Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-23 / 34. szám
2 aug. 23 S Z A T M 1 R. ben tanít a tanító, a czól szem előtt van tartva s elérhető, de ha nem, akkor tulajdonképen falra borsót hánytunk. Az a magyarosodás, a mit akkor eredményez a nevelés, nem nevezhető annak semmikép. Hogy pedig könnyen beállhat ez az eset, a nemzetiségi tanítók ismert érzéséből következtethető. Sőt épp „trucoból“ még jobban azon lesznek, hogy magyarellenes érzéseik szerint neveljék a gyermekeket. A gyermekek pedig csakis az elemi iskolában taníthatók igazán a magyar nyelvre. Tudunk azonban esetet, még pedig Szatmármegyóben, hogy a tanfelügyelőségi kiküldött úgy fogta föl a dolgot, hogy a nemzetiségi gyermeket már a kisdedóvóban kell megtanítani a magyar nyelvre s indig- nacióval kérdezte a magyar óvónőt, mért nem tudnak a gyermekek magyarul egészen, — egy két verset, meg magyar szót, kifejezést mindegyik tudott, — holott érthető, hogy oly kevés idő alatt, inig egy falusi kisdedóvó intézet nyitva van az év folyamán, oly sok gyermeket, s oly kicsinyeket, teljes magyar szóra megtanítani nem lehet. S ezzel a kiküldött nem tudta azt sem, hogy tulajdonképen a kisdedóvásnak mi a czélja. S ugyanakkor a népiskolában ilyen nézetekkel nem lépett föl, mint a kisdedóvóban, pedig a tanító fajnemzetiségi, s ő sem sokat tud a magyar nyelvből, tanítványai még annyit sem. Nem is fognak tudni tanítójuk mellett. Ha tehát a magyar kormány kiadta a rendeletet a magyar nyelv tanítása kérdésében, gondoskodnia kell arról is, hogy magyar tanítókat (itt is főbb a hazafias érzés, mint a név) alkalmazzon a nemzetiségi vidékeken. Igaz, hogy a nemzetiségi tanítók azt fogják mondani, hogy hát velük mi lesz? Hát ők vagy megtanulják a magyar nyelvet, vagy nem érvényesülnek, mert nemzetiségi vidékre nem valók. Ha pedig magyarul tudnak, beoszthatok magyar vidékekre is, ahol nagyobi) ellenőrzés alatt lehetnek. Az esetleg választott nemzetiségi tanítók pedig a legszigorúbban őriztessenek ellen. A jól szervezett tanügy az ország legfontosabb ügyei közzé tartozik. Legyen végre már olyan tettünk is, aminek hasznos eredménve van. X. Az új zónadijszabás. Múlt számunkban említést tettünk róla, hogy az államvasuti zónát megdrágítják. A tervezet hivatalos kezdeményezés. A változtatást egy cseppet sem tartják észszerűnek ; a Baross-minister hires rendszere megnyo- moritásának tartják; a mely újítással újabb dokumentálását nyújtotta az államvasut annak, hogy a vasutközlekedés elsősorban való kultúrpolitikai jelentőségét elsőbbleges financiális üzletté változtatja. A tervezet különben a következő : Az uj zónadijszabás, amelyet 1903. január 1 -én szándékoznak életbe léptetni, a tizennegyedik zónán túli utazás díjtalanságát beszünteti és két uj zónát létesít: 15-iketés 16-ikat. A XV. zóna kezdődik a 301 kilométernél és tart 400-ig; itt kezdődik a XVI. zóna, amelynek nincsen megszabott határa, úgy amint eddig a XIV.-nek sem volt. A nagy távolságokra való zónaváltoztatáson kívül megváltoztatja a reform a távolsági forgalom l. és 2. vonalszakaszát is. Az vonalszakasz ezentúl ő kilométer helyet 7 kilométer lesz, tehát a 21-ik kilométertől a 27-ik kilométerig fog terjedni. E távolsági változtatáson kívül megváltoztatja a reform a menetárakat is, és pedig : Az 1. távolsági zóna menetára lesz 1.50, 1 és 0.00 korona az I., II. és III. osztályban, holott eddig 30, 20 és 10 fillérrel olcsóbb volt. Ezen a drágításon kívül lényegesen megdrágult a nagy távolságra való utazás. A 14. zóna ára változatlan maradt, de csak 300 kilométernyi távolságra érvényes. A két uj zóna menetárát és az utazásnak az eddigihez képest való megdrágulását mutatja az alábbi táblázat: Személyvonat XIV. zóna 18 K (1. oszt.) 12 K (II.) 8 K (III.) XV. „ 11 )i » 1 i jj » 9 » » XVI. „ 24 „ „ H> „ „ 10 „ „ Gyorsvonat XIV. zóna 24 K (I. oszt) IG K (II.) 10 K (III.) XV. „ 27 „ „ 18 „ „ 11 „ „ XVT „ 30 ., „ 20 „ „ 12 ,. „ Fiúméig, Predeálig, Lawocneig, vagy bármely 22fi kilométeren túli álomásig, ahová az És azzal a kellemes idegenszerü kiejtéssel azt kérdezte; hogy én tulajdonképen miért vagyok e kis szigeten ? Megmondtam neki itt létem okát őszintén elmondva a történteket úgy, miként azok sorrendje — egymás után következett. Folytonosan fokozódott kíváncsisággal hal- gatta elbeszélésemet, olykor—olykor egy bus sóhajjal kisérve azt . . . Feltűnt nekem, hogy valahányszor az urfí nevét említettem — pedig igen sokszor történt — egy halvány pir futotta át — arczát. Midőn bevégzém elbeszélésemet természetesen — a történet még be nem fejezett részét elhallgatva t. i. hogy az urfi az ismeretlenek felkereséséi-e indult, azt kérdé gyermekes őszinteséggel, hogy nem jöhetne az urfi ide a szigetre .... De igen — felelém — de most egyhamar nem, mert elvan foglalva s nincs is itthon . . . . Nagyon szeretném ismerni — mondá — hisz az valóságos minta képe lehet a férfiaknak. De nem—nem lehet olyan, folytató, — mintegy hangosan gondolkozva, olyan mint ő, olyan nem lehet. Ekkor hirtelen felugorva, futva szaladt be — szobájába .... * Hetek teltek el ez esemény után s én soha sem láttam azóta a kis szőke lánykát. Az idősebbik ur is ide költözött s én befejezve küldetésem czélját, készültem ott hagyni a kis szigetet. Milőtt azonban örökre távozni akartam a kis szigetről, beszélni óhajtottam a szőke leánykával. kinek, a szemében visszatükröző bánat, felkeltette iránta, mindem rokonszenvomet. Egy szép csöndes sötét éjjel valami halk nesz ütötte meg füleimet. Hallgatózni kezdtem s nagyon könyü léptek neszét véltem kivenni — a mint a már egyszer leirt •— lugas felé tartott. Nem csalódtam ! csakugyan ő volt. Ilyenkor, hagyta el szobáját tudva hogy ilyenkor nem háborgathatja senki. Lassan nesz nélkül közeledtem a lugashoz — nehogy, megijesszem, de én bál-menyire is halkan igyekeztem közelebb jönni s ésszre vette a neszt s a félelemtől remegve kérdé : Jaj Istenem ki az ? Ne féljen semmit — kisasszony nyugtatám meg, én vagyok s búcsúzni jöttem, mert már elmegyek innen örökre ............. Örökre — kérdé ő megütközve. Miért ? Mi okból ? Hisz itt a sziget partján is lehet halászni miként azt a múltkor láttam ! Nem az kerget el engem e kis szigetről, hanem az—az örökös egyhangúság . . . Örökösen egyedül van az ember, s ha csak önön magához nem beszél, nincs kihez szó- lani. Nem is tudom megérteni, hogyan lehet a kisasszony — igy, édes apjával egyedül elzárkózva a világtól................ Nem látni, nem hallani soha semmi újat? Mindennap csak az—az örökösen egyforma — életrend, nem az a mit fiatal Jkedély, fiatal lélek — megne unna .... Látja feleié — ö — nem vagyok én egyedül .... , ember eddig 18 koronáért utazott a személyvonat és 24 koronáért a gyorsvonat elsőosztályán, ezen túl hat koronával drágábban jut el az ember. Az első osztály drágább lett 3—fi koronával, a második 2—t koronával a harmadik 1—2 koronával, vagyis az eddig a gyorsvonatokon érvényes maximális menetdijai, ami a drágítás jelentékeny voltának legjobb mértéke, E drágítással szemben az utazó közönség -— a reform által oly előnyhöz jut, melyet egyszer jogtalanul elvettek tőle. Ez az előny abban áll, hogy a távolsági forgalom három utolsó vonal- szakaszában is joga lesz az utasnak az utazást megszakítania és pedig 24 órára, mi által elérhető lesz az, hogy a menetjegyek érvényességének — továbbra is 24 órai tartama — legfeljebb 48 órára terjedjen. A polgári díjszabásnak részleges emelése folytán előreláthatólag a szolgálatban lévő katonaszemélyekre nézve megszabott legmagasabb menetdijakat is emelni kell majd. Hírek. — Őfelségének a királynak aug. 18-iki születésnapján az összes templomokban istentiszteletek tartattak. A r. kath. székesegyház előtt a kirendelt honvédzászlóalj disztiizeket adott. Előző nap aug. 17-én este 9 órakor a honvédzenekar disztakarodóval, aug. 18-áu reggel pedig ébresztővel járta be a város nagyobb utczáit. * Szavazatbontás. Az egyházmegyei gondnokra adott szavazatokat f. hó 21-én bontotta fel a bizotság. E szerint L uby Géza nyert 42 — llray Géza 24 — Domahidy Viktor 2 — Dienes Dezső és Nagy Béla 1 — 1 szavazatot. Bizotság Lubi Géza orsz. képviselőt a szatmári egyházmegye megválasztott gondnokának jelentette ki. Ugyanezen bizotság bontotta föl az egyházmegyei aljegyzőre adott szavazatokat s a 71 szavazatból 37 szavazattal megválasztatott Szilva István szamosbecsi lelkész. * Lelkészi értekezlet. A f. hó 21-ikén, az óvári fürdőben tartott Szamosvidóki lelkészi értekezleten ez idén kevesen — 14 lelkész — vettek részt. Világiak közzül is kevesen voltak jelen. A mi nagyobrészt a járhatatlan utaknak tulajdonítható, miért is kimondták, hogy a nehezen megközelíthető óvári fürdőben nem tartanak többé értekezletet, hanem jövő évtől kezdve Szatmáron fogják azt tartani. Az Értekezleten Biki Károly és Bartlia Mór tartottak felolvasást, A közebéden lelkes pohárköszöntők hangzottak el. Majd a mindkét nemű ifjúság tánczra perdült s kitartóan járta Nagy Dezső zenéje mellett hajnalig. Jövőre Ígérvén egymásnak, hogy a szatmári Kioszkban találkoznak. Velem van ő, s vele vagyok én gondolatban mindenütt mindenkor ............. Ő hozzá beszélek, ha szóra nyílik ajkam, neki dallok, ha dalt —- dalra gyújtok, neki élek gondolatban. Látja? úgy e látja? ő mostan is itt ül mellettem, karjával gyöngéden — lágyan átöleli derekamat s édes szavakat suttog a fülembe ... Most is — ug'.V'-e hallja ? azt kérdi tőllem, hogy szeretem-e ? Ilyen kérdés! Hogyne szeretném. Szeretem, úgy miként — nem szeretetett soha senki, Hát ki is ne tudná őt szeretni. Magas karcsú termetével, villogó fekete szemével, napbarnított arozával kinek ne tettszenék. — Tudom, maga is szeretné, ha ismerné mint szereti mindenki mint szeretem én, csak atyám gyűlöli . . . gyűlöli úgy, miként ember nem gyűlölhetett soha . . . Pedig nem sokat látta, s alig beszélt vele pár szót, mégis az a bizonyos ellenszenv valóságos megfásult gyűlöletté vált nálla. Pedig atyám tudja, hogy szeretem — s talán azért gyűlöli. Minek is ismertem meg. Nagyon jól emlékszem arra az estére, midőn kedvencz magyar dalomat eljátszva ő oly kedvesen köszönt be a nyitott 'ablakon át, az édes magyar nyelven. Még hat hónapig maradt aztán ott, azóta nem láttam s nem is fogom talán látni soha . . Lépések zaja szakította meg beszédét, mely egyenesen a lugas felé tartott. A mint közelébb ért Én azonnal az urfit ismerem meg, a közeledő alakban. (vége következik.)
