Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-11-16 / 46. szám

XXVII. évfolyam. 46-ik szám Szatmár, 1901 november 16. TÁRA DALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton. Előfizetési ár: Egészévte 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre | kor. Egyes szám ára 10 fillér. jSzERKESZTŐSÉG ÉS jí (ADÓHIVATAL : Deák-tér 3 szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. A városi képviselő választás. A városi közgyűlési! legközelebb a kép­viselő választás folyó év november 24 nap­jára tűzetett ki. Minden szavazó polgár tudja ugyan, hogy a szavazati jogának gyakorlása nem­csak jog, hanem ^kötelesség is, mégis eiryet- mást erre vonatkozólag nem tartok felesle­gesnek felemlíteni. M'nt előbb emliténi legelső sorban jog, mivel csak az gyakorolja, a ki akatja, de másod sorban kötelesség is, azonban nem olyan kötelesség, a melyet a törvény, ren­delet, szabályi endclet szab a szavazói a, ha­nem erkölcsi kötelesség, amennyiben a köz­nek joga van ahhoz, hogy követelje, misze­rint ezen jogát, belá'ása, meggyőződése sze­rint polgártársa gyakorolja, de önmagunkkal szemben is kötelesség ezen jognak gyakor iása. Az országos képviselő választásnál a nagy gazdasági érdekek s politikai érdekek képviselői vonulnak fel, a városi képviselők intézkedési köre egyedül a város önkormán) - zatára terjed ki. Szánk folytonosan panaszszal van tele, azért, hogy habár sok községi pótadót fize­tünk daczára annak, mégis uj adók behozatala vált s.üsógessé és a tömérdek adó és más­nemű jövedelmek terbeinket nem hogy apasz­tanák, de sőt föl) ton belyebb és belyebb me­gyünk az adósságokba, elannyira, hogy nem­sokára fejünk fölött csapnak össze az adós­ság hullámai. Ezeket az adósságokat a könnyelmű építkezések, rendszertelen gazdálkodás stb. más ilyen dolgok idézték elő, a mely épít­kezések egyrészt a képviselők ne mely részé­nek a nemtörődömsége, gondatlansága, s a közéideknek a feláldozása folytán lettek el- ba'ározva. Azt hiszem ma már mindenki belátta, hogy súlyos helyzetünket még súlyosabbá tenni nem szabad, hamm arra kell töreked­nünk, hogy ebből a súlyos helyzetből mielőbb meneküljünk. Most van annak az ideje, hogy erre a lépéseket megtegyük a városi képviselő vá­laszánál Hogy miképen? Erre bár mindenki meg­tudja adni a feleletet, de még sem mulaszt­hatom el, hogy saját nézetemet elő ne ter- jes-zi m e helyütt. Legel ő sorban vissza kell tekintenünk mié őtt egyik, vagy másik jelöltre szavaza­tunkat leadnék, a jelölt múltjára, vájjon a múltja az illető jelöltnek ad-e biztosítékot arra, hogy a közérdekért kész síkra szállni esetleg még saját érdekének a veszélyezte­tésével is ? Yajjon megbizható-e, vájjon a magas állásnak velőfényes napsugarai nem fogják-e eltéri’eni a közérdek útjáról az illetőt, ha majdan meg lesz választva a közönség kép­viselőjének ? Bár a kormánypárt intézői oda töre- kesznek, hogy mentül több szabadelvű párti jusson be a képviselők közé, ennek megtor­lásául a többi pártok méltán törekedhetné­nek kizárólag a saját párthiveiket bevinni, én azonban a magam részéről azt jelentem ki, hogy lett legyen bárminő pártállá-u, ha a közérdeket szolgálja úgy az megválasz­tandó. llyeknek bizonyították a múltban ma­gukat Veréczy Antal, Dr. Fejes István tu­(TÁR CZ A, ® Az árvák Árva az, a kinek szülője nincs, Mert elveszelt reája az a kincs, Mit gyermek bir az ő szülőjében Szülőjének nagy szeretetében. E kincs értékét csak az ismeri, Ki a szülő hiányát erezi, Kinek sorsa küzdeni a létért. Meg szolgálni a napi kenyérért. Jó anyánkat oly nagyon szerettük, Hogy mióta mi őt élt. mettük, — Bár apánk él és mellette vagyunk Megnyugodni azóta nem tudunk. Nem tudunk mi megnyugodni soha, Mert a sorsunk azóta mostoha. Roszabbul megy mindnyájunknak sorsa, Mint ba apánk is a temetőben vola, Függetlennek érzi most már magát Mert lerázta magáról az igát, Örvend annak, hogy még ő is élhet, Azt gondolja,hogy éltet cserélhet. Zord lelke van, miit az őszi szélnek, Mely nem hagy nyugtot a falevélnek, Hanem űzi s arra semmi gondja. Hogy milyen lesz annak jövő sorsa. Nem gondol az ő saját vérére, Nem gondol az árvák Istenére, Ki az elhagyottat felemeli És a kevélyt a porba leveri. Székely Endre. Az elitéit. A fiatal Zalár jobb szerette volna, ha a kellő tiszteletet Vilma mellőzi és őt ereszti valamivel közelebb. Vilma azonban hidegen és méltósággal visz- szautasitotta annak minden bizalmasabb közele­dését. Ödön gróf most már igazán mérgelődött és elhatározta, hogy kerüljön bármibe is, de a kis dacos galambot megszelídíti. Ez este meglepte Vilmát kisded szobájában. Vilma épen olvasott és felugrott, a mint belépni látta a grófot. — Parancsol valamit gróf ur — kérdező és az ajtó felé közeledett. A gróf útját állta : — Nem menekül előlem, dacos galamb — HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a legjutányosnlib árban vétetnek Tel Nyilttér sora 16 fillér. domásom szerint; ezek tehát, a kik a köz­érdekért vívott küzdelemben a közönség bi­zalmára érdemesítették magukat, a bizalom­mal jövőre is megajándékozandók. Ellenben bárminő párthoz tartozik az illető, ha a közérdekkel nem törődik, a közügyeket el­hanyagolja. szerintem nem arra az állásra termett. Megjegyzem még azt, hogy elhatározá­sunknál le kell vetnünk minden előítéletet, minden személyes ismeretséget, a jelölt irá­nyában fennálló minden összeköttetésünket és szigorú lelkiismerettel kell megbírálni azt, hogy vájjon rátermett-e a jelölt arra az ál­lásra vagy sem? És ha szigorúan meghány­tuk vetettük és úgy találjuk, hogy meggyő­ződésünk szerint méltó arra az állásra1,adjuk az illetőre szavazatunkat. Ezt most tehetjük, mert hiszen a szavazás titkos, a czédu'ánkra annak a nevét írjuk fel, a kiét akarjuk, azt nem tartozunk senkinek megmutatni, hanem összehajtva az urnába dobjuk. Igaz, hogy november 24-ike még messze van, de szükséges, hogy egy szavazó se mu- laszsza el, hátra levő időt felhasználj arra, hogy addig alkalmas jelöltek után érdeklőd­jék, s készüljön rostálgatásával arra, hogy polgári kötelességének lelkiismeretesen és meggyőződése szerint tehessen eleget. Mert ha igy teljesíti kötelességét leg­több polgára a városnak, úgy nincs mit tar­tani attól, hogy az adósságokba beljebb me­gyünk, mivel ezek aztán meg is igyekeznek felelni a beléjük helyezett bizalomnak. Ha igy szigorúan megrostáljuk polgár­társainkat, a megválasztottak büszkeségüket találják abban, hogy rostánkon nem hulltak keresztül, s a beléjük helyezett bizalomoak szólt és karjait a Vilma karcsú dereka körül fűzte. — De gróf ur 1 — szabadkozott Vilma s menekülni iparkodott a gróf karjaiból. — Kedves Vilma 1 — mondá az még job­ban magához ölelve a fiatal leányt. -- Hát nem látja hogy menyire szeretem !? — Bocsásson gróf ur, mert különben segít­ségért kiáltok — szólt a szegény leány kétségbe­esetten és küzdőt az ölyv körmei közt. — Nem addig, a mig egy csókot nem adsz, kicsikém ! — feleié a méltóságáról megfeledkezett férfiú és a leány ajkait minden áron megakarta csókolni. Meg is csókolja, ha e pillanatban az ajtó fel mm pattan és egy ősz férfiú nem toppan be a szobába. — Mi ez ? — kérdé kemény hangon gróf Zalár Imre, mert ő volt. Véletlenül, a mint elha­ladott a folyosón az ajtó előtt, meghallotta a zajt és kiváncsi volt tudni, mi történik és azért be­nyitott a szobába. A fiatal gróf megszégyenülve bocsátotta ki karjai közül a szegény varrónőt. — Menj a szobába! — mondá ellenkezést nem tűrő hangon fiáh >z, a családi becsületre szer­fölött büszke four s a mint fia eltávozott, igy folytatá Vilmához fordulva: — Kisasszony! holnaptól kezdve megszűnt e ház tagja lenni!

Next

/
Thumbnails
Contents