Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-10-19 / 42. szám
XXVII. évfolyam. 42-ik szám. Szatmár. , 1901 oftfÓber 19. \ (S'*V-áSó SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. V/ 7 •v V. Előfizetési ár: Egészéíie 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre | kor. Egyes szám ára 10 fillér. ^SZERKESZTŐSÉG ÉS JílADÓHIVATAL I Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénz fizetés mellett a legjutányosabb árban vétetnek fel Nyilttór sora 16 fillér. A kibontakozás. Napról napra szerzünk meggyőződést magunknak, hogy az ország őslakói, a földhöz annyira ragaszkodó magyarok itthon foglalkozást nem találva, vagyonkájukból kiforgatva, egy jobb hazát keresni a tengeren túlra indulnak, ahol sajá' munkájuk után a maf.uk és családjuk megélhetését biztosíthatni vélik. Ki ne tudná, hogy ma már nincs olyan földbirtok, amely idegen követelés biztosítására ne volna lekötve, azonban a birtokok legnagyobb része és különösen a kisbirtokok legnagyobb contingense túl van terhelve, sőt a helyi és a hivatalos lapoknak legnagyobb része ingatlan árverési hirdetménynyel van tele és hogy ezev árveréseknek 999 ezredrésze meg is lesz tartva és csupán egy ezredrésze lesz beszüntetve ? A kisiparosok, amint szintén tapaszthatjuk, a képesítést megszerzik, s azután egy kis id'ig kísérlik meg az élet-halál küzdelmet felvenni és vívni meg e téren, és azu án az állami, törvényható ági, vasúti, pénzintézeti és más hivatalba vonulnak be, mint hivatalszolgák. Mit mondj k a kereskedőktől? Azok is ideig-óráig megvannak az általuk nyitott üzletben, de nagyhamar tönkre mennek a teljes mértékben igénybe vett hitel folytán, s mint dijnokok, írnokok stb. keresnek és találnak alkalmazást. Hát vájjon a tanult emberekkel hogyan áll a dolog? Rendkívül sok ugyan a hivatal, de a hivatalba készülők még többen vaunak, úgy hogy már e téren is el lehet mondani, hogy sok az ember, kevés a fóka, s a kik hivatalba jutottak is, állásukkal, jövedelmükkel niucsenek megelégedve, hanem egyik egy féleképen, a másik másféleképen igyekszik a jól megérdemelt előléptetést kinyerni. TÁRCZA. Egy látogatás után. Hogyha egyszer mást szerettél: Jól tetted, hogy nem beszéltél. Hátha édes, szép beszéded Lángra gyújtott volna érted ! . . . Mert a beszéd, a szép beszéd Elveszi az ember eszét, Lángra gyújtja fel a szivet, Tüzes lángra a mely éget . . . Elégette volna lángom A kit szeretsz, hogy ne lásson- És ez neked fájt volna, mert Fáj azért a szív, kit szeret . . . De ha nem szerettél még mást, Akkor kár volt a hallgatás; Mert lángom lett volna néked A sötétben fényességed, A hidegben melegséged, Itt a földön békeséged, Ott az égben üdvösséged . . . Pótór Elemér. Vannak ugyan minden foglalkozás mellet olyanok, akik helyzetükkel, jövedelmükkel, állásukkal meg vannak elégedve, de ezek száma a lehető legkevesebb, hiszen ha ilyenek nem volnának teljességgel, úgy az állami, társadalmi kötelék lazulására, az általános felbomlásra vezetne. Ennélfogva törekedni kell nemcsak arra, hogy az állami és társadalmi kötelékben levők megelégedettek továbbra is azok legyenek, hanem arra is, hogy azok száma a lehető legjobban növekedjék. Hogy ez a helyzet, azt mindenki tudja, tudja azt is, hogy ez tarthatatlan, de a kivezető útra kiváncsi mindenki. Én mindenek előtt a jelen helyzetet előidéző okul tekintem a tanítás hiányos voltát. A hiányt nem a tanítóknak rovom fel, mert hiszen azoknak azt kell tanítani, a mi a tantervben meg van határozva, hauem okolom azokat, a kik a tani'ást helytelen irányba terelik. Szerintem fel kell világosítani a gyermekeket és a felnőttekéi arról, hogy a különböző társadalmi állású és különböző vagyoni helyzetű és jövedelmű embereknek szükségképen különböző igényüknek is kell lennie és ez az igény a társadalmi állásnak, jövedelemnek, vagyoni helyzetnek megfelelő- leg elégíthető ki csak, ha azt akarjuk, hogy a magunk és családunk megélhetése biztor si'va legyen, mert ha a kisebb vagyonú, jövedelmű és alantosabb társadalmi állású emberek olyan igényeket táplálnak és igyekeznek kielégíteni, a minőket nagyobb vagyonú, .jövedelmű és magasabb társadalmi állású emberek táplálnak és elégítenek ki, úgy meglevő vagyonuknak mielőbb nyakára hágnak, vagyon nélkül úgy ők, mint családjuk elzül- lik, s hogy mégis megélhessenek, kénytelenek meg nem engedett utón pénzt szerezni. Szükséges továbbá felvilágosítani arról, hogy fáradhatatlan munka nélkül megélni senkinek sem lehet, azért ha a gyermek bármiféle pályát választ, el kell szánnia magát arra, hogy foglalkozását megfeszített erővel és kitartással űzze. Szükségesnek tartom végül arról felvilágosítani, hogy a keserves munkájúk eredményével takarékosan kell bánni, mert az, a ki megkeresi ugyan a pénzt, de azt úgy épen el is költi, a Danaidák hordáját töltögeti é-s csupán a jelen pillanatban biztosítja a maga és családja helyzetét, de nem a jövőre. Már pedig mindenki ki van téve balesetnek, betegségnek és mindenki elhalálozása bizonyos. Ily eset bekövetkezésével bizony nagyon jó, ha egy kis félretett vagyon van, azzal a kellemetlen meglepetéseket ellehet űzni. Ha Schuszter Konstantin semmi egyebet nem tett volna, csupán a női munkák kiállításán elhangzott ama kérdése maradt volna reánk: hogy a foldozásban tanúsított előmenetelt bizonyító munkák hol vaunak, mert arra sokkal- nagyobb szükségük van a növendékeknek az iskolán kívül, miut a sokba kerülő és sok időt igénybe vevő díszmunkákra, szerintem elévülhetetlen nagy érdemet szerzett magának, s megérdemli, hogy kegyelettel viselkedjünk emlékéhez. Mert ezzel kijelölte azt az irányt, amelyben egy a családja javát szivén viselő családanyának haladnia kell. Bár rai is átvettük azt a szép mondást a rómaiaktól, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, de bizony nem mindig válik be és nem oly mértékben ez a közmondás, aminőben az kívánatos volna. Az egyeseknek, mint az állam és a törvényhatóság tagjának, ezek gyámolitására, támogatására van szüksége, de joga is. Az a kérdés, minő legyen ez a támogatás, hogy az egyén csakugyan olyan helyzetben lehessen, hogy egyedül ő maga magát Az éjiéit már . . „ Az éjfélt már rég elverte s nem alszom, Sírva lesem a hajnalt az ablakon ; Az ég sötét, nincs egy árva csillaga, Az is talán Összetépett álmaimat siratja. Valamikor — hej de nem is oly régén, De sok csillag ragyogott fenn az égen ! Nekem is volt egy szép fényes csillagom,. Azt a csalfa Szép csillagot éjjelenkint siratom. Késő az éj, nem akar még virradni, Azt a kis lányt meddig kell még siratni ? Bár a szivem szakadna meg bujába, Hogy ne sirna Árva lelkem soha többé utánna I Ő neki Fent repülő futó felhők Vájjon hova szálltok ? Vándor fecske s daru sereg, Merre van hazátok ? Arra szállunk, arra megyünk, Hol a bölcsőnk ringott A hol édes anyánk lakik Boldogan élünk ott. Várjatok hát futó felhők, S fáradt madár sereg Vissza vágyom én is oda Hadd menjek veletek ... Olyan boldog leszek ha majd Hallom ezt. a nótát, A mely a szivem egy gyöngye „Rózsám Isten hozzád 1“ Magosa Gy. K &
