Szatmár, 1903 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-01 / 1. szám
XXIX. évfolyam. L l-sö szám. Szatmár, 1903. jan. 1. SZATMAR. TÁRSADALMI EíS SZÉPIRODALMI HETILAP. A. / r.: ív t ^ _ i n> w •Hm- Vv r- ‘** Megjelenik minden szombatén. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. jSz ER KÉSZ TŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. szám. Miud nnemn dijak a kiadóhi vtalábau fizetendők ■- ...........- - • ^----- - ---------------= HI RDETÉSEK: Készpénzfizetés melíett a Dgjutányosablt árban. Nyilttór sora 16 fillér. <s1903 Itt áll előttünk a XX-ik század harmadik esztendeje. Ki beszól már a pályáját megfutott sirba roskadó, rendeltetését befejező tehetetlen öregről. Voltak-e erényei, voltak-e hibái felemlítjük koporsójánál, pedig tehet-e ő arról a mi végzete volt. Ér- demo-ó az a rózsának, hogy szinpompájá- ban és illatában gazdag; tehet-e róla az utszéli bogáncs, hogy megvetéssel fordulnak el tőle ! E világon minden kimért pályát fut. A végtelen idő, -— mely megszakítás nélkül halad el — felettünk, mi parányi portiak szakaszokra osztjuk, a nap és éj s az évszakok változásai szerint. Pedig „a mi volt most is meg van, s a mi következik az már meg volt“ és nincsenek részei a soha el nem enyésző időnek. Az idő mellében egy század is csak semmi! Mi pedig félelemmel vesszük ajkainkra egy század nevét, mert egy emberi élet munka köre ennyire nem terjed ki. Elmerengünk a lefolyt századok nagy eseményeinek szemléletében, s látjuk az erős tusát, melyet az igazság az igazságtalansággal; a szabadság és jog szelleme az el^TÁRCZA. A koldus honvéd. Irta: Baja Mihály, szavalta a szatmár-németi ev. ref. énekkar által 1902. dec. hó 2G-án rendezett hangversenyen : Inczódy Márton ev. ref. s. lelkész. Széles utón országúton Járnak-kelnek a vásárra. Egyik felől öreg koldus. .. Búsan szól a kintornája. Fehér haja, ősz szakála Úgy fénylik a napsugárba Halvány arcán, homlokán a Régi sebek forradása. A fél keze, a fél lába Tudja Isten merre vannak 1 Csak szemében látszik égni Emléke egy szebb tavasznak. Csak szemében s nótájában! Ott a köny, a bánat könynye. nyomatás és jogtiprással,' a sötétség a világossággal az ős időktől kezdve folytat. A századok folyamán eme küzdelmek eredményeiként kidomborodó nagy események alkotják a most bámulatba ejtő, majd elszomorító korszakokat a szerint, a mint a sötétség, vagy a világosság került ki győzelemmel a véres tusából. Sokszor egész századok tűnnek el meddő tétlenséggel pecsételve meg szereplősöket sütkérezve a régi dicsőssógben, várva a kort midőn egy-egy nagyobb szabású rendkívüli esemény hozza erősebb hullámzásba, sarkalja tevékenységre az elernyedt erőket. A keresztyénység térfoglalása e világon, — melynek bölcsője felett elhangzott a lesújtó szózat: „Mi jó származhatnék Názá- rethből'?“ — kit nem ejtett bámulatba látva csodás eredményeit! Majd a reformatiónal-: az eler-ayedt tagokba uj életerőket fakasztó varázsa, — mely az időszakasznak, melyet fölfrissitett az ujjáóbredés korszaka nevezetet adta, — nem ihleti-ó meg a szemlélőt? Vagy a nem rég feltűnt század nagy eseményei, melynek homályából a szabadság, egyenlőség és testvériség hármas szö- vótneke el nem homályositkató fónynyel ragyogja be még ma is a lidércz fény után futkosó rideg kort. Most a midőn megállunk uj századunk harmadik évének még bezárt kapuja előtt, lehetetlen, hogy ne foglalkozzunk azon gondolatokkal, a melyek az események zűrzavarában egy-egy ilyen határpontjánál a nagy időnek öukint hullámzásba hozzák keblünket : micsodák azok a nagy feladatok, melyek a közel jövőben megoldásra várnak ? Aggódó lelkem előtt sötét árnyak vonulnak keresztül. Korunk irányitója az anyagiasságért, az élet élvezetéért való odaadó rajongás. Az érdemnek ritkán van elismerése, az igazságnak nincs mindig diadala, a munkának nincsen megérdemelt jutalma. A kirakat telve, a bolt üresen áll. Az utczának piperózzük fel magunkat, hajhász- szuk a nagyok kegyeit, az igazi törekvés helyét a stróbersóg foglalja el. így megvizsgálva a tár “Maimat azt kell mondanunk, hogy egy uj esztendőre van szükségünk, mely megváltoztassa a léha kort, mely rá üsse bélyegét a XX. századra. Lehet-ó azt várnunk, hogy a társadalmi újjá születés emez esztendeje közel van ? Azt hizzem, hogy nem! A mai társadalom neveltjei nem képesek arra, hogy magasztosabb ideális eszméItt egy csodás édes álom, A minek már vége—vége ! Egy nótát tud kintornája, Egy nótát tud szive, lelke, Káső estig azt zokogja: „Kossuth Lajos azt üzente“ E nóta volt, mely a lekét Legelőször átjárta S zúgta fórevert harangként, Hogy veszélyben szép hazája ! E nóta volt, mely a tűzbe, Zivatarba vitte el őt.. . Odahagyott érte mindent : Apát, anyát, hű szeretőt. S mikor minden elveszett már S nem maradt más, csak a lelke Abban is csak az viszhangzott: „Kossuth Lajos azt üzente !“ S az a nóta, melyért akkor ő mindenét odahagyta, Hálaképpen megszerzi most A kenyerét mindennapra. Czigus György kárpitos és díszítő Szatmár, Kazinczi-u. 7. sz özv. Baloghné úrnő házában. Elvállal mindennemű szalongarniturák, ebódlő-diványok és mat- raczok készítését. Ócska bútorok áthúzását, bútor-csomagolást helyben és vidéken bizalommal és legpontosabban. A mellett még elringatja Annyi édes, szép álomba .. . Hogy lenne hát hozzá hűtlen, Hogy lehetne háládatlan ?! Ráborul a kintornára, Úgy hallgatja kedves hangját. Jó volna a másik keze — Törölgetni könnye árját. Egyszerre csak ... mintha ... mintha Az a régi ifjú lenne — Vér szökell a halvány arcba ... Lángoló tűz ég a szembe’: Tavaszodó völgy és halom Szászorosan visszazengi.. . S visszazengi százezer szív: „Ha még egyszer azt üzeni !M A házasság kis tükre. . szatmár-németi énekkar 1902. dec. 26-án rendezett hangversenyén felolvasta: — Szabados Bdtt. — Egy tükröt hoztam fel magammal a mai stére, igen tisztelt hallgatóim, mely társaitól
