Szatmár, 1900 (26. évfolyam, 1-49. szám)

1900-01-01 / 1. szám

(. //, Szatmár, 1900. januárius i. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. n*>' i. egosz evre félévre . . ELŐFIZETÉSI DIJAK: 2 frt 80 kr. Negyedévre . , . 7<? kr. I frt 40 kr. ; Egy hóra t . . 30 cr. ! Egyes szám ára 10 kr. mr úgy az előfizetési pénzek, valamint a hirdatési j stb. dijak e lapok kiadóhivatalában fizetendők « Szatmaron, Deák-tér 3. sz. (a városháza mellett.), i Felelős szerkesztő lakása: Vórösmarty-utca 5. szám. . ^ * hova a lap «ellem! riefét érdeklé kőelemé»,«» küldendők. j ^ TlL ÖJl, Térj« jílADÓHIVATALl 33'agy JáajDaaé Isöayvayomiája, De.»k-tér 3. sz,- hova az előfizetési és hirdetési dijak bérmentve küldendők. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. delmes és többszörös hirdetések kedvezőbb íe.tételek alatt vétetnek fel eiőleges fizetés mellett. 2TYI1 T-TB UBVi a három hasábos garmond sor dija 10 kr, j3^“* Bélyegdij minden beiktatásnál 30 kr. r Uj évre. A múlt eseményeinek elgondolása mellett, a jövőnek kecsegtető reményével üdvözöljük a beköszöntött újévet. Ez azon időpont amikor elgondolkodunk a múlt örömei, fájdal­mai, csalódásai felett, s édes reménynyel várunk fájó szivünkre enyhületet. Valahányszor elmúlik egy év, mindig úgy köszőntjük a-Jfövetkező évet, mint amely jobb lesz az elmúltnál. ' Tudjuk,' hogy biztató re­ményünkben a legtöbbször csalódunk, de azért remélünk. A Gondviselő, aki csapásokat mér az emberekre, bölcsen tette, hogy reménynyel táplálja az embereket , mert e nélkül kihalna bizalmunk, s kétségbe esnénk az előttűük le­fátyolozott bizonytalan jövő iránt. Az óév alkonyán, az ujcv küszöbén fel- ujulnak emlékeinkben ama fájdalmak, csaló­dások, ineiyek örömtelenné tették reánk nézve a múltat. Vannak — legyenek is ! — emberek, akik megelégedve, hálával tekintenek a múlt év lefolyására, mely csapással, szomorúsággal nun látogatta meg őket; de -mennyivel töb­ben vannak, akik könnyezve, szomorúm fog­lalkoznak a múlt. év megrázó eseményeivel. Hiszen a műit év azok közül való, mely gyászba borította az egész nemzetet, midőn a király­nék legjobbikát kellett elvesztenie. Hány csa­lád van, melynek kenyérkt reső apja, gondos­kodó anyja, gyermeke, rokona, jó barátja hanyatlott sírba. Hány ember van, aki dol­gozott, takarékoskodott, — de az elemi csapá­sok tönkretett k keresményét. Mily sok azon községek száma, melyeket tűz hamvasztott el, vizveszély tett rommá. Ha mindezt elgondoljuk, úgy válunk meg a múlt évtől, hogy annak fájó enrléki megkese­rítik az aj év megérte feletti örömün­ket. — De azért nem szabad kétségbe esnünk, mert az a hatalom, az a bölcs Gondviselő, aki siralomra fordította örömünket, öröm­re vál oztatja siralmunkat — és j ó- s ág á n a k t a n u j e 1 e i vei megvigasztalja a benne bízók at. Ha a múlt megpróbáltatásain okulni nem tudunk, ha túlságos reményekkel nézünk a jövő elé, akkor ei lehetünk rá készülve, hogy a be­köszöntött újév . folyama alatt is bőven kijut a csalódásokból. Az okos ember nem esik két­ségbe, hanem levonja a múltban szerzett tapasztalataiból az okulást, s életviszonyait úgy rendezi, hogy az újabb csalódásokat el­hárítsa' magától. Aki csak zúgolódik, sopán­kodni tud, de semmit sem tesz mostoha hely­zetének javítására az vajmi kevés jót vár­hat a beköszöntött újévtől is. Aki a vak­szerencsére bízza sorsának elintézését s csupán ! reménységből táplálkozik, az bizonyára sokat *og a beállt újévben is csalódni. Alii sokat csalódni nem akar. Isten sege­delmével dolgozzék, munkálkodjék, és keres­ményét úgy becsülje meg, hogy a bevételnél kevesebb legyen a kiadása. A szorgalmas és takarékos embert is érhetik kemény megpró­báltatások, de az ilyen ember sohasem megy oly hamar tönkre, mint aki keveset szerzett, s ha kévését elvesztette, nem marad sem­mije. A csodákban való hi vés ideje lejárt, ma dolgozni és takarékoskodni kell minden em­bernek, ha sorsához képest tisztességcsen akar megélni. Ma már még az amerikai kincses bányákra sem lehet sokat adni, az örökösök nélkül való rokonok ie ritkaság számba men­nek. így nem marad egyéb hátra, mint min­denkinek magáról és övéiről gondoskodnia kell, s nem behunyt szemmel, összedugott kezekkel csupán a jövő csalfa reményétől boldogulást várni Ha ilyen gondolatok -mellett üdvözöljük a beköszöntött újévet, akkor kevesebb le.-z azon csalódások száma, melyek gyakorta fordultak elő a múltban, a leg'cö zelebb elmu't év fo­lyama alatt. Azon kívül, hogy magunkról, mieinkről gondoskodunk, még sokféle kötelesség vár reánk a beköszöntött újévben Felvilágosodott, gondolkodni, érezni tudó ember csak aJror le­het igazán boldog,ha köz- és társadalmi i-ö- telességeit is pontosan teljesiti. Az emberek rendszerint boldog újévet kí­vánnak egymásnak, de az év második, har­madik és következő napjain már elfeledik, hogy a boldog újév kívánás nem elég ahoz, hogy valakire nézve boldoggá tegyük a be­köszöntött esztendőt. Amit szívből, vagy szo­kásból újévkor kívánunk, azt teljesíteni is kellene, s akkor nem tengődnének a jóté­kony intézetek, ruhátlanul fázva, éhezve nem nyomorogna a nélkülöző átva, az elhagyatott Özvegy, nem volna meddő a társadalmi élet. s a közügyek általában fellendülhetnének. Vajha mindezt megértenék azok, akik csak magukéit, maguknak élnek. Oh akkor ez az esztendő az általános jólét, a közboldog- ság, a megelégedés esztendeje volna. Adja Isten, hogy minden jóra törekvésünk mellett legyen boldog hazánk, virágozzék vá­rosunk, terjedjen, állandó legyen közöttünk a közbóke és közbőldogság, hogy igy a beköszön­tött ujesztendő az általános örüm és meg­elégedésnek legyen esztendeje Sz. 0. A pestis betegség ismertetése. — A belügyminisztérium által kiadott népszerű ismertetés. — 1. A pestis ragadós betegség, mely az által támad, hogy egy bizonyos betegséget okozó ssira (a pesti« bncillus) bejut az emberi testbe. 2. A pest- lázas betegség, melynél a láz vagy hirtelen, vagy rövid ideig tartó általá­nos roszullét után lép, és mely a megbetegü- lés 3—5-ik napján legtöbbször halállal Vég­ződik, a belőle felgyógyultaknál pedig külön­féle enyhébb, vagy súlyosabb utóbajokat hagy maga után. Pestis betegeknél szembeszökő az ér verés nagy szaporasága, a verőerek feszü­lésének elernyedése, mire csakhamar nagyfokú gyengeség és részvétlenség következik. A pestis betegségnek a fertőzés helye és mérve sze­rint, többféle alakja van. Leggyakoribb a mirigyes pestis, melynél jellemző a ezomb- hajlásban, a hónajbau, vagy a nyakon levő egy, vagy több nyirok-mirigy fájdalmas ineg- duzzadása. Ennél az alaknál a betegség tető­fokát legtöbbnyire már az első napon eléri. A betegség további lefolyásában rendsze­rint vérkiömlések mutatkoznak a nyálkahár­tyákban (véi vizellés, fekete-barna anyagok ki­ürülése, hányás és székletét utján), ritkábban a bőrben Ha a beteg a betegség első napján meg nem hal, akkor a mirigydaganat elge- nyesedhetik, vagy el is oszolhat. A pestis betegség másik alakjánál a bőrön valahol hólyagocska támad, melyből néha tenyérnyi nagyságú szövefpusztulásra vezető fekély, a pestis-fekély fejlődik. A betegség lefolyása ennél az alaknál valamivel enyhébb, mint a mirigyes pestisnél. A tüdő pestis époly alakban jelentkezik, mint valamely hirtelen kezdődő tüdőgyuladás;—ez az alak majdnem kivétel nélkül halálos. Az ily betegek köpe- tében számtalan pestis bacillus van. — Oly egyének, a kik a liidő idült betegségeiben, különöse:: tüdővészben szenvednek, kiváiólag hajlamosítottak a pestis betegség ezen alak­iára. A tüdőbe helyezkedett betegség a tüdő- szövet elpusztulása, nagyfokú tüdővérzésre, és végül üszkösödésre vezet. (Ezt nevezték a középkorban „fekete halálnak.“) Némely kutatók a pestis betegségnek egy negyedik alakját, bél pestist is észleltek; úgy mondják, hogy ennél fekélyesedés támad a gyomor és a be'ek nyálkahártyáján, és hogy a betegség úgy jelenik meg, mint valamely sú­lyos hasi hagymáz. A betegség mindezen alakjainak amúgy is rosszindulatú volta már kezdetben is nagyban fokozódhatik a fertőzésnek az egész szerve­zetre való kiterjedése által, úgy, hogy álta­lános vérmérgezés. (sepsis) jelenségei között már néhány óra múlva bekövetkezik a halál. A felsorolt súlyos alakokon kivüí vannak a pestis betegségnek — ha ritkán is — könnyű alakjai, melyek alig észrevehető általános és helybeli tünetekkel jelentkeznek, és rendsze­rint kedvezően folynak le. 3. A pestis betegséget okozó íertőző anyag i vérben, a nyirokmirígyek nedvében és szö­vetében, a pestises liólyagciábrn és fekélyben, — tüdő-pestisnél a nyálban és köpetheti van, ritkábbat! a betegek vizeletében és bélüriüé»

Next

/
Thumbnails
Contents