Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)
1901-09-28 / 39. szám
XXVII. évfolyam. 39-ik szám Szatmár, 1901 szeptember 28. SZATMAR. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. .V / V j - £ -v'’ niUatiisl ár: Egészégié 4 kor. Félévre 2 kor. Negyedévre I kor. Egyes szám ára 10 fillér. jbZERKESZTŐSÉG ÉS JClADÓHIVATAL Deák-tér 3. szám. Mindennemű dijak a lap kiadóhivatalában fizolendök HIRDETÉSEK: készpénz fizetés mellett a legjutánynsakb árban vétetn ek fel Nyilttér sora 16 fillér. Helyi bajok. Tudjuk azt, hogy a világ teremtésétől fogva voltak s vannak jó emberek, de voltak, vannak és lesznek olyanok, a ki I; másnak rovására másnak kijátszásával igyekeznek jogtalan anyagi haszonhoz jutni, s a kik a közérdekükben kezükbe letett hatalmat jogellenesen a maguk javára visszaélve gyakorolják, a kik a nagyközönségnek a javát nem nézik, hanem csupán beteges önzésüket hiúságukat igyekeznek kielégíteni, a kik a közönség érdekében alkotott törvényeket kijátszák ; a kik egy alkalommal igy más alkalommal homlok egyenest ellenkezően nyilatkoznak, cselekesznek, mint a hogy magukra nézve kedvezőnek tartják. A szoros értelemben vett törvény c/élja az, hogy mindenki csak jogos utón jusson anyagi előnyhöz és ezen az utón biztosan hozzájusson és az, hogy senki jogtalan hátrányt ue szenvedjen? Ilyen hátrány elkerülésére a közönség hatalmát, a közhatalmat igénybe vehesse. Rosszul eshetik méltán, ha a közhatalom, a mely kizárólag nem az enyém, nem tiéd, nem az övé, hanem közös mindnyájunké, a közvagyon, a [mely szintén mindnyájunké, nem a mindnyájunk, hanem egyesek érdekében gyakoroltatik, használatik fel. Több alkalommal rámutattam a hatalommal való visszaélésre, a közvagyonnak Csáki szalmájaként való kezelésére, de én csupán azokban az esetekben tehettem ezt, amikor tudomásom volt arról s a mikor biztos adatokban rendelkeztem. Így is sajtó perben kellett terheltként állanom, igaz, hogy nem merészelték megtartani a főtárgyalást a miatt, hogy inconcet, vagy még olyanabb dolgok találnak felszínre kerülni. De lelep - ezésemért, szókimondásomért nem egyszer szenvedtem zaklatást, üldözést. Mindezeket nem panaszképen hozom fel, hanem azért, hogy láthass mindenki városunkban, miszerint egy ember, pláne oly szerény és az összeköttetéseket sohasem kereső ember csak egy ember, a ki bár buzgó és törhetetlen hive vagyok az igaz ügynek, de egy magam sem tudomással nem [bírhatok, minden egyes oly esetről, amely a közön-ég tudomására méltán hozható, sem hatalom hiányában az igaz ügyet kellőleg meg nem védhetem, nem tehetik ezt mások sem, ha egyedül állanak, plane ha a hatalom birtokosai tehát, egyesek érdekében nagyobb hatalomnál eljárnak a közönség képviselői. Azt nem tehetjük, hogy a hatalom gyakorlására közvetetlenül befolyunk, de igenis tehetjük azt, kogy ellenőriztessük, és a képviselő utján a közönség érdekeit megóvjuk, megvédj ük. Ha ezt akarjuk, s más mód városunk tönkre jutásának megakadályozásában nincs úgy olyan orsz. gyűlési képviselőt kell választanunk, a ki minket biztosit a felől múltjával és jellemével. Végre sikerült is oly egyént találni a Csomay Imre ur személyében, a ki nem vágyott és nem vágyik arra az állásra és csupán sok rábeszélés folytán sikerült őt megnyerhetnünk. Ismerjük törhetlen magyar voltát, igazság szeretetét, jellemének tiszta voltát, ismerjük küzdelmeit, az igazság, a közönség, s a haza érdekében. Tudjuk róla, hogy elődei azok közt voltak mindig a ki a lelkiismereti éz a magyar szabadságért küzdöttek és nem ritkán elvérzettek a szent ügyért vívott harczbin. Kezeskedik arról saját személye is, hogy tőle telhetőkép fogja a földmivelést, ipart, kereskedelmet előmozdítani, s hogy a közös vámterületnek, ennek a gazdaságilag minket tönkretevő rendszernek, őszinte ellensége s hogy mindig azok között leend, a kik a külön vámterületet visszaállítani óhajtják. Minden erőnket, tahetségűnket használnál juk fel tehát, hogy őtet, akik a közért értünk annyi zaklatásnak, üldözésnek és szenvedésnek volt kitéve, csupán igazságáért, a gonosz ellen felemelt tiltakozó szaváért, az igaz ügyben való részvételéért, a nem keresett, de jól megérdemelt diadalra juttassuk. Ez az állás neki különbeu sem arra való, hogy küzdelmeit honoráljuk, hanem arra hogy nagyobb hatáskörben érdekeinket jobban megótalmazza, megvédje. És nehagyjuk magunkat más jelölteknek méz édes szavai által eltáutorittatni, kik talán az egyéni érdek kielégítését helyezik kilátásba, a kik csupán nyelvükön hordozzák a közérdeknek érvényre juttatását, az őstermelés, ipar, kereskedelem előmozdítását, de szivünk csak személyes önhitségükkel, hiúságukkal, önérdekükkel van tele. Most van ideje, hogy jobb eszünket vegyük e'ő, s hogy jól megfontolva adjuk szavazatunkat arra, a ki érdemesnek bizonyi- zonyitotta magát. És ha józanul gondolkozunk, minden önérdeket levetkőzve, óh akkor az az egy szavazat, a mit jelöltünkre adunk, gyümölcsözni fog a mi közös anyánk, édes hazánk TÁRCZ A. A sárga dominó. A szobaleány távozása után Matild a nagy álló tükör elé állott s önelégülten szemléié magát — Szép vagyok — mondá öntetszőleg — szebb mint hittem. Ifjúságom varázsa még nem veszett el egészen s én még mindig hódíthatok. De nem, felre e bűnös gondolattal, mert én annak a mogorva unalmas férjnek hű felesége akarok lenni. Igaz, hogy egy cseppet se szeretetreméltó ez a férj, no de azért még sem érdemli, hogy megcsaljam őt egy másik férfiúiért. Végre is a férfiak sok tekintetben hasonlítanak egymáshoz és ki tudja, hátha a férj uramnál egy rosszabb férfiú val kezdenék tiltott viszonyt I Jobb megtartani azt a férfiút, a kit minden hibáival már ismerünk, mint egy ismeretlen rósz férfiúval közelebbi ismeretséget kötni. Megyek tehát a bálba, hogy végét szakítsam fogságomnak és más keresni valóm o< tan nincsen. Matild elgondolkozott, törte a fejét, hogy tervét miként valósítsa meg . .. egyszerre örömmel felkiáltott. — Megvan, ez helyes ... E percben férje belépett a szobába. — Kincsem, hivatott — mondá Vizokai Ödön s nejének udvariasan kezet csókolt. — Beszélni akarok önnel kedves férjem, de üljünk le. Mindketten helyet foglaltak a pamlagon s ekkor Matild igy szólt: — Miért vett ön engemet nőül, feleljen ? ügy veszem észre, hogy ön engemet elzár a világtól ? Matild, igaz, hogy (féltem önt s azért elvonom a világtól, de lássa én önt nagyon szeretem és a mit teszek, azért teszem . . . — Szóval ön félti a feleségét, a ki soha se adott okot a féltékenységre. Önnek ez a féltékenysege majdnem lealázó reám nézve, a ki tudom kötelességemet. — Elhiszem Matild ... de mi iay boldogabbak vagyunk, mintha örökösen a külvilágot járjuk s ottan keressünk magunknak szórakozást, válaszolá a férj és karját neje dereka körül foná. — Szén boldogság! —feleié Mttild s férjétől elhúzódott, — az unalom ez és kétségbeejtő ez az élet . . , De hagyjuk a panaszt . . . Most pedig tudomására akarom hozni önnek, hogy holnap anyámhoz akarok menni, kissé rosszul érzi magát, remélem, hogy ön elkísér oda? — Nem mehetek, kedvesem . . . dadogja a férj. — Miért ? — Sok, rettentő sok dolgom van. — Ha nem lehet, hát inogj ek egyedül. Es nem félt ha egyedül utazom ? jegyzé meg Matild pajzánul. — Nem féltem önt Matild. Ön tud magán uralkodni és nem könnyelmű nő, ismerem. Es most kedvesem csókoljon meg . . . Matild, a lei különben férjét szerette, pi- cziny rózsa ajkát készséggel nyujtá férje felé és az a gazdag, fukar férfiú boldogságától eltelten hévvel szoritá magához nejét és azután eltávozott, Elment, — mondá Matild férje távozása után, - és most cselekedjünk gyorsan 1 A csengetésre besietett a szobaleány. — Erzsi, holnap bálba megyünk. — Bálba 1 kiáltott csodálkozva a leány, — Hát a nagyságos ur megengedte ? — Nem! de ezúttal uála nélkül megyünk, mi együtt. Nincs idő a késedelemre, siess a szabómhoz, menj a szövetkereskedésbe s addig ne jöjj haza, mig veled nem jön a szabó és a kereskedő. Vigyázz azonban, hogy a férjem meg ne tudja szándékomat. Légy titoktartó ! — Legyen nyugodt nagyságos asszonyom, eligazítok én mindent a legjobban. Hála neked Istenem, hogy megértem már egyszer ezt is. — Bohó leány — mondá Matild s mosolygott a szobalánya öröme fölött. — Es most siess Erzsi . . . Mikor egyedül maradt, vígan felkiáltott. (Folyt, köv.)
