Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-30 / 22. szám

2, S Z A T M Á E. május 30. sokat szenvedett nemzetünk szent várakozá­sának vigasztaló és szabaditó Piinköstje ? Ember küzdj és bízva bízzál! S. J. Vegyünk Szentlelket. Ma ünnepli a keresztyén világ' születésének évfordulóját. Ez a nap volt az, melyen az első tanítványok a Szentlélektől betöltve és megvilá- gositva legelőször vették azt a felséges bátorsá­got, hogy az uj vallást nyilván hirdessék a nép előtt. Az a 12 tagból álló kicsiny sereg, mely a Mester eltávozása után ki sem mert mozdulni a házból, mely tegnap még félt, remegett a zsi­dóktól és szó nem jött ajkaikra, — ma kiállnak a tömeg elé és hatalmas szóval kiáltják: „Azt a Jézust, kit ti gonosz kezekkel megfeszítettetek, tette az Isten Úrrá és Krisztussá,“ — kövessé­tek hát őt és „szakaszszátok el magatokat e go­nosz nemzetségtől.“ És ezt annak a sokaságnak mondták, mely kevéssel ezelőtt megfeszítette az örök igazságot és szeretetet, — abban a Jeruzsálemben, ahol a Golgotán még alig száradt fel a Megváltónak kiontott szent vére; amaz elvakult néptömeg közepette, mely most is az ők gunyolásukra és bántalmazásukra sereglett egybe. Bizony, Isten- tennek Lelke cselekedte ezt. Aztán elmentek széles e világra, hogy ta­nítsanak minden népeket. Felkeresték a vad és ellenséges népeket, bejárták a félelmes puszta földeket, izzadva, fázva, éhezve, szomjazva, min­dennap ezer veszélynek kitéve, hogy a Jézus vallásának uj vallókat szerezzenek. Bizony, Is­tennek Lelke tette ezt. Utoljára mindnyájan megtalálták, amit ke­restek : a vértanú halált. De jöttek nyomaikba mások, kik nem rettentek vissza a szomorú pél­dáktól, nem borzadtak a martirsirok felett, sőt épen e sírok lettek az ő gyülekező helyeik; azok felett újították meg szent fogadalmaikat, ott me­rítettek uj erőt, ha csüggedést éreztek, ott avat­ták fel gyermekeiket az uj vallás tagjai közzé. Bizony ezt is az Istennek Lelke művelte ő bennük. Nekünk is adatott az a Lélek és nekünk is azért adatott, hogy a keresztyén vallás ma­gasztos igazságainak terjesztői legyünk. Nyissuk meg hát előtte szivünket, hallgassunk sugalla­tára, vegyünk Szent lelket mi is, hogy elődeink megkezdett munkáját folytathassuk nem- zedékről-nemzedékre, mindaddig, mig diadalra nem jut az igazság és szeretet vallása e földön. Nem kívántatik mi tőlünk, hogy pogányo- kat térítsünk, hanem kívántatik az, hogy a ke­resztyén társadalmat, mindenekelőtt pedig ma­gunkat és házunk népét a hitben és szeretetben erősítsük, hogy szeressük egymást ne csak be­széddel, hanem tettel is. Nem szükséges nekünk, hogy nyugalmunkat, vagyonúnkat, életünket fel­áldozzuk a Krisztusért, de kötelességünk, hogy életünkkel, viselkedésünkkel bizonyságot tegyünk a Krisztusról s arról, hogy mi az ő nyomdokain járunk. Kötelességünk, bogy vegyünk Szentlei­ket, erőnek és szeretetnek lelkét s annak vezér­lete legyen éltünk szabályozója. Mi nem ellensé­gek, hanem keresztyén testvérek közt lakunk, azért nincsenek oly hatalmas, erőszakos elnyo­móink, mint az első piinkösti apostoloknak. Min­ket nem ijjesztenek börtönök, bilincsek, máglyák és vérpadok a Krisztus vallásáért. Elmúltak a szomorú idők, a keresztyénség szeunyfoltjai, mi­kor az egyes felekezetek vérszomjasán köszörül­ték egymás ellen fegyvereiket. Elmúltak azok, hála a piinkösti Léleknek, mely megelevenítette a népeket és fejedelmeket. Mindazáltal a vallás buzgó művelőjének nagy ellenségekkel kell küz­denie. Lobogó máglyatüzek helyett fagyasztó kö­zöny, kínzó eszközök helyett megvető vállvonitá- sok, öldöklő fegyverek helyett a gúny mérgezett nyilai harcolnak a Jézus felséges tanai ellen. És oly csodálatos az emberi természet, hogy sokan, kik meggyőződésükért rettegés nélkül mennének a kész halálba, félénken vonulnak visz- sza egy gúnyos mosoly előtt; kiknek van elég erejük minden kínokat eltűrni és kiállani, egy szellemes, kicsinylő elménezséget elviselni kép­telenek és ezek miatt megtagadják azt, amit semmi erőhatalom nem bírt volna velők megta­gadtatok Az ilyen fegyverek ellen erősítsük mi magunkat, az ilyen küzdelemre vegyünk mi Szentleiket. Babona és tudatlanság, mely bekötve tartja az értelmetlen köznép nagy csoportjának sze­meit, s a lelketlen lélekkufárok, kik mestersé­gesen terjesztik e szellemi vakságot, hogy a vi­lágtalan embertömeget könnyedén hajthassák ha­talmuk aklaiba és jármaiba ; — továbbá az ki­műveltek szintén nagy tömege, kik boldogságot csak saját istenitett eszüktől várnak és sohasem tekintenek az égre, a képmutatók, kik minden bűnt, minden aljasságot megengednek maguk­nak, ami a szivet lelket megfertőzteti, csak a polgári rend ellen ne vétsenek; a világ és test rabjai, kiknek az ő lelkűk rendeltetéséről, mél­tóságáról még csak fogalmuk sincs; a fukarok, kik engedik élten halni a nyomorultat, bár az asztalukról lehullott morzsáinkkal megmenthet­nék : — ezek a Krisztus vallásának legveszedel­mesebb ellenségei. Ezek ellen kell harczolni el­szántan, önmagát megtagadva annak, ki a Krisz­tusnak jó vitéze akar lenni. Erre a harezra kér­jünk és vegyünk Szentlelket a Pűnköst ünnepén. Jövel Szentlélek l ír Isten ! Minden hidegséget ilzz el ama mennyei szent tűzzel. Sipos József. Hírek. — Boldog és iidvössóges piinkösti ün­nepeket kívánunk lapunk munkatársainak és olvasóinak. — Ünnepi istenitisztelete!« Szatmárnémeti­ben. A piinkösti ünnepeken az cv. ref. teraplomok­ban a következők tartanak istenitiszteletet: a szatmári templomban május 31-én, pünköst első napján d. e. prédikál Biki Károly esperes, ágen- dázik Kácz István lelkész, d. u. prédikál Hajdú Miklós s. lelkész. Junius 1-én, pünköst másod­napján d. e. prédikál Rácz István lelkész, ágen- dázik Biky Károly esperes, délután prédikál Hajdú Miklós s. lelkész. — A németi templom­ban május 31-én, pünköst első napján d. e. pré­dikál Kovács Károly s. lelkész, ágendázik Pótor Dániel lelkész ; d. u. prédikál Inczédy Márton s. lelkész. Junius 1-én pünköst másodnapján d. e. prédikál Inczédy Márton s. lelkész, ágendázik Kovács Károly s. lelkész ; d. u. prédikál Kovács Károly s. lelkész. — Lelkész meghívás. Lapunk múlt számá­ban megírtuk, hogy a vámosoroszi ref. egyház kiküldöttei Hajdú Miklós szatmári s. lelkészt meghallgatták, s oda nyilatkoztak, miszerint egy­hangúlag fogják meghívni. E nyilatkozatot tett követte, mert a napokban küldöttség hozta be a meghívó levelet. A midőn örömmel adunk hirt az egyhangú meghívásról, ugyanakkor sajnáljuk el­távozását körünkből az ifjú, rokonszenves lel­késznek, kinek sikert kívánunk uj munkaterén. — Nesze semmi. Az államosítás ellen avail, miniszterhez beadott felebbezését a kerületnek a miniszter elutasította. Most a kerület a képvise­lőházhoz irt fel ez ügybe. Bizony ez alig értőb­bet, mint a vizBehalónak egy szalmaszál. — Szép ajándék. A porcsalmai ev. ref. egy­házszámára GyeneZsigmondné m.-szogedi Szegedi Anna őnagysága a volt egyházmegyei gondnok vallásos lelkületű leánya, egy 24 6U korona ér­tékű díszes orgonát állíttatott. A szép és díszes orgona a napokban kész lesz s a gyülekezetnek át lesz adva. Követésre méltó szép és nemes példa. — Szamos jobb és Tisza balparti érdekelt­ségi gyűlés volt folyó hó 27-én a városháza nagy termében, a gyűlés a társulásba nem ment belé, fenn maradt tehát a régi állapot. Nagy dolog ez hogy a Túr parti érdekeltség a Tiszához és Szamoshoz fizesse filléreit, holott a Túr évenkint elmossa a turháti birtokosok vetését és lekaszált füvét. Úgy halljuk különben, hogy közelebb moz­galom indul meg e tekintetben, hogy az összes turhtiá községek felfolyamodnak a minisztérium­hoz a Túr érdekeltség megalakítása ügyében. — Gyümölcsészeti kiállítás. Szerdán dél­előtt 11 órakor tartatott e tekintetben az érte­kezlet, mely a termés viszonyok mérlegelése után a kiállítást megtartani elhatározta. Szatmárné­meti és a hegy, mint törvényhatóság, Nagybánya Nagykároly pedig a vármegyei keretben ismét külön csoportot fog képezni. A kiállítás szept. 27-tői okt. 24-ig lesz. Helyiségül a Kossuth-kerti kioszk lett elfogadva. A mennyiben a kioszk he­lyisége a kiállítandó gyümölcs készletet be nem fogadhatná, megfelelő pavillonok fognak felállit- tatni. A kitüntetett kiállítók az egyesület részé­ről díszoklevelekkel lesznek kitüntetve, ezenkívül pénz és érem jutalmak kiosztása végett is in­tézkedés lesz téve. A bizottságok összeállittat- tak és pedig általános rendező bizottság élén a gyón összegyűlt a munka, a sok reperálni való lábbeli a faluban. Ez egy április hónapban tör­tént. A lombhullás évadja felé jártunk, amikor bekopogtatott hozzám egy másik ember. Hauko- vics István asztalos mesternek mondta magát. Nagykárolyba utazik, de hallotta, hogy mióta a világ fennáll, itt soha sem lakott asztalos mes­ter, hát elhatározta, hogy itt megtelepszik. A felesége, meg a négy gyermeke itt vannak vele, különben Déván volt nagy műhelye, de hát ez is történt, az is történt A bútorai még ott vannak, csak egy néhány szerszámot hozott egy zsák­ban. Másnap beköltözött az iskolaház más szobá­jába. Nem nagy munkába került. A zsákot a szerszámokkal hozta a hátán, feleségű, meg a négy gyerek jöttek gyalog, azután az én szalma kazalomból bevittek vagy két öllel és csináltak belőle egy fekhelyet. Ebből állott a beköltözkö- dés. A bútorok Déván maradtak, majd eljönnek — valamikor. A lelkem is örült, hogy a tervem, az én üdvös eszmém váratlanul igy kezd sikerülni. Pe­dig a Hankovicscsal sok baj volt. Lehet kép­zelni, hogy akinek az összes házi felszerelése két öl buzaszalmából áll, annak sok mindenre vau szüksége. Egy kenyeret kölcsön, egy tál lisztet kölcsön. Egy kis zsirt, szalonét kölcsön. Egy fazekat, egy lábast kölcsön. Szóval mindent kölcsön. Még egy pár forintocskát is. Csak mig kezdődik a munka. felfogása hozzá. Kimegyen a mezőre néha, hogy megnézze a veteinényeit, hát inkább az eget né­zi, hogy milyen szép kék, meg a pacsirta, hogy emelkedik felfelé a búza vetés közűi. Haza jön sokszor úgy, hogy nem is látta a vetésit. Talán még azt sem tudja jóformán, hogy melyik az övé. Voltak már egyszer négy lovai is. Eladta még a szerszámját is. Voltak olykor tehenei is. Eladta még a kötelét is. Most közelebbről is megsegí­tette az Isten (— szegény néhai jó édesanyám képében ■—), hogy voltak két ökrei: a Jámbor meg a Pajkos. Éladta. Még a járomszeget is. Most már megint úgy áll mint az ujjam. Se priies ki, se hajts ki. Olvashatja az újságokat kedvére egész nap, meg firkálhat haszontalanságokat és — köhöghet. Mondám, hogy ilyen titokban keletkezett, de azért mindig biztosan hozzám jutott híreket gyakran hallottam és a legnagyobb lelki nyuga­lommal elhallgattam, mert hát szinarany igazsá­gokat mondott, anynyi méltatlanság mégis volt bennük, hogy semmitevőnek is mondtak ; mert ha látszólag nem is dolgoztam naphosszat semmit, de eszméim, terveim szépek és nemesek, kisebbek nagyobbak mindig voltak. Sőt sokszor a kivitel­hez is hozzáfogtam. Persze a világ nem érti meg az embert és hamar felejt. — Hát ki értette meg azt akkor és ki emlék­szik már most reá, hogy milyen nagy és üdvös eszme volt az, amely ez előtt egy pár eszten­dőkkel betöltötte egész valómat. T. i. egy iparos osztályt akartam teremteni itt a faluban. Mert hát itt nvinálunk a legnagyobb úrtól kezdve a legutolsó zsellérig — kivéve az árendást, meg két boltost — mind az édes anyaföldet túrja. Az iparűzésnek se" hire, se’ hamva. A falu ko­vácsa is csak addig patkolja meg szívesen a lo­vat, a mig kizöldül a határ, azután ö is beáll földmivesnek. Az egyházfi ért a csizmafoldozáshoz is, de csak Szent-György napjáig, akkor elfelejti és veszi a kapát. Koporsót az idveziiltek szá­mára a szárazmalom molnárja csinált eddig, de már a szárazmalom is kihalóban, molnárok nin­csenek arra valók. Szóval némely iperosokra nagy szüksége volt vala a falunak Rávettem magam a dologra. Megvolt a tervem. Itt van a parochián a régi iskolaház két szobával, (iskolát ad az ál­lam, nipcs reá hivatalos szükség) ebbe elfér két iparos család. Itt van a rossz papi ház (van egy másik kevésbé rossz is) ebbe is elfér kettő. Itt lesz a telep. Akkor megbíztam vala vásárokra járó embereket, hogy kuttassanak olyan mester­emberek után, a kik a városban nem tudnak zöld ágra vergődni. Biztassák őket. Ez nem járt ered- ménynyel, nem jött senki. Hanem mikor már szin­te kiment a dolog a fejemből, véletlenül jelent­kezett nálam egy fiatal ember, aki Blum Izidor­nak és suszternek mondta magát. A lelkem is örült neki. Elmondta, hogy most kezdi az életet. Először is megházasodott, a hozományból vett egy gépet és holmi bőröket és most itt akar le­telepedni stb. stb. Egy hét múlva kattogott a gép az iskola- házban, eleinte tenger volt a munka, mert na-

Next

/
Thumbnails
Contents