Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-05-18 / 20. szám
Szalmár, I90K május 18. mmm TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 0 XXVI. évfolyam. 20. szám.-4-4-A MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. LŐFIZETESI DIJAK: . 5 kor. 60 fl. N#gyedévr» . 1 kor. 40 fii . 2 kor. 80 fl. [ tígy hóra . . . 6 I fii Egj«8 szun ara 10 11. uz elófirctési pénzek, valamint a hirdet© .i dijak e lapok kiadóhivatalában fizetendők oiaron. Deak-téi 3. sz. (a városháza mellett. fgOBZ évre félévre . . um Biti. Sí»! (íudohivaial: WtgY X.aJOBm» kémfraroalája, Deak-tér 3. sz._ ; hova ai előfizetési és hirdetési dijak bérmentve küldendők. UBérmentetlen leveleket nem fogadunk el. 'TBm HIRDETÉSEK DIJA: l'.gy garmond sor 12 fl.; többsíőriuél 10 fl. — Terr Helme« ns tóbbsíörös hirdetések ked.eíöbb f.ltételnt alatt vétetnek fel előleges Sietés mellett. ■ 7 X L T-T í tlBIi a három hasábos garmond sor dija 20. (1. M Ziebf Géza városuukl)«, A művész-gróf városunkban időzik, hogy a da'.egyesület concertjét személyesen vezesse. Szeretettel vonzódik városunk közönségéhez és a dalegyesülethez, melynek diszelnöke. Zichy Géza gróí az egész magyar hazának büszkesége. Classicus-zenei képzettségű, a szó legnemesebb értelme szérint veendő művész ő. Mint gróf, előkelő körök szívesen látott hivatalos vendége, kiért rajong a főúri világ. Mint született művész, az egész világ ismert tekintélye. Mint egyén, mindenki által szeretett, tisztelt, végtelen nagyrabecsült terhű. Benne láthatjuk a magyar zeneművészet legnagyobb apostolát. Méltatlanul mellőzött zenei művészetünk terjedező hi;nevét varázsos személyéhez Köthetjük, ő mindég és mindenben magyar, e szellemhez iiü és ideálisán vonzódó. Midőn városunkban időzik, e város minden lakó|a igaz tisztelettel, szeretettel viseltetik irányában. Bámulja benne a csodálatos tehetségű művészt, a nyájas és barátságos férfiút. Mert főurainkkal szemben, sok az előítélet; vele szemben ösztatlan lelkesedés, és meri e sorok írója, mondani, rajongás nyilvánul mindenütt. Dicsekedünk a barátsággal, mit a nagy ember velünk szemben nyilvánít és a szeretettel, mit több úgy ezen . alkalommal is megjelenésével kifejezett. Éltesse Isten a derék országnagyot, kedves vendégünket, magyar művészetünk és saját nagy dicsőségére ! ! A Barnum czirkusz tanulságai. — Leg) ülik ezután okosuk, de tanuljunk is.— Nincs olyan rossz, a miből valami ha- J szón ne következnek, viszont nincsen olyau jó, a miben a következő rossz csirái meg nem volnának. A Bármim czirknsz zajos szerepléséből is a következő bárom tanulságot vonhatjuk le: kárán tanul a magyar; ntás kárán tanul a z o k o s ; e I m é s s é g nélkül nincs siker. Annyi ellentétes vélemények és hatá- 1 sok közül ezek a leszűrt igazságok tolulnak elénk : 1. Ha B írnumék irtózatos, az egész or- zágra ránehezedő amerikai reklámjukat nem használják, nézőjük száma V, „-része száll alá. Így azonban — leszámítva néhány i kiitikusan gondolkodót — liivő és hitetlen egyaránt megnézte. Ez első társadalmunk két eredendő hibájánál fogva : naiv hiszékenységből s idegen-i rnádáslól, a má odik kíváncsiságból s helyes tapasztalat szerzésből. A roppan reklámon kívül elősegítette a sikett a hatóság és a sajtó. Az eiső mert engedelmet adott a fővároson kívül huszonöt város látogatására, a/, utóbbi mert a busás hirdető dijak fejében elhallgatta a gyanúsított igazságot s a reklám túlzását kalmár mosolybal s bőbeszédűséggel elleplezte. A közönség mindemellett kihámozta az igazságot és pedig a mi fő, a maga Tavaszszal. — Elmefuttatás — Tavasz! Mily édesen cseng hallérzákünkben csak e kimondott szó is ! A borongós, rövid napok, hosszn éjjelek, a szobának nyomasztó légköre, a halvány lámpafény, mely az éltető napot volt hivatva helyettesíteni, az a néma csend, melyet csak a zugó vihar zavart meg, inig fagyos csókjai jégvirágokkal borfiák be az ablaktáblákat : oly nehéz zé t< vé kedélyünket, oly öröintelenné életüket, hogy csak a tavasz jöttének remén)sugara rezgé át kandallónál mellen^etett testünket, a remény, hogy önkénytes börtöneinket, szobáinkat, elhagyhatjuk nemsokára és künn, a természej szabad ölén sziha juk be a milliard virág kelyhéből terjengő illattal fűszerezett éltető leget. Mily szép I mily magasztos, mily nagyszerű is vagy te kedves tavasz 1 Jégburkától megszabadítod a csörgedező patakot és ez visszanyerve medrének melegét, megjön szava és hálásan csevegi jóságodat; megzendűlnek a bokrok, ligetek szárnyas lakói; öröm- dalukat tova agadja lágy ölén a szellő s mig meleg csókjaitól fölélednek a zord tél fuvalmatól daléit virágok, bűvös illattal töltik bé a léget és élet fakad mindenütt, hol halálában tartja kábulatban a szunnyadó teimészetet! Az ifjú ibolyacsokrot köt s átadja szive leányának. A villanjos érin tkt zés, a szemek sugara, a virágillat az egyszerű báj fölolvasztja a lányka szive körül elterült jég buikot, földobban a kicsike sz v meg iramodik csöndesen folydogált patakja, meleg költ és élet lobban föl benne, egy n mismert uj élet, melynek varázsoló növénye a széniéin! fiübájjal vonja körül az uj világot, melynek minden zugában csak egy virág tenyészik; sóhaj kél ajkain és oly édesen dicsőíti szépségedet, kel- lemeidet, te fenséges tavasz ! Végre földobogott a t-ziv s annak gyorsan keringő csermelye, melynek visszhangja az édes soh ij, egy hangba vegyül, mely igy hangzik : „igen lu A nyomorult szenvedő ki a hosszú lelet kórágyához szegezetten kínok és szenvedések között lölté, föléled fényes napod sugárzó melegén, k kívánkozik nyomora fészkéből és mig lelke messze kalandoz a gyógyforrások körül, a/, édgnyuló sziklák virágszőnyeg borította ormain, keble tágul és a gyógybalzsamos levegő reménynyel, élettel tölti meg keblét és hálában fakad ki, dicsőiti jóságodat, szépségedet, te áldott tavasz. [kárán. Belátta, hogy bíz ez nem „a világ legnagyobb látványossága“, mert hiszen ilyet látott már nem egyszer sokkal kisebb belépődíjért, egy része meg is bánta, hogy időt, fáradságot, pénzt nem kímélve, betörekedett a csudák nézésére. Szóval bevált a | közmondás : kárán tanul a magyar ! 2. Legjobban jártak azok, a kik mint nagyon szegény emberek csak kívülről szemlélhették, s látták a czirkusz fölállítását s lebontását. Az itt tapasztalt bámulatos ügyesség, gyorsaság és fegyelem többet ért a bent látottaknál, mert ebből tanulni lehetett. Ez ingyen élvezők elmondhatják: más kárán tanul az okos! 3. De bár közönségünknek jogosan föl- csigázott képzeletét, nem elégítették ki a lálottak, van a Barnumék látogatásából egy becses tapasztalatunk s ez az, hogy megismertük az amerikai rendet, fegyelmet, gyorsaságot és reklámot, mely nélkül az egész vállalat semmit sem érne, mert a Barnum j czirkusz csak ebben és a Tömegben más, mint a többi czirkusz. Ilyen irtózatos hip- I notizáló reklámról az európai embernek fogalma sem volt. íme, a drága pénzen szerzett igazság: elmésség nélkül nincs igazi siker ! Tanuljunk tehát a látottakból s jövőre legyünk okosabbak. Ezt a régi be^ü'etes igazságot, hogy „jó bornak nem kell ezégér“ változtassuk meg a gyakorlatban, mert bizony: ma már a jó bornak is ezégér keil, ha a reklámos roszszal versenyezni akar. De volna szavam a hatósághoz, a sajtóA n >mzet a navy tei mészetn-g e gyermeke, szintén égett a vágy ól elérni a kikeletet, mely meghozza a boldogság zöld lombjait e megérleli a b’ke olajágát a népek közös szeret été nek napja alatt; de itne nem volt hasonló a tavasz a fejlődő leánykcbel válaszához és nem érlelte oda az érzelmeket, hogy az epedő sóhajokat követte volna a boldogító „igen“; hanem az egyenetlenség, a vészek angyalának szárnycsattogása tulhangozza a tavaszi szellő lágy fuvaímát és epedő vágyaink lehűtésére oda zúgja a kétségbeejtő „nem“-et! Tavaszi kedvencze a szerelne seknek, él etője a betegeknek, enyhítője a nyomorban küzdőknek, légy erős védpaizsa a népeknek és olvaszd föl az önzés durva jegét és áraszd a világra az egyetértés, a népboldogság melegítő sugarait! Hozz békét fentit és alant. Teremts (letet a birvágy által elfásüott, megölt szivekben, nyuj's ibolyákat nekik, hogy az egyszerűségben tanulják megismerni a a nagy.-zerüséget és a barátságos érintkezés villany folyama melegítse föl a n.erev tllenszenvek- szülte rideg ellenségeskedések vé.-zes szerveit! Tedd hogy tenyész'ö napod életet keltsen mindenütt, hol a tudatlanság, a sötétség rémei erős fészekben senyvednek, élet viruljon föl és megelégedés, boldogság nyiljék minden irányban, merre eljutnak e tavaszi nipoknak éltető sugarai * * *
