Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-08 / 45. szám
XXVIII. évfolyam. 45-ik szám. Szál már, 1902. i^ovr JA SZATMAR. RSADALMl EíS SZiOPIRODALMI EIE FI LAP. : XL VO Megjelenik minden szombaton. ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. Eyyes szám ára 20 fillér. j3z ER KÉSZT ŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Deáktér 3. szám. Mind «un-inn dijak a kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés inéi ett a legjutányosabb árban. —$► Nyilttér sora 16 fillér. <£Magyarország föl dm i vei ósíigye 1897—1902. Ily czimen egy 200 oldalas füzetet adott ki a m. kir. földmivelésügyi miniszter hogy hivatalos tájékoztatást nyerhessen min- | mindenki s illetőleg képet alkotva a gazda- j sági viszonyokról, esetleges indítványát mindenki fölvethesse, hogy igy minél általánosabban szolgáltassák Magyarország földmi- velósügye. A magyar föld az utóbbi időben nagyon veszendőnek indult. Ma e tekintetben a legválságosabb viszonyok állanak fenn. A földbirtokok viselik a legnagyobb terheket s tekintve a rossz termósi viszonyokat, a magyar birtokos- osztály vcsziti napról-napra erejét. A legutolsó pillanatban bár, — mert nálunk csak a végsőknél kezdenek mindig valami jó dologhoz, — de mégis megindult az országos törekvés, hogy a m a g y a r föld megmeutessék. A belső tárgyi eszközök felhasználásával, intensivebb gazdasági rendszer általánosításával, jó törvényekkel, s más kedvező hitel ügyleti kezdeményezésekkel s gazdasági intézményekkel igyekeznek a helyzeten segíteni. Mindenesetre szomorú, hogy e természeti áldásokban gazdag ország ily állapotba jutott. A gazdasági romlás legnagyobb mérTÁHGZA. Kis Ilonka boteg Lehullt a falevél, Meleg napfény sincsen; Nem liallszik madár dal A fán az ereszen. Üres, puszta minden, Épen, mint a házunk, . . Valami bánattól Szinte úgy megfázunk — Kis Ilonka beteg . . . Üres a mi házunk. Puszta a mi kertünk, Ide—oda bolyongunk Valamit keresünk . . Azt a kis virágot A ki kaczag, nevet — Hiába nem leljük .... Nagyon, nagyon beteg, Kis Ilonka beteg. Az őszi időnek Ködös borús képe tóke dühöng Magyarországon. Ennélfogva panaszkodik minden réteg, sanyarú helyzete miatt. Pang minden kótsógbeejtőleg. Hjah, mozog a föld! A magyar nemzet törzse, a birtokos-osztály annyira túl van terhelve, hogy már többet nem bir, hanem roskadozik, pusztul, De azért folytonosan, a kezdetétől fogva meg nem szűnt a terhek hihetetlen fokozása. . És ha legalább a terhek visszatérítő institutumokba fektetettek volna! Hanem a leghaszontalanabb, nagyzoló s idegen érdekeket szolgáló ozólokra fecsóreltettek el. Nagy lelketlensóg ez. Nem, ezt hazaárulásnak is nevezhetni! Egy nemzet utolsó erejét is megfeszíti, hogy mi haszna se legyen e veszélyes erőlködésből, hát nem a legkézzelfoghatóbb őrültség-e ez ?! Eh, legyen vége már a nagyképü, lojális politikának, legyen vége a nemzet-pusztitó gazdálkodásnak! Hagyjuk, ti jó urak. a czéltalau kongresszusokban való jajgatást is, a kivándorlást pedig ne karhatalommal, hanem első soriban a megélhetés habosításával akadályozzuk meg: változzunk meg e nemzet jogainak, vágyainak megfelelő, azért cselekvő politika követésére! Tekintsenek kebleikbe, a kik az utóbbi évtizedekben ez ország sorsát intézték, bizonyára megtalálják az önvádat, hogy nem törekedtek o nemzet jólétének megteremtésére, hanem ellenkezőleg, egy harminczóves rendszer jóra tétlenségével, rosszra hajló íecsérlő gazdálkodásával, s egyéb bűneivel elszegényítették e nemzetet, kiölték öntudatát, akaraterejét, kiirtották nagyratörő vágyait! Térjünk végre magunkhoz és térjünk meg. Itt az utolsó óra! Átkozzuk meg a múlt bűneit. Dolgozzunk a nemzetért, a hazáért! Itt az utolsó óra ! Égy czikksorozatban befogjuk tartalmilag mutatni a Darányi földmivelésügyi miniszter jelentését, a melyből olvasóink képet alkothatnak maguknak. Megjegyezzük, hogy lelkészek, tanitók és jegyzők ingyen kapják megkeresésükre a füzetet a földmivelésügyi minisztériumtól. De mindenki be fogja látni, hogy Magyarország gazdasági helyzete, földmivelós- ügyi viszonyai nem fordulnak jóra, de sőt rohamosan válnak rohamosan nálunk rosz- szabbakká, mig védő vámsorompókkal a legteljesebb mértékben nem biztosítjuk magunkat. X. Hírek. — Iskola ügy A tiszántúli ev. ref. egyház kerület kiküldöttei f. hó 7-én tartottak értekezletet a helybeli ev. ref. elemi iskoláknak az államnak való átadása tárgyában. Az egyház kerület részéről jelen voltak Ujfalussy egyli. kerületi világi főjegyző, Kiss Albert debreczeui lelkész, Széli Kálmán szulontai esperes és Paragh Mintha csak lelkűnkből Borult von’ az égre ; Ez a komor, bus kép Szinte sirni késztet, Mintha nem is lenne Házunkban már élet. — Kis Ilonka beteg. Jer őszi napsugár Jor vissza hazunkba, Deríts fényt, meleget, Hozz mosolyt ajkunkra ... Ne legyen hajlékunk Oly sokká bánatos Édes gyügyögéstől Legyen inkább zajos — Gyógyítsd meg Ilonkát! m T. Gy. Halestély f A pirosító tragédiája. Régen volt, — éppen 33 esztendeje ! Azóta már nagyot haladt a világ, a toilette-asztal apparátusai csoda számba menő dolgokat miveinek. Szép derült júniusi reggel volt. A hajnal hiborát alig űzte el a nap óriási fénylő karikája. Reám többszörösen hatott, mert megvallom, ritkán gyönyörködhettem a kelő nap pompájában, mivel nagyon szerettem, a gondatlan káplán! éveimben a harmatos reggellel az éjszakát megtoldani. Zsémbelődü főnököm, most az egyszer meg volt velem elégedve, felmentve lévén attól a kellemetlenségtől, hogy a harangozóval költessen fel. Már szinte kezdet gratulálni, a dolgok ilyetén kedve szerint való változásáért. Öröme azonban nem sokáig tartott, — az én Pista barátom, a mondott pillanatra megérkezett tüzes paripáival, —- mellé helyezkedtem egész kényelmesen, uras kocsijába. — Hová, hová Teverende ? Hát a templom? Akkorra itthon leszünk, felelém. Eszünkbe se volt, délután 3 óráig. Repültünk, meg sem állottunk a Sóstóig, ügy éreztem magam, mint a kalitkából kiszabadult madár távol az én nem közönséges főnökömtől. Szerettem volna a terveit háromnegyed napot, egy nagyon, nagyon hosszú nappá nyújtani. Az idő kedvezett. A veröfényes nap nyugatról, délről kezdett elborulni, a villám hatalmasan csattogni. Űrnapja volt. Ott maradtunk, estig. Mikor haza érkeztünk, főnököm már régen Morpheus karjai közt szendergett. Követtem én Van szerenezém a n. ó. közönség b. tudomására hozni, hogy Szegedről a tiszai halak megérkeztek, s abból ma szombaton az „A8BAZIA“ vendéglő b r és sorosamon ban Halestélyt rendezek. Tisztelettel KUSNYIR LAJOS.
