Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-07-20 / 29. szám
XXVI. évfolyam. 29-ik szám Szatmár, 1901 jnlijtHf 2£>.-:. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. ■ I Vs> Blő£ÍE3«tési ári . jSzERKESZTŐSÉG ÉS jíl ADÓHIVATAL .' HIRDETÉSEK: Egészévro 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre 1 kor. Deák-tér 3. szám. Készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban vétetnek fel Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 16 fillér. A magyar függetlenség, egyenlőség, testvériség zászlótartójának emlékéért. Századok gördülnek le a végtelenség bornál) ába, mig a magyarok Istene jókedvéből megajándékoz bennünket a függetlenség egy oly bajnokával, mbit a minő volt Kossuth Lajos A letargiába sülyedt nemzetet halálos álmából az ő ékesszólása ébresztő fel, — a telhetetlen hatalom erőszakja ellen ő állott a síkra, s ostorozá élőszóval és a „Pesti Hírlapiban azokat, a kik nemzetünket a tönkrejutáshoz, a teljes szétzüllesztés- hez akarták juttatni. Az uj életre-kelt nemzetnek c lett vezérévé, s teljesítette tisztét önzetlenül, mély előrelátással, nagy tudással, a legtörhetlenebb kitartással. A nemzet elnyomott páriái-, a jobbágyságnak járma az ó hatalmas szavára tört össze, s lett egyenjoguvá a jobbágyság a nemességgel. — így nyert tulajdont s hivatal- képességet a jobbágy.1 , . így dőlt le a nemesség és jobbágyság, de mégis testvérek között,, évszázadokon emelkedő áttörhetetlen válasz fal. — Kossuth Lajos volt az. ki a nemzet hajóját két éven keresztül a legnagyobb bátorsággal, óvatossággal, ernyedeílen kitartással és, a mi legfőbb, a legnagyobb önzetlenséggel kormányozá a vészes szirtek között. A túlerő és erőszak győzelme után majdnem egy félszázadig ette a hontalanság sótalau kenyerét, s a féktelen hitalom halálra üldözte, később kirekesztette a magyar hazafiak sorából, daczára annak mindig szivünkbe zártuk őt, mindig szemünk fénye s legönzetlenebb tanácsadónk volt. Ő elhunyt, emléke s az iránta érzett hála azonban él szivünkben, s élni is kell minden magyarban. De a szivünkbe zárt hála, az értünk folytatott önzetlen küzdelemért nem elég, nem elég az som, hogy minden jó hazafi érte, mint a nemzet ideáljáért, rajong, s a márczius 15- ét ünneppé szenteli, de másképen is kifejezést kell adnunk mélységes tiszteletünknek, örök hálánknak. Legyen közöttüuk nemes alakja a legméltóbb helyen. — A jövő évben lessz Kossuth Lajos születésének százados évfordulója; ha eddig nem tettünk eleget hazafiui kötelességünknek, tegyünk eleget akkorára. — Tegyük össze filléreinket, állítsunk méltó emléket a legnagyobbnak, a legönzetlenebbnek, a legjobb és legnagyobb hazafinak. — Reánk mily szegy n folt az, hogy kis községekben is szerény, de mégis méltó emléket állítottak a legnagyobb hazafinak, s mi szatmár-üémetiek 25 ezÜ*r lakossal bíró városunkban még mindig késlekedünk. A városi közgyűlés elhatározta, hogy a nagy Kölcsey szobra a szatmári ev. ref. egyház előtti térre helyeztessék. Nem legméltóbb heiye volna-e az üressé válandó helyen legnagyobb hazánkfia megfelelő méretekben készítendő szobiának. A városnak haszontalanságokra is nagyon sok kidobálni való pénze van, e czélra jelentékeny összeggel kell áldozni a, de áldoznunk kell nekünk is és áldozunk is, hogy va lahára eléggé meg nem róható mulasztásunkat helyrehozhassak. A „Szállj-oda“ első építésének kérdésében tartandótt népgyü- lés epilógusa. A múlt év őszén a helyi lapokban közölve volt, hogy a polgármester a szálloda ügyében tar- tandott népgyülés tartásának bejelentését tudomásul nem vette, s a tudomásul oem vevő határozat ellen táviratilag és rendes Írásbeli fellebbezést nyújtottunk be; hogy a távirati fellebbezésre a határozat késett; hogy az írásbeli rendes fellebbezésből fog’alt azon kitételért: „nem az adófizető polgárság képviselete nyilatkozott meg az emli- te t szálloda és vigadó építésének elhatározásánál, hanem az önérdekkel párosult erőszak“, meg- readbirságoltattunk. Annak megemlítésével, hogy a távirati fe- lebbezésre határozatot még a mai napig sem kaptunk, valamint a közgyűlés azon határozata ellen használt felebbezésünkre sem, a melylyel a „Szálloda“ építése elhatároztatott, s daczára annak a régi épület lebontását végrehajtatta a tanács, sőt az építkezést megkezdette, kölcsönt is vett fel, s már a bokréta ünnepélyt is megtartották, — a határozatokat itt közöljük : 1473/1900. Ein. szára. Dr. Törzseök Károly és társai szatmári lakosok felebbezése az 14 38/1900. bin. szám népgyűlés tartása iránti bejelentést tudomásul nem vevő határozat ellen. Határozat: A kellő időben beadott felebbezést elfogadom s azt fe'sőbb elbírálás végett, a nagyméltó- ságu m. kir. Belügyminisztériumhoz beterjesztem. Amennyiben pedig felebbezők, uévszerint dr. Törzseök Károly ügyvéd, Mátray Lajos főgymn. tanár és lapszerkesztő és Csomay Imre ügyvéd, az általuk sajátkezüleg aláirt felebbezésben azt állítja1*, hogy az 1900. évi szept. 10 én tartott „törvényhatósági közgyűlésen nem az adófizető polgárság képviselete nyilatkozott meg az említett szálloda és vigadó építésének elhatározásánál, hanem az önérdekkel párosult erőszak“ — ITÁRCZA. Városunk nyáron. Ez egy igen tartalmas citn, tapasz'alt ember, (ha nem tartaná bolondságnak) „kötetekét Írhatna“ rÓla.No de én azt nem teszem; az unalom is megölne annyi unalmasságot összeirni. Hol is kezdjem ? Legjobb volna hogyha a város madártávlatát Írnám le először; azonban sajnos 1 sem léggömböm, sem repülőgépem nincsen; legfölebb a kath. székesegyház tornyából nézhetnék széjjel. Jaj! azonban ez sem volna lehetséges, hiszen a torony fölsőbb ablakaihoz úgy sem mehetnék, mert a tűzoltói „őrtorony“ kérdésének keserves vajúdása óta gondosabban bela- katolt ajtók őrzik a sok — baglyot. — De nincs is szfikség reá, fiogy madártávlatozzunk ; városunk sok szép telket bárki térképről is lenézheti, ha t. i. venni akar, mert ne tessék bünül rpni fél, sok eladó van közöttük . . . Hol is folytassam hát már most ? Szólok a vasútról. A restauratio kioszkja Jjüsülp vendéggel mindig tele van. Érdekesebb valami 6 forró júliusi napokban igazán nem lehet városunkban, mint a vasúti forgalom, különösen személyi részének mozgalmát szemlélni. Még azok is, a kik nem tehetik, hogy a fehér asztalhoz üljenek, mondom még azok is elszórakozhatnak egy- és mással a várótermek folyosóin, az előcsarnokban, vagy a néprajzi kérdésekhez pompás adatokat nyújtó harmad-osztályú váróteremben, v így a megérkező utasokat „gusztálva“ a „kijáratnál“... Ennél többre utyan nem sokaknak telik, mert a 20 fillér perronne-jegy igen megviselne sok zsebet, különösen ha mindennap váltani kellene. Hát hogyne! nagy szükség van j az embernyuzás ilyetén alakjára is. Mindig kell | főni a fejüknek valamitől, a kik az ilyesmiket I kitaláljak. Erről azonban többet ne! — Hanem j arról, hogy mily érdekes, hogyan szöknek le a vasúttól hazatérők a Kossuth-kerlbe a legelső ajtón, csupán csak azért, mert áz állomástól a városba vezető legelső utcza porát nem hajlandók élvezni. Pedig mily szép ezüst-szürke lebbenéssel emelkednek e sűrű fellegek I,.. neu látható semmi, de semmi, se előre se hátra, a „héhopp!“ is alig hallható! Mily érdekes is ez, ugy-e bár?! Hát hogyne I.. Azért is szökik talán meg az ember a Kossutb-kertbe ? Ne legyünk túlzók, kérem: hát nem csak azért, — hanem mert, é— s ezt elég komolyan mondom, — sok kellemes sétánya van e kertnek; különösen az északkeleti részén. Ide még a civilisatió döntögető ereje vagy nem hatott el, vagy ezt józan parancs megtiltotta neki. Különösen érdekes szép alkonyodó estén, mikor a nap ragyogó viszfényt vét ingó hársfakoronákra, — nézni a kioszk melletti tavat, smaragd-háló gyanánt békanyállal vonva, — közepén a kis ha'tyulakással, melyben „kákatövén költ a rucza“, — akarom mondani, — óh I botránkoztató profán lélek! — dalol egy hattyú 1. . — mig többi társa, szám és „előírás“ szerint bárom, — tündérkék hajójával, büszke nyaktar- tással sikamlik tova tónak tükrén ... (Azonban jámbor olvasó, — „nem mind arany, a mi fénylik“ —- akartam mondani: ez csak fantasia. — Tessék a kiváncsinak utána nézni.) Megérkezénk a kioszkhoz : Rövid időnek vihara Piros tetejét lemosta. Rossz rim ugyan, de igaz. — Kérem, itt is kellemes időt tölteni. Igaz, hogy nincsenek nagyon sokan az f időtöltők, de különösen mintegy mindent, kárpótol itta katonazene. Ohó 1 katona zene? Füge! Hiszen városunkban nyáron nincs katonazene 1 Ezt, sorok kislátásu írója, mért nem tudod 1 ? öh tudom már, tudom már. — Tanuld meg m^g ho/zá tehát: köteles városunk borsos összegeket fizetni a t. katonazenekar évi dijjaiba, s viszont a zenekar ingyen térzenéket kell hogy szolgáltasson hetenkint. — Igen ? Különösen meg-
