Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-18 / 29. szám
2 S Z A T M Ä R. julius 16. léktervbe vett helyen, hogy ott épen annyi ember jár naponta, mint az újlaki hídfőnél, hogy épen olyan nyilt, világos helye van ott, mint itt. Az tehát, hogy az emlékoszlop Tiszabecsen el lenne dugva, egyszerűen nem áll. Éhez még hozzá tehetjük a következő okokat: 1) Azon a helyen, hova az emlék tervezve van, minden évben legalább is egyszer I—2 méter mély víz áll, inig Tisza- becsnek egész területén soha egy kanálnyi ái’viz sincs. 2) A tervezett helyen —úgy tudjuk — a felhasználandó terület négyszögölenként 4 koronába kerül, inig Tiszabecs községnek és határának bármely pontján kapna a bizottság 100 d-ölnyi területet teljesen ingyen. 3) Végre legyen szabad rámutatnunk arra a tényre, melyről Nagy Sándor vm. főjegyző ur is fájdalmasan emlékezik, hogy az Ugocsamegyében állítandó emlékre nagyon gyéren gyűlnek az adományok. Nem helyeseljük egészen ezt a tartózkodást, de nem is Ítéljük el; nem ítélhetjük el Szat- mármegye népét, ha a nemzeti dicsőséget azért is ünnepli, hogy „ő reá is essék belőle egy fénysugár'1 és nem azért, hogy az osztatlanul csak Ugocsára essék (már mi csak megtartjuk az ikes igealakot.) — Minden ünneplés, a múltnak minden dicsőítése egy bizonyos neme a hiúságnak; miért itólnők hát el ezt az ártatlan, természetes hiúságot épen csak Szatmármegye fiaiban? Az a körülmény, hogy t. laptársunk! e pat- rizotizmus szálkáját meglátja a mi szemünkben, — holott az ő szemében gerenda vagyon, — eszünkbe juttatja az ismeretes szálló igét: „Ugocsa (t. i. nem a megye, hanem a lap) non coronat.“ S A befejezett államosítás. A „Szamos“ 5Ü-ik számában fenti czim alatt ismét szőnyegre hozza Dr. Lénárd István az államosítás kérdését és kimondja a vég szót, miszerint a miniszter a tiszántúli egyházkerületet elutasította keresetével és igy a szatmári népiskola államosítása befejezett tény. Igaz, hogy a minister válaszolt az egyh. kér. feliratára, de ezzel még nincs teljesen befejezve az ügy, mert a tiszántúli egyházkerület a parlament elé tereli az államosítás kérdését, sőt ha a parlament sem intézné el az egyházkerület feliratának megfelelően, úgy bírói utón foja követelni jogait. A fentiekből látható, hogy nagyon korai volt ismét feszegetni e kérdést és szaggatni felfele a mórinál* heggodni kezdő sebeket, oly állításokkal, gető varrótűt s szabályos idomú lábai nem hajtották többé kenyér keresetből azt a csodás szerszámot, a mely annyi tenger sinylődőnek szerzi meg becsülctbcnjnaponkint a betevő falatot: mert szorgalmas gazdájuk hozzáfogott a varrógép unalmas zenéje közepette szőtt ábrándjainak megvalósításához, — tanulni kezdett. Előszedte régóta heverő könyveit és tanult bámnlatbaejtő kitartással, hogy önmaga erejéből érhesse el, a mit megtagadott tolle a szülei nemtörődömség. Magántanulóként, gyors egymásutánban, kitűnő sikerrel végezte el a polgári leányiskolát. Ez időtől fogva erejét, bátorságát megaczélozta a kivívott fényes győzelem. Tanitónőképzős lett. Lankadatlan buzgalma, forró ügyszeretete csodálkozásig hatotta meg közelebb s távolabb álló ismerőseit, kiknek szinte hízelgő elismeréssel párosult dicséretük sohasem tette szerény lelkét elbizakodottá, a méltatlanul alattomban elleneirányult, kaján irigységtől duzzadt áskálódás pedig cseppet sem birta el- kedvetleiteni jobb megítélésre érdemes elhatározásától. Hittel, bizalommal küzdött jövőjéért Szentül meg volt győződve, hogy tiszteletreméltó terveinek elérésében erős támasza leend az — Isten. Tanulmányainak utolsó két évében a szerencsés véletlen környezetébe terelte utamat, életem; végéig gyönyörűséggel emlékezem vissza arra a sötétzöld szülőlevelektől beárnyékolt kerti melyekről czikk iró bizonyára személyesen nem volt és ma sincs meggyőződve. Hogy egyebet ne említsünk, ide iktatjuk kifejezéseit, melyeket használt. „Ma az ügy érdemleges befejezése után is hivatkozhatni azonban arra, hogy az ev. ref. iskolánál a gyermekek valóban a inegvakulás veszélyének voltak kitéve .... az izraeliták iskolája meg sok tekintetben botrányos volt stb. stb.“ Igazán nem tudja az ember, hogy milehet az oka, hogy a szatmári volt felekezeti népiskolát, mely hivatásának a múltban oly magasztosan megfelelt, — talán jobban, mint a jövőben fog — oly miserabilisnak festik némelyek és épen azok, kik talán soha egy szatmári népiskolát sem látogattak meg. Igen czikk iró url Százados múltú az az iskola, melyről oly kicsinylőleg nyilatkozott. Abból az iskolából kerültek ki közelebb e városnak a jelenben igentisztcletre méltó vezér emberei. Ők tehetnek tanú bizonyságot, miszerint egyikőjüknek sem hibázott meg a látó képessége. Ha pedig olyan miserabilis állapotok voltak itt Szatmáron, akkor az állam vétkes, hogy egy éven át ugyanazon felekezeti iskolákban és ugyanazon tanítókkal taníttatott, a hol és a kik ezelőtt tanítottak. De hagyjuk ezeket, majd elintézi a felsőbb fórum. Most csak azt kérdjük Dr. Lénárd István úrtól, vájjon azt hiszi e, hogy abból a czifra állami épületekből jobban fel fog e lobogni a láng, mely különösen a protestánsokat oly elválhatat- lan fiaivá tette e hazának, mint az általa mise- rábilisnak nevezett iskolákból. Ha úgy gondolja t. czikk iró, hogy csak fényes állami épületekből loboghat föl az az égő szövétnek, mely e haza hű fiaivá képesíti a jövő nemzedéket, úgy legyen az ő hite szerint. Do mi csak azt mondjuk, hogy „darócz ruha alatt is van nemes lélek és festett koporsóban is mozog féreg.“ K. Népköltési adatgyűjtés Szaimármegyében Szatmármegye népköltése még nincs kiaknázva, pedig itt a magyar fajnak legtisztább és legjellegzetesebb típusa lakik. Sem torz, sem rikító szokások nem óktelenitik a népéletet ; a mi népünk intelligens ős mégis egyszerű, természetes észjárású, őszinte jellemű s nemes vérmérsékletű. — S meg van a maga jelleme, a mely a szatmári nevet országszerte a tüzes erős, igaz magyar elem nevévé emelte. Örömmel és lelkesedéssel vállalkoztam, hogy a Kisfaludy Társaság számára népköltési adatokat gyűjtsék a nyáron ; szülőföldemen a Tisza- liáton és az egész megyében. De egy ilyen gyűjtemény annál értékesebb, minél több ember munkájából állott elő ós én a Kisfaludy Társ. ajánló levelének szavaival tisztelettel fölkérem „mind azokat, kik a népköltési gyűjtésnek irodalmi és nemzeti szempontból oly fontos ügye iránt érdeklődnek, hogy c munkásságban támogatni szíveskedjenek.“ A népköltési gyűjtés abban áll, hogy Írásba kulipintyóra, ahol oly gyakran szemléltem, mély meggiletödéssel, könyvek közzé temetett szép fejecskéjét. Jól esik felidézni a többé vissza nem sirható múlt emez édes képeit! Ott látom magam előtt egyszerű, de jóizlésóre valló, világos nyáriruhájában ; kissé férfiasán magas homlokáról mintha most is felém áradna szellőmének sugár- özöne ; okos szemeinek szelíd tekintetéből kiolvasom, hogy az erőfelotti munkásságot követelő cél megoldására mily szilárd akarattal s az elmaradhatatlan sikeres eredménynek minő biztos tudatával végzi nehéz feladatát. Átszellemült finomvonásu arca ilyenkor lebilincselte, eszményibb körbe bűvölte csalódások miatt már-már közönyössé váló lelkemet. Áldom végzetemet, amiért osztályrészemül engedte, hogy elvétve bár — állítása szerint — támogatására lehettem biztató, vigasztaló szavaimmal, igénytelen útmutatásaimmal fáradságos tanulmányaiban. Vallásos lelkületű nem csalódott. Célt ért. Sohasem érezett örömmel értesültem, hogy az egykori varróleány ma már — kitünően képesített tanítónő. Emeljük meg kalapunkat e maga nemében páratlan női akaraterő diadalánál, uraim ! íme egy diplomás kisasszony, aki nem mindennapi elszántsággal indult el a népnevelő pálya göröngyös útjára, s aki nem tetszelgésböl, hanem hivatásának érzetében igyekezett megszerezni azt az ártesszük mindazt, a mi a nép élőszó-irodalmában él. Legnagyobb részt a dalok a nóták foglalnak helyet; azután a mesék ; az alkalmi vagy ünnepi szokások állandó szövegei; a gyermek-játék versikék és az elmondásra szánt versek, pl. ballada neműek. De én nekem a mostani gyűjtéssel egy külön célom is van. Az, hogy főképen olyan adatokat gyűjtsék, melyek a magyar nép humorát jellemzik. Tehát az összes tréfás szavak elnevezések, gúnynevek személyekre, tárgyakra és fogalmakra ; tréfás mondások, szójátékok, csípős, gúnyos, keserű és bohókás dalok, versek, mondák, humoros történetek és találós mesék, általában minden, a miben jókedv, ötletesség, éle, gúny, humor nyilatkozik prózában és versben, mindez idetartozik. Én must hadd mondjam meg mi a kérésem. Bizonyosan vannak sokan kiknek már is van efféle gyűjteményük. És vannak még többen a kik nagyon érdeklődnek iránta, és értenek a gyűjtéshez. Szíveskedjenek meglevő adataikat feldolgozásra nekem átengedni ; és körülnézni a saját környékükön, falujukban, milyen ott a nép élete ez irányban ? — (mert nem messze is, Szabolcsban vannak tájak, hol már nem dalol a nép,) — és legyenek oly jóakaratunk, hogy tapasztalataikról levélben mielőbb értesítsenek engem. Szatmármegye egész közönségének szives jóakaratát kérem, hogy olyan gyűjteményt állíthassunk össze, mely méltó legyen Szatmármegye nagy nevéhez. Milota, (u. p. Tiszabecs.) 1903. julius 15. Móricz Zsidmond. Hírek. — Tisztelettel kérjük vidéki előtize- tőinket, hogy hátralevő előfizetési dijaikat beküldeni szíveskedjenek. — Nyaralás Egyházkerületünk ősz püspöke, hegymegi Kiss Áron, a nyarat Alsó-Kékeden (Abauj-megye) fogja eltölteni. — Egyháztanács ülés. A szatmári ev. ref. egyháztanács f. hó 20-án d. u. 5 órakor a szokott helyen ülést tart, melynek egyedüli tárgya a segédíelkészi állás betöltése. Ä közhangulatból ítélve a három pályázó közül Kovács Károly németi segédlelkész lesz a szatmáriak s. lelkésze. Különben is Kovács Károly, mint jeles képzettségű, kitűnő szónok legkompetensebb ez állásra. * Adomány. A porcsalmai ev. ref. templom részére, mezőszegedi Szegedi Anna, Gyene Zsigmondné egy teljesen uj, diszes orgonát adományozott. A nemeskeblii nő adományát az egyháztanács a. legnagyobb köszönettel fogadta. Városi közgyűlés. Szatmárnémeti sz. kir. város törvényhatósága havi rendes közgyűlését e hó 13-án tartotta meg gróf Hugonnai főispán elnöklete mellett. Első tárgya a közgyűlésnek a polgármesteri jelentés volt, mely beszámol az tatlanul jámbor lelkivilágán mitsein változtató papirosdarabot. Nem százszorosán inkább méltó-e a megvetésre azon irigylelküség, melynek ajkán ilyen fitymáló szavak pattogzottak, mikor megtudta, hogy az egyszerű leányból kollega lett: „Eh ! már minden varróleány diplomás kisasszony akar lenni ?“ — En követendő példaképül kívánom állítani tettét valamennyi tehetséggel megáldott, törekvő varróleánynak, mert a népnevelésnek nem cifrálkodó pölfeszkedőkre, hanem hivatásuktól áthatott önzetlen egyénekre van szüksége. ítélkezzenek, hölgyeim, e gőgjében l’elfuval- kodott iireslelkü gazdag szegénynek hozzáillő hitvány fulánkszurása felett! * * * Éjfélt kondult. Mielőtt pihenő álomra zárnám nehezülő szempilláimat, elgyönyörködöin még soká, aludni készülő gyertyám kísérteties csendben lobogó halvány világa mellett, az előttem levő fényképen, melyről egy angyalijóságu édes leányarc tekint felém. Hiszen téged ábrázol e kép, ki magad vagy a megtestesült jósa g, téged, kiben nem csalódtam s nem is fogok csalatkozni soha ............ soha . . . ugyebár ? — rományim csillaga, földi üdvösségem! LEVENTE.
