Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-04-13 / 15. szám
Szatmár, április TÁRSADALMI ÉS BIRODALMI HETILAP. 4 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ELŐFIZETÉSI DIJAK: egeaz övre félévre . . 5 kor* 60 fl. 2 kor. 80 fl. Negyedévre . 1 kor. 40 fii. Kgy hóra . ... 6 > fii. Egyes szán ara 10 fi. mr ügy nz előfizetési pénzek, valamint a hirdető i 8tb. dijak e Lapok kiadóhivatalában fizetendők. SzAtmaron, Deák-téi 3. sz. (a városháza mellett. f (íiapóhivaial: Lajo 3jxó isöjxyvnyoiadúja, Deák-tér 3. sz, hova az előfizetési és hirdetési di ák bérmentve küldendők. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. HIRDETÉSEK DIJA: L'igy garmond sor 12 fl.; többszörinél 10 fl. — Teri* d elmos és többszörös hirdetések kedvezőbb feltételek nlatt vétetnek fel “lőleges fizetés mellett.. 2T TI X. T-T .3 Ä B a 2T : a három hasábos garmond sor dija 20. fl. Beköszöntő. Azok előtt a kik a jó öreg „Szatmárit olvasták, talán nem vagyok ismeretlen. Mégis úgy ér/.em, hogy jelen lépésemet okadatolnom kell, mint a ki Szatmár városától távol élek s eddig legíölebb azzal az érdeklődéssel kisértem szép fejlődését s egyéb ügyeit, a melylyel minden igaz magyar minden derék, haladni tudó várost figyelmére méltat. A mikor tehát a „Szatmár“ szerkesztésének lelelősségét elvállaltam, ebbeli elhatározásomban kettős czél vezetett. Egyfelől a „Szatmár“ volt szerkesztője, a megboldogult nagybátyám iránti kegyelet, másfelől pedig a „Szatmár“ huszonhat éves múltja s az árván, férfi nélkül maradt család súlyos helyzete. E kettős okból magamra vállaltam a szerkesztéssel járó nehéz terheket, de szívesen teszem, mert a kegyelet, a jó cselekedet s egy derék, nagy múlttal dicsekedhető lap helyeslik elhatározásomat. Érzem, Istennek tetsző jócselekedet az, a mikor az ember jótékonyságot s kulturális érdekeket gyakorolhat. A „S z a tmár“-ral pedig e kettő együtt jár. Itt tehát a közönség pártolása: jótékonyság és kulturális cselekedet is. Abban a reményben, hogy a nagy közönség a nagy múltú „Sz a t m á r“-t továbbra is megajándékozza bizalmával — melyért viszont derék, pártatlan, szókimondó lapot kap — Isten segítségével megkezdjük új irányú munkálkodásunkat. Szeged, 190:, ápril 5. Sassi Nagy Lajos, 1állami felső kereskedelmi iskolai tanár. A tisztviselő lelep kérdéséhez. *) Általá nosan ismert, hogy megindult a törekvés — Szatmárnémetiben tisztviselőtelepet létesíteni. Virágvasárnap volt az értekezlet e kérdésben,' a mely megbízta az intézőket a további tárgyalásokat illetőleg. Sok akadály gördül azonban az eszme megvalósulása elé. Különösen általános szempontok állanak útban. *) At. czikkirónak beküldött soraival bár mindenben nem értünk e^yef, — a kérdés közérdekű voltánál fogva a hozzászólásnak tért kellett adnunk. Szerk, Első szokatlan dolog, hogy a leendő telep a fővárosi ismert „Tusculanum-“ nak mintegy fiókjaként al akulna meg. Hogyan fognak a „T“ alapszabályai és szokásai a mi vidéki igényeinkkel helyes összhangba hozatni ? Eltérni azoktól szükséges lesz ; bár akkor meg a „T“ íog neheztelni. Nagyon üdvös az eszme-, én mint tisztviselő örömmel vallom magaménak. Azonban nem vagyok képes rájönni, miként lehetne a dolgot úgy elintézni, hogy senki kárát ne érezze és sokan hasznát élvezhessék. Sok mindenléle forma fölött gondolkozom, de egyiket sem találom teljesen észszerűnek. Ha ezt helyeslem, beleütközöm egy fontos közérdekbe; ha azt, akkor a kérdés tulajdonképeni fontosságából és üdvösségéből vészit. Azt látom, hogyha a telep létesül Szatmárnémetiben, nagyon sok, bérbeadásra épült ház elveszti értékét, nem egy log üresen maradni s tulajdonossá kénytelen lesz megválni tőle vagy vele tönkrejutni. Ezt, bizonyos, senki nem akarja. — De sőt az minden tetteinkben a főgondolat, hogy az a város, melyben születtünk vagy a hol lakunk s hova érdekek szálai kötnek, egészséges szellemi és anyagi jaSzepesi emlékek. — íglófüred, Magastátra, Csorbató. — Igló városától délre, egv jó órányira, gyönyörű fenyvesektől koszoruzott hosszanti völgyben, mintegy 700 méternyire a tenger színe fölött fekszik íglófüred. Ez a modern, kényelmesen berendezett, fürdő, melyet a tulajdonos iglói részvénytársaság gondoz, különösen azokat vonzza, a kik inkább a szelidebb tájék- és éghajlattól várják elernyedt idegeik megedzését, íölfrissitését, a kik a természet vadregényes, sőt zordon szépségeit csak pár napos kirándulásokból szeretik élvezni. Igló- füred e közönségnek teljesen beválik. Nem zord, de nem is meleg, nincsenek veszedelmes, széditő magasságú hegyei, szakadékai, de köröskörül, tisztán fenyvesekből álló hatalmas erdősége, jól rendezett útai, kiránduló helyei mindazt bőségesen szolgáltatják, a tr.it az üdülő, a természet szelidebb szépségeit élvezni akaró, közönség méltán megkívánhat. íglófüred, mint majdnem valamennyi sze- pes-vármegyei fürdő, hidegvíz-fürdővel is rendelkezik, de vendégeinek nagy többsége inkább üdülés, pihenés és szórakozás czéljából keresi föl. Innen magyarázható meg, hogy évenként 800—900 an látogatják. Legszebb, legmaradandóbb emléket hagy a figyel ö lélekben a természet fensége. Az a sajátos szépség, a mely merőben elüt a tengeren, a sík alföldön, a havasokon, vagy a j íentérségen. Mindenik szép, mindenik lélekemelő, de valamennyi új, különös és megkapó Mindenikben van valami, a mi kizáróan az ö tulajdonsága, az ö bája. Ilyen sajátos természeti szépség a fenyves, melynek titokzatos csöndje, illata, sűrűsége, árnyékszülte sötét homálya az őserdőkre emlékeztet. Nincs olyan elfásult ember, a kire a fenyves hűvössége, ózonban dús levegője, az egyen - lő közökben felszökő sudár fák százezrei s a lépten-nyomon felbuggyanó, majd csörgedezve tovacsillámló kristály tiszta források kellemes hatást ne gyakorolnának. Valami túlvilági, csodálatos meleg érzés vesz erőt az emberen, feledtetvén vele az életnek ilyenkor kicsinyesnek tetsző küzdelmeit, az emberek gyarlóságait, a múltak bajait s ellenállhatatlanul ragadja magával a meg- büvölt lelket föl, a magasba törő szálfák irányában ... Valami varázserő mindent egyenlővé tesz itt. A szegény gazdagnak, a kicsiny nagynak érzi magát, nem ismerjük a rangkülönbséget, a társadalmi egyenlőtlenséget, a koldust fölemeli, a hatalmast leveri a fenyves ösereje, szelleme, mely a zizegve suhanó szellővel mintha ezt zúgná mindenütt: egyenlők vagytok gőgös, hatalmas emberek, csak egygyel szemben vagytok véghetetlen parányiak : a fenyvesek örök Alkotójával szemben .. . alázkodjatok meg tehát, és szeressétek egymást Mély, maradandó nyomot hagy a fenyves szemlélete : vigasztal, kibékit, fölemel s megnyugtató kellemes harmóniába olvasztja a szív érzéseit, a lélek gondolatait. Poétikus és áldásos a fenyves élvezete. Különösen akkor, ha örökzöld koronáját megérinti a szél s tűlevelű ágain lassú morajjal átzugva szerte viszi az isteni fenyőillatot, — vagy ha a kéklö égboltról letüz a nap s fölcsókolván s a levegőben lebegtetvén, mint szétfolyő könnyű fűszert, a fenyves leheletét: balzsamos levegőjét ilyenkor tele tüdővel is alig győzzük belehelni. Szóval igaza van Jakab Ödönnek, a ki itt- jártában igy irt az örökzöld erdőről: A ki azon busul, hogy fásult a szive, Utolsó próbára jöjjön ki még ide S hogyha itt se dobban szive melegebben, Veheti az útját temetőnek egyben. De mindez kedvesebbé válik, ha a lenyves élvezetét kellemes kirándulásokkal, vadász pecsenye, vagy illatos pörkölt készítéssel kötik egybe Ezt bizonyítja Dengi Jánosnak ,A király forráshoz“ című következő verse: Hűs Urrás vár reád ott hová ez ut vezet, Gyöngyös vizéből inni királyi élvezet! Ha hozzá lágy kacsokból gulyást is kapsz talán : No ilyet nem pipáhak Lucullus asztalán ! Mint emlitém a fürdő-közönség kisebb- nagyobb csoportokban a Kárpát-Egyesület kiváló gondozásában álló közeli kiránduló helyeket szinte naponkint fölkeresi. Nagyobb időközökben pedig a lávolabbiakat is. Ezek közül legszebbek s legsűrűbben látogatottak : Alsó-, Ó-, Uj-Tátraíüred, Csorba-tó, Barlangliget, Tátra-Lomnic, Tarpatak s a dobsinai jégbar* lang Ez utóbbit kivéve valamennyi az isteni szépségű Magas Tátrában van, melynek két, párját ritkító természeti szépsége: a csorbái tó s a tarpataki vízesés. — Mindkettő a látra gyöngye. Folyt. kov.
