Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-06 / 23. szám
XXIX. évfolyam. 23-ik szám. Szál már, 1903. junius 6. TÁRSADALMI És SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szórni éten. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deaktér 3. szám. Mind mm enni dijak a kiadóhivatalban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mel'ett a legjutányosabb árban. Nyiittér sora 16 fillér. <$Jog^rvényes-é a szatmári isko- Iák államosítása? Nem éppen közelről érdekel, de mint református embert nem hagyhat érintetlenül a feltett kérdés. Azért kíváncsisággal vártam a vallás és közokt.-ügyi minisztérium intézkedését a tiszántúli ev. ref. egyházkerület határozatára nézve. Igazán csodálatos, a mint olvasom: elutasította az egyházkerületet a reform, elemi iskolák államosítására vonatkozó tiltakozásával. Vájjon miért? Hiszen a királyilag szentesített egyházi törvényeket, s igy a 412 §-.t is akár Halász miniszteri tanácsos, akár Wlassics miniszter uraknak respektálni kell. Valóban érthetetlen az a sok ignorá- lás, mit a szatmári iskolák államosítása körül az ev. ref. egyházzal szemben elkövettek. Belementek az államosításba, telkek vásárlásába, építkezésekbe a nélkül, hogy jog- érvényes szerződésük lett volna. Mert azt csak nem állítja senki, hogy ez az odiósus szerződés jogórvényes volna. Ki kérdezte meg előzetesen a Tiszántúli ref. egyházkerületet ? A hivatolt §. d) pontjának 2-ik bekezdése igy szól: „Ily egyezség csak az illető egyházmegyei és egyházkerületi főhatóság előleges tudomásával és m e g- erősitósóvel köthető. Lám az az ünnepelt Halász miniszteri tanácsos érdemesítette — bár sikertelenül T Á k G 7, A. Szeretve téged . . . — A . . .-hoz. — Szeretve téged érezem, Hogy kis parány fut lelkemen Át, s e parány ott egyre nő . . . És lesz belőle hegyverő. Nagy óriás, ki telkemet Viszi, mint könnyű felleget S leejti rád esik déli báb Tükrén nyíló kicsiny virágom . . . S ha arczodat ragyogni látom, Boldog vagyok, s oly szóp az élet Szeretve téged. Ölelve téged azt hiszem, Hogy lelkem sajka, s ring vizen Tündér kezek húzzák tovább S rádobnak vert aranyfonált — És megszövik hálónak azt, Vitorlát mit szellő dagaszt, Aranyhalak csillámlanak S úszkálva mind előmbo jönnek, Én elfogom vidáman őket S mind átadom mosolygva-néked Ölelve téged! Csókolva téged, lelkemet Ragadja szálló képzelet Magasba, hol a hold ragyog Mint óriási kar, s csillagok Móhekként zsongva gyűjtenek Kék ég virágain neked Mézcseppeket, által veszed, S ajkaiddal át adod te nékem. — Úszik lelkem méz tengerében Az égnek, s én gyönyörrel élek Csókolva téged! DŐMENY ZOLTÁN. — tárgyalni a rém. kath. egyházak főhatóságával napokig, s ugyanakkor teljesen nog- tigálta a reform, egyház intézőségét. No de ehez hozzá lehetünk mi szokva. Azonban holt volt SzatnuÍRár'osáriak vezetősége ? hol volt semmi egyóbbről nem szólva az egyházi törvények iránti szeretető, tisztelete ? Miért kényszeritette bele az egyes felekezotek elöljáróit ilyen törvénytelen cselekedet elhallgatására ? Hogy merték az intézők, a szerződést készítők, azt aláírók az erkölcsi és anyagi felelősséget magukra vállalni addig, mig annak megkötésére minden helyen meg nem nyerték a beleegyezést, a megerősítést. Ha az egyházkerületi gyűlés valahogyan engedne határozatából s szemet hunyna a szatmári államosítás törvénytelen cselekményeire : oly erkölcsi vereséget szón- j vedne, mit soha, $e soha jóvá nem tehetne. Nem kételkedőnk benne pillanatra sem, hogy ily arczul csapást eltűrni nem fog egyházi főhatóságunk. Olvastunk a szatmári felekezeti iskolák nagyitó szemüvegen nézett fogyatkozásairól, j hiányairól. Ugyan miért nem tudott segíteni rajta ? Avagy még Szatmárnak is más kellene, hogy iskolát tartson ? Aztán minő fölmunkát végzett a magyar állam képviselete, mikor a rém. kath. iskolákat nem tudta állami gépezetébe bevonni! Az ifjan elhunyt néhai Dr. Cserney József hátrahagyott verseiből. Óh nyájas hold szelíd sugara Hintsd reám enyhe fényedet, Ki elmerülve búbánatbau Hozzád, csak hozzád epedek. Te hallgatod, csak te egyedül A megtört szív fájdalmait, Bus dalban, midőn sírva zokog Füt, fát, követ elandalit. Túlnyomó részben a rendíthetetlen tiszta« magyarok iskoláját akarta felekozetlcniteni. Ezzel ugyan nem valami háládatos munkát végzett. Épp úgy nem nyert az állam, mint nem a reá szedett Szatmáriak. Csak a szegénynép ne adná meg az okosok tervezetének árát. Ha Halász miniszteri tanácsos be nem váltott ígéreteivel is bekötötte ott egyesek szemeit, ha vesződtek s most a törvénytelen szerződésnek érvényt akar szerezni illetékes minisztériumban: akkor a Tiszántúli ev. ref. egyházkerület törvényen alapuló végzésének is állani kell, akár törik, akár szakad. Mi lenne* abból, ha egyházi felsőbb- sógünk csak a kisded, gyámoltalan gyülekezeteinkkel rendelkeznék, a nagyobbak pedig kónyök és kedvük szerint kivonnák magukat a törvényes intézkedés alól? Az egyházkerületünkre mindegy, hogy azok a kérdéses egyházak hogy tartották eddig fenn iskoláikat, maga az egyház, vagy a város fizette e tanerőkot, reá csak az tartozik, hogy az egyházak felekezeti iskoláikat tartsák fönn. Most már azok, kik e kellemetlen s ügyetlen dolgot kieszelték, törjék rajta fejüket, mit csináljanak azok a magukra hagyott reform, egyházak iskoláik fenntartásával. A súlyos erkölcsi és anyagi felelősség a törvénytelen szerződést készítőket terheli. N. L. Egy mosolyod széjjel osztja A sötét komor felleget. Mosolyg hát rám ! Mert árva szivem Bánatában még megreped. Szegény Pista története. A „Szatmár“ eredeti tárczája. — Ina : Szűcs Miska. — Zacskó István szolga legény öt évet töltött el Béltek községben, pedig úgy volt, hogy csak átutazik rajta, de hogy a magyar templom előtt meglátta Tót Julist, egyet pederintett pörgő bajuszán s elhatározását azzal változtatta meg, hogy : „itt maradok.“ Nyakába vette a falut szolgálatot keresni, nem sokáig kellett fáradnia, a harmadik házban már megtetszett becsületes képe, 45 írtért, 1 pár csizma, meg egy guba fejében beállott tisztele- tes Kocsi János uramhoz csak úgy mindenesnek, a hol hűségesen ki is húzott kerek öt esztendőt s még tán ma is ott van, ha Tót Jánosné nem szorítja, hogy hagyja el a falut. Tót Julis járatos volt a tiszteletcsékhez toll {'osztáskor, de mégha vendégek érkeztek is át üzent a tiszteletes asszony ilyeténképen: köszöntetem Tótné asszonyomat engedje el Julist FERENCZ JÓZSEF keserű viz az egyedül elismert kellemes izü íermészeíe s hashajtószer. SZÍT MAR.
