Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-01 / 1. szám

2

jan.^l.

kért ha kell halni, — nemi — csak lelkesedni is tudnának.

Legyen ez uj esztendő is hivatva arra, hogy rakosgassa lefelé a fundamentomot ama korhoz, melyben ledőlnek az üres képzelgés és hiú nagyravágyás következtében arany bálványként felállított válaszfalak a társadalmi osztályok közül, hogy jöjjön el mielőbb a boldog idő, midőn a b e c ü 1 e t, nemes jellem és munka lesz az a czim, melynek jelvényét az emberek gomblyukaikba tűzni óhajtva törekednek.

Legyen ez uj óv a társadalmi megújhodásra törekvés boldog esztendeje!

Előfizetési felhívás.

E jelen számmal „Szatmár“ ez. heti lapunk a XXIX-ik évfolyamába lépett.

Az eltöltött hosszú évek során nem mi voltunk ennek tulajdonosai, csak a legutóbbi években vettük át úgy a nyomdát mint a lapot. Átesvén most már a terhesebb kiadásokon, figyelmünket lapunk szellemi niveaujának az emelésére fordítottuk. E czélból nem kiméivé az anyagi áldozatot lapunk főszerkesztőjévé megnyertük Tiszt. Bottyán Pál lázári lelkész urat, főmunkatársnak pedig Inczédy Márton sz.-németi s. lelkész urat. A kiket a vármegyei ev. ref. lelkészi tanitói karon kivül úgy a helybeli mint a vidéki toll forgató férfiak és nők nagy száma fog a szerkesztés munkájában támogatni.

Tudjuk azt hogy minden müveit családnak legyen az helybeli vagy vidéki, szüksége van egyheti lapra, melyből a vidék és város eseményeit megtudja. Tisztelettel kérjük azért lapunk minden egyes olvasóját, hogy ez újév beköszöntővel a mi lapunkat szíveskedjék előfizetésével megtisztelni.

eltérőleg, a belé vésődött képet nemcsak egy pillanatra, de huzamosabb időre is megrőgzitve tartja, lévén maga a kép tárgya is a legtöbb esetben meglehetősen sok ideig tártó. Előrebo- csátván még mentségemül, hogy tükröm útközben, daczára gondos óvatosságomnak, a nagy hidegben kissé elhomályosult s igy a benne fölfogott kép sem maradt egészen tiszta, sőt hogy úgy mondjam, némi tekintetben torzalakot is nyert, elárulom, hogy tárgya a földi paradicsom, vagy magyarán szólva: a házasság volt.

A házasság szent intézmény, igen tisztelt hallgatóim, annyira szent, hogy még a legistentelenebb embert is megtanítja^ imádkozni s érdekében már nem egy vértanú áldozta fel magát a földi élet rögös utjain, egyébiránt az első ostobaság, amelyet elkövetünk, a mikor már okosakká leszünk.

A közönséges életben a hitves társakat házasfeleknek szokás nevezni, a mi a számolás mestersége szerint annyit eAesz, hogy egy fél meg egy fél az egy, vagyis a férj és feleség, mint egy-egy fél egy egészet képez. Ez utóbbi tételnek azonban csak a vége igaz, mert a valóságban a feleség néha három fertályt, a férj pedig egy fertályt, sőt leggyakrabban a feleség egy egészet, a férj pedig egy semmit számit. Az összeg persze mindig egy marad s ez a fő. Titkon elárulom a tapasztalatlanoknak, hogy a férj tulajdonképen mégis csak f é 1, a mennyiben mindig f é 1 a feleségétől s a sok kosár után, melyet legénykorában különböző helyeken kapott, végre a feleségétől kapja az utolsót, t i. a szájkosarat.

Már ebből a napnál világosabb tényből is kitűnik a „gyöngébb nem“-fóle elnevezés helytelensége. Az anyakönyvvezető előtt a férfi erőteljes igen -éré a nő ‘ gyöngébb n e m-e adja meg a visszhangot. A házaséletben a gyöngébb nem i g o n-e mindig gyöngébb s gyöngébb lesz, mig végre teljesen elhal s lesz belőle eleinte egy gyöngébb nem, mely folyton erősbödik,mig

SZATMÁR

Előfizetés dija;

egy évre . . . .4 kor.

félévre ... . 2 kor.

negyedévre .... 1 kor.

Magunkat a közönség szives jóindulatába ajánlva vagyunk

Szatmár 1903. jan. 1.

Katik és Szeremy

a „Szatmár“ kiadója

nők neveléséről. Kívánatos volna, hogy ilynemű felolvasás minél gyakrabban ismétlődnék, mert nagyon, de nagyon reá illik annak minden egyes mondata korunk nőnevelésére, — Az általános figyelem között meghallgatott felolvasás után Asztalos Esztike k. a. szavalta el „Ágotha kisasz- szony“ ez. költeményt nagy hatással. A műsort Majdik Béla városunk czimbalom művésze zárta be gyönyörűen előadott játékával, melyet meg- kellett ismételnie. Á műsor végeztével szeretett vendégség volt, mely csak a késő órákban ért véget.

Hírek.

— Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva.

— Lapunk tisztelt olvasóinak és munkatársainak boldog uj évet kívánunk.

— Uj föyondnok. A németi ev. ref. egyház decz. 28-án vasárnap töltötte be a főgondnoki széket. Ugyanakkor választott két rendes és 3 pótegykáztanácsost. — Főgondnokká Uray Károly kir. járásbiró választatott meg 67 szavazattal Bakcsy Gergely ev. ref. főgymn. tanár 42 szavazata ellenében. Egyháztanácsosok lettek : Kondor Sándor 66 és id. Doniján János 50 szavazattal. Póttagok lettek: Paál György, Sepsi Gedeon és Jeléncsik János, — A többi szavazatok megoszlottak: Nemes István, Kozma János, Sepsi Károly, Vas András, Bus Ferencz, Sáfrány János, Török Lajos, Koós György és ifj. Gulya István között.

— Eskütétel Soltész Miklós városgazda de- czember hó 30-án tette le a hivatalos esküt Pap Géza polgármester előtt. A fiatal tisztviselőt a polgármester szívélyesen üdvözölte. Uj munkakörében azt a szeretetet és közbecsülést óhajtjuk hogy megnyerje, melyet régi állásában any- nyira kiérdemelt.

— Loräntffy Zsuzsanna estély. Dec. hó 27-én szombaton este a nőnövelde tornatermében a Szatmárvármegyei Lorántffy Zs. egyesület igen jól sikerült estélyt rendezett nagy számú inteli- gens közönség előtt, A változatos műsort Saja Viktor és Veres Lajos négy kezes zongora játéka nyitotta meg. Mindkettőjük babérjukhoz újabb babért fűztek a nagy tudással és még nagyobb technikával előadott „Rákóczi“ ez. nyitánynyal. Utánuk Biki Károly lelkész-esperes mondott eszmékben gazdag megnyitó beszédet. A 3-ik számot Márton Lázár gyönyörű tenor szólója képezte, melyet zajosan megtapsoltak. Ezután Bagotbay Sámuel ev. ref. főgymn. vallás tanár tartott szépen kidolgozott felolvasást a

végül oly hatalmassá lesz, hogy tulharsogja az erősebb nem folyvást gyengülő s végre teljesen elhaló i g c n-ét. íme, tisztelt hallgatóim, igy lesz a gyöngébb n e m-ből erősebb n e m s az erősebb ige n-ből gyöngébb i g e n.

De llát miféle csodálatos teremtmény is tulajdonképen az a férj, fogják önök kérdezni, bájos hölgyeim, a kik még előtte állanak a gyöngéd i g e n-nek s az erőteljes n e m-nek ? Á tapasztalás azt tanítja, hogy a férj oly himnemü lény, kinek legénykori jogai megfeleződnek, de kötelességei megduplázódnak, kinek számára a házasság legénykorában oly vár volt, melybe ő mint ostromló fél szeretett volna bemenni s kinek számára a házasság nős korában ugyancsak vár, melyből, mint ostromlott fél szeretne kijutni, egyébként pedig oly kétlábú, tollatlan állat, mely szereti a szabadságot, s a függetlenséget, de ie- kopasztott szárnyaival el nem repülhet, szereti a bálokat, mulatságokat és hangversenyeket, de úgy érzi magát, mint a kinek üvegtáblán keresztül kell néznie a szebbnél szebb auslágokat, de a sok szeretésböl körülbelül csak annyi a haszna, mint annak a bizonyos vaknak, ki a midőn egy alkalommal túlságosan szemtelenkedni kezdett, valaki nyaklovessél fenyegetett, mire ő igy kiáltott fel: „Szeretném látni, ki mer engem nyakon ütni I“ A nyaklevest nyomban megkapta, de fel- tálalóját bizony sohasem voll szerencséje meglátni.

Egy régi görög bölcs szerint, akinek becsületes neve Plátó volt, a házasság nem egyéb, mint egymást megtalálás. Igaza volt a jó öregnek, de elfeledte bölcs mondását azzal kiegészíteni, hogy a becsületes megtaláló csak a legritkább esetekben kapja meg illő jutalmát. Sokkal inkább igaza volt annak az elmés kópénak, a ki megemlékezvén arról a bibliai tényről, hogy az Ur Évát Ádám szendergése közben teremtette meg, igy sóhajtott fel: „Szegény Ádám ! Első álmod volt utulsó nyugalmad.“

Ugyebár megbocsátanak, igen tisztelt höl* A szatmärnemeti-j énekkar f. hó 26-án karácsony másodnapján tartotta szokásos, hangversenynyel egybekötött tánczmulságát a vigadó nagytermében, mely úgy erkölcsileg mint anyagilag igen fényesen sikerült. Szorongásig megtelt a vigadó nagyterme közönséggel jeléül annak, hogy méltányolni s becsülni tudja az énekkar nemes törekvését, buzgóságát. Nem is csalódott, mert a műsor minden egyes száma, oly élvezetet nyújtott a közönségnek, mely messzire felülmúlja s túlszárnyalja az eddigi sikerült estélyeket. A műsor első száma az énekkar által igen sikerültén előadott dalegyveleg volt. Majd Félegybázy Mariska k. a. lépett az emelvényre s gyönyörű czimbalomjátékával valódi műélvezetet szerzett a jelenvoltaknak, ‘kik zugó tapsaikkal fejezték ki tetszésüket, melynek megszűntével a kisasszony újra czimbalomhoz ült, s néhány darabbal még gyönyörködtette a közönséget. Méltó partnere volt Ferencz Ágoston ur, ki hegedűn kisérte. Ezután Szabados Ede főgymn. tanár ur tartott humoros felolvasást, a melyet mai tárczánkban hozunk. Szabados Edét felesleges nekünk dicsérni. Az ő neve sokkal ismeretesebb, irodalmi eredményei sokkal nagyobbak, semhogy azokat nekünk méltatni kellene. Az ő neve már magában véve is biztos garanczia arra nézve, hogy az a pont, melyet a műsorban az ő neve lefoglal, az estély egyik legsikerültebb pontja lesz. Ismeretes szellemességével, ügyes fordulatokkal a szépeknek és hasonlatoknak sorozatával úgy jellemezte a férfit és a nőt, mint a családi élet két legfőbb alkatrészét és hogy a közönséget állandóan derült hangulatban tartotta. Most egy olyan pont következett, mely igazán ritkaság számba megy; Lukácsi L. Mátyás országos hirü zenetanár, a helybeli kir tanítóképző jeles tanárának fuvola szólója. Saját szerzeményét adta elő annyi zenei tudással s oly kitűnő technikával, mely igazán a művésziesség magas nívóján állott. Zongorán Saja Viktor kisérte ; az ö ismert zenei tudása különös méltatásra nem szorul, kitűnő képzettséggel előgyeim, ha a következőkben először a férjekről, mint a házasélet függelékeiről beszélek s többet, mint önökről, kikről úgyis régen tudva van, hogy egytől-egyig a földönjáró csillagok, vagy a szárnynélküli angyalok fajtájához tartoznak. Ha egyikmásik önök közül neheztelést táplálna ellenem szivében, nagyon kérem, gyakorolja velem szemben a felebaráti kötelességek legszebbikét s legyen elnézéssel irántam, tekintetbe véve, hogy mindenki magához áll legközelebb s maga után első sorban azokhoz, akik vele együtt egyforma igát húznak.

A férj csodálatos rugalmasságánál és alkalmazkodási képességénél fogva nagyon hasonlít a harisnyakötőhöz, azzal a különbséggel, hogy a barisuyakötő a papucs felett, a férj pedig a papucs alatt van. De hasonlít megfordított fejlődésben a pillangóhoz is. Mig ugyanis a legrutabb hernyóból a legragyogóbb színekben pompázó pillangó válik ki, addig a férfiúból, ki legény korában csapodár pillangóként röpdes virágról virágra, sok illatos kehelyből édes mézet sziva, férj korában otromba hernyó lesz, mely már csak mászni tud, leggyakrabban az ágy alá, honnan merészen kiállja elébe a tomboló házi fergetegnek, mely ki-kiszóiitgatja rejtekéböl : „Csak azért sem jövök elő! Majd megmutatom én, ki az ur a háznál 1“

S lám mégis akadnak e gyáva világban oly bősök, kik kétszer-háromszor is megreszkiroz- zák a házasság lutriját, akárcsak a kuesé- berrel játszanának, azzal a különbséggel, hogy mig a kucséberrel játszó addig huzigálja a számokat, a mig kiválogatja az igazit, addig az efféle hős addig válogatja az igazit, mig az idő, no meg egyéb felsőbb hatalom rendre ki nem huzigálja minden haja szálát.

Mielőtt áttérnék a házasélet főszemólyére, a feleségre, még egyszer kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy a magammal hozott tükör kissé elhomályosult sőt az sem lehetetlen, hogy a feléje irányzott vakító szép szemek per-