Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-29 / 13. szám
XXVIII. évfolyam. 13-ik szám. 1902. Szatmár, TÁRSADALMI ÉíS SZE PÍR ODA L MI H ETIL AI Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. szám. Mind-nnimű dijuk e lap kiadóhivatalában fi/etundők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mei ett a Icgjutányosabí) árban* vétetne«, fel.-3> Nyilttér sora 16 fillér. <$•$Vl‘t. Sok századok lefolytak már az idő kerekein ama nagyszerű világtörténelmi esemény, a Jézus feltámadása óta és az a történet mit sem vesztett varázsából. A világtörténelem nagy eseményei az idők hullámain mind lesodródtak az enyészet ménébe, legfeljebb néhány hideg betű van róluk feljegyezve a történelem könyvében, — de a Jézus föltámadásának eseménye minden esztendőben, minden Husvét ünnepén megújul £ földön élő emberiség lelkében, reményt, örömöt keltve az élet küzdelmei alatt eltörődött, megfásult szivekben, igen, mert a Jézus föltámadása nem pusztán történelmi esemény, hanem egy isteni örök igazságnak érzékelhető bizonysága, saját föltámadásunknak előképe, megbizonyitott valósága, hitünknek fundamentuma, reménységünknek szegletköve. Ez a hit legdrágább kincse az emberi szívnek. Elveszthet mindent a világon, ami kedves volt előtte, de inig ezt a hitet einem vesztette, boldogtalan nem lehet. Nagy ereje van a föl támadás Iliiének elménk és szivünk fölött. Egy láthatatlan kéz az, mely fontaid bennünket az élet szenvedéseinek viharos tengerén, hogy el ne merüljünk a hullámok között. Mint mindennek, a mi nemes, jó, szép, igaz, a lüi isteni a földön, vannak ellenségei az emberek között, úgy a halhatatlanság hitigazságát is mindenkor ostromolta az ember az ész fegyverével, ostromolja azt ma is. De 10 évszázad alatt nemcsak hogy az evangyéliom egyetlen betűjét el nem törölhette, sőt századokról századokra mindinkább terjed az evangyéliom a föld legsötétebb részein is. Az ész és a hitbirodalma el vannak választva egymástól. Mindkettőnek meg van saját határa, melyen túl egyik sem léphet. Ostromolni az ész fegyverével a hit tárgyait, hiábavaló erőlködés, merő botorság. Oly magasan állanak azok tudáshatárunk fölött, hogy oda a legbölcsebb elme sem ér föl, mert azok nem a tudatnak, hanem a hitnek tárgyai. A hitnek boldogító erejét tagadni nem lehet. Gondoljunk csak elhalt kedveseinkre. Vagy nézzük meg a haldokló embert, aki talán e.gész életében nem foglalkozott a hit tárgyaival, mikor szive körül érzi a halál hideg kezét, arczárói a hideg verejték gyöngyözik, összeteszi kezét, imát rebegnek reszkető ajkai s lelke keresi az Istent, kit életében tán megkáromolt... Mi az, ami a végső tusában erősiti, vigasztalja? Nem egyéb, mint a hit. Az ész tehetetlenül áll a halállal szemben, de a hit erőt ad a végső vívódásban. Ne bántsátok hát a hitet, ne foszszátok meg az emberi szivet a boldogító liittől! . . A hitre, különösen a halhatatlanság hitére nagy szüksége van az emberi társadalomnak is, sőt állítom, hogy e hit nélkül a mai társadalmi rend fenn nem is állhatna. Ismeritek-e a nyomort a maga meztelenségében? ismeritek-e azokat a hajléktalan, rongyokba öltözött, didergő vézna alakokat, főkép a világvárosokban, akik munka és kenyér nélkül vannak kidobva az utczákra, kik sovárgó tekintetet vetnek a fényes palotákra,. Hát vegyétek el ezektől a hitet, vegyétek ki szivükből azt az erkölcsi tartalékot, hogy az örök biró büntetni és jutalmazni fog bennünket az Ítélet napján s a szívtelen gazdagok az örök tűzben, a nyomorult Lázárok a mennyei dicsőségben elveszik érdemlett jutalmukat — mondom vegyétek el a hitet a szegény nyomorult emberektől — nem lesz elég erőtök, hogy a társadalmi rendet megvódelmezzótek. El kell ismernünk, hogy a társadalomnak, az államnak nem a törvénykönyvek, nem a fegyverek, hanem a vallás, a hit a legbiztosabb alapköve. Ne bántsátok ezt a szegletkövet! ne romboljátok le a hitet a szivekben! .. . A húsvéti hitigazság legbecsesebb ajándéka az égnek, ne dobjuk el azt magunktól könnyelműen. 19 század kultúrája nyugszik ezen a fundamentumon. Hiába erőlködtek a legnagyobb bölcsek , tudósok, nem tudtak alapkövet vetni az emberi műveltségnek, mindaddig, mig a Jézus meg nem vetette azt. Legszebb reményeink, legnemesebb vágyaink, fenséges ideáljaink mind ezen az alapon nyugosznak... hát csak erősitgessiik sziveinkben ezt a hitet, mert arra nagy szükségünk van mindnyájunknak. Boldog húsvéti ünnepeket 1 Biki Karoly, Nagypénteken. A kiknek van sírni valótok, Kik másokat sohsem okoltok, Kik tudjátok a bűn nagyvoltát, 8 várjátok, hogy enyhet ki,— 's holád? — Anyák 1 kiknek jó magzatitok Szenvedése fájdalmas titok; Barátok ! kik egykor kivétek, S elárult a csalárd, rósz lélek : Házastársak ! kiknek szent frigyét, Csábítónak keze tépte szót; Koldusok ! kik kenyeret kértek ; Királyok ! kik pompában éltek : Gyermek, ifjú, férfi és öreg, Minden éiö ide jöjjetek A kereszthez és itt sírjatok; Nem Jézuson, mert erre nincsen ok. Magatokon siránkozzatok, Ekkor leszen csak igazatok. A Jézust, az Isten szent fiát Mi öltük meg. . . . Bűnünk ránk kiált : “Gyilkos vagy !“ . . . Ha ezt beismerem, S nehéz önvád fogamzik telkemen. 8 a keresztre felnézni félek, De hiszek a Jézus szivének: Hogy bűnömért ő eleget tett: Akkor tölti be hivő kebled Azaz érző, mit e nap kíván, Nagypénteket igy ülsz igazán. PÓTOK ELEMÉR. Husvétban. Nem kell nekem bölcselkedéstek, A kik mindent szélylyel metéltek. Csak azért, hogy aztán kevélyen Kérkedjetek utón — útfélen. Igazság kell nekem, a melyben Testem, lelkem nyugalmat leljen. Igazság, mely megnyitja sírunk, S azt hirdeti, hogy feltámadunk. Ezért én nem megyek hozzátok Ti nagy bölcsek, kik felhozzátok A földből a drága aranyat, Vagy nézitek a csillagokat, S vetemedtek jósolgatásokra, A megváltót a földbe ásva .. . . Hozzád megyek, Jézus Krisztusunk. Hiszem szavad, — hogy feltámadunk. Hogy ne hinném ez igazságod ?! Hiszem, ha van mi a világot, Az embert és a mindenséget Megérteti; ez, egy más élet, Hol szememről lehull a hályog, Hol tisztán és igazán látok, Hol a jótól elválik a rósz. És minden perez idvességet oszt. PÓTOR ELEMÉR. Névnapi emlék-lap. Kit életösvényén az erény lelkesít, Őrként áll mellette a Remény ! a Hit! Leng annak homlokán az érdem jelvénye Csendes a nappala . . . nyugalmas az éje . . . Erénye emeli a nagyot nagyobbra, Igaz utón járván, halad fokról-fokra, Gondjai között is mindig talál vigaszt, Álmai felett is a jó szellem virraszt! . . . Boldogitandja őt a sors fordulata, Oszlatja gondjait tiszta öntudata . . . Rendületlen megáll, nem hull alá porba, Útja igaz, nemes, jellemén nincs csorba. Romlatlan kincset szerez ő itt, alant, Érdeme fennmarad! fedje el bár a hant. Legyen is élete tartós a nemesnek. Jutalma nagy legyen az ily érdemesnek. Ezt óhajtom én is, nevenapján éppen Neve kinek itt áll soká éljen s fényijén! Fülesd 1902. március 21. Filep István. Két szív. Kezeit az ég felé emelve, könnyező szemekkel, kétségbeeséstől remegő hangon csak annyit tudott utánna kiáltani : — Verjen meg az Isten. Azután utat tört magának a tömegben s oda akart roskadni a diszfogat elé, melyre mczőhollósi V* V
