Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-11 / 28. szám

XXIX. évfolyam.

28-ik szám.

Szatmár, 1903. julíusll. .

. i,"J tjf

a?.. '** )

*r O’-' -v. $

'• i A v" ' ** - J Ov «*» I

"• .• Áj, - ys S -* /

SZATMÁR.

TÁRSADALMI Éö SZEPÍROíJALMI HETILAP.

Megjelenik minden szombatin.

ELŐFIZETÉSI ÁR :

Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér.

^SZERKESZTŐSÉG ÉS KI ADÓHIVATAL :

Deaktér 3. szám.

Mind nM<*mű dijak a kiadóhi Vitaiban fiy.ettindúk

HIRDETÉSEK:

Készpén/fizetés mellett a Lgjntányosabb árban.-3> Nyilttér sora 16 fillér. <&képezzék, mert nem egy kis birtokos, midőn két-liárom gyermekét kinevelteti, kezébe veheti a vándor botot, vagy élhet holtáig a gyermeki könyörületesség; filléreiből.

Hanem minden mások felett a szükség kényszeríti rá ma, Magyarországon a szülőket, hogy gyermekeiket a bizonytalan megélhetés veszélyétől megmentendő, azokat a tanulás által tizetéses hivatalnokká képezzék, s igy existentiát szerezzenek.

Mert ugyan micsoda reál pálya az ma széles e hazában a hol minden fia, e jen- leg boldogtalan országnak megtalálhatná kenyerét ?

A földmivelés pang. Ezt kétségbe senki nem vonhatja. Szemünk előtt hullanak el naponkint, a múltban az ős erőt képezett i kisbirtokosok. A jelenlegi viszonyok között 1 csak a nagy birtok az, mely még existen- I tiát képes nyújtani.

A kisbirtokosoknak tehát gyermekeiket más élet pálya keresésére kell utasitaniok.

Az ipar szintén haldoklik. A külföldi behozatal tönkre tette virágzó czóheinket. A többieket pedig lejárta a haladó kor. Úgy hogy maguk az iparosok is igyekeznek utódaikat más megélhetési források felé terelni.

A kereskedelem nem boldogulhat az arczátlan szélhámos csalóktól, a tisztességtelen verseny tönkre teszi a legszolidabb czégeket.

És mégis az ipari, kereskedelmi pangás mellett napról-napra szaporodik a munkanélküli ipari- és kereskedelmi alkalmazottak száma.

Csak a napokban olvashattunk egy fájdalmas feljajdulást a hirdetési táblákon, melyben a budapesti munka nélküli nyomdászok óva intik a szüléket, hogy gyermekeiket nyomdászoknak ne adják, mert rájuk csak a nyomor vár.

Nincs tehát más menekvés a szülők előtt, mint a tanulói pályán várni gyermekeik előhaladását, boldogulását. Hogyan a tanulói pályán ? Hiszen ma már oda jutottunk, hogy a törvényszékek területén protekezió kell ahoz is, hogy valaki díjtalan joggyakornok lehessen. Egy nyomorult vidéki botos ispán állásra pedig 100 pályázat érkezik, s nem kevés benne a magyaróvári oklevelesek száma. Egy állami végrehajtói állásért jogvégzett emberek esdekelnek.

Ilyen helyzetben hová menjen az ifjú, micsoda pályára vigye a szüle gyermekét?

Én édes Istenem vájjon miért van az, hogy ebben a hazában, a melyben sokkal nagyobb földterület esik egy emberre, mint a nyugoti államokban, — ebben az országban, a melyet a teremtő megáldott annyi javaival, hogy tejjel, mézzel folyó országnak méltán nevezik, — miért nem férnek meg ennek fiai ?! Miért kell a te gyermekeidnek édes magyar hazám idegenbe szakadnia, hogy élhessenek? Nem képes ez

T Á fi C Z A.

Erdőben alkonyaikor.

Áhitatos csend van körültem,

Mint templomban nagy ünnepeken.

Nem rezzen a fűszál, a virág,

A falomb áll mozdulatlanul.

Fához dűlve és nesztelenül Állok és merengve tűnődőin . . .

Fürkészem a titkot:

Honnan s miért e csend ?

Talán minden alszik,

Vagy tán imádkozik Áfiatosan, mint igaz hivő,

Avagy, mint az elfáradt ember . . .

Vártam, vártam, soká tűnődve . . .

S válasz helyett suhanó szellő Csapja arcomba enyhe lobét.

Tán virágot csókolt a réten . . .

Illatos a lég, merre csak száll.

Felverve hát a szellő, a szent, a néme csend ! És susog a fák koronája,

Á fűszál, a virág.

Mind-mind megmozdul,

Távoli toronyban Estiharangszó csendül ....

A bokorból dal hallatszik ki,

Ezüst csengésű bús ének.

Ezernyi kis bogár Zümmögve nótázik . . .

Amott a fürge gyík — Megijedve tőlem Törtet a bokorba.

Zsibong az élet körülöttem!

Csodás világ millió lakói Sorba tűnnek fel szemem előtt;

Ez teherrel — az vígan csapóiig . . Mind egy-egy titok,

Megfejthetetlen,

Mint volt az előbbi néma csend.

Távoli hegyek magas ormán Egy elmaradt napsugár fürdik Fényes, ezüstös hideg hóban.

Vagy tán a jeget olvasztgatja Egy kis virág körül . . .

S hogy meg ne fagyjon az éjszaka Ráleheli minden melegét,

Hogy meg ne halhasson reggelig.

És az alkony szürke palástja Lassan, lassan feketébb szint ölt. Hegy ormáról eltűnt már a fény,

A napkirály nyugalomra tért . . .

8 csillagsereg jön a nyomába,

Hű szolgái e nagy királynak,

Hogy álmaira vigyázzanak . . .

Fényes szemök csupa tűzben ég — S tán valami vágytól —

Meg-megreszketnek . . .

Elnézem őket és Szivem halkan rezdül . . .

Kezeim csukódnak . . .

S a lelkemen

Csodás világ légkörét érzem . . .

S mintha tisztulna,

Mintha ujulna,*

Mint harmatban megfürdött virág . . .

S önkéntelen rebegi ajkam:

Be nagy vagy te Isten !

Be jó vagy te Isten!

Tóth György.

Milota.

Törtéaoti ©UjobbóIÓű.

— A .Szalmái* számúra i.ta: Sipos József —■

(Folytatás.)

Ott már végét járta az ostrom. A kapu nyitva, a dobogó lebocsátva, a magyarok mind benn a várban. Vitézünk feltartóztatás nélkül osont be a kapun, senki sem törődött vele, minden embernek volt foglalatossága. Az udvaron elkeseredett küzdelem folyt. A rohanó tót fegySzives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készítek papi ruhákat, zsinati öltönyöket, palástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat.

Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelmökbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel

CííAPO LAJOS, férfi-szabó.

Zrinyi-utcza 3!>. sz.

i

Kapuzárás után.

Bevógződött országszerte a tanév. Éressen állanak már astudományok csarnokai. A bennök sürgődé muzsatiak szanaszét a szülei hajlékokban élvezik a vakáció örömeit, vagy balsikerü tanóvök után szánják bánják eltókozolt idejüket. A kapuk hátuk mögött bezáródtak, visszamenni lehetetlen.

S ha nézzük a középiskolák tanulóinak statisztikai kimutatását, úgy találjuk, hogy a tanulóipályára törekvő ifjúság száma, nap- ról-napra növekedik, elannyira, hogy már maga a vallásügyi minister is olyan irányú rendeletet adott ki, hogy a gymnasium alsóbb osztályaiban a legszigorúbb osztályozást végezzék a tanárok, hogy igy a tehetségtelen tanulók még ideje korán mehessenek más, tehetségeiknek megfelelő pályára.

Ez az intézkedés azonban aligha fogja csökkenteni a tanuló ifjúság számát. Legfeljebb vigyázóbbá teszi a szülőket és nagyobb igyekezetre sarkalja a kis tanulókat.

De hiszen nem is az az oka a tanulóipályára való özönlósuek, mintha a magyar- országi közép-iskolákban olyan könynyedén juthatnának az ifjak bizonyítványhoz, mert szigorúság tekintetében ezek kívánni valót nem hagynak fenn.

Nem is az olcsóság az, ami a szülőket oda csalogatja, hogy gyermekeiket tudományos pályára vívón azokat hivatalnokokká