Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-13 / 24. szám

XXIX. évfolyam. 24-ifc szám. Szatmár, 1903. junius 13. SZATMáR. •TAliSAIIALMI EH SZÉPIRODALMI HETILAP. Íj* :'rr" ......-• Megjelenik minden szombatcn. : "V’Oft-A ELŐFIZETÉSI ÁB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mind nnemü dijak a kiadóhivatalban fizetendők­HIRDETÉSEK: ICészpóir/fizotés mellett a legjutányosabh árban.-e> Nyilttér sora 16 fillér. <s­Hazafiatlanság. Nincs szerencsétlenebb a társadalomra nézve az olyan embereknél, a kik kiemel­kedtek ugyan a közönséges tudatlan osztály sorából, de messze állanak attól, bogy a tiszta látkörrel biró tudás és müveit elem közzé számíthatták magukat. Ezek aztán kép­zelt nagyságuk és önmaguknak tetszelgő is­meretük birtokában nem birván tiszta foga­lommal a hazáról, nemzeti eszményekről és aspiratiókról, nagyon könnyen megmételyezni engedik magukat mindenféle nemzetközi maszlagok és irányzatok által s rájok nézve mintegy kecsegtető a nemzetközi jelző a vi­lág polgári jelszó. Az ilyenek aztán ha valamely moder­nebb nemzet nyelvét véletlenül elsajátították tüntetőén igyekeznek eme nyelvtudásukkal magukat mindenfelé figyelemre méltatni, azt hivón, hogy ez által tekintélybe legalább is nőnek a világ szeme előtt egy tenyérnyit. így történt az meg, hogy az ismeret­lenség homályából kiemelkedő, a magyar | nép húsán és vérén felhizott szerencsés körülmények közzé jutott üzlet ember is Szatmárról német nyelven bocsátja világgá üzleti leveleit, s a vidéki kereskedők teszik figyelmessé az embert az illető jól megló­pesedett ur önhittségében elkövetett, lehet hogy rosszakaratú hazafiatlan eljárására. Azt is látjuk, hogy mily nagy össze­get fordit újabb időben a rnagyar>ihmr~kü- lönösen nemzetiségi vidékeken a tanitás czóljaira s mily sok áldozatot hoz a magyar nyelv terjesztéséért és mégis elmondhatjuk, hogy nincsen annak semmi foganatja. íme itt van Szatmár városa, mely még1 szerint magyar város, tanfelügyelői szék­hely, mégis már a várostól 5—6 kilomé­ternyire fekvő faluban lakó görög katholikus tanitó tanítványai egészen oláhok, sőt e nagy államsegélyt élvező s korpótlókot szedő ta­nítónak házafalán oláh nyelvű biztosítótábla van kiszegezve. Mindenesetre ez is * figye­lemre méltó dolog, s a kir. tanfelügyelősóg jóheszi, ha az ilyen taansylvaniai táblás urakra különösebb gondot fordit. Szemünk előtt történik az is, hogy a hazába beköltöző teljesen idegen n. n. „Fe­kete sereg“ miként germansálja kaftános és csuhás hazátlan zsidók, barátok és apácák által édes hazánkat ebbe a válságos idők­ben, mikor a bizonytalan jövő felett aggódó lélek a reménytelenség sivár kilátásai kö­vetkeztében bizonytalanul tópelődik. És még inkább növeli a hazafias ma­gyar lélek fájdalmait az olyan kényekre fa­kasztó állapot a midőn oda jutottunk már Szatmár városában is, hogy egy felekezeti jellegű kaszinó, vissza küldi mély felhábo­rodással azt a lapot, melyben legtisztább és elfogulatlan hazafiak érzéstől áthatva kelnek ki az országba beözönlő hazátlan zsidók és más országból kiűzött idegen szerzetesek beköltözése ellen. Holott abban a cikkben erősen hangsúlyozva volt kimondva az : hogy a józan és hazában élő hatholicismus mincliq a protestántismussal karöltve halad, ügy lát­szik tehát, hogy annak a felekezeti kaszinó­nak a tagjai nem tartják magukat józan és hazában élő katolikusoknak, hanem igenis azonosítják magukat az abban ostromolt ha­zátlan klerikális bevándorló csuhás jövevé­nyekkel. Hát legyen nekik az ő hitök sze­rint ! így üti ki a szeg a zsákból a fejét! Minden esetre annyi elégtételünk van eme tényállás konstatálása folytán, hogy most már tudjuk kikkel van dolgunk tudjuk, hogy a fekete sereg önmagát megnevezve Szatmáron is él és működik. Vigasztalásunk csak az, hogy az izraeliták nem voltak hajlandók ama ka­szinó példáját követni, s a galiciából beszár­mazó kaftánosokkal nem óhajtják azo­nosítani magukat, sőt remélem megkérdezés esetén élénken tiltakoznának az együvé tar­T A R C Z A. IT Zughatsz szélvész .. . Zughatsz szélvész! Csikoroghatsz vén lold. Háborgásod bennem fólést nem költ. Megtaláltam békességem Édes, kedves feleségem. Sajka vagyok az élet mély vizén. A boldogság telepedett belém. Élünk lassan, — élünk szépen Édes, kedves feleségem. Hátam megett óriási bérezek Haragosan, irigykedve néznek. Nem lesz bajuk többet vélem Édes, kedves feleségem. Ti nagy bérezek, hiba, vétek, bánat Elhagytalak, uj, szebb napom támadt. Csak a jó, szép kell már nékem Édes, kedves feleségem. Látom amott, nem is olyan messze, Megváltómat égi, fénylő mezbe. Mi reánk vár, — szeret régen — Édes, kedves feleségem. Ne vegyük le szemeinket róla, Ő gondozott születésünk óta — Ő volt erőnk bajban, vészben Édes, kedves feleségem. Énekeljünk, imádkozzunk. így lesz Lelkünk méltó Ő hozzá, a Szenthez, így lesz részünk idvességben Édes, kedves feleségem. O.-Apáti. 190b junius 11. _____ Pótor Elemér. Milota Törtéiül-ti cl&osaolos. — A „Szaunát“ számára itta: Sipos József — (Folytatás.) Arra persze nem is gondoltak, hogy egy­szerűen a nagy mulatozásnak miatta felejtkezett el róluk mindenki. Nem is volt már egyébb óhajtásuk, mint az, hogy a kikerülhetetlen halál minél előbb jöjjön el hozzájok. Akármilyen kegyetlen kivégzési mó­dot találjon is ki Szengor, kívánatosabb az, mint nyomorultan ében veszni el. Kívánságuk mintha, teljesedni akarna, egy­szer csak csikorog a kulcs az ajtó zárjában. Fel­nyílik az ajtó és egy szövétuek halvány fénye mellett egy apró szúrós szemű, ravasz képű em­ber jelenik meg a küszöbön. Ez a porkoláb lesz, ki értünk jött, bogy a vesztőhelyre vigyen, gondolták mindketten. Csakhogy ez a porkoláb nagyon különös kísérettel jött. Háta megett egy nő halk jajgatás­sal tördelte kezeit, egy másik meg a földön fe­küdt élettelenül. A vélt porkoláb elsőben is felső ruháját terítette a kőlapra, mely a fülkében az ágyat helyettesitette, azután óvatosan felemelte és a rögtönzött fekhelyre tette az ajtó előtt fekvő nőt. A foglyok szótlan, bámulattal szemlélték ez érthetetlen jelenetet. Kérdőleg néztek hol egymásra, hol a váratlan látogatókra. Végre a Bilkánál levő szövétnek világa épen a kőágyon fekvő nő arcára vetődött. — Istenemre ! ez Milota, — kiáltott Béla felriadva kábultságából, és oly hevesen ugrott Szives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készítek papi ruhákat, zsinati öltönyökét, pa­lástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelműkbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel CSAPÓ LAJOS, férfi-szabó Zrinyi-utcza 30. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents