Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-07 / 23. szám
— — y XXVflI. évfolyam. 23-ik szám. Szadnár, 1902. junius 7 SZATMAR. TÁRSADALMI ÉíS SZÉPIRODALMI HETIL Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Rendészeti állapotaink. Városunk gyors léptekkel halad, fejlődik rohamosan. Azonban a mi legfőbb a közegészség terén messze hátra marad. A tisztaság, mely a közegészségnek egy főkelléke, annak meg épen hire sincsen városunkban. Nem hiába városunk hazánk északkeleti részében fekszik, de a keleti tisztáta- lanság nagyon, de nagyon meglátszik rajta. Az intéző körök arra, hogy a köztisztaság és igy a közegészségügyi állapotok virágzók legyenek, városunkba semmit se ügyelnek, vele absolute nem törődnek. Pedig hogy a tisztaság uralkodó legyen városunkba annak az első és főkérdésnek kellene lenni. A megfelelő intéző köröknek mindig a legfőbb gondjuk és kötelességük lenne erre vigyázni. Igazán felette nagy csoda, hogy még ez ideig, valamely ragályos betegség a tisz- tátalanság folytán fel nem ütötte magát városunkba. Vagy talán akkor akarja a tisztaságra felügyeletét és gondját intézni az illetékes hatóság, mikor már a baj kiüt és dühöngeni fogDe akkor már késő lesz. A város legkellő közepét vegyük szemlélés alá, Itt van például Kazinczy-utcza, a város legforgalmasabb utczája. Itt egyes udvarokon oly hallatlan piszok tárul a szemlélő elé, amelyet nem hogy hazánk más városában lehetne látni, hanem a keleti államokban sem, amelyek a tisztátalanságok minta képei. Te messzeség.. Te messzeség kék erdejének Szép gyöngyvirága Ifjú leány! Ha megkérnének Szent házasságra : Hozzám jönnél-e ? .. — A messzeség kék erdejének Szép gyöngyvirága Azé leend, — mondja a lélek — Kinek szent lángra Gyulád fel vére. — Hallod szivem! a lélek szavát! Fel ! imádságra. A szép tavaszt ha elaluvád, Kérd, gyújtsa lángra Az Isten véred. Csak még egyszer és utoljára, S tied lesz a menny. A messzeség szép gyöngyvirága Szerető szivén: Üdv, örök élet. PÓTOR ELEMÉR. m ^Szerkesztőség és kiadóhivatal : Deáktér 3. szám. Mind niiomü dijak o lap kiadúhivntalábaii fizetendők. Vannak Kazinczy-utcának olyan udvarai, amelyek évtized óta sem voltak kiseperve. Ezenkívül az elhasznált viz ott megáll és bűzlik. Nem gondol erre senki. Pedig egy oly utczán levő udvaroknak a kellő tisztántartás; mely a városban a legszűkebb és legforgalmasabb egészségi tekintetből első rendű kötelesség. De mit látunk még némely utczába, hogy a szobákba, boltba gyűlő szemetet kiöntik az utczára. Ez is ázsiai állapot. Ez ellen sem láttunk semmi intézkedést. De nemcsak a Kazinczy-utczán levő házak egy része ilyen rendetlen és piszkos, hanem még van városunknak több utczája is ; amilyen például Báthory-utcza. Városunk jelenlegi nyomasztó anyagi helyzetében még gondolni sem lehet arra, hogy a csatornázás rövid időn belül megtörténjék. De igenis addig legalább arra kellene ügyelni, hogy a felső vízvezetékek rendbe lennének tartva, hogy azokon úgy az eső, mint az esetleg elhasznált vizek gyorsan le- fojanak ne pedig mindenütt megálljának és ott posványosodjanak. De ezen felső vezetékek jókarban tartására is azt mondhatjuk, hogy nincs gond. Sőt olyan nagyforgalmu utczában is mint amilyen a Kölcsey-utcza, vízvezeték nincsen is csinálva, hanem a kövezet-utról lefoly a viz oda mellé. Ott hiába csinálnak víznek levezető árkot, mert ott a szekerek elrontják, mihelyt keresztül mennek rajta; Temetőben. A temetőbe gyakran járok. Már nyílnak itt is a virágok, Kit ültettek, ki nőtt magától ; — Tán a halott szive porából ? Madárdal is zondül az ágon — Édes lehet itten az álom ! Nem ébred itt fel durva szóra Senki, senki — rideg valóra. Megállók egy pázsitos halmon, A falu zaját ide hallom : Egybe foly jajszó, vidám éuek; Igen, igen, ottan még élnek. Oh, ottan van minden, de minden, Csak egy percznyi nyugalom nincsen. Olyan édes nyugalom vár itt, S ide mégis senki se vágyik. G. Diószeghy Mór Nőkérdés. — Irta : Styx. — A troubadurok kora már régen sírba szállt. Elfeledtük azokat a kedves lantosokat, akiket a mi anyagias századunk nem ismert, sőt nem is akar ismerni. Mintegy csodaszép álom, olyannak tűnik már fel. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mel'ett a legjutányosabb árban vétetnek fel. —$► Nyilttér sora 16 fillér. <s— ott egész utcza mentén állandóan po^n|$£..' sodik és bűzlik a megálló viz. ,/y-1 Arra sincs nagy gond, hogy jd %géSz-’ ges és élvezhetők legyenek a közkutaink vizei. Rendesen jó ideig használhatatlanok, vagy javitási állapotban vannak. Mikor kijavítják, hogy vizet adjon akkor pedig élvezhetetlen rossz a vize. Nem lehet érteni azt, hogy itt a városban egyes emberek magán kutjaiba, amelyet nem készítenek olyan felette nagy költséggel s nincs olyan rendes használatba mint a közkutak, azokba jók és élvezhetők a vizek, a közkutakba pedig nem. Ha be lett hozva az ásványvíz és szik- viz adő; akkor kettős gondjának kellene lenni az intéző köröknek arra, hogy közkutaink folytonosan jókarban legyenek; és élvezhető vizet szolgáltassanak a közönségnek. Itt a rendészeti kérdés keretében megemlíthetjük még, hogy gyalogjáróinkon sok helyt azon áteresztékekről, mely az udvarról jövő vezetéket az utczaival összeköti a fedél hiányozik. Az isteni gondviselésnek különös jóakarata, liogy mind ez ideig megmentette a város polgárait attól, hogy valakinek abba a fedetlen áteresztőkben lába ki nem tört. Arra is nagy gondot kellene fordítani és a háztulajdonosokat ellenőrizni, hogy az áteresztőket mindég fedéllel lássák el. Nincs semmi gond arra sem, hogy az utezai átjárók rendbe tartassanak. Már pedig hiába lett nagy költséggel a háztulajdonosok terhére elkészítve a műgyalogjáró, ha Uj s mondhatom idegen levegő fogja körül a földet. A dalba gépek zakatolása vegyül, ha ugyan beszélhetünk ma dalról. Szerelmesek su- sogása nincsen többé, csak a házas felek kölcsönös szerződése van ma egy czél elérésére : támogatni egymást, — már t. i. a mai értelemben. De annál több a kenyér utáni hajszában a jaj. Mindha az idő, az ember, a lélek, s a szív a maga sajátos világával uj alakot öltött volna. Kezdjük hinni, hogy egy óriási fagy, egy dermesztő jégtömeg fogja elemószteni a földet; azt a földet, a melyen annyi ember siet a legnagyobb mohósággal élni. Pár ember kételkedve gondolhat erre a tételre. Pedig érezzük ennek a következő hidegnek az előjeleit a szivünkön, — az egész életünkön. A mi életünk tehát egészen más, mint az a régi. Mi azt már csak könyvekből ismerjük. Ez a kedves, átható melegség nem hevíti a kebelt. Szegények vagyunk mindenképen, de legszegényebbek érzelmekben. Ismered-e kedves olvasó azt a családi életet, amelynek a középpontja a n ő volt ? Gondolsz-e te mai fiatalság a régi leányra, ábrándjaid legszebbikére, legnagyobbikára ? Látod-e, érzed-e a családi élet éltető leheletét s gondolsz-e ilyenkor arra, hogy neked ilyen, családi életben kellene életed hetven százalékát töltened ? Mert ma úgy az életben, mint a családban matematikai tényező vagyunk, az a száraz anyag, amelynek meg van a maga terepe, ahol mozogni kell, de nagyobb erőfeszítés, a jellemnek szembe ütlőbb megnyilatkozása nincs.
