Szatmár, 1900 (26. évfolyam, 1-49. szám)
1900-01-01 / 1. szám
(. //, Szatmár, 1900. januárius i. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. n*>' i. egosz evre félévre . . ELŐFIZETÉSI DIJAK: 2 frt 80 kr. Negyedévre . , . 7<? kr. I frt 40 kr. ; Egy hóra t . . 30 cr. ! Egyes szám ára 10 kr. mr úgy az előfizetési pénzek, valamint a hirdatési j stb. dijak e lapok kiadóhivatalában fizetendők « Szatmaron, Deák-tér 3. sz. (a városháza mellett.), i Felelős szerkesztő lakása: Vórösmarty-utca 5. szám. . ^ * hova a lap «ellem! riefét érdeklé kőelemé»,«» küldendők. j ^ TlL ÖJl, Térj« jílADÓHIVATALl 33'agy JáajDaaé Isöayvayomiája, De.»k-tér 3. sz,- hova az előfizetési és hirdetési dijak bérmentve küldendők. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. delmes és többszörös hirdetések kedvezőbb íe.tételek alatt vétetnek fel eiőleges fizetés mellett. 2TYI1 T-TB UBVi a három hasábos garmond sor dija 10 kr, j3^“* Bélyegdij minden beiktatásnál 30 kr. r Uj évre. A múlt eseményeinek elgondolása mellett, a jövőnek kecsegtető reményével üdvözöljük a beköszöntött újévet. Ez azon időpont amikor elgondolkodunk a múlt örömei, fájdalmai, csalódásai felett, s édes reménynyel várunk fájó szivünkre enyhületet. Valahányszor elmúlik egy év, mindig úgy köszőntjük a-Jfövetkező évet, mint amely jobb lesz az elmúltnál. ' Tudjuk,' hogy biztató reményünkben a legtöbbször csalódunk, de azért remélünk. A Gondviselő, aki csapásokat mér az emberekre, bölcsen tette, hogy reménynyel táplálja az embereket , mert e nélkül kihalna bizalmunk, s kétségbe esnénk az előttűük lefátyolozott bizonytalan jövő iránt. Az óév alkonyán, az ujcv küszöbén fel- ujulnak emlékeinkben ama fájdalmak, csalódások, ineiyek örömtelenné tették reánk nézve a múltat. Vannak — legyenek is ! — emberek, akik megelégedve, hálával tekintenek a múlt év lefolyására, mely csapással, szomorúsággal nun látogatta meg őket; de -mennyivel többen vannak, akik könnyezve, szomorúm foglalkoznak a múlt. év megrázó eseményeivel. Hiszen a műit év azok közül való, mely gyászba borította az egész nemzetet, midőn a királynék legjobbikát kellett elvesztenie. Hány család van, melynek kenyérkt reső apja, gondoskodó anyja, gyermeke, rokona, jó barátja hanyatlott sírba. Hány ember van, aki dolgozott, takarékoskodott, — de az elemi csapások tönkretett k keresményét. Mily sok azon községek száma, melyeket tűz hamvasztott el, vizveszély tett rommá. Ha mindezt elgondoljuk, úgy válunk meg a múlt évtől, hogy annak fájó enrléki megkeserítik az aj év megérte feletti örömünket. — De azért nem szabad kétségbe esnünk, mert az a hatalom, az a bölcs Gondviselő, aki siralomra fordította örömünket, örömre vál oztatja siralmunkat — és j ó- s ág á n a k t a n u j e 1 e i vei megvigasztalja a benne bízók at. Ha a múlt megpróbáltatásain okulni nem tudunk, ha túlságos reményekkel nézünk a jövő elé, akkor ei lehetünk rá készülve, hogy a beköszöntött újév . folyama alatt is bőven kijut a csalódásokból. Az okos ember nem esik kétségbe, hanem levonja a múltban szerzett tapasztalataiból az okulást, s életviszonyait úgy rendezi, hogy az újabb csalódásokat elhárítsa' magától. Aki csak zúgolódik, sopánkodni tud, de semmit sem tesz mostoha helyzetének javítására az vajmi kevés jót várhat a beköszöntött újévtől is. Aki a vakszerencsére bízza sorsának elintézését s csupán ! reménységből táplálkozik, az bizonyára sokat *og a beállt újévben is csalódni. Alii sokat csalódni nem akar. Isten segedelmével dolgozzék, munkálkodjék, és keresményét úgy becsülje meg, hogy a bevételnél kevesebb legyen a kiadása. A szorgalmas és takarékos embert is érhetik kemény megpróbáltatások, de az ilyen ember sohasem megy oly hamar tönkre, mint aki keveset szerzett, s ha kévését elvesztette, nem marad semmije. A csodákban való hi vés ideje lejárt, ma dolgozni és takarékoskodni kell minden embernek, ha sorsához képest tisztességcsen akar megélni. Ma már még az amerikai kincses bányákra sem lehet sokat adni, az örökösök nélkül való rokonok ie ritkaság számba mennek. így nem marad egyéb hátra, mint mindenkinek magáról és övéiről gondoskodnia kell, s nem behunyt szemmel, összedugott kezekkel csupán a jövő csalfa reményétől boldogulást várni Ha ilyen gondolatok -mellett üdvözöljük a beköszöntött újévet, akkor kevesebb le.-z azon csalódások száma, melyek gyakorta fordultak elő a múltban, a leg'cö zelebb elmu't év folyama alatt. Azon kívül, hogy magunkról, mieinkről gondoskodunk, még sokféle kötelesség vár reánk a beköszöntött újévben Felvilágosodott, gondolkodni, érezni tudó ember csak aJror lehet igazán boldog,ha köz- és társadalmi i-ö- telességeit is pontosan teljesiti. Az emberek rendszerint boldog újévet kívánnak egymásnak, de az év második, harmadik és következő napjain már elfeledik, hogy a boldog újév kívánás nem elég ahoz, hogy valakire nézve boldoggá tegyük a beköszöntött esztendőt. Amit szívből, vagy szokásból újévkor kívánunk, azt teljesíteni is kellene, s akkor nem tengődnének a jótékony intézetek, ruhátlanul fázva, éhezve nem nyomorogna a nélkülöző átva, az elhagyatott Özvegy, nem volna meddő a társadalmi élet. s a közügyek általában fellendülhetnének. Vajha mindezt megértenék azok, akik csak magukéit, maguknak élnek. Oh akkor ez az esztendő az általános jólét, a közboldog- ság, a megelégedés esztendeje volna. Adja Isten, hogy minden jóra törekvésünk mellett legyen boldog hazánk, virágozzék városunk, terjedjen, állandó legyen közöttünk a közbóke és közbőldogság, hogy igy a beköszöntött ujesztendő az általános örüm és megelégedésnek legyen esztendeje Sz. 0. A pestis betegség ismertetése. — A belügyminisztérium által kiadott népszerű ismertetés. — 1. A pestis ragadós betegség, mely az által támad, hogy egy bizonyos betegséget okozó ssira (a pesti« bncillus) bejut az emberi testbe. 2. A pest- lázas betegség, melynél a láz vagy hirtelen, vagy rövid ideig tartó általános roszullét után lép, és mely a megbetegü- lés 3—5-ik napján legtöbbször halállal Végződik, a belőle felgyógyultaknál pedig különféle enyhébb, vagy súlyosabb utóbajokat hagy maga után. Pestis betegeknél szembeszökő az ér verés nagy szaporasága, a verőerek feszülésének elernyedése, mire csakhamar nagyfokú gyengeség és részvétlenség következik. A pestis betegségnek a fertőzés helye és mérve szerint, többféle alakja van. Leggyakoribb a mirigyes pestis, melynél jellemző a ezomb- hajlásban, a hónajbau, vagy a nyakon levő egy, vagy több nyirok-mirigy fájdalmas ineg- duzzadása. Ennél az alaknál a betegség tetőfokát legtöbbnyire már az első napon eléri. A betegség további lefolyásában rendszerint vérkiömlések mutatkoznak a nyálkahártyákban (véi vizellés, fekete-barna anyagok kiürülése, hányás és székletét utján), ritkábban a bőrben Ha a beteg a betegség első napján meg nem hal, akkor a mirigydaganat elge- nyesedhetik, vagy el is oszolhat. A pestis betegség másik alakjánál a bőrön valahol hólyagocska támad, melyből néha tenyérnyi nagyságú szövefpusztulásra vezető fekély, a pestis-fekély fejlődik. A betegség lefolyása ennél az alaknál valamivel enyhébb, mint a mirigyes pestisnél. A tüdő pestis époly alakban jelentkezik, mint valamely hirtelen kezdődő tüdőgyuladás;—ez az alak majdnem kivétel nélkül halálos. Az ily betegek köpe- tében számtalan pestis bacillus van. — Oly egyének, a kik a liidő idült betegségeiben, különöse:: tüdővészben szenvednek, kiváiólag hajlamosítottak a pestis betegség ezen alakiára. A tüdőbe helyezkedett betegség a tüdő- szövet elpusztulása, nagyfokú tüdővérzésre, és végül üszkösödésre vezet. (Ezt nevezték a középkorban „fekete halálnak.“) Némely kutatók a pestis betegségnek egy negyedik alakját, bél pestist is észleltek; úgy mondják, hogy ennél fekélyesedés támad a gyomor és a be'ek nyálkahártyáján, és hogy a betegség úgy jelenik meg, mint valamely súlyos hasi hagymáz. A betegség mindezen alakjainak amúgy is rosszindulatú volta már kezdetben is nagyban fokozódhatik a fertőzésnek az egész szervezetre való kiterjedése által, úgy, hogy általános vérmérgezés. (sepsis) jelenségei között már néhány óra múlva bekövetkezik a halál. A felsorolt súlyos alakokon kivüí vannak a pestis betegségnek — ha ritkán is — könnyű alakjai, melyek alig észrevehető általános és helybeli tünetekkel jelentkeznek, és rendszerint kedvezően folynak le. 3. A pestis betegséget okozó íertőző anyag i vérben, a nyirokmirígyek nedvében és szövetében, a pestises liólyagciábrn és fekélyben, — tüdő-pestisnél a nyálban és köpetheti van, ritkábbat! a betegek vizeletében és bélüriüé»
