Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-13 / 24. szám
XXIX. évfolyam. 24-ifc szám. Szatmár, 1903. junius 13. SZATMáR. •TAliSAIIALMI EH SZÉPIRODALMI HETILAP. Íj* :'rr" ......-• Megjelenik minden szombatcn. : "V’Oft-A ELŐFIZETÉSI ÁB : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mind nnemü dijak a kiadóhivatalban fizetendőkHIRDETÉSEK: ICészpóir/fizotés mellett a legjutányosabh árban.-e> Nyilttér sora 16 fillér. <sHazafiatlanság. Nincs szerencsétlenebb a társadalomra nézve az olyan embereknél, a kik kiemelkedtek ugyan a közönséges tudatlan osztály sorából, de messze állanak attól, bogy a tiszta látkörrel biró tudás és müveit elem közzé számíthatták magukat. Ezek aztán képzelt nagyságuk és önmaguknak tetszelgő ismeretük birtokában nem birván tiszta fogalommal a hazáról, nemzeti eszményekről és aspiratiókról, nagyon könnyen megmételyezni engedik magukat mindenféle nemzetközi maszlagok és irányzatok által s rájok nézve mintegy kecsegtető a nemzetközi jelző a világ polgári jelszó. Az ilyenek aztán ha valamely modernebb nemzet nyelvét véletlenül elsajátították tüntetőén igyekeznek eme nyelvtudásukkal magukat mindenfelé figyelemre méltatni, azt hivón, hogy ez által tekintélybe legalább is nőnek a világ szeme előtt egy tenyérnyit. így történt az meg, hogy az ismeretlenség homályából kiemelkedő, a magyar | nép húsán és vérén felhizott szerencsés körülmények közzé jutott üzlet ember is Szatmárról német nyelven bocsátja világgá üzleti leveleit, s a vidéki kereskedők teszik figyelmessé az embert az illető jól meglópesedett ur önhittségében elkövetett, lehet hogy rosszakaratú hazafiatlan eljárására. Azt is látjuk, hogy mily nagy összeget fordit újabb időben a rnagyar>ihmr~kü- lönösen nemzetiségi vidékeken a tanitás czóljaira s mily sok áldozatot hoz a magyar nyelv terjesztéséért és mégis elmondhatjuk, hogy nincsen annak semmi foganatja. íme itt van Szatmár városa, mely még1 szerint magyar város, tanfelügyelői székhely, mégis már a várostól 5—6 kilométernyire fekvő faluban lakó görög katholikus tanitó tanítványai egészen oláhok, sőt e nagy államsegélyt élvező s korpótlókot szedő tanítónak házafalán oláh nyelvű biztosítótábla van kiszegezve. Mindenesetre ez is * figyelemre méltó dolog, s a kir. tanfelügyelősóg jóheszi, ha az ilyen taansylvaniai táblás urakra különösebb gondot fordit. Szemünk előtt történik az is, hogy a hazába beköltöző teljesen idegen n. n. „Fekete sereg“ miként germansálja kaftános és csuhás hazátlan zsidók, barátok és apácák által édes hazánkat ebbe a válságos időkben, mikor a bizonytalan jövő felett aggódó lélek a reménytelenség sivár kilátásai következtében bizonytalanul tópelődik. És még inkább növeli a hazafias magyar lélek fájdalmait az olyan kényekre fakasztó állapot a midőn oda jutottunk már Szatmár városában is, hogy egy felekezeti jellegű kaszinó, vissza küldi mély felháborodással azt a lapot, melyben legtisztább és elfogulatlan hazafiak érzéstől áthatva kelnek ki az országba beözönlő hazátlan zsidók és más országból kiűzött idegen szerzetesek beköltözése ellen. Holott abban a cikkben erősen hangsúlyozva volt kimondva az : hogy a józan és hazában élő hatholicismus mincliq a protestántismussal karöltve halad, ügy látszik tehát, hogy annak a felekezeti kaszinónak a tagjai nem tartják magukat józan és hazában élő katolikusoknak, hanem igenis azonosítják magukat az abban ostromolt hazátlan klerikális bevándorló csuhás jövevényekkel. Hát legyen nekik az ő hitök szerint ! így üti ki a szeg a zsákból a fejét! Minden esetre annyi elégtételünk van eme tényállás konstatálása folytán, hogy most már tudjuk kikkel van dolgunk tudjuk, hogy a fekete sereg önmagát megnevezve Szatmáron is él és működik. Vigasztalásunk csak az, hogy az izraeliták nem voltak hajlandók ama kaszinó példáját követni, s a galiciából beszármazó kaftánosokkal nem óhajtják azonosítani magukat, sőt remélem megkérdezés esetén élénken tiltakoznának az együvé tarT A R C Z A. IT Zughatsz szélvész .. . Zughatsz szélvész! Csikoroghatsz vén lold. Háborgásod bennem fólést nem költ. Megtaláltam békességem Édes, kedves feleségem. Sajka vagyok az élet mély vizén. A boldogság telepedett belém. Élünk lassan, — élünk szépen Édes, kedves feleségem. Hátam megett óriási bérezek Haragosan, irigykedve néznek. Nem lesz bajuk többet vélem Édes, kedves feleségem. Ti nagy bérezek, hiba, vétek, bánat Elhagytalak, uj, szebb napom támadt. Csak a jó, szép kell már nékem Édes, kedves feleségem. Látom amott, nem is olyan messze, Megváltómat égi, fénylő mezbe. Mi reánk vár, — szeret régen — Édes, kedves feleségem. Ne vegyük le szemeinket róla, Ő gondozott születésünk óta — Ő volt erőnk bajban, vészben Édes, kedves feleségem. Énekeljünk, imádkozzunk. így lesz Lelkünk méltó Ő hozzá, a Szenthez, így lesz részünk idvességben Édes, kedves feleségem. O.-Apáti. 190b junius 11. _____ Pótor Elemér. Milota Törtéiül-ti cl&osaolos. — A „Szaunát“ számára itta: Sipos József — (Folytatás.) Arra persze nem is gondoltak, hogy egyszerűen a nagy mulatozásnak miatta felejtkezett el róluk mindenki. Nem is volt már egyébb óhajtásuk, mint az, hogy a kikerülhetetlen halál minél előbb jöjjön el hozzájok. Akármilyen kegyetlen kivégzési módot találjon is ki Szengor, kívánatosabb az, mint nyomorultan ében veszni el. Kívánságuk mintha, teljesedni akarna, egyszer csak csikorog a kulcs az ajtó zárjában. Felnyílik az ajtó és egy szövétuek halvány fénye mellett egy apró szúrós szemű, ravasz képű ember jelenik meg a küszöbön. Ez a porkoláb lesz, ki értünk jött, bogy a vesztőhelyre vigyen, gondolták mindketten. Csakhogy ez a porkoláb nagyon különös kísérettel jött. Háta megett egy nő halk jajgatással tördelte kezeit, egy másik meg a földön feküdt élettelenül. A vélt porkoláb elsőben is felső ruháját terítette a kőlapra, mely a fülkében az ágyat helyettesitette, azután óvatosan felemelte és a rögtönzött fekhelyre tette az ajtó előtt fekvő nőt. A foglyok szótlan, bámulattal szemlélték ez érthetetlen jelenetet. Kérdőleg néztek hol egymásra, hol a váratlan látogatókra. Végre a Bilkánál levő szövétnek világa épen a kőágyon fekvő nő arcára vetődött. — Istenemre ! ez Milota, — kiáltott Béla felriadva kábultságából, és oly hevesen ugrott Szives figyelmébe a nagytiszteletü lelkész uraknak. Igen jutányos árak mellett készítek papi ruhákat, zsinati öltönyökét, palástokat, fövegeket szolid kiszolgálás és a legjobb kivitelben, úgyszintén készítek bárminő polgári ruhákat. Üzletemet szolidsága és pontosságánál fogva szives figyelműkbe ajánlva, s becses pártfogásokat kérve tisztelettel CSAPÓ LAJOS, férfi-szabó Zrinyi-utcza 30. sz.
