Szatmár, 1899 (25. évfolyam, 1-47. szám)

1899-07-22 / 25. szám

Szalmái', 1899.

julius 22.

’0

25,

V. / •4

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON

ELŐFIZETÉSI 11II A K

ege»* »vie felévre . •

7e kr. 30 rr

2 frt 80 kt, Negyedévre .

1 frt 40 kr. i Egy hóra Egves szaru ára 10 kr.

rn~ Cgy az elóűzetéai pénzek, valamim a hirdatési etb, dijak e lapok kiadóhivatalában fizetendők Szataiaron, Deák-tér3, sz. (a városháza mellett.).

HIRDETÉSEK OUA;

Felelős szerkesztő lakása: Vőrősmarty-utca 5. szám. Ifc, r j »» .

hova a lep szellemi részét érdeklő közlemények küldendők. garmond sor 6 kr.; többszörinél s kr. jierjedelmes es többszörös hirdetések kedvezőbb íelíetejek

rt

'ey

Kiadóhivatal:

HaST Lajosáé könyvnyomdája, Deák-tér 3. sz.hova az előfizetési és hirdetési dijak bérmentve küldendők- llenuentetlen leveleket nem fogadunk el. '•EJ

alatt vétetnek fel etóleges fizetés sasilattHYILT-Ílm* 1 »I

a három hasábos garmond sor dija 10 kr,

Bólyegdij minden beiktatásnál 30 kr .

Petőfi emléke.

Országszerte megindult a hazafias mozgalom, hogy'íiősi halállal halt ingy lírikusunk emlékét most 50 év múltán azzal a kegyelettel, olyan imponálló ünneppel üljük meg, a milyet csak megérdemel szabadságharczunk Tyrtaeusa, ki Romuluusként félisten módjára hirtelen eltűnt szemeink elől, hogy annál csodásabb legyen az alakja, legendává nőjjön ki a sorsa, s bár halála bizonyos, mindvégiglen várjuk, folyton emlegetjük, egyre szerettük, látni-hallani őhojtottuk.

A mint dalait mindannyian énekeljük, költemények áhítattal, tűzzel olvassák mindenek, nincs csak egy is közöttünk, ki nevét ue ismerné, — ép úgy senki sem akadhat, ki Petőfi-ünnepen ne venne részt, és ne ragaszkodnék mindahhoz, mi most, az ünneplő hangulat közben, Petőfire emlékezteti, a mi Petőfi dicsőségét hirdeti.

Ünnepelni fog julius 30-ikáu az egész nemzet, és ünnep lesz mindama helyeken, melyek Petőfivel valami vonatkozásban vannak.

Ilyen ünnep készül a fővárosban Petőfinek ama nagy művészi emléke előtt is, melyen, mint a szabadságharcz eszméjének legideálisabb megtestesitőle, Petőfi áll első helyen; körülötte a győzelemre rohanó honvédsereg, melynek diadalmámora Petőfi arczán verődik vissza.

Petőfi emléke ekép:a nagy-szebeni csatakörkép („Petőfi, Bem táborában“!. A művészek ecsettel hi rdetik rajta Petőfi diesőségét,

a kép előtt pedig Petőfi írókor- társai emelnek szót: Jókai Mór, Szász Ká- roly, Gyulai Pál, Vadúav Károly, stb., hogy elmondják emlékezéseiket Petőfiről.

A körképtársaság ugyanis emlékezetessé, akarván tenni e fólszázados fordulót, egy leg- tökélezesebb Edisou-féla fonográfon megszólal latja Petednek még élő minden iskolatársát, kik őt személyesen ismerték, s a kik e czél- ; • hói irutt Petőfi-emlékezéseiket bsunndták a I fonográfba.

Kettős czélt ért el ezzel.

Élő emlékeket gyűjtött Petőfiről s megörökítette azok hangját is, kik maguk is a nagy időknek uagy tanúi, irodalmunk legje- j

lesebbjei.

Ez előszó-gyűjtemény aztán a Petőfi-ház jerek.yéi közé kerül, ljogy késő unokáink is! hallhassák e nagyjaink szavát, a mint Petőfit magasztalják.

E gyűjtemény már most is a közönség rendelkezésére áll, s a körkép látogatói minden nap díjtalanul hallhatják az említettek szarát.

S hogy a külső keret is megfeleljen a nagy időkre való visszaemlékezéseknek, gr. Kreith Béla nagyértékü 48-as ereklyemuzeuni ának színét-javát a körkép épületében helyezte el, s ezeket a körkép látogatói szintén díjtalanul ; tekinthetik meg. — Hogy pedig mindenki, a köznép is áldozhasson e helyütt Petőfi s a nagy idők emlékének, a körkép társaság 50 krajczárról 30 krajezárra szállította le a belépődíjat, s ennek is egy részét a Petőfi-ház javára ajáulotta föl.

Végezetül: Petőfi és Bem képmását feltüntető emlékérmeket veretett a körképtársaság, melyek árának egy része szintén a Petőfi ház javára esik, hogy a' közönség ez indirekt adományozásával is minél előbb fölépíthesse az áldozatkész nugyar nép azt a Házat, melybe azért fogunk zarándokolni, hogy ott Petőfi-ereklyéinek láttán lelkesedés,« tfiza és szabadságszeretet tanulja ik 'Petőfiről

H. Ö

Asztma vósrrc' «»•vóirvitható.

Schiffmann R. dr. bizonyítja szerebai való bizalmát, mert ezt ingyen adja

Schiffmann Rudolf dr., a tüdő- és torok- j bajok elismert specialistája, több mint. harminca esztendei gyakorlata idején — kétségkívül :öbí> asztma-esetet és azzal egybekötött betegsége-: kezelt és gyógyított, mint bármely más orvos Tudatja, hogy egy szert-végre olyannyira tökéletesített, hogy nemcsak gyors javulást hoz — még a legborzasztóbb. esetekben is, hanem számtalan — úgynevezett gyógyíthatatlan esetet is teljesen meggyógyított. Schiffmann dr - nak teljes bizodalma vau szeréhez — és hogy másokat is annak előnyeiről a legbiztosabb és leghatásosabb módon meggyőzzön nyílva nosságra hozza, hogy a Schiffmann-féle* asztma- korából tekintélyes próbacsomagot mindea szenvedőnek ingyen juttat, ki neki czimét e

EMLÉKL

(Vértessy Ida ir ótársamhoz.)

Vigasztaljon, ha bánat ér,

Étiedben a hit és remény Rád mosolyogjon ... a tavasz, Tartós legyen élet nyarad 1... Elégült légy e világon,

Soha bábánál ne ártson,

Soh'se legyen borús napod,

Így telijk éjed.. . s nappalod! így teljék el minden óra Dolgaid forduljon jóra,

Áldás kísérje, lépteid,

Hadd hozza „Szabnál“ verseid,

Ott mindig várják ölömmel!

Zálogul nekem is küld el! t

* *

#

Csak merengek, eVelgonáolkozom .. Jár sterteszét fáradt gondolatom l Most közeli, majd távoli tájon, Nyiland-é soká életvirágom?...

Gondolkozom, hogy megfejtsem magam, Szintén belefárad korhadt agyam, j Előttem a remény báj virága,

Hátul sok gond leskelödik rája.

| Csak merengek, el-elábrándozom . . . i Feléd is száll ifjú gondolatom !\

Soraidat rég nem olvastam már,

Dalaidat mindig várja „Szatmárit

Fülesd, 1899. julius 15.

_____ Filep István.

Dr

agomira.

— Carmen Sylva után. —

Krim Ghirai, a tatárok főnöke Baktisise- ! raiban székelt. Tömérdek kincse volt ott. j esiilogott a sok arany s drága kő. A lovak zabolái fénylettek, a kengyel vas, sarkantyú mind aranyból volt; a nyereg alatti ruhák drága kinézésűek voltak, s midőn Krim Ghi- i rai kíséretével kirándult, a nap mimegy meg- j változtatta útját, s ő mint egy második nap tűnt fel'a határon. Ezen disz.kiséretében volt egy I fiatal román is, a kit Krim Ghirai egy Suceav'a melletti ütközet alkalmával magához vett A | fiatal román íqu göndör haja vállát is beíödé,

szép

arcza mindenki előtt kedvessé tette,

(szemeinek tekintete azonban igen szomorú volt, s szokszor gondolatokban merült el : \ vájjon ki lehet ő, másokat is megkérdezett : erről, de senki felvilágosítással nem szolgálhatott.

| Kvim Ghirai egy nő öléből ragadá ki, de mivel ez keservesen sikoltotl. megölé, arról azonban nem volt bizonyos, anyja volt-e, vagy nem.

Egy este az ifjú a palota udvarán állott, arab lovára támaszkodva, a mely olykor-olykor hozzá simitá tejét és sörényét barátság* jeléül.

j Egy hosszú utat tett meg, s nipst arra várakozott, hogy Krim Ghirai maga elé idézze, hogy' küldetése aredmcnyéről felvilágosittássa!. szolgáljon. Gondolataiban elmerülve, a mellette tevő {forrás tükrébe tekintett, melyek cseppjeivet a { ho'd suegarai játszadozt ak, j A palota fele árnyékban volt, másik felét ipedig megvilágitá a hold homályos fénye.

I Az ifjú elmerengve, az aranyozott rácsok- I kai ellátott hosszú sor ablakra veté tekintetét,

' ahol Ghjrai háreme volt, Azt mondják hogy ! sok Hur’.a van benne, kinek száma napról j napra növekedett, anélkül, hogy.a tatár lonöK | kéje ki lenne elégítve. Rettenetesnek tűn tie. [ezen körülmény a keresztény itjunak, s nagy