Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-10-26 / 43. szám

2. S Z A T M Á R. okt. 26. Már 1604. magyar politikai és vallás szabadságért fegyvert kellett fogni Bocskay Istvánnak. Ezen küzdelem az 1606. junius 23-án kötött bécsi békével ért véget. Bethlen Gábor, I. Rákóczy György ezen 1606. évi békekötés megvédelmezésére több­ször fegyvert fogtak, s azt sikerült is meg védeni, habár a bigott II. Ferdinánd, a ki azon emlékezetes nyilatkozatot tette egy al­kalommal, hogy inkább szeretné Magyaror­szágot a farkasok tanyájának tudni, mint a protestánsok lakóhelyének, mindent elkövetett a political és lelkiismereti szabadság leigá­zására, A sérelmek, az üldözések, bebörtönzé­sek, a protestáns papoknak, tanítóknak gá­lyára hurczolása, a gakdag protestánsoknak legyilkolása csak még ezután követkeöett. I. Lipót volt azaz uralkodó, a kinek hosszú uralkodása alatt a magyar protestáns egyház és hívei voltak még eddig nem ta­pasztalt sérelmet kénytelenek eltűrni. 1673- ban Szelepcsényi György magá­hoz idéztette a protestáns papokat, a kik ellen az volt a vád, hogy a r. kath. egy­házat gúnyolják. Ezért a bíróság a megjelent 32 lutheránus és egy református papot halálra Ítélte. A király megváltoztatta ugyan a ha­lálos ítéletet, de olyképen, hogy a papok re- versalist tartoztak adni magukról, hogy papi, tanítói tisztökben nem fognak eljárni, akik pedig azt nem állították ki, száműzték a hazából. 1674- ben az összes protestáns papok be­leitek idézve, ezek között mintegy 50 refor­mátus. — Ezek valamennyien halálra lettek Ítélve, de a kiknek a király megkegyelme­zett, ha az említett téritvényt aláírják. Ezt meg is cselekedte vagy 230, a többiek pe­dig Lipótvár és más várak börtöneiben szen­vedtek fogságöt, a kik közül némelyek aztán a fogság által megtörve a reversalist aláírták a kik pedig iszonyatos sanyaruságukban el nem pusztultak gályarabságra hurczoltak Triesztbe és Nápolyba, a honnan csak évek múlva szabadultak meg azok, kiket az elve- mültek munkájától a halál meg nem szaba­dított. Az 1687-ben Caraffa elnöklete alatt fel­állított eperjesi vértörvényszék, a melyet az egykoruak „mészárszéknek“ neveztek el, elég­nek tartotta, ha va'aki protestáns volt a va­gyon elkobzására es a kinpadra juttatásra és azután ártatlanul s a legnagyobb kínzások közt való legyilkolásra. — Melyik férfiú várakoztatna egy ily szép leányt — feleié Vilma hullámzó kebellel. — Tndom, hogy igazán szeretsz és igy nem hízelegsz hiúságomnak. És én oly boldognak ér­zem magamat annak tudatában, miszerint Károlyra külsőmmel is hathatok, — mondá Ilka grófnő egész elragadtatással s önelégülten nézett a tü­körbe. A másik ez alatt asztala mellett varrására hajtotta le fejét és szemeiből egy köny csordult ki. Kiért hullhatott ebből a szép szemből az a könycsep ? Nem másért, csak önmagáért! A szegény varróleány latva a grófnő örömét, sorsára gondolt és azt könyezte meg. Neki nem szabad azt szeretni, a kit szeret, mert barátnője is szereti. Nemes szív, elfojtja érzelmét s föláldozza bol­dogságát, a más boldogságáért. — Oh ! mert Károly is szép férfiú ám! — folytatá még mindig a tükör előtt állva Ilka. — Nemde te is annak tartod, édes Vilma ? A kérdezet még jobban lehajolt varrására és alig hallhatóan rebegé : igen 1 Ilka pedig feledve egy perczet a szerelme elé tornyosuló fellegeket, élénk kedélyének engedte ót magát. (Folyt, köv.) Azonban nem foglalkozom tovább ezen aljas és gyalázatos embereknek elvetemült cselekményeivel, a melyek csak utálatot és undort képesek kelteni minden em­berben. I. Lipót uralkodása u'án azonban jobb idők derültek I. József és III Károly ural­kodása alatt a prote-táns egyházra, mig nem Mária Terézia a Protestantismus eben való harcztervet meg nem változtatta és azzal mérte halálos csapás iit egyházunkra, hogy azt legkimagaslóbb tagjaitól fosztotta meg külön­féle intézkedései által. Azonban a protestánsok daczára a sok üldözésnek, vagyon elkobzásnak, török sarcz­nak, vagyonaik teljes elpusztításának, egy­házuk iránt mindig melegen éreztek, s ugy- szólva semmi áldozattól sem riadtak vissza I egyházuk felsegélésében. A legtöbbször fillé­reiket rakták össze, hogy a r. kath. papok és jezsuiták által elfoglalt templomaik helyett újat építhessenek, s hogv papjukat, tanítóju­kat fizessék. Az egyház es hívei számos veszedelme után jobb és nyugodaima-abb napok derül­tek a protestántismusra és annak híveire őseink méltó példája legyen minden idő­ben áldozatkészs >günk vezető csillaga. — Gyámolitsuk protestáns egyházunkat és intéz­ményeinket mindenkoron. Színészet. Szombaton azt az eleven, bájos zenéj ii ope- rettecskét, az „Eleven ördög“-öt élveztük át szép és harmonikus előadásban. Három napi szünet után, és a szüret után kedvesen vette a közön­ség ezt a csintalan darabot, majdnem sziniiltig megtöltvén a színházat. Lévay Berta a czimszerepben igen kellemes jelenség volt, vonzó csengő hangjával, friss játé­kával. Szalay Vilma sok szép sikerült énekszáma, Győrének Pomponius szerepében mesteri alakí­tása, Szilágyinak a könyvszerető egyetemi profe- szor pompás szerepében kifejtett egészséges humora tapssal és elismeréssel honoráltatok. Rátonyi Stefi a coquette szabóné sikkes szerepében ügyeséget és elevenséget juttatott érvényre. „Me- nelaus bárója“ hűen állította elénk a mulattató s nagyképü arisztokratát. Hogy Szenger karmester, és a katonazene­kar is kitett magáért, gondos és praecis kísére­tet nyújtva, — lehetetlen elhagynunk. A többi szereplőkről is csak elismeréssel emlékezhetünk meg. Vasárnap este Csepreghy kitűnő népszín­műve : „A piros bugyelláris“ czirnii darabot ele­venítette fel a társulat. A közönség, mely a szín­házat félig megtöltötte, igazán élvezetes előadás­ban gyönyörködhetett. Úgy az előadás, mint a szereplők játéka kifogástalan volt. Lévay Berta könnyed játékával s szép énekével zajos tapso­kat nyert. Csáky Ferencz, mint huszár őrmester; Győré Alajos, mint biró és Szilágyi Dezső a hu­szár káplár szerepében jól alakítottak. Hétfőn, okt.21-én Schöntán Pál hires bohó­zata, „A sabinnők elrablása“ jött színre, félhely- árakkal. Közönség szép számmal gyűlt egybe s mindvégig kitünően mulatott. A remek darab rég ismert ugyan, de értékéből semmit sem vesz­tett ; szabályhoz hű a compozitiója s mégis mes­terkéletlen ; mintául szolgálhatna a mai bohózat- irók előtt. — A darab pompás jeleneteit nagyon jól domborította ki színészeink alakítása. Vihari (Bányai tanár), Halmay Cornélia (Bányainé), Ré- dey István (Marosán), Szilágyi Dezső (Rettegi színigazgató) sok oldalú tehetségükről ez estén is bizonyságot nyújtottak. Barna Jolán, Raskó Erna, Margittai, Mészáros stb. zajos tapsokra méltóan szerepeltek. Kedden este Paul M. Potter idegrázó szín­müvét, „Trilbyt“ hozták szilire színészeink. En­nek a csodálatosan problematikus darabnak meg­oldása igen nehéz, s a szereplők mégis elég jól oldotok meg. Ebben a darabban sok a hossz u- kezü, abrakadabra bűvész vonás, — ke­gyetlen pszichológiával, hogy a szegény néző öntudatlan mozdulattal vonja össze magát, szemet mereszt s valóban didereg. Az öreg Ibsen bácsi, a békés Ibsen bácsi, a ki mint törzsvendég a tisztelettel bámulok előtt szelíd jóságu arczczal aludja 2 órás délutáni álmát egy népes kávéház­ban (odafönt az Északon), — szinte rendszerbe szedte azt a sok borzongtató problémát, a mi a hypnozis területén joggal mozog, vagy jogtalanul s gazdátlanul bolyong; zsenijével bátorságot muta­tott másoknak. így születhetett a Trilby. Hires megrázó tartalmáért és sok más vonásáért, mely lehet érdekes és helyes avagy megfordítva. Mi nem tehetjük ily szűk határok között, hogy tanul- mányszerüleg Írjunk róla. Csak előadásáról szól­hatunk, s ismételten a legjobbakat mondhatjuk. Trilbynek nagy követelményű szerepében Raskó Erna, a társulat drámai szendéje fejtette ki szép talentumát, — mig Svengali alakításában érdekes fölfogást tükröztetett vissza Margittai Gyula. Süni, megérdemelt tapsokat nyertek a közönség­től, a mely ez este csak alig félig töltötte meg a házat. Győré a becsületes Taffy szerepében, Szilágyi Dezső Geckonak, Halmay Sándor Dodor- nak, Mészáros Alajos Billinek alakításában értek el sikereket. Szerdán, okt. ‘22-án „Ripp Van Winkle“ czimü kedves zenéjii operette került színre czim- szerepben Csákyval. Csodálkoznunk kell a közön­ség részvétlenségén, hogy ily kedves darabban oly kevesen voltak s talán ennek tulajdonítható, hogy a szereplőkön bizonyos lehangoltság volt észrevehető. H. Lévay Berta a szokott kedves­séggel játszott s énekszámai igen szépen sike­rültek. Csáky (Ripp-Ripp) kitünően alakított s játéka dicséretet érdemel. Jó volt még Rátonyi Stefi s Szilágyi Dezső is. Öröm volt hallgatni a két kis szereplő Beke Juliska (Alisz leány (5 éves) és Ujj Boriska (Adrién fia 8 éves) beszélgetését, kik biztos szereptudással álltak elő s igen szépen énekelgettek, miért a közönség zajosan meg tap­solta s megéljenezte őket. Okt. 24-én csütörtökön, ifj. Bokor József jeles történelmi színmüve a „Kuruczfurfang“ ke­rült szilire.Sok ked,ves érzés lepi meg a szivet e hazafias darab szemléletekor. A közönség azon­ban ez este is távol maradt.—’Színészeink össze­vágó előadást produkáltak. Szilágyi pompás Bö- gözdije sok mulatságos perczet szerzett, H. Lévay Berta tűzről pattant játéka, — szép éneke tap­sokat nyert. Barna Jolán, -Csáky, Győré, Rátonyi emelendők még ki. Pál barát szerepében megis­mertük Loriett őrmester (Nebántsvirág) kitűnő alakitóját; egészséges humora még igen sok ked­ves perczet fog bizonyára szerezni. — Személyi hír. Kemény Alajos m. kir. pénzügyigazgató f. hó 24-én d. u. a helybeli adó­hivatal megvizsgálása Végett Városunkba érkezett s több napot tölt itt. — Előléptetés. Dr. Székely József helybeli kir. járásbirósági albirót, 1901 aug. l-től számítva, a IX fiz. o. 2600 koronás fokozatába léptette elő az igazságügyminister. ' — Kinevezés. Hugonai főispán Péchy István nagykárolyi szolgabirót tiszteletbeli főszolgabíró­nak nevezte ki. — Elnökvalasztas. A szatmárnémetii H. te­metkezési társulat elnökévé, az elhunyt id. dr. Farkas Antal helyébe, Bőd Sándor ev. ref. főgymu. tanár választatott meg egyhangúlag. — Vasút hitelesítés. A szatmár-erdődi he­lyi érdekű vasút térképei, pályamunkálatai, kisa­játításai, a pálya beutazása után f. hó 22. és 23-án hitelesíttettek. E hitelesítés bizottságát alkották: a bíróság részéről Krasznay István kir. törvény­széki biró és Günthner János kir. telekkönyvve­zető, a kisajátítások folytán érdekelt tulajdono­sokat Csomay Imre ügyvéd képviselte, a minisz­térium részéről résztvettek Ludinszky dr. köz­ponti telekkönyvi tanácsos, dr. Lovric és dr. Álgyai tanácsosok. 22-én Erdődön, 23-án a vasút szatmári állomásán tartott tárgyalásokat a bi­zottság. — Az ev. ref. fóyymn fentartó testületé f. hó 23-án az akadályoztatás miatt meg nem je­lent Hegedűs Sándor miniszter helyett Hérmán Mihály elnöklésével gyűlést tartott. Az elnök meg­emlékezett az elhunyt dr. Farkas Antal ig. ta­nácsi elnök érdemeiről; indítványára elhatározta­tott, hogyFarkas érdemei jegyzőkönyvbe iktattat- nak s a családhoz részvétirat intéztetik. Borsos Benő gymn. igazgató évi jelentése elismerés mel­lett vétetett tudomásul. A főgyinn. pénztári jelen­tése elfogadtatott s Markos Imre tanárnak, pénz­tárnoknak köszönetét mondottak. Azon alapítók, kiktől az alapítványokat behajthatatlanság miatt föl venni nem lehet, egyszersmindenkorra töröltettek. Három s több gyermeket taníttató szülő egyik gyermeke, semmit nem tekintve, tandíjmentessé­get nyer az ev. ref. főgymnban a fentartó testü­let határozata szerint. Ezután a dr. Farkas An­tal halálával megüresedett ig. tanácselnöki ál­lásra Kölcsey János helybeli törvényszéki bi-

Next

/
Thumbnails
Contents