Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-06 / 49. szám
XXVIII. évfolyam. 49-ik szám. Szaímár, 1902. dec*. 6 SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombton. í ^ St ' • "*■ $ / 8PÁ ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Egyet tzám ára 20 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL ; Deáktér 3. szám. Mind n»fmi dijak a kiadóliiratalábnn fitatandók HIRDETÉSEK: Kájxpánifiii'táí mellatt a legjutányosabb árban.-♦ Nyilttór tora 16 fillér. 4Az iskolák államosítása A magyar kormánynak közelebb a vallás és közoktatásiig}!'minisztériumnak — a mint azt minden tényei mutatják — újabban egyik kiváló ezóija, törekvése, az eilend népiskolák államosítása. Azt is jól tudjuk, hogy e nemű munkáját csak megfelelő anyagi erő hiányában nem végzi gyorsabb | s általánosabb tempóban. Ezen állami törekvést helyeselni lehet, kivált a mi heterogén állami viszonyaink mellett! Az iskolák államosítása ellen, azoknak sem lehet szavuk, kik most még a nemzeti érdekeket védő jó felekezeti iskoláknak több fontos okoknál fogva barátjai. Igen, mert I az egységek korszin vonalán álló állami is- j kólák nemzeti és kulturális erősödését esz-; közlik országunknak. De az államosítás mostani kivitele ellen már több kifogásunk lehet nekünk, kik rövidebb észzely. kevesebb belátással is, közvetlen tapasztalat utján látunk oly dolgokat, miket a mély bölcsességnek tán nincs úgy alkalma látni. Ha már a közoktatásügyi kormánynak a fegyveres béke, .udvartartás költségének emelése stb. miatt nem áll rendelkezésére kellő anyagi erő, akkor miért nsm ott kezdi a munkát hol arra minden tekintetben legnagyobb szükség van? Addig míg Magyarországon dákó román, pánszláv, ultra mantán érzelmű iskolák vannak, vagy a inig nagyszámú zsidó gyermekeket zugiskolákban tudatlan emberek vezetnek, miért nyúlni azokhoz a felekezeti iskolákhoz, melyek fen maradásával nemcsak veszély nem fenyegeti nemzeti, aVSfy tanügyi érdekeinket, sőt az egyes ‘egyházak századokon át a legnagyobb bnzgósággal s elismerésre méltó áldozatkészséggel ápolták, s mint legféltettebb kincsöket tekintették az egyházi élet veteményes kertjét az iskolákat. Mert azt gróf Ziohynek, avagy Mayláth püspöknek is kell ismernie, hogy a magyar református egyház immár közel négy századon át minden anyagi szegénysége mellett is olyan szolgálatot tett alsóbb és felsőbb iskoláinak muftién időben a korszinvo- nalán fenntartásával, a mihez hasonlóval a magyar állam Ínyeiméből dúsgazdag róni. katli, egyház sem a multbáu, sem a jelenben nem dicsekedhetik. Tehát azokban a városokban s községekben, hol a minden izében magyar — íriszen ez más nem is tudna lenni, szellemből, érzelemben élő s tanitó reformátusok vannak túlsúlyban, ott legutoljára kellene hagyni az államosítást. Kálvinista felekezeti iskolát államosítani annyit tesz, mint semmit se végezni. Lehet, hogy az ilyen iskolák rovatos ivekben, naplókban gazdagabbak lettek, de magyar érzületben lehet szegényebbek, tanügyi kívánalmakban semmivel előbbre nem mentek. Itt van Szatmár. Végzett fél munkát a tanügyi kormány és a város. A rom. katli. püspök felekezeti iskoláinak államosításába nem egyezett. A reform. egyház felsőbbsógót meg se kérdezte. Most ott van a bizonytalanságban. Van állami, esetleg vannak felekezeti iskolái. Szat- máron a tan úgy. mindig jól állott. Tovább fejlesztését a város aligha meg nem bírja. Nehány tanyai iskola állításával jobban segít a tanügy baján, mint a városban elhelyezett 4 palota iskolával. Szatmáron nincs mit félni a gór. kat- holikusoktól sem. Mig ott olyan vezetők, olyan lelkészek vannak, addig ott nincs oláh, nincs román vallás, vannak gór. katli. egyház hívei. Az állam tanügyi intézkedései ellen ezért sok kifogást tesz a magyar közvélemény, korlátolt anyagi erejét nem ott használja, nem oda fordítja a hol égető szükség lenne. De tegyük, hogy rövid idő alatt meg lesz a kívánt erő. Áz iskolák államosítását minden vonalon keresztül viszik. Mi oka annak, hogy most bizalmatlanok azok is, kiknek egyébbként semmi szavuk az államosítás ellen? A bizalmatlanság egyik oka, az a szégyenletesen kicsinyeskedő alkudozás, melyet a magyar állam képviseletében itt s ott elhövetnek. Az állam nem kívánhatja azt, hogy mikor egyes egyházak lemondanak szegónységök miatt az iskola fentartás s azzal rendelkezés jogáról, hogy a mikor fájó szivvel szakítják le keblükről édes gyermeküket, ugyanakkor esetleg egy más nyűgöt akasszanak nyakukba. Tudjuk azt, hogy felekezeti iskoláinkTÁjtCZi ► Hazugság. Hazug volt a mese, Mit először hallék, Hazug, mit azóta Folyton tanulgatók. Mit először láttam, Hazug volt az álom, Hazug az illat is A nyiló virágon . . Hazug volt a remény, Mikor kecsegtetett. Megígérve mindent: Hirt, Pálmát, szerelmet Hazug volt az erény, Melyre tanítottak, Hazug a dicséret, Mit szemembe mondtak. Te nem voltál hazug Rágalom, irigység Habárifullánkjaid Lelkem szúrták, csipték Te elérted czélod: Össze vagyok törve, Nincsennek vágyaim Mind megvannak ölve. TÓTH GYÖRGY. m Megnyitó beszéd a „Lorántffy Zs. egyesület“ 1902. évi nov. 30-iki felolvasó estélyén tartotta: Ozsváth Elemér ev. ref. fogyom, tanár. • Az ó-világ egyik hatalmas uralkodója, — kit „h ite hagyottnak“ nevez a történelem, csatában kapott súlyos sebének kiomló vérét kezével felfogva őrült — dühvei az ég-felé dobálta e szavak mellett: „Végre győztél Galileabeli!“ — Borzalmas elismerése a vallás, a hit győzelmének, s rávall teljesen a pogány hitelvek létkörének elvadult lélek durva gondolkozására s szívtelen érzésére. Mennyivel fölemelőbb, meghatóbb, a gondolkodni és érezni tudó és akaró emberhez hozzá illőbb a vallásos hit és meggyőződés szentségének megfelelőbb Luthernek eme kijelentése : „Itt állok, másként nem tehetek! Isten engem úgy se- géljen!“ E szavakban ki van fejezve egyfelől az emberi gondolkozás és meggyőződés szabadsága, más felöl a vallásnak, a hitnek — mint az örök-szép és örök igaznak — az emberi lélekre gyakorolt órási ereje és hatalma, melylyel villágokat dönthet meg, s a romokon újat építhet. — Már Idvezitönk megmondá : „A lélek él és elevenit,“ s vájjon azok a felséges eszmék és igazságok, melyek hitünk tárgyát, vallásunk lényegét alkotják nem ennek a léleknek igéi és beszéde; s vájjon az a szellem, mely mindenkit kivétel nélkül ihlet, sugal nem maga az a lélek, mely él és elevenít, s mely az ó világ romjai felett egy uj világot, — a mait — teremtette ? — A mait ? — nem — sokkal tökéletesebbet ennél, olyant, mely az igazi humanizmus, s a keresztyén erkölcsiségen mint jézusi fundamentumokon nyugodott. — Ma ez a szellem gyakorta szembe találja magával az emberi gyarlóságokat, hogy ne mondjam — vétkeket, s ez az oka, hogy közel kétezer év múltán a keresztyén- ség uj világa múlthoz képest visszafejlődést s nem haladást mutat. — Vallásos életünk fáján Kalona-zenc! Holnap este a honvéd-zenekar a „Honved“ sörcsarnokban H V\GVKK!5ÜNYT -I8f rendez —- Belepti-dijj nincs ! — ......zr
