Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-09-07 / 36. szám
XXVII. évfolyam. 36-ik szám Szatmár, 1901 szeptember 7. SZATMÁR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. BlófÍB»4«si ár: Egészégié 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 10 fillér. jSzERKESZTŐSÉG ÉS jílADÓHIVATAL : Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: készpénz fizetés mellett a le^Jutányosabli árban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. A jelöltök. Természetesen a legaktuálisabb jelölteket, az orsz. képviselőjelölteket értem anélkül azonban, hogy politizálni akarnék. Már ide s tova egy éve, hogy mozgolódnak azok, akiknek vagy a torkuk, vagy a zsebük viszket. Teszik ezt pedig az illetők azért, hogy mentül nagyobb legyen a kavarodás, s hogy a zavarosban halászhassanak. Nem csupán a képviselő, hanem minden választásra elmondható, hogy nem eshetik meg etetés, itatás, vesztegetés és befolyásolás nélkül. Ez nagyon rossz tünet. Mert ez azt mutatja, hogy a közérdek csak nagy hangú szólam, s azt bármily csekély önérdekbeli előnyért sutba dobják azok, akik a közérdeket olyan fennen hangoztatják. Az tudnivaló, hogy minden erkölcsi testület azért alakul, kivéve a pénzintézeteket, hogy a tagok kevesebb költséggel, kevesebb erőfeszítéssel érjék el társaságban azt, amit egyesek vagy egyáltalán el nem érhetnek, vagy csak nagy költséggel, nagy erőfeszítéssel. A közérdek ezeknél is megvan, még pedig a czél elérése mellett az erőfeszítés és a költség redukálása az, ami a társaság tagjainak közös érdeke. — Most már ha egyesek a társaság kárára aránytalan, vagy talán még jogtalan anyagi, vagy más előnyhöz jutnak, mi sem természetesebb, minthogy az előnyben részesülők igyekeznek minden utón módon és eszközzel fentartani a társaságot, a fejős tehenet, mig az abban nem részesülők és a társaság közt a kötelék folyton lazul, inig végre az teljesen megsemmisül. A jelöltek a választás előtt erős ,,druck£:- ban vannak, azért füt-fát Ígérnek úgy az egyes természeti, mint a jogi szentélynek. — Természetes, hogy a nagy ígéretek csupán arra valók, hogy a siker annál biztosabb legyen, s ha túl lesznek a választáson, úgy járnak, mint a vízben fuladozó czigány, aki olyan szál gyertyát Ígért már nem is tudom melyik szentnek, ha kimouti a veszedelemből, mint aminő egy jegenye fa, s mikor megszabadult o'yat sem akart venni, mint egy gyufaszál. így tesznek a képviselő jelöltek is. Programmbeszédjükben mindent ígérnek, a köznek, négyszemközt a választóknak, az utóbbiak szája aztán egy zsiros konczczal be is lesz dugva ; de úgy a kerületi, mint az általános hazai közérdek kielégítése örök időkre lesz prolongálva. Némely választó érdeke kielégítést nyer egy jó vacsorával, másnak még zsebbeli betegségének gyógyítása is kívántatik. Vannak aztán olyan választók, akiket örökre lekötelez a választók közül némileg kiemelkedő jelölt, ha velek kezet fog, ha barátjuknak nevezi, a választás előtt, azt hivén, hogy úgy lesznek a jelölttel a választás után is. Hogy a közönséges emberre minő hatással van a fli-fa Ígérgetés, a választás előtt való leereszkedés, fraternizálás, azt minden józan gondolkozásu ember elképzelheti. Előtte, füle hallattára történt a fü-fa igérés, a leereszkedés, ueki a kiemelkedő ember példa lesz. Szavai — melyekkel szorultságában Ígéretet tesz — pusztában hangzanak el, szorultságában legnagyobb ellenségével képes barátkozni, csakhogy czélját elérhesse, s ha elérte, Ígéreteire, elvállalt kötelezettségeire, nem fog emlékezni, szorultságában szerzett barátját eldobja, mint az elhasznált czit- roraot. Ez még azonban a legkisebb, amivel a közerkölcsöt lazitja, rontja. Etetése, itatása, vesztegetése és a pres- sió stb. stb. sokkal nagyobb romlására van az erkölcsöknek. Mert tapasztalja az egyes, hogy meggyőződésének ilyen, vagy olyan alakban való meguyilatkozásának értéke van, s magát a meggyőződést is hajlandó áruba bo- csájtani, és semminek 'tartván a meggyőződést, annak elárusitásával könnyeu jött pénznek tartja meggyőződésének árát, kedvet kap más elleuérték nélkül való pénzhez jutni, hogy jogos-e, vagy jogtalan, hogy tisztességes-e vagy becstelen a mód, amelyen, vagy amelylyel pénzt szerez, már nem nézi, erkölcsi érzéke eltompul és ha máskép nem, képes lesz aztán némelyik lopni, rabolni, sikkasztani, mert szereti a könnyű szerzést, s beleoltja a közönségbe, hogy a képviselőjelöltnek nagy érdeke az, hogy őt válaszszák meg, s a közönségre nézve teljesen egyre megy akárkit választ. A képviselő a megbízót képviseli, annak érdekeit védi, ótalmazza, törekszik előmozdítani, tehát a megbízott, a képviselő, tevékenységet fejt ki a megbízó érdekében, ennek a tevékenységnek az árát a megbízó tartozik megtéríteni a megbízottnak, a képARCZ A. Néhány nap egy életből. Imádott ............m ! Ha van valami az ember életében, mi fájdalommal tölti el kebelét, úgy a jelen pillanat az, midőn még csak egy pár óra választ el engem attól, bogy itélőbiráin előtt megjelenjek. Igen, véghetetlen fájdalom tölti el keblemet, mert búcsút kell hogy mondjak e világnak, melyben engem annyi csapás ért, de melyhez mégis ragaszkodom, mert vele együtt itt kell, hogy hagyjalak téged is, ki mindenem voltál. — Ne haragudj édesem, hogy ily bizalmas megs/óllitással élek, de azok között, kik egymást szeretik, más czim, mint a bizalmas „te“ nem is lehet. Mennyivel inkább megbocsátható ez nekem épen most, midőn először és utoljára használom. — Nem akarok úgy meghalni, hogy neked ne Írjak. Nem volt ezen a világon semmi igaz örömöm, nem ragaszkodtam senkihez, mert ludtam s láttam, hogy annak, akit a végzet üldöz, jóakarója nincsen. Nem csoda tehát, ha da- czolva a sorssal, úgynevezett „korhely“ lettem, s ba borba igyekeztem fojtani óriási szenvedéseimet. Beismerem, bogy ekként rosszul tettem, de azt is állítom, hogy ba életem véget nem érne, jóra való ember lett volna belőlem. — Elhagyott tehát mindenki. Midőn azonban fellegként tornyosulok a minden pillanatban lecsapással fenyegető vészek ára fejem fölött: e szörnyű pillanatban akadt egy lélek, ki osztozott fájdalmaimban, ki ennek a mindenkitől elhagyott, fájó szívnek föllángolt szerelmét viszonozta s ez — te voltál I.. Hálám nem tudom irányodban leróni, legyen jutalmad az a tudat hogy egy szerencsétlennek utolsó napjait megaranyoztad. Megvallom, talán még sem voltál olyan velem szemben, minőnek lenned kellett volna De mégis . . . hiszen olyan nagyon aranyos voltál, hogy le sem írhatom Négy óra elmu t............még egy órám van há tra . . . Isten engem u.iy segéljen, hogy nagyon sze- iettelek . . . Föloldozatlan vagyok, imádkozzál te ériem ! . . Aranyos egyetlen............m, Isten veled, no felejtsd el s imádkozz forrón szerető .... dért. . . . Tegnap megtörtént . . . Nem veszélyesen. Nem veszik ugyan a golyót ki, mert már be van heggesztve a seb Szörnyű fájdalmakat állottam ki 1 Miért gyötörtem magam a vészes helyről való ideutazással ? Mit is mondjak itt ? Megütöttem a lábomat, s ha csak a seblázban hívatlan szavak nem tolulnak ajkaimra, melyek árulóimmá lehetnek, nem fognak megtudni semmit, sem. A keserű helyzetben mégis van egy édes, nagyon édes vigaszom : Az annyira szeretett szép alak folyton előttem lebeg ... Vajha akként szeretne ő is engemet, miként, én őt 1. . Óh biztató emlékek ! erőssé teszitek hitem. Hiszen szives szavai enyémek voltak utólszor is, mosolya szivemig hatott : csókja most is forrón ég ajkamon 1 . . óh drága emlékezés, mely alatt elfeledem sivár árvaságom I Miként vonz egy titkos hatalom, mely szellem szárnyakon a képzelet aranyos világába ragad. Jöjj, óh jöjj epedve áhított viszontlátás 1 Az éjjel nagyon rosszul voltam, s orvost hivattak. Először nem engedtem, hogy hozzám nyúljon, de mivel a seb kötése leszakadt s féltem, hogy baj lesz, bizalmas Ígérete után, hogy nem szól senkinek engedtem. Végezvén, biztatott, hogy pár nap múlva ini bajom sem lesz. Meglehet, két hétig még bottal kell járnom, de hát az semmi, csak mehessek már hazai Ugye, hogy imádkozik értem, édes ? . .. Nem bánok én semmit, csak maga szeressen. Leszek én még boldog is az én kis . . .-mai ugy-e? most érzem igazán, hogy mennyire szeretem. Ez a pár nap, amig nem mehetek, egy örökélet lesz. — Nagybátyám megtudott mindent, daczára titoktartásomnak. Sémmi 1 Az a perez, mikor ismét megláthatom magát s megszoríthatom kis kezét, elfeledtet velem minden szenvedést I Hétfőn este irtani magának egy 5 pecsétes levelet, arra az esetre, ha — meghaltam volna, ez hála az Égnek, nem történt meg s igy azon sorokat nem látja meg, c-ak ha az én kis felesé-
