Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-08-10 / 32. szám

32-ik szám XXVil. évfolyam. Szatmár, 1901 augusztus 10. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. v ; 901 L\ 5 \0 ^ ,iyz Y % ' ■ V ^ Blőfiaötési ár: Egészévre 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 10 fillér. A további termés. Le vannak tarolva a kalászosokat ter­mett földek, az óriási hőségben kiaszott, kiégett a legelő, kopárrá vált a rét, a szom- juhozó föld a rég óhajtott eső cseppeket mohón issza, — a fák elsárgult, napégette levele üde zöld szint nyer a bő áldást hozó eső után, s az összeaszni készülő gyümölcs uj tápláló, fejlesztő erőhöz jut. Tagadhatatlan, hogy a napokban be­állott esőzések a még be nem takarított ve­tésekre jótékony hatással vannak, de a hó­napokon keresztül tartó szárazság okozta károkat nem képesek kipótolni. A kopárrá lett legelő nem volt képes tartani az ott legelt jószágokat; hogy éhen ne veszszenek, a rétek silány terméséből kel • lett táplálni azokat, igy a különben is rossz széna termés nem lesz elég a hosszú télen keresztül, a jószágok eltartására, mert a répa termés is a lehető legrosszabb a szárazság folytán, s a mesterséges takarmányfélék sem sikerültek, mivel félannyi ha termett, mint kellett volna lennie. Kilátás van tehát arra, hogy ha nem akarja látni a takarmánytalan gazda, hogy jószágai szeiqe előtt éhen elhulljanak, úgy azo­kat potom áron kell elvesztegetni. — Még ugyan a lóherésekben, luczernásokban az eső némi szaporodást a termésben képes elő­idézni, de azt egész biztosra lehet venni. jSZERKESZTOSÉG ÉS jí IADOHIVATAL Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. hogy pár havi időjárás nem lesz képes 8 —10 hónak mulasztását helyrehozni. Mit szóljunk a tengeriről? A tavaszi alkalmatlan időjárás a veté­sekre a lehető legrosszabb volt, mert az egyik elvetett magot csirába hozta, a mási­kat nem, a csirába jött magból is az egyik kikelt, a másik kiszáradt eső hiányában, igy a tengeri vetések a lehető legnagyobb mérv­ben ritkák, foltosak lettek, a melyekből sok helyen némelyek szántottak ki, s vagy újon­nan tengerivel vetették be, vagy mással ; mások azonban rávetettek, a későbben ráve-j tett mag pedig csak későbben kelhetett ki, igy a munkát szaporították, mert háromszor is kellett kapálni, a hol különben kétszeri kapa is megfelelő lett volna. A kikelt növényekre is eső nélkül a pörkölő bőség a legrosszabb hatással volt, mert azokat csenevészekké tette, a csőkép­ződést megakadályozta, a mostani esőzések a szemfejlesztésre, s a későbbi vetések eső­zésére jótékonyan hatnak, de ahol cső nincs, ott szem sem lehet, a későbbi vetésekre pe­dig a korai fagyok a legkárosabbak lehetnek, de ha hosszú, kedvező ősz lessz is, a tengeri termés az idén nem fog sikerülni, s csak félannyira lehet számítani, mint amennyi ren­des körülmények között termett volna. A tikkasztó hőség a gyümölcsök jó ré­szét lefonyasztotta s hullasztotta, a mi azon­ban megmaradt, az áldásos eső szépen fej ­HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban vétetnek fel Nyilttér sora 16 fillér. leszti ki azt, de a rendes időjárás hónapo­kon keresztül tartó hiányát úgyszólván ka­puzáráskor érkező kedvező esőzések itt sem pótolhatják. A szőlők ugyan mindenütt jól állanak, szép termést Ígérnek — bár azokban is óriási károkat okozott az eső hiánya. — De ha a legjobb termés lesz is, mit érnek a gaz­dák vele ? A kivitel egyes kereskedők rosszakaratú kapzsisága és lelketiensége folytán nagyon csekély. A belfogyasztást pedig nagyon aka­dályozza a rendkívüli fogyasztási adó, az igen csekély mérvben vámolt olasz borok konkurenciája. így ha terem is, mit ér vele a gazda? Nyakán vész, vagy potom áron kell elvesz­tegetnie. — És ugyan miért ? Hát csak azért, hogy a velünk egy vámszövetségben levő örökös tartományok kapzsiságukat kielé­gít hessék . Hálásak lehetünk a Mindenhatónak, hogy úgyszólván mindennel bírunk, amire csak szükségünk van ; de az sajnos, hogy még jó termés idején is a sok búza mellett éhezők gyakran vannak, bőtermés idején is a leg­rosszabb spiritusból készült rossz kotyvalék- kal kell honfitársainknak egészségét ronta­nia ; — a bor pedig idegenbe vándorol, vagy jobb időkre a pinezékben marad. A borfogyasztási adó annál terhesebb, mivel csak a mennyiség van megadóztatva, ■^B TAR CZ A. Egy furcsa párbaj. — Nem biz . . . ur öcsém, hanem az édes atyámat, ki ugyan hasonlita hozzám, árezvonásra is, de még abban is, hogy egy maga nem egy­szer vert ki fokosával egy csárda vendeget, kik neki borsot törtek az orra alá. Hát édes uram bátyám, ha az öcscsének a kért elégtételt meg nem adja, bizony akkor nem tudom, nem fordul-e meg e képen látható ura atyja sírjában, s a reá hagyott szeplőtelen név gyávasággal bélyegezve kerül a napi lapok saj­tója alá. De erre megamarra, ez a név, mellére ütve, soha sem lesz becstelen, kész vagyok azt utolsó csepp véremig védeni, — rajta tehá\ elfogadom ajánlatukat, jöjjön a minek jönni kell, csak arra kérem magukat, hogy sem senki, sem családom ne tudjon e dologról egy kukkot sem. Meg igérék a fiatal urak, hogy ez ügy, — szo­kás szerint — a lehetőlegmélyebb titok leple alatt fog végbe menni, azonban két fiát a dologba mégis be kell avatni, mert idegenek, ha közölnék velük, még talán feljelentéssel meg is akadályozhatnák. Nagy nehezen ebbe is bele ment a bácsi, hadd lássák e gyerekek, hogy öcscsével az ő veszekedése nem csak holmi nevetni való tréfa s hadd lássák azt is, hogy atyjuk fegyverrel kezében is képes nevük becsületének meg őrzésére. A fiuk ugyan kissé elképedének a dolog ilye­tén fordulatán s atyjuk egy biztató tekintetére úgy ellátandják e lovagias ügyben utazó uracsokat, hogy éltökben el nem feledhették volna De szigor ült az apai arezon s elhangzotta parancs, mely ellen mondást soha nem tűrt, hogy történjék, a fiatal urak illetve megbízójuk akarata szerint. Következő reggelen, a korai órákban mind­egyik testvér lovai kocsijuk elibe fogva, robogott ki egymás u'án a városból, melynek szélén a lányos testvér kocsijára a kétséged ur fontoskodó képpel felhuzódott, és pedig felső ruhájuk látha­tólag kibélelve vala, nem ugyan a hideg ellen, hanem párbaj szerekkel t. i. két meglehetős nagy­ságú, sárga Vézzel kivert nyéllel és rozsdás csö­vekkel ékeskedő mordálylyal, — melyeknek főhi­vatásúk volt az egyik testvér más világra leendő expediálása. Dehát ember tervez, Isten végez, azt tartja a szokás-mondás, bizon ez nem történt meg, de mi nem is csoda, mert e sport férfiai még rendes párbaj-pisztolyok használata mellett is, csak gúny mosolylyal fogadják a rendesen szerencsés kimene­telű pisztoly párbajokat, hát még e hangjukat Is­ten tudja mikor hallatott madár-ijjesztők alkal­mazása mellett mi történhetett volna más, mint az, hogy az egyik Hétfői napon csütörtököt mondott, a másik pedig nem akarva párját szégyenbe hagyni nem sült be. Erre a két párbajozó testvér előbb a pisztolyára, aztán egymásra nézett s bosszujok teljes mértéke, melyet a két fiú hahotája or­kánná változtatott, az őket napnál világosabban becsapó két utazó ellen fordult s a szerencsés fordulaton örülő fiák segélyével úgy helybe hagy­ták őket, hogy bizonyosan meg gondolták kétszer is, mig még egy párbaj tanakodást elvállalnának. Hogy a két testvér család teljesen kibékült egymással, azt talán említeni is felesleges, mert közös megállapodással elhatározták, hogy mégis csak nagy ostobaság ez a párbaj história, akár milyen kimenetelű is. Az utazó urak pedig az ország egy, más vi­dékére siető vonatban — talán felesleges is mon­dani, hogy gyors vonaton — igyekeztek egymást meg győzni a felől, hogy még sem bolondság a párbaj, még az esetben sem, mikor abból szán­dékosan bolondot akar valaki űzni. A történeti hűség kedvéért fel kell emlí­tenünk, hogy e párbaj teljesen homályban marad, ha azt ennek titkaiba teljesen beavatott vendéglős kisasszony, ki nem sokara ez eset után a közeli vármegyébe mene férjhez asszonyi titoktartó ké­pessége híján, el nem beszéli, honnan világgá ment ugyan, de X ... i testvérek utódiai előtt egy szerencsés hollandi se merje felemlíteni. Karsay Efraim. és csemege kereskedésében kapható. A valódi LIP ARI í mindenféle czipö fényesi- tésre Horváth Béla fűszer

Next

/
Thumbnails
Contents