Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-28 / 26. szám
2 nek kell lenni a játék térnek; s erre a czélra ajánl is helyet mely megfelelne, s a melyet a városnak kisajátítani kellene. Igen is azt helyeseljük, hogy játék-tér lótesittessók; mert erre szükség van. De nem helyeselhetjük azt, hogy e czélra a város ismét telket vásároljon vagy sajátítson ki., nem pedig azért mert jelenleg is igen nyommasztó a nagy fokú pótadó, hát még ha ismét telek szerzésbe menne bele a város. Telek vásárlás nélkül is mindég emelkedik a pótadónk, hát még ha ilyen vásárlást eszközölne a város Hanem igen is van a városnak több olyan helye, hol játók-téret létesíthessen és igen helyes is lesz annak a keresztül vitele. Ilyen hely a katonai gyakorló tér. Ez a gyékorló tér oly nagy, hogy abból bátran lehet egy részt elvenni. Azon része a gyakorló térnek a mely játék helynek fog használtatni, elkerítendő, s fával egy rész beültetendő, azért, hogy a nyári rekkenő nagy melegben a gyermekeknek lehessen hol hűvös helyet találni. Elkerítendő pedig a játék-tér a katonai gyakorló tértől már. azért is mert ha a katonák kint vannak gyakorlatot végezni és ugyan akkor ott van az ifjúság is esetleges összeütközés eshetne, a minek igen kellemetlen következménye lehetne. Úgy is tudjuk, hogy ilyen összeütközés csak nem régen is történt. Elkerítendő e játék-tér továbbá azért is mert a katonai gyakorló teret most legelőnek is használják, az pedig nem lehet, hogy a játék-téren állatok járjanak, mert azok azt bepiszkolják, de az is megeshetik, hogy az állat megvadul és könnyen kárt tehet. Á játék-tér elkészítését az is indokolja, hogy a katonai gyakorlatok alkalmával nem valami épületes szavakat hallhat az ott jelenlevő. Az ilyenek iránt pedig a gyermek igen fogékony. Katonai gyakorlótér közel van a városhoz, kényelmes kikövezett ut vezet oda, fekvése teljesen jó, közelében nincs semmi olyan, például viz, vagy egyél), mi alkalmatlanná tenné. így a katonai gyakorló tér egy részéből alkalmas játék helyet lehetne kóSZATMÁR sziteni , a városnak sem kerülne sok költségébe. De hogy játék tér ne létesittessé, mint a Szatmár-németi laptárunk óhajtja, azért mert az a városra igen nagy költséggel járna, az nem helyes, nem pedig azért, mint ezen czikkben is kimutattuk, hogy a városra nagy költséggel nem jár, s igen olcsón létesíthetné a város. De nem állhat még Sz.-N, laptársunk azon állítása sem, hogy a játék téré nincs szükség mert elég tágas udvarok és kertek vannak a városban, s játszhatnak oda haza, mert az egész ifjúságnak, vagy azok egy részének, hogy egygyüt játszanak nagyobb társas játékot, nem elég bármily nagy udvar, vagy kert, és hogy azok is játszhassanak, kik ilyen helyiséget nélkülöznek, kell, hogy számukra egy közös játék tér létesittessék és azt bármikor igénybe vehessék. Nagyon helyes és czélszerü lesz ha a város a jelzett helyen játék teret létesít. Hírek. * A szatmári ev. ref. egyházmegye julius 7-ikéü d. e. 9 órakor rendkívüli közgyűlést tart Szatmáron, az egyházmegyei gondnok elhalálozása folytán szükségessé vált intézkedések tárgyában. * Az Óvári lelkészi értekezlet tekintettel a Szamos áradására s egyébb nehéz viszonyokra, agusztus hó közepére halasztatott. — Szegedy Antal halála. A szatmármegyei közélet egyik ismert és kedvelt alakja, a tiszta becsületes magyar typusu Szegedy Antal, földbirtokos, a szatmári ref. egyházmegye köztiszteletben állott gondnoka, a f.-gyarmati járásnak 18 éven át főszolgabírója, f. hó 22-ikón elhunyt szivszélhüdésben. Temetése f. hó 24-én ment végbe F.-Gyarmaton. A vármegye összes előkelő családaival rokonságban álló halott ravatala körül a kedvezőtlen időjárás daczára is ott láttuk a vármegye intelligentiáját nagy számban, valamint Szatmár és Nagykároly városok képviseletében számos notabilitást. A ravatal mellett egyházi szolgálatot 1 égeztek Biki Károly esperes és Fábián Károly f.-gyarmati lelkész. Majd a vármegye nevében Nagy László alispán mondott búcsú beszédet. Úgy a vármegye, mint az egyházmegye koszorúkat helyeztek a ravatalra. A boldogult hamvait F.-Gyarmatról gyászkocsira téve, átszállították Darnóra, a családi sírboltba, hol még egy ima után elhelyezték a könnyekkel és koszorúkkal borított koporsót. A ki életében soha senkit meg nem szomoritott, halálával mély gyászba bontotta szeretteit és sok százakat, kik igaz szeretettel környezték. Nyugodjanak hamvai csendesen, emléke legyen áldott! * A vasúti bizottság figyelmébe. A mátészalkai vasút dolgában a koncessió már megvan. Nagy-Károly mozgolódik e dologban, ajánljuk tehát a vasúti bizottság figyelmébe, hogy vegye e kérdést kézbe erősen és tartson érdekeltségi gyűlést, a melyen egyesek, mint a községek képviselői vegyenek részt s tárgyaltassék meg e fontos vasúti ügy, különösen az, hogy mily mértékű hozzájárulás várható az egyes községektől. Ismételve tehát, városunknak semmi esetre sem szabad elhanyagolnia e rendkívül fontos ügyet, s minél hamarább megkell az érdekeltség tekintélyesebb képviselőivel s a meghívandó kormánybiztossal is, aki az állam hozzájárulásának módozatairól terjesztené elő véleményét, a tárgyalást tartani; s ennek eredményéhez képest a kiépi- .tésre vállalkozó fog akadni, a ki az egész építkezést fináncirozza és végrehajtja. így remélhető, hogy egy-két év alatt vasutunk van, a mi a városi kereskedelmet, ipart és a várost emelni fogja, mert e vasút körébe tartozó nagy ecsediláp terület, a mi most igen hasznavehető földekké vált s óriási terményeket ad, valamint az egész igen termékeny földekből álló vidék, igen forgalmas termény-áruszállitást tesz lehetővé ; igy ezen vasnti vállalati üzlet, valamint a város forgalma minden üzlet ágban magától érthetőleg élénken emelkedni fog. Bővebb bizonyítékok erre nézve nem szükségesek annak igazolására, mily fontos az említett tárgyalást sürgősen megindítani. — 25 éves érettségi találkozó. Ritka szép ünnepély folyt le városunkban csütörtökön, kik ezelőtt 25 évvel a kir. kath. főgymnasiumban tettek érettségi vizsgálatot, jöttek össze baráti találkozásra. Megjelentek: Baróti Lajos, az „Uram Bátyám“ szerkesztője (Budapest), Be- nyovszky Aladár füszolgabiró (Halmi), Berey József ev. ref. lelkész (N.-Ecsed), Boksay Gusztáv főerdész (Apatiu), Brezanóczy Sándor kir. törvényszéki biró (Szolnok), Halász Kornél földbirtokos (Kölese), Hámon János róni. kath. lelkész (Zajta), Jörg Endre kir. alügyész (Karánsebes), dv. Kozányi Zsigmond ügyvéd (Halmi), Lengyel Károly, temetk. intézet tulajdonos (Szatmár), Lengyel Vilmos főgymnasiumi tanár (Panesova), Orosz Alajos fő- gymn. tanár (Szatmár), Nagy Ödön igazságügy- minisztériumi számvizsgáló (Budapest), Póterfty Lajos keresk. miuiszt. oszt. tanácsos (Budapest), Sümeghy Árpád szőlőkerületi biztos (Eger), Szerdahelyi Jenő dr. pénzügyminiszteri titkár (Budapest,), Szlávik Leó urad. kasznár (Keresztes, Fejunius 28. És hogy csábitó varázsa Az ébredő szerelemnek Kikeletet, s napsugaras Meleg tavaszt ad szivemnek ? Nem teszem ezt, nem szeretem Semmiben a szemfényvesztést ; Kimondom a valóságot — Nem nyerek bár vele tetszést; Nem tudok én verset Írni, Búcsút kell tőletek vennem, Könnyű lesz a vigasztalás, Nem sokat vesztetek bennem.“ Elgondolhatja mindenki, hogy a társulat nem menté fel a kedves tagtársnőt és ő belé- törődve a szellemi munkásság elkerülhetetlenségébe, sok élvezetes órát szerzett a tagoknak munkájával, melyből nehány darab e becses lap hasábjain meg is jelent. Munkálkodtunk mi is — a. többi tagok — de különösen társulatunk buzditója és megalapítója. szeretve tisztelt lelkészünk, kit eléggé jól ösiner munkáiból is ezen lap közönsége. (Pótor Elemér ur). A „Szatmár“ hasábjain önképzö körünk több tagjának munkájával találkozhatott az olvasó. Az önképzö kisded társulat munkásságát mi magunk között megörükiténk egy ezen czélra szolgáló könyvecskében, melynek tartalmát néha néha most is gazdagítjuk egy-egy muukával; de azon elhatározás él szivünkben, hogy Isten segítségével a jövő télen nagyobb munkásságot fejtünk ki és szélesbitjük önképzőkörünk tevékenységét. Azért kívántam ezt a kis történetecskét papírra tenni, hogy mások is látván a mi igyekezetünket, hasonlólag siessenek a nép művelődését előmozditólag — a jövőben elűzni a falusi élet unalmasságát. id Németh Sándor. kívánkozik a zajosabb életre, nem vágyik a nyilvánosság előtti fellépésre. Falun a mezei munkák bevégzéséig nem is lehet gondolni társas összejövetelek sikeres rendezésére. Akkor indulnak azok meg, midőn — tűz mellé házba szorulva — megkezdődnek a téli névesték és más családias összejövetelek. Ezek a szorosabb körű estélyek adnak alkalmat a hivatottabbaknak annak idején, hogy kipuhatolják, tanulmányozzák a szellemi érintkezhetés eszközeit és indítványozzák az életbeléptetés módozatait. így történt ez minálunk is, midőn szeretve tisztelt lelkészünk a múlt év őszének utóján közénk jött. — Igyekeztünk vele karöltve odahatni, hogy a falusi élet egyhangúsága közé egy kis szellemi frisseséget keverjünk. — A kedves uram- bátyám, sógor, koma és más atyafi meghívása folytán el-el mentünk mi is majd ide, majd oda és a hosszabbra nyújtott estéken meg-meg pendítettük a művelődés eszméjét, annak szükséges voltát és kiviteli módozatait, ha azt akarjuk, hogy el ne maradjunk a világ társadalmának közműveltségétől. „Nem is lenne az rossz“ — igy szóllott egyik másik bátrabb és fogékonyabb hallgató, de azért a falusi egyhangúságból első télére csak is annyiban sikerült kivennünk a közönséget, hogy önművelődése szempontjából 14 család rendelte meg azt az újságot, amit czélunk későbbi kivitelére jónak látva ajánlatba hoztunk. — (ismerve a falusi életet, azt mondtuk reá: ennyivel is megelégszünk egyelőre! Tudjuk, hogy Mózes sem vitte be az Izraelt egyszerre a Kanahán földére, hanem képezni kellett azt az uj ország* elfoglalása szempontjából testi, lelki erőiben egy. formán. Minket azonban felvillanyozott az eszme és elhatároztuk, hogy példaadásul társulunk egy irodalmi társaság felállítása körül. Az elhatározást tett követte és megalakítottuk a mi kisded önképző körünket főleg azést, hogy a jövőben legyen mire hivatkozni és munkásságunk bemutatása által meggyőzőleg hathassunk közönségünkre.''— Csekély a létszám ugyan, kikből áll e kisded társaság; de kezdetnek elég igy is. — Mi kimondottuk, hogy mulattató önképzés lebeg szemeink előtt és nem kívánjuk korlátozni a munkálkodási eszmekört, minek következtében a kör ifjabb tagjainak kívánatéra elhatároztuk, hogy ezen első időszakában a társulásnak a szabadon választott tárgyról irhát mindenki munkát; vers, vagy próza alakjában került is aztán többféle neme a munkának. — A csekély számú tagok között volt egy női tag is, ki bár nehezen vette rá magát a nyilvános felolvasásra, később dísze lett a mi kis önképző körünknek. Érdekes volt különösen két munkája, mely még a kezdet nehézségeivel küzdve, s a fellépést is kerülve, tárgyánál fogva lett becses előttünk. — Útmutatóul azoknak, kik a jövőben ilyen intézmény felállításában fognak fáradozni, hogy ők is szinte legyőzhessék a kezdet nehézségeit. Ismertetek itt egy költeményt: „Zavart fejjel, üres szívvel Mit beszéljek ón tinéktok ? Hisz* e kettő ellensége Volt mindég a költészetnek. Képzeletem szárnyszegetten Lehullott a föld porába. Mit tegyek hát ? — Jobb a lantot Nem pengetni mostanába. Vagy ellesem a bűvésznek Szemfényfesztü tudományát ? Elhitessem, hogy érczem A szív minden boldogságát ?
