Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-30 / 22. szám

2,

S Z A T M Á E.

május 30.

sokat szenvedett nemzetünk szent várakozásának vigasztaló és szabaditó Piinköstje ? Ember küzdj és bízva bízzál!

S. J.

Vegyünk Szentlelket.

Ma ünnepli a keresztyén világ' születésének évfordulóját. Ez a nap volt az, melyen az első tanítványok a Szentlélektől betöltve és megvilá- gositva legelőször vették azt a felséges bátorságot, hogy az uj vallást nyilván hirdessék a nép előtt.

Az a 12 tagból álló kicsiny sereg, mely a Mester eltávozása után ki sem mert mozdulni a házból, mely tegnap még félt, remegett a zsidóktól és szó nem jött ajkaikra, — ma kiállnak a tömeg elé és hatalmas szóval kiáltják: „Azt a Jézust, kit ti gonosz kezekkel megfeszítettetek, tette az Isten Úrrá és Krisztussá,“ — kövessétek hát őt és „szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől.“

És ezt annak a sokaságnak mondták, mely kevéssel ezelőtt megfeszítette az örök igazságot és szeretetet, — abban a Jeruzsálemben, ahol a Golgotán még alig száradt fel a Megváltónak kiontott szent vére; amaz elvakult néptömeg közepette, mely most is az ők gunyolásukra és bántalmazásukra sereglett egybe. Bizony, Isten- tennek Lelke cselekedte ezt.

Aztán elmentek széles e világra, hogy tanítsanak minden népeket. Felkeresték a vad és ellenséges népeket, bejárták a félelmes puszta földeket, izzadva, fázva, éhezve, szomjazva, mindennap ezer veszélynek kitéve, hogy a Jézus vallásának uj vallókat szerezzenek. Bizony, Istennek Lelke tette ezt.

Utoljára mindnyájan megtalálták, amit kerestek : a vértanú halált. De jöttek nyomaikba mások, kik nem rettentek vissza a szomorú példáktól, nem borzadtak a martirsirok felett, sőt épen e sírok lettek az ő gyülekező helyeik; azok felett újították meg szent fogadalmaikat, ott merítettek uj erőt, ha csüggedést éreztek, ott avatták fel gyermekeiket az uj vallás tagjai közzé. Bizony ezt is az Istennek Lelke művelte ő bennük.

Nekünk is adatott az a Lélek és nekünk is azért adatott, hogy a keresztyén vallás magasztos igazságainak terjesztői legyünk. Nyissuk meg hát előtte szivünket, hallgassunk sugallatára, vegyünk Szent lelket mi is, hogy elődeink megkezdett munkáját folytathassuk nem- zedékről-nemzedékre, mindaddig, mig diadalra nem jut az igazság és szeretet vallása e földön.

Nem kívántatik mi tőlünk, hogy pogányo- kat térítsünk, hanem kívántatik az, hogy a keresztyén társadalmat, mindenekelőtt pedig magunkat és házunk népét a hitben és szeretetben erősítsük, hogy szeressük egymást ne csak beszéddel, hanem tettel is. Nem szükséges nekünk, hogy nyugalmunkat, vagyonúnkat, életünket feláldozzuk a Krisztusért, de kötelességünk, hogy

életünkkel, viselkedésünkkel bizonyságot tegyünk a Krisztusról s arról, hogy mi az ő nyomdokain járunk. Kötelességünk, bogy vegyünk Szentleiket, erőnek és szeretetnek lelkét s annak vezérlete legyen éltünk szabályozója. Mi nem ellenségek, hanem keresztyén testvérek közt lakunk, azért nincsenek oly hatalmas, erőszakos elnyomóink, mint az első piinkösti apostoloknak. Minket nem ijjesztenek börtönök, bilincsek, máglyák és vérpadok a Krisztus vallásáért. Elmúltak a szomorú idők, a keresztyénség szeunyfoltjai, mikor az egyes felekezetek vérszomjasán köszörülték egymás ellen fegyvereiket. Elmúltak azok, hála a piinkösti Léleknek, mely megelevenítette a népeket és fejedelmeket. Mindazáltal a vallás buzgó művelőjének nagy ellenségekkel kell küzdenie. Lobogó máglyatüzek helyett fagyasztó közöny, kínzó eszközök helyett megvető vállvonitá- sok, öldöklő fegyverek helyett a gúny mérgezett nyilai harcolnak a Jézus felséges tanai ellen.

És oly csodálatos az emberi természet, hogy sokan, kik meggyőződésükért rettegés nélkül mennének a kész halálba, félénken vonulnak visz- sza egy gúnyos mosoly előtt; kiknek van elég erejük minden kínokat eltűrni és kiállani, egy szellemes, kicsinylő elménezséget elviselni képtelenek és ezek miatt megtagadják azt, amit semmi erőhatalom nem bírt volna velők megtagadtatok Az ilyen fegyverek ellen erősítsük mi magunkat, az ilyen küzdelemre vegyünk mi Szentleiket.

Babona és tudatlanság, mely bekötve tartja az értelmetlen köznép nagy csoportjának szemeit, s a lelketlen lélekkufárok, kik mesterségesen terjesztik e szellemi vakságot, hogy a világtalan embertömeget könnyedén hajthassák hatalmuk aklaiba és jármaiba ; — továbbá az kiműveltek szintén nagy tömege, kik boldogságot csak saját istenitett eszüktől várnak és sohasem tekintenek az égre, a képmutatók, kik minden bűnt, minden aljasságot megengednek maguknak, ami a szivet lelket megfertőzteti, csak a polgári rend ellen ne vétsenek; a világ és test rabjai, kiknek az ő lelkűk rendeltetéséről, méltóságáról még csak fogalmuk sincs; a fukarok, kik engedik élten halni a nyomorultat, bár az asztalukról lehullott morzsáinkkal megmenthetnék : — ezek a Krisztus vallásának legveszedelmesebb ellenségei. Ezek ellen kell harczolni elszántan, önmagát megtagadva annak, ki a Krisztusnak jó vitéze akar lenni. Erre a harezra kérjünk és vegyünk Szentlelket a Pűnköst ünnepén. Jövel Szentlélek l ír Isten ! Minden hidegséget ilzz el ama mennyei szent tűzzel.

Sipos József.

Hírek.

— Boldog és iidvössóges piinkösti ünnepeket kívánunk lapunk munkatársainak és olvasóinak.

— Ünnepi istenitisztelete!« Szatmárnémetiben. A piinkösti ünnepeken az cv. ref. teraplomokban a következők tartanak istenitiszteletet: a szatmári templomban május 31-én, pünköst első napján d. e. prédikál Biki Károly esperes, ágen- dázik Kácz István lelkész, d. u. prédikál Hajdú Miklós s. lelkész. Junius 1-én, pünköst másodnapján d. e. prédikál Rácz István lelkész, ágen- dázik Biky Károly esperes, délután prédikál Hajdú Miklós s. lelkész. — A németi templomban május 31-én, pünköst első napján d. e. prédikál Kovács Károly s. lelkész, ágendázik Pótor Dániel lelkész ; d. u. prédikál Inczédy Márton s. lelkész. Junius 1-én pünköst másodnapján d. e. prédikál Inczédy Márton s. lelkész, ágendázik Kovács Károly s. lelkész ; d. u. prédikál Kovács Károly s. lelkész.

— Lelkész meghívás. Lapunk múlt számában megírtuk, hogy a vámosoroszi ref. egyház kiküldöttei Hajdú Miklós szatmári s. lelkészt meghallgatták, s oda nyilatkoztak, miszerint egyhangúlag fogják meghívni. E nyilatkozatot tett követte, mert a napokban küldöttség hozta be a meghívó levelet. A midőn örömmel adunk hirt az egyhangú meghívásról, ugyanakkor sajnáljuk eltávozását körünkből az ifjú, rokonszenves lelkésznek, kinek sikert kívánunk uj munkaterén.

— Nesze semmi. Az államosítás ellen avail, miniszterhez beadott felebbezését a kerületnek a miniszter elutasította. Most a kerület a képviselőházhoz irt fel ez ügybe. Bizony ez alig értőbbet, mint a vizBehalónak egy szalmaszál.

— Szép ajándék. A porcsalmai ev. ref. egyházszámára GyeneZsigmondné m.-szogedi Szegedi Anna őnagysága a volt egyházmegyei gondnok vallásos lelkületű leánya, egy 24 6U korona értékű díszes orgonát állíttatott. A szép és díszes orgona a napokban kész lesz s a gyülekezetnek át lesz adva. Követésre méltó szép és nemes példa.

— Szamos jobb és Tisza balparti érdekeltségi gyűlés volt folyó hó 27-én a városháza nagy termében, a gyűlés a társulásba nem ment belé, fenn maradt tehát a régi állapot. Nagy dolog ez hogy a Túr parti érdekeltség a Tiszához és Szamoshoz fizesse filléreit, holott a Túr évenkint elmossa a turháti birtokosok vetését és lekaszált füvét. Úgy halljuk különben, hogy közelebb mozgalom indul meg e tekintetben, hogy az összes turhtiá községek felfolyamodnak a minisztériumhoz a Túr érdekeltség megalakítása ügyében.

— Gyümölcsészeti kiállítás. Szerdán délelőtt 11 órakor tartatott e tekintetben az értekezlet, mely a termés viszonyok mérlegelése után a kiállítást megtartani elhatározta. Szatmárnémeti és a hegy, mint törvényhatóság, Nagybánya Nagykároly pedig a vármegyei keretben ismét külön csoportot fog képezni. A kiállítás szept. 27-tői okt. 24-ig lesz. Helyiségül a Kossuth-kerti kioszk lett elfogadva. A mennyiben a kioszk helyisége a kiállítandó gyümölcs készletet be nem fogadhatná, megfelelő pavillonok fognak felállit- tatni. A kitüntetett kiállítók az egyesület részéről díszoklevelekkel lesznek kitüntetve, ezenkívül pénz és érem jutalmak kiosztása végett is intézkedés lesz téve. A bizottságok összeállittat- tak és pedig általános rendező bizottság élén a

gyón összegyűlt a munka, a sok reperálni való lábbeli a faluban. Ez egy április hónapban történt.

A lombhullás évadja felé jártunk, amikor bekopogtatott hozzám egy másik ember. Hauko- vics István asztalos mesternek mondta magát. Nagykárolyba utazik, de hallotta, hogy mióta a világ fennáll, itt soha sem lakott asztalos mester, hát elhatározta, hogy itt megtelepszik. A felesége, meg a négy gyermeke itt vannak vele, különben Déván volt nagy műhelye, de hát ez is történt, az is történt A bútorai még ott vannak, csak egy néhány szerszámot hozott egy zsákban.

Másnap beköltözött az iskolaház más szobájába. Nem nagy munkába került. A zsákot a szerszámokkal hozta a hátán, feleségű, meg a négy gyerek jöttek gyalog, azután az én szalma kazalomból bevittek vagy két öllel és csináltak belőle egy fekhelyet. Ebből állott a beköltözkö- dés. A bútorok Déván maradtak, majd eljönnek — valamikor.

A lelkem is örült, hogy a tervem, az én üdvös eszmém váratlanul igy kezd sikerülni. Pedig a Hankovicscsal sok baj volt. Lehet képzelni, hogy akinek az összes házi felszerelése két öl buzaszalmából áll, annak sok mindenre vau szüksége. Egy kenyeret kölcsön, egy tál lisztet kölcsön. Egy kis zsirt, szalonét kölcsön. Egy fazekat, egy lábast kölcsön. Szóval mindent kölcsön. Még egy pár forintocskát is. Csak mig kezdődik a munka.

felfogása hozzá. Kimegyen a mezőre néha, hogy megnézze a veteinényeit, hát inkább az eget nézi, hogy milyen szép kék, meg a pacsirta, hogy emelkedik felfelé a búza vetés közűi. Haza jön sokszor úgy, hogy nem is látta a vetésit. Talán még azt sem tudja jóformán, hogy melyik az övé. Voltak már egyszer négy lovai is. Eladta még a szerszámját is. Voltak olykor tehenei is. Eladta még a kötelét is. Most közelebbről is megsegítette az Isten (— szegény néhai jó édesanyám képében ■—), hogy voltak két ökrei: a Jámbor meg a Pajkos. Éladta. Még a járomszeget is. Most már megint úgy áll mint az ujjam. Se priies ki, se hajts ki. Olvashatja az újságokat kedvére egész nap, meg firkálhat haszontalanságokat és — köhöghet.

Mondám, hogy ilyen titokban keletkezett, de azért mindig biztosan hozzám jutott híreket gyakran hallottam és a legnagyobb lelki nyugalommal elhallgattam, mert hát szinarany igazságokat mondott, anynyi méltatlanság mégis volt bennük, hogy semmitevőnek is mondtak ; mert ha látszólag nem is dolgoztam naphosszat semmit, de eszméim, terveim szépek és nemesek, kisebbek nagyobbak mindig voltak. Sőt sokszor a kivitelhez is hozzáfogtam. Persze a világ nem érti meg az embert és hamar felejt. —

Hát ki értette meg azt akkor és ki emlékszik már most reá, hogy milyen nagy és üdvös eszme volt az, amely ez előtt egy pár esztendőkkel betöltötte egész valómat. T. i. egy iparos osztályt akartam teremteni itt a faluban. Mert

hát itt nvinálunk a legnagyobb úrtól kezdve a legutolsó zsellérig — kivéve az árendást, meg két boltost — mind az édes anyaföldet túrja. Az iparűzésnek se" hire, se’ hamva. A falu kovácsa is csak addig patkolja meg szívesen a lovat, a mig kizöldül a határ, azután ö is beáll földmivesnek. Az egyházfi ért a csizmafoldozáshoz is, de csak Szent-György napjáig, akkor elfelejti és veszi a kapát. Koporsót az idveziiltek számára a szárazmalom molnárja csinált eddig, de már a szárazmalom is kihalóban, molnárok nincsenek arra valók. Szóval némely iperosokra nagy szüksége volt vala a falunak Rávettem magam a dologra. Megvolt a tervem. Itt van a parochián a régi iskolaház két szobával, (iskolát ad az állam, nipcs reá hivatalos szükség) ebbe elfér két iparos család. Itt van a rossz papi ház (van egy másik kevésbé rossz is) ebbe is elfér kettő. Itt lesz a telep. Akkor megbíztam vala vásárokra járó embereket, hogy kuttassanak olyan mesteremberek után, a kik a városban nem tudnak zöld ágra vergődni. Biztassák őket. Ez nem járt ered- ménynyel, nem jött senki. Hanem mikor már szinte kiment a dolog a fejemből, véletlenül jelentkezett nálam egy fiatal ember, aki Blum Izidornak és suszternek mondta magát. A lelkem is örült neki. Elmondta, hogy most kezdi az életet. Először is megházasodott, a hozományból vett egy gépet és holmi bőröket és most itt akar letelepedni stb. stb.

Egy hét múlva kattogott a gép az iskola- házban, eleinte tenger volt a munka, mert na-