereződött. De meg elviselhetetlenekké kezdenek lenni a különböző alapon és czimen kivetett sokféle adók. Vármegyénk lakosainak legnagyobb részét annyira sújtják az u. n. ártéri költségek, hogy sok esetben a külömböző adók és ártéri költségek alapján kivetett terhek összege magasabb, mint az a haszonbér, melyet az illető birtoka után katasztrális hol- dankint megkaphatna. A cselódviszonyok.a lehető legrosszabbak, a kisgazda nem kap munkájában se- 1 gitőkezet. Abban nincs módja, hogy havi ; béres cselédeket fogadhasson fel, igy aztán a nagy munkaidőben elkésik, vagy csak nagy összeg árán nyer segítséget. Ilyen körülmények között aztán nem i lehet csodálkozni azon, ha 10—20 hold ; birtokkal biró földmivesek 4—5 száz korona teher alatt már roskadozni kezdenek, s minden igyekezetük mellett is, nem tudnak attól máskép megszabadulni, csak Amerika közbejöttével. Az az egy aratás, ma már nem fedezi a földmives évi szükségletét. Egy esztendő folyik le egyik aratástól a másikig, sok kenyér, ruházat kell s ogyóbb szükségletek is állanak elő azalatt a tizenkét hónap alatt. A magtárak már karácsonyra kiürülnek, addig zsákolgatja búzáját a gazda s aztán jön a szomorú, nehéz gond a tél ós tavasz napjaira. A birtokos hittel segíti ki magát az óv eme meddő szakaszaiban. Aztán egyik óv után jő a másik, a múlt óv terhe marad a jövő óv vállain, a tavaszi kölcsönök is felszaporodnak s beáll a fizetés-képtelenség, az ősi fundus dobra került, a nemesi kúriákon szilaj paripák nyerítését libák gágogása váltja fel, a nemzetes uraimék helyét a mosolygó árendás foglalja el. Hiába, a változások egymásutánisága képezi a történetek alapját. Csak hogy elég baj az, ha igy süllyedve a hanyatlás lépcsőjén pusztul az igazi tipikus magyar elem, s őseinek rozsdás fokosával kezében vonni m A R C l A. Általmentem a Szamoson . . . Általmentem a Szamoson, de megbántam Miadörökön örökre ; Barna legény a kormányos; jaj de fájó Nyilat lőtt a szivembe. Háborog a szivem érte. Mért is néztem, mért is néztem a szemébe ! Jobb lett volna, ha a sajka — Mikor ölelt, mikor csókolt . . . Örökre elmerült volna. Barna legény, csalfa legény ne hitegess, Ne csalogas eugemet; Úgyis tudod, régen tudod — szegény vagyok ; Nem lehetek a tied. Én Istenem, én Istenem ! Hogyha egyszer megmérhetném hü szerelmem ! Le a tenger fenekére, Föl a fénylő csilagokig . . . . . . Tán annál is fölebb érne. SOMOGYI ISTVÁN. Óhajtás. Leányszivben hajnalodik Á szerelem napja, Asszonyszivnek amely később — Feltéve, hogy igazi volt! - Csak a hevét adja. Ne virradjon soha fel Inkább e nap néked, Hogyha szelíd szép lelkedben Nem fog hagyni, édes húgom, Elég melegséget. Tóth Lajos. Népdalok. Nincsen virág elhullott mind valahány Nincs szeretőm, elhagyott a csalfa lány, Hej pedig, ha látta volna szivemet, Bizonyosan megszánt volna S nem hagyott von’ ily egyedül engemet! Valahol az alföld egyik városában halottam a következő megszívlelendő történetet ... s azt hiszem nagyon sok fog közületek kedves fiatal olvasónőim a türténetke hősnőjével együtt érezni. Szí vés figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készítek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, palástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelmükbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel CSAPÓ LAJOS, férfi-szabó Zrinyi-utcza 3<>. sz. H. Nem cserélnék a bíróval magával, Nem törődnék a rósz világ szavával, Csak a rózsám ne adnák oda másnak Mig én magam oda leszek bakának. ni. Nem tudom, hogy mit gondoljak felőled Szegény ember felesége sohasem lesz belőled, Már pedig én szegény vagyok, S az leszek, mig meg nem halok ..................és szeretlek téged. IV. Ne m vagyok én rózsám gazdag ember iia, Nincs tele bankóval a kis ládafia, De van ám jó gazdám, van jó fizetésem És ha te hozzám jössz, lesz jó feleségem. Szatmár, 1903. jul. 31. ____ GACHAL JÁNOS. II US. Valahol az alföld egyik városában halottam a következő megszívlelendő történetet ... s azt hiszem nagyon sok fog közületek kedves fiatal niva«minim a tnrlmiAtlrn }ift«nfíinvnl AO’viit.t. P.rft'zni
