Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-06 / 23. szám

Erdösi Sylvester János írói működéséről.

(Források: Bihari világtörténet. Szilágyi S. Magyar nemzet története. Révész Imre : Erdősi Sylvester János élete. Szilády Áron: Régi magyar költők tára.)

— Irta: SÁTOR DÁVID. —

Mélyen tisztelt Közönség!

A szív nemesebb érzései: tisztelet, kegyelet és hála gyűjtöttek össze bennünket, hogy kiemelkedve a köznapi életnek a lelket oly sokszor lenyűgöző hatalma alól a szellemi világ magasabb téréire repüljön át emlékezetünk. A régen elmúlt időnek varázsa ragadja magával lelkünket, hogy annak itt köztünk csak homályosan ismert egyik nagy alakjáról alkossunk magunknak szellemi képet. A lelkesedés fáklyája hint fényt arra a hosszú útra, melynek egyik végén ünneplésünk tárgya — másik végén mi, a mai kornak gyermekei állunk.

Csak e fáklya fényénél ismerhetjük fel abban a tőlünk csaknem 400 év által elválasztott korban azt a lelki nagyságot, ki önzetlenül nemzete javára munkálni, innen az akkor város jelleget viselt Szinérváraljáról indult el.

Nehéz — lelkesedés nélkül — a mai kor gyermekének megérteni azt a 400 év ellőtti kort, a mikor idegen nyelv : a latin, — idegen hatalom : a török — volt ur e hazában, a mikor nyomtatott könyv egy év alatt sem került annyi forgalomba az országban, mint most egy hónap alatt, a mikor a hírlap, mit ma a közügyek iránt csak kevéssé érdeklődő polgár sem tud nélkülözni, teljesen ismeretlen volt. Szinte hihetetlenül 1 hangzik füleinkben mind ez, ha elfelejtjük, hogy mint az egyes egyének — úgy a nemzetek szellemi életének is a fejlődés fokozatain kell át- mennie. Ne a mai kor tudományos műveltségével mérjük tehát azt a kort, hanem csak tekintsük csak a célt, mely felé nagyodaadással igyekezett. Az ismeretnek, a művelődésnek nemzetmyelven minél szélesebb körben elterjesztése volt az a czél, melynek oltárára mint egyik úttörő Erdősi Sylvester Jánosunk is lelki kincseit áldozá.

A mohácsi vész a magyarság életében minden téren uj időszakot alkotott. Megingatott halomba döntött mindent a régiből s uj élet mag- vával sodorta. így az ország egyetlen főiskolájára, a pécsi egyetemre is halálos csapást mért. A régi társadalom műveltsége idegen nyelvű volt, de tartalmában már nemzeti érzés kezdett lüktetni ; s minnél inkább lehatolt a főúri körükből a kis emberek közé, annál inkább nemzeti jelleget öltött magára s ledobta a latinság békéit. A nagy tudósok, bármi valláshoz tartoztak irodalmi működésükben a latin nyelvet használták, de a kis emberek a nemzeti nyelv szolgálatába léptek, mely éppen ez időben emelkedett a több, mint félezredéves állam közéletében hozzá méltó jelentőségre. Nem az erő télén, két darabra osztott, egymást folyton emésztő állam-, de a magyar nép emelte nyelvének ügyét diadalra. Ugyanakkor, amidőn az állam egysége elveszett, két királya lévén az országnak, — alkotta meg helyette e nemzet saját kimerithetlen lelki erejéből a nemzet nyelvi egységét, azt az irodalmat, mely * *

2.

_______

seg

íteni. Julisnak ez volt a legszebb mulatsága, mert mi tűrés-tagadás benne, ö is szemet vetett a deli Zacskó Pistára.

Történt pedig karácsonykor, beállít a Pista Julisnak anyjához édös szoniszid asszony megkövetem szépen szögény embör vagyok, nagy dologba jöttem, mi tagadás bönno, szeretem a Ju- list, az Isten megáldja, adja ide néköm, feleségül veszem és gondját visölöm.

Már kedves Pista megenged kigyölmed, de mig pár száz forintot össze nem rak, addig abból semmi sem lessz, de akkor is csak úgy, ha elhagyja falunkat kigyölmed s ha a pénz együtt lessz, eljöhet a lányomért, azzal sarkon fordult, szegény Pista köszöntötte szépen és szédületes fejjel ballagott hazafelé, egész éjjel nem jött álom a szemére, meghányta vetette a dolgot, másnap beállított a tiszteletes úrhoz és felmondta a szolgálatot, tavasszal elbúcsúzott Juliskájától a ki megígérte, hogy a sírig hü lesz hozzá.

*

Felszállt a hajóra s ott egy sarokba húzódva szomorúan nézegette a tiszta égboltot ugyanakkor utazott Gróf Husvétliy János az ő bálványozott gyönyörű szőke 17 éves leányával, hogy feledtesse első szerelmét, simogatta leányát édes kis galambom majd meglátod igy lesz, — s jaj 1

SZ ATMÁR.

a darabokra szakgatott országrészek között az összetartozaudóság érzetét táplálta. A magyar nyelv felülkerekedése s a nemzeti irodalom megszületése, e komor időszak egyik legjelentősebb eseménye, mely a magyarságot megsemmisüléstől mentette meg.

Volt magyar irodalom már azelőtt is, de ez csak egyes kiváltságosoknak szolgált lelki táplálékul. Hogy közkincsem váljék, hogy nemzeti irodalommá fejlődjék, ahhoz az írók nagyobb számán kívül, még magyar iskolák kellettek, melyekben a nép fiai megtanulhassák az irás, olvasás tudományát s kiképeztessenek arra, hogy amit olvasnak, azt megérthessék, és e mellett, hogy az irók szellemi termékeiket közkincscsó tehessék : magyar könyvnyomdászatra volt szükség. Mert abban a korban megtörtént még az is, — bár az inkább már kivétel számba ment — hogy a legmagassabb hivatali állást betöltők közt is voltak olyanok, kik írni, olvasni nem tudtak. Az ilyen kivételek mellett azonbau sokan voltak tudomáuykedvelő, igen müveit emberek, kik gondolataikat papirra vetették, sőt könyvet is írtak, de csak a maguk, legföllebb utódaiknak szereztek vele élvezetet. Azokat az Írókat, kik könyveiket már ez időben közé tették, a nép maga szülte, nevelte. A köznépből kerültek ki a nemzeti művelődés apostolai, kik, mint irók, költők, könyvnyomtatók, papok, tanítók léptek fel az ország- minden részében s lettek a nemzeti nyelv és nemzeti eszme fáradhatlan napszámosai. Ezek a hivatásukhoz szükséges tudást legnagyobbrószbeu külföldről hozták haza. Ez időben a tanulni vágyó magyar ifjúság figyelme Német- és Lengyelország felé kezdett fordulni. Bécs, Krakkó és Wittenberg egyetemei nagy vonzerőt gyakoroltak a magyar ifjúságra; még első magyar nyomtatott könyveink is mind ott jelentek meg, mert a magyar földön még akkor nyomda nem volt. Gondoskodni kellett tehát magyar iskoláról és magyar könyvnyomdászatról.

Általánosan tudott tény, hogy ebben a korban különösen Németország egyetemeinek szelleme vallás terén a megtisztítás elvének hódolt, mely, hogy minnél biztosabb alapot teremtsen jövőjének, a néphez mindenütt saját anyanyelvűn szóllott. Ezt a szellemet, hogy ezen egyetemeken járt ifjaink kétszeres mohósággal szívták magukba, nagyon természetesnek fogja találni minden tárgyilagosan gondolkozó, mert hiszen ez a magyarra nézve nem csupán vallási, de egyúttal nemzet l'öntartási kérdés is volt. ; Hogy ezen egyetemeken járt ifjaink és a Németországból be hozott könyvek révén ez a szellem a magasabb körök egy részénél is kedvező fogadtatásra talált: az is köztudomású. Ez a szellem jött segítségére a magyar nemzeti nyelv és művelődés elterjedésének.

Az állam által elhagyatva, az átalakulás nehéz betegségeivel küzdő egyháztól nem támogatva, a társadalom e téren kizárólag saját erejére volt utalva. A tudományokkal foglalkozók adták a tehetségöket, a tudást, a lelkesedést, a a pénzt pedig az iskolák, könyvnyomdák felállításához a hatalmas urak bocsátották a nagy nemzeti czólok rendelkezésére. Voltak azelőtt is iskolák, melyek a műveltséget szolgálták, de idegen nyelven, tehát nem a sajátos magyar nemzeti műveltséget. A magyar iskolának alapjait nehány

egy velőt rázó sikoltással a folyóba ugrott egyetlen leánya, egyetlen reménye. Pista nem sokáig gondolkozott, ledobta ködmönét, a másik percz- ben már utáuna ugrott, haját megragadta, a hajó megállóit s oda húzta a gróf kisaszonyt s a szegény gróf örömébe, hogy leányát meg mentette, kivette tömött tárczáját s Pistának kínálta, köszönöm nem azért töttem. Igazságod van fiam, derék legény vagy, gondolhattam, hogy megsértelek, de bocsáss meg az apának, ha legdrágább kincsét vissza kapja, örömében nem tudja, mit cselekszik, hanem ezt már fogadd el emlékül, azzal leoldotta gyémánt köves szép arany óráját a drága lánczczal együtt. Pista ezt sem akarta el fogadni, azzal védekezett, hogy baj az ilyen drága jószág a szegény embernek, de a gróf nem tágított addig, mig el nem fogadta.

Pista végre felért a nagy városba, hogy majd itt szerzi meg a százasokat, be is ment egy aranyműves boltba, hogy az órát is pénzé tegye, az órásnak feltűnt e drága portéka s mégis kérdezte Pistát, honnan vette, elmondta Pista eljetől végig, hogy egy nagy ur adta, de hogy ki, nem tudja. Nem hitték el neki. Pistát elfogatta s a nemes bíróság 5 évre Ítélte, — mikor aztán ki jött, mi telhetett tölle, ő is bele ugrott a folyó vizébe, de már szegény Pistát nem húzta ki senki; ez a „szegény Pista szomorú nótája“

junius 6.

lelkes főur, Perényi Péter Sárospatakon, Nádasdy Tamás Ujszigeten rakta le áldozatkészséggel s ez az, ami tettüket örökre emlékezetessé teszi. Nem csak iskolát állitottak pedig, hanem egyszersmind az ismeretek közzétehetése czéljából könyvnyomdákat is. Első volt ezek között Nádasdy Tamásnak Vasmegyében, Sárvár mellett, Uj szigeten felállított nyomdája. Az uralkodó társadalomból kerültek ki ez időben az irodalom, a nemzeti szellem első, nemes támogatói. Ők jutalmazták az irót, adták ki munkáját, alapítottak iskolát, állitottak könyvnyomdát. Az érzést, mely őket vezette, találóan fejezi ki Melanchton Fii- löp, Nádasdy Tamáshoz 1537. okt. 7-én intézett ama levelében, melylyel iskola-alapitásért megdicséri, midőn azt mondja: „Ezzel bebizonyítod, hogy nem kétkedel hazád sorsának javulásán. Mert a ki azt hiszi, hogy az ország örökkön-örökké szét lesz darabolva, nem fordítja tehetségét és pénzét iskola-alapitásra“. Ez az érzés : a szétdarabolt ország szellemi újjászületését s ennek hatása alatt a politika, egység kivívását igyekezett munkálni.

(Folyt, köv.)

Hírek.

— A koronázás évfordulóját e hó 8-án a városunkban levő összes áll. el. iskolákban megfogják tartani.

— Kinevezés. Tóth Lajost, lapunk jeles munkatársát, az igazságügyminiszter a tatai kir. járásbírósághoz jegyzővé nevezte ki. A kinevezéshez gratulálunk!

— Meghívás. A szatmárnémeti ev. ref. főgimnáziumban a folyó 1902—903 évi nyilvános vizsgálatok és ünnepélyek a következő időben és helyen fognak megtartatni: Junius 10-én d. u. ■1 órától vizsgálót a gyorsírásból a IV. oszt. termében. 11-én az izraelita vallásu tanulók vizsgálata a vallástanból a IV. oszt. termében. 12-ón d. u. 4-től francia nyelvi vizsgálat a IV. o. tantermében. 13-án d. u. 4 órától vizsgálat a tornából a gimn. udvarán. 14-én d. e. 11 órától ön- képzőköri záró-ünnepély kapcsolatosan az énekvizsgálattal a tornateremben. 17-én d. u. 4 órától a zenét tanuló növendékek vizsgálata az ev. ref. egyház tanácstermében. 21-én évzáró isten- tisztelet a szatmári ev. ref. templomban. 22-ón d. e. 7 órától az I. oszt. nyilvános vizsgálata.

22- én d. u. 4 órától a II. oszt. nyilv. vizsgálata.

23- án d. e. 7 órától a III. oszt. nyilv. vizsgálata,

23- án d. u. 4 órától a IV. oszt. nyilv. vizsgálata.

24- én d. e. 7 órától az V. oszt. nyilv. vizsgálata.

24- én d. u. 4 órától a VI. oszt. nyilv. vizsgálata.

25- én d. e. 7 órától a VII. oszt. nyilv. vizsgálata. Az egyes osztályok nyilvános vizsgálatai a rajzteremben tartatnak. Mindezen vizsgálatokra és isk. ünnepélyekre a T. szülőket, a nevelés- és tanügybarátait, az intézetünk iránt érdeklődő T. közönséget szives tisztelettel liivja meg Szatmár, 1903 junius 5. Az igazgatóság.

— Tornavizsga. Szatmárnémeti kir. kath. főgimnázium ifjúsága 1903. évi junius hó 7-én vasárnap délután 5 órakor az intézet udvarán tonavizsgálatot tart, melyre az érdekelt szülőket és tanügybarátokat tisztelettel meghívj a a főgimn. igazgatósága.

— Méhészet. A folyó évben a méhészet igen jól indul, az ingatlan szerkezetű köpük egyre- másra adják a sok rajat, az ingó szerkezetű kaptárok pedig ontják a repeze és akácz mézet. A kik a rossz tavaszon etették méheiket sokszorosan fizetik vissza hálásan a kis jószágok a figyelmet. Jólteszi az a méhész, a ki közönséges kassaiból nem enged többet két rajnál kijönni. Meggátolhatja ezt az anya-bölcsőknek egy híján való levágása, vagy anyakasnak délben egy-cgy gyönge rajjal való kicserélése által. Mert megtörténhetik, hogy ha a nyár nem lesz kedvező, sem az anyák, sem a rajok nem lösznek ősszel alkalmasak a betelelósre.

— Sylvester ünnepély Szinerváralján. Lélekemelő ünnepélyt tartott Szinérváralja f. hó l-én uagyszülöttének, Sylvester Erdősi Jánosnak emlékére. Ekkor leplezték le ugyanis a magyar költészetnek a XVI. században úttörő bajnoka, az első magyar nyelvtan Írója és az ujtestamen- tom fordítójának emlékoszlopát a magyar tudomány és költészet képviselője és a nagy közönség jelenlétében. — A magasztos ünnepélyt délután 5 órakor a szinérváraljai ev. ref. énekkar nyitotta meg a Himnussal, mely után Sátor Dávid szinérváraljai ev. ref. lelkész mondott magas szárnyalásu beszédet Sylvester Erdősi Jánosról, melyet lapunk más helyén közlünk. Majd Ková- lik János szolnoki főgyinn. tanár ismertette Syl- veszter életrajzát. Ezek után következett az emlékoszlop megkoszorúzása. Az első koszorút, a Magyar tudományos akadémia babérkoszorúját