Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-08-02 / 31. szám

2 S Z A T M 1 R aug. 2. állandó az anya első nevelésének hatása. S hozzá kifejlődött bennök az erős erkölcsi érzék, hogy ők is meglett korukban ily csa­ládi életet alapítanak s élnek. S ezzel megmondottunk talán mindent. Nem zártuk ki az élet rendes, tisztes­séges örömeit s élvezeteit. Hiszen az ember társas lény, egymásra van utalva, kö­zös munkában, küzdésben egyaránt, illő, hogy együtt élvezze küzdő barátival az ered­mények gyümölcsét, örömét. De kizártuk az erkölcstelen elveket, minők a szabad életű nagyvilági társaság mulatozásai, az állandó, hosszas dobzódások, amelyekbe ma különö­sen az ifjú párok szívesen belemennek, mert hiszen addig éljünk, mig fiatalok vagyunk. És kizártuk a léha, nagy költekezésseket, amelyek erkölcsi s anyagi romlás szülői. Hiszen oly könnyen rabbá lesz a mámoros szív. Felmondottuk a barátságot a köny- nyelmü barátoknak és barátnőknek, akik mo­dern életet élnek, nappal többet aludván. S elmondottunk sok-sok mindent, soraink kö­zött, ami a békés, szeretetteljes családi élet javára s ellenére van. A romlásnak útját kell állni. Bár az nehéz ma már, amikor bizonyos á r a m 1 a- t o k győzedelmeskedni kezdenek. Ami legfőbb volt, s amire szűk terünk miatt, kiváltkép törekedtünk, a családi élet erkölcsiségéről akartunk szólani: erősí­teni akartuk mi is azt az igazságot, hogy tiszta, nemes erkölcs nélkül valódi családi élet nem lehet, nem lehet oly csa­ládi élet, amely forrását képezze életerős tetteknek, azok erkölcsi erejének, s a mun­kában fáradt, küzdésben kedvét veszteni kezdő férfiúnak édes s békés pihenést, vi­gasztaló boldogságot nyújtson. S amely tisztitó, nemesitő hatását az egész társadalmon, általánosságban szólva egész emberiségen megmutassa. Hírek. * Személyi hir. Bartók Lajos, a „Petőfi Tár­saság“ alelnüke, a jeles iró és kiütő jelenleg Szinyór-Váralján időzik s ott egy hónapot fog tölteni. * Előléptetés. Az igazságügy minister Köl­csey János helybeli kir. tszéki bírót IDOL jul. ányka ült még akkor is a zongora előtt, midőn már régen elhangzottak az édes hangok . . . Elgondolkozva nézett ki a holdvilágos éj­szakába, talán távoli hazájáról ábrándozott, mitől oly fiatalon válnia kellett . . . Magyarul üdvözölvén őszinte elismerése­met fejeztem ki gyönyörű játéka fölött. Ö meglepetve fordult felém s angolul azt feleié, hogy legnagyobb sajnálatára nem érti azt a nyelvet, melyen én megszólitám. Nem érti?! — kérdém meglepetve, hiszen az előbb a legszebb magyar dalinkat játszta, s pedig oly csalhatatlan érzéssel, miről arra kell következtetnem, hogy magyar. Tehát ön magyar — kérdé a legszebb an­gol kiejtéssel s közben a meglepetés rózsapirja boritá el arczát. Ekkor még nem tudtam miért ? Magyarul nem tud — kérdém — s mégis magyar dalt játszik — kitől tanulta ? Atyámtól —- feleié — ö mindég ezeket dalolta nekem s én megtanultam tőle s ezeket szeretem legjobban . . . Egy hang szakitá félbe beszélgetésünket, a mely a kis ismeretlenemet hívta. Gyorsan felugrott a zongora mellől s paj­kosan meghajtva magát, jó éjt kívánt, egyedül hagyva engem kíváncsiságommal a csendes éjsza­kában . . . Elgondolkodva haladtam a kikötő felé, midőn valaki hátulról vállamra teve kezét, a legkifogás- talanabb hajlongások között kérte bocsánatomat amiért megszólítani bátorkodik. Mit parancsol velem — kérdém — lerázni akarván az idegent nyakamról. 1-től számitólag a VII. f. o. 1400 koronás fokoza­tába léptette elő. * Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulójá­nak folyó év szept. 19-én való megünnepelésére lelkesen készül az egész ország. A fővárosban országos bizottság alakult, a mely megállapitja az együttes űneplések programját. Városunkban is nagyobb szabású iinenpség fog rendeztetni. Az előkészülettel;, e hó közepén megkezdetnek. * Az ecsediláp lecsapoio társulat jul. 2ő-én közgyűlést tartott gr. Károlyi Gyula elnöklete alatt. A társulat közgyűlése igen népes volt. Egyik fontos tárgy volt az osztályozás kérdése, mely tételnél többek felszólalása után elfogadták a mi­niszterhez leendő felterjesztés véget az egy viz- szinre alapított osztályozást, mely kizárja vala­mely hozzájárulási arányszám megállapítását. Ez utóbbi esetben t. i. két vizszinre kellet volna te­kintettel lenni, melynek egymásközti aránya a törvény értelmében soha meg nem változtatható. Ezzel szemben az egy vizszinre alapított osz­tályozás ö—8 év alatt az érdekeltség kérelmére megváltoztatható, ha annak alkalmazása a gya­korlatban nem egészen igazságosnak tűnik ki. Másik fontosabb tárgy volt Szuliányi Lajos azon indítványa, mely szerint a pénztárnoki állás a titkári állással egyesittessék másfélszeres fizetés mellett. A közgyűlés az indítványt íiu7 szavazat­tal 2-G szavazat ellenében elejtette. — Esküvők Kereskedő László kir. kath. főgymn. tanár a múlt vasárnap esküdött örök hű­séget Haller Ottó birtokos kedves és szép leányának, Bellának. — Jaczkovits Béla gilvácsi áll. vasúti tiszt ma d. u. (» órakor tartja eskü­vőjét Gyene Bertalan nyug. körjegyző és tatár- falvai földbirtokos kedves leányával Magdával. — tsküdibirosagi elnökül a helybeli kir. törvényszékhez a debreczeni kir. tábla elnöke az őszi tárgyalásokra dr. Papolczy Gyula kir. it. táblai bírót, helyetteséül dr. Dezső Kálmán kir. t.-széki bírót nevezte ki. — Kinevezés. Báró Feilitzsch Berthold, szabolesmegyei főispán dr. Keresztes Árpádot, városunk fiát, a nyíregyházai Erzsébet közkór­ház alorvosának nevezte ki. - A „Szatmári Gőz­malom Társaság“ Csolosz Pált, a szatmár-er- dődi h. é. vasút könyvelőjét, hivatalnokává nevezte ki. — ilj. Ticfenthaler József végzett joghallgató a kassai kár. tábla kerületébe díjta­lan joggyakornokká; Merza Dezső helybeli t.- széki betétszerkesztö szakdijnok Nagy-Somkutra j.-bírósági írnokká neveztetett ki. — A főispán Bubregli Béla ügyvédjelöltet ügyészségi joggya­kornokká nevezte ki. — Áthelyezés. Recsky Endre m. kir. hon­véd-hadnagy M.-Szigetre helyeztetett át Szat- márról. * Kö'csey-SiObor terének körülkerítésére nézve még mindig nincs megállapodás. — Elő­ször egy hangversenyt rendezett" a Kölcsey-kör, hogy annak jövedelméből egy díszes vaskerítést Csupán azt akarom öntől kérdezni — feleié, hogy ismeri-e azt az urat, hogy is hívják, no, Dar-ra-i Bertalan, kinek leányával beszélgetett az ablak előtt . . . Nem — feleiéin röviden. Ezen csodálkozom, mondó, mert az öreg úgy félti kis leányát, hogy azzal senki fia egy szót nem szólhat, azért megfoghatatlan előttem, hogy ön oly sokáig tudott yele egyedül beszél­getni. Hogy—hogy ? — kérdém. Úgy — feleié az ismeretlen, hogy az öreg- árgus szemekkel őrzi s még azt sem engedi mog leányának, hogy sokáig az ablakban legyen. Honnan tudja ön ezt s mi okot tulajdonit neki ? — kérdém. Szemben lakom vele — monda — s gyak­ran hallom, midőn erős hangon tiltakozik, ha so­káig az ablakban van. Nagyon szigorú leányához. A városban leá­nyával csak egyszer látták tiz év óta, mióta itt laknak — akkor is még kis gyermek volt S" a templomba vitte imádkozni. Azóta sehova sem viszi, még a templomba sem. Midőn őt üzlete pár napra elszólitja ottho­nából, öreg gazdasszonyára bizza, reáparancsolva, hogy sehova ne engedje s senkit addig el ne fogadjon . . . Kezdett érdekelni e fiatal ember elbeszélése s kérdést kérdés után intéztem hozzá, mig vé­gül megtudtam egyet-niást a távolban élő hazám­fia felől. Csupán egy volt előttem megfoghatatlan, hogy miért él Daray oly visszavonultan ? csináltasson ; de ez a hangverseny deficites volt. Azután azt ajánlotta egyik laptársunk, hogy a Kölcsey-kör saját vagyonából állítsa elő a kerítést, s majd azután igyekezzék pótolni, mert szükséges, hogy a szobor rövid idő alatt körül legyen ke­rítve. Azonban, mint halljuk, ebbe a nagyobb költségeskedésbe a kör uem mehet be. Ezek elő- bocsátásávat, mi azt tartjuk, hogy miután a kö­rülkerítés minél hamarabb szükséges, a díszes vaskerítés kérdésé pedig az ismertetett okoknál fogva régóta (s meglehet, még sokáig) vajúdik: legczélszerübb, legolcsóbb s bizonyára a helyhez illően szép is lesz, ha a kör élőkeritéssel veszi körül a teret; mint a milyenek a füvész s más kertek vannak kerítve. Persze nem szúrós nö­vényből volna a kerítés: de lehet válogatni a nemek közötti, s szép zöld volna kora tavasz­tól késő őszig. S persze, egyenletesen nyírni s gondozni kellene. * Anyakönyvvezetö helyettesekké lettek ki­nevezve : a jánki kerületbe Kállay Jenő Mihály h. segédjegyző, a nagy-ecsedi kerületbe Kemény Ferencz segédjegyző, az utóbbi a házsságkőtés- nél való közreműködéssel is megbizatott. * Az ecsedi/áp-lecsapoló társulat választmá­nya az elhunyt társulati pénztáros, Bernátli Ist­ván helyébe Fogarassi Károly mérnököt válasz­tatta meg. * Változás a megyei virilisek között. A br. Vécsei József halálával megüresedett értékképvi- elői helyre Ember Elek nagybányai gyógyszerész póttag hivatott be. f Gyaszhii Özv. Riesenberger Alajosné szül. gyöngyösi Farkas Ilonájuk -’8-án élete 07-ik évé­ben Felsőbányán meghalt. Béke poraira ! * Wssselenyi-szobra Zilahon. F. év szept. 18 én leplezik le Zilahon b. Weseléuyi Miklósnak, a nagy hazafinak érczszobrát, a melyet Szilágy- vármegye állított. * A telephon hálózatunknak a budapesti vo­nallal való összekötése szept. elején meglesz; amenyibenji munkálatok annyira előrehaladtak. * Honved helyőrségünk, ma este jön haza a nyírvidéki ezredöszpontositásról ; azonban nem sokáig lesznek itthon, mert a nagy őszi had­gyakorlatokra. kell meniök. ' A kóvezetvam szedés tárgyában alkotott uj szabályrendelet tegnap lépett életbe, s a meg­állapított vám dijjak szodésa agy a vámsoi-om- póknál, mint a vasnti állomásnál beérkező áruk után megkezdődött. * Tarkaszinpad. Fejér Dezső igazgatása alatt egy kitűnő női és férfi erők szervezett társulat mu­tatja be a „Tarka szinpad-“ot a Károlyi ház kert- helyiségében. A „Tarka színpad-“ művészies és fölötte élvezetes ének, — szavalat, — zene, — és monológ számokból van öszeálitva igy a közön­ségnek kitűnő szórakozást szerez. Az estélyre a belépő dij egy korona. Kezdete este 8 órakor. Az élvezetes estékben csak pár napig lesz alkalma gyönyörködni a közönségnek. i Miért félti annyira leányát ? s miért uem érintkezik üzletén kívül az emberekkel. Elhatároztam, hogy a szigeten maradok, mig ö tőle meg nem tudok mindent, mig meg tudom, hogy miért él ily messze hazájától. Igaz, hogy abbau az időben hazánk leg­jobbjai, a világ minden zugába szét voltak szór­va . . ki itt, ki ott várta a sötét éj után — a hajnalt ... Másnap este szintén ott sétáltam, s midőn a zongorázást abbahagyta, azzal az egyenes kér­déssel s^ólitám meg, hogy édes atyja itthon van-e ? Nincs, — feleié — néhány napra elutazott, Sajnálom, — mondám — mert igen fontos üzleti ügyben akartam megkeresni s már holnap utaznom kell vissza hazámba . . . Magyarországba ... — kérdé a legjobb magyarsággal s mintha megbánta volna a hirtelen kiejtett szót, ajkába harapott. Hisz ön tud magyarul s ezt tegnap elta­gadta. — Nem a legjobban. Lopva, titkolva tanultam, azon könyvekből, miket édes atyám könyvtárából az ö tudta nélkül vettem ki. Tegnap este nem szólhattam önhöz édes anyám nyelvén, mert atyámnak nem szabad tud­nia, hogy magyarul tudok, mert ő nagyon-nagyon tiltja . . , 0 azt hiszi, hogy uem tudok ínagyarul s boldog eme tudatnál . . Majd hirtelen felém fordulva, majdnem kö­nyörögve kért, hogy még pár napig maradjak. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents