Szatmár, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-21 / 25. szám
XXVIII. évfolyam. 25-ik szám. Szatmár, 1902. juntas 21 SZATMAR. TÁRSADALMI 1CS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik -rinden szombaton. 90> ói ~u & V - <; ' r-*ELŐFIZETÉSI ÁR : Egész évre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 20 fillér. Kivándorlás Itt a mi vidékünkön is nagy mérvet ölt a kivándorlás ; sokan mennek az uj világba, hogy ott vagyont s pénzt gyűjtsenek; s majd midőn pénzhez jutnak, vagyonra tesznek szer ismét vissza jöjjenek Az nem lenne baj, sőt bizonyyos előnyt hozna úgy a hazára, mint a társadalomra, ha az úgy lenne, hogy kimegy az újvilágba, ott vagyont szerez s Al^üián haza jön; s talán azokat a terlpffca^ fc»JnV>ket itt kifizetni itthon niaradSs^lfiroidblSi-Vem tudja; kifizeti és rendeziTShJNOr.-jjflfi 1 hogy a kivándorlók egy ré^^^^MÍKerült ; ezen példáktól eIragadtaf^iö^Ttthon maradottak nagy része számot nem vetve a viszonyokkal, megyen ki az uj világba De ezen kivándorlók előtt csak azok a példák voltak, kiknek czéljok sikerült; de a kik nyomorba estek és kótségeejtő helyzetbe jutottak, azokra nein gondoljak. Sőt azokról azt hiszik, hogy jujgv 3^}§ttó^f%jtöttek, s azért nem adnak élet jelt magukról. Úgy a fővárosi mint a vidéki sajtók felemelték szavukat a kivándorlás ellen; de most már amerika is fél a kivándorlóktól, itt közöljük egyik amerikai lap czikkét, mint ir a bevándorlásról. A kivándorlás, illetve a bevándorlás történetében szerinte az 1902, óv teremtette meg a legnagyobb rekordot. Eddig, tehát május elejéig 150.000 európai ember érkezett Olyan szép vagy . . , Olyan szép vagy, hogy már szebbet Tán az isten sem teremthet... Hogy ha jóságod is ilyen; Párod a világon sincsen. Vájjon ki lesz a te férjed ? Kit boldogít ölelésed ? Kinek nyitja meg a csókod E földön a menyországot ? — Akárki lesz, az boldog lesz, Mert közzel lesz az Istenhez. * Szép lány! ott, a te szivedben, Ott lakik a szent jó Isten. PÓTOR ELEMÉR m Búzavirág. Kint töltötte egész életét a tanyán. — Ott találta jól magát a természet szabad ölében, nem zavarták magányos életét, sem a nagyvilági hiú élvek, sem a nagyvárosi élet fényessége, nem zavarta semmi, semmi............. Napbarnitott arczára a megelégedés komolysága ült, az a nyugodt megelégedés, mely csak a szabadban élő egyének irigylendő tulajdonsága. Pedig egykor, nem is oly régen a közeli székváros első gavallérja volt. — jSz erk észt Őség és kiadóhivatal : Deáktér 3. szám. Mind ni« étit ti dijak « lap* kiadóhivatalában fizetendők Ellis Islandba, New-York kikötőjébe Mintha nem Is volna határa az Egyesült Államok befogadó képeségének, úgy özönlenek oda beláthatatlan sokaságok. Januárban 18.375, februárban 29.757, márcsiusban már 57.66b, és április első felében 3U.OOO-et tett az idegenek száma, akiket a nagy hajók hoztak. Megtörtént, hogy egyetlen gyönyörű szép tavaszi napon 6300 embert hajóztak ki a nev-yorki kikötőben, ami páratlanul áll az egész kivándorlás történetében. Egy hajó egy magában 2700 kivándorlót szállított partra; hogy milyen állapotban, arról jobb nem beszólni. Legjobb volna, ha azt a hazaiak néznék végig, akkor talán nem kívánkoznának olyan nagyon Amerikába. Pedig ez csak a kezdete a kál- válváriának, amelyet végigszenvedve a legtöbb ember, mégsem jut eredményre. Elpusztul elz(illik, vagy pedig elvész nyomtalanul. Odahaza meg várják a visszatértétt, a levelét, a pénzét és még a halotti bizonyítványát sem kapják meg soha. Amikor leszálltak a hajóról, a legtöbjónek arczára kiül a kétségbeesés ; igen-igen szerencsétlennek érzikmagu- kat. Szinte látni, menyire erőtt vett rajtuk a honvágy. Talán vissza is fordulnának — ha lehetne. A kikötőben megkezdődik az első vizsgálat. Az Egyesült Államok liivatanokai ellenőrzik mindenkit, aki kilép a hajóból. A legtöbb gondot okozzák a betegek. Újabban ezket nem engedik be az országba. Pedig igen sokan ragadós nyavaiával jönnek, amit rendesen a túlzsúfolt hajón szereznek. Két fajtája Ünnepelték. A nők imádták, a férfiak barátságát keresték. — Estenként, midőn sűrű lomha fák közé épített kis lakába haza tér, látni egy búskomor vonást arczára ülni. — Ilyenkor egy kis dobozkát vesz ölő, s hosz- szan, merően néz egy kis elszáradt búzavirág csokrot, eközben arcza kiderül, a fájdalmas kifejezés homlokán elsimul s ismét a megelégedés, a nyugodság kifejezését ölti magára. — Ritkán hagyja el tanyai lakát. Barátjai olykor-olykor meglátogatják s ha elvonultsága okát kérdezik tölle megmutatja drága ereklyélyét az elszáradt búzavirág-csokrot . . , . s elmondja az ahhoz fűződő szomorú történetet. Emlékszel reá( — kezdi elbeszélését, — midőn külföldi utániról haza tértem. Utazásom fáradalmait kipihenni, e kis erdei lakomba vonultam vissza. Képzeld meglepetésemet, midőn négy évi távoliét után erdészemnek kis lányát teljesen nagy lánnyá kifejlődve találtam. — Szép volt. — Szép volt mint az olyan erdei virág, melyet nem a kertész keze mesterkélt, hanem a természet alkotta jékedvóben, reá pazarolva .pompájának egész halmazát. Nem volt rajta semmi mesterkélt sem. Egyszerű, nyájas volt, mint azon hely, hol felnevelkedett. Jól találtam magam ez egyszerű család körében, de a nagyvárosi élethez szokott embernek az egyhangúság fárasztó,, unalmas lesz, s én is ott hagytam kis erdész lakomat. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés inéi etc a Ugjutányosabb árban vétetnek fel.-<$> Nyllttér sora 16 fillér, -emezeknek a betegségeknek különösen veszedelmes. Az egyik a bőrnek valami hámlása, amit it sklap-betegségnek hívnak, a másik a szemnek elgenyesedése; akik ezekben a bajokban szenvednek, azokat irgalmatlnnul visz- szaküldik Ez a legnagyobb tragédia A minap egy olasz ember áthoztta a feleségét és az egész családját az asszony megérkezett a gyerekekkel, de már félig megvakulva. Nem eresztették őket partra, hiába volt minden rimánkodás. A férfi majdnem megőrült fájdalmában, de a hivatalnokok nem ismertek irgalmat. Ez az ember 5 évig volt már Amerikában, eddig tartott, inig össze tudta kupor- gatni az utazási költságet családjának, hogy aztán végre is csak mesziről iáthasa. Most megint elölről kezdheti és talán ujjabb öt óv után szerencsésebb útja lesz családjának, ha ugyan addig el nem vesznek, ő itten, amazok ottan. Igen sokan, különösen a gyerekek, törött kézzel és törött lábbal érkeznek meg. A hajón nem igen ügyelnek erre a töltelékre, rugják-verik.őket!Hinélyeji „ledobják egyi- ket-másikat a raktárakba, úgyis csak útban vannak. Minden hajó hoz ilyen szerencsétleneket is, akik igy aztán igazán nyűgévé lesznek szüleiknek. Újabban még egy nagy veszedelme a kivándorlóknak a sok leselkedő csaló. Ezek kíméletlenül kifosztják azokat, akik karmaikba kerülnek Különösen az olaszok szenvednek sokat ezek miatt, mert a gazemberek legnagyobb része az ő honfitársaik közzül kerül ki. Yamiak, akik elébe Csak akkor éreztem, hogy mennyire hiányzik nékem a kis szőke fejecske látása, midőn nem volt közelemben. Gyakran, majdnem minden héten két-három napot künn töltöttem. Boldogan folytak napjaim. Önkéntelenül megszerettem, szerettem igazán . . . őszintén. Nem voltam azonban egészen boldog, mert gyakran midőn együtt voltunk, bizonyos bizalmatlanságot észleltem egész valóján. Mégis kérdeztem tőle bizalmatlanságának okát, s ő nyíltan, őszintén, mint a hogy vártam is tölle, megmondta: „Hisz ön nagyon gazdag, s én egy szegény erdész leánya.vagyok. — Nekem Önt nem szabad szereretnein, mert nem hozzá való vagyok,“ s e közben két fényes könnycsepp gördült végig gyönyörű arczán. Szivem égette e két ártatlan könnycsepp, mely önkéntelenül elárulta imádottam benső küzdelmét. Én megnyugtattam, hogy gazdagságom nem akadály boldogságunknak, s ő hitt nekem ............ A szép júniusi délutánon bebarangoltuk ketten az egész mezőséget. Nem tudtam ón, addig, hogy mennyi szépséget, mennyi bámulni valót rejt magában a szabad természet. Kezdtem rajongni érte s lelkem nem sokára összeforrt a rét, mező-erdő szépségeivel, nyíltságával, s nem tudtam szabadulni tőle. — Órákig elnéztük ketten a hullámzó kalásztengert az ö vöröslő pipacsaival kéklö, szemet, szivet megkapó buzavivágaivál.
