Szatmár, 1899 (25. évfolyam, 1-47. szám)

1899-04-22 / 12. szám

Szatmár, 1899.

áprl.is 22.

mtm

TÁRSADALMI ÉS JIZÉMIDALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

12. szám. XXV. évfolyam

ELŐFIZETÉSI DIJAK:

e^ész érre . 2 frt 80 kr. félévre ... 1 frt 40 kr.

Negyedévre . Egy hóra

7e kr. 30 ír.

Egyes szám ára 10 kr.

Úgy az előfizetési pénzek, valamint a hirdetési stb. dijuk e lapok kiadóhivatalában fizetendők, Szatmáron, Deák-tér 3. sz. (a városháza mellett).

Felelős szerkesztő lakása: Vörösmarty-utea 5. szám. hova a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők.

X •-! X

fíléDÓHI v atal:

Hagy Lajosáé köayvnyomdája, Deák-tér 3. sz., hova az előfizetési és hirdetési dijak bérmentve küldendők, Rérmentetlen leveleket nem fogaduuk el.

HIRDETÉSEK DIJA:

Ügy garmond sor 6 kr.; többszörinél 5 kr. — Terjedelmes és többszörös hirdetések kedvezőbb feltételei» alatt vétetnek fel előleges fizetés mellett.

2T Y Z L T-T B B B B tf:

a három hasábos garmond sor dija 10 kr, Bélyegdij minden beiktatásnál 30 kr.

¥

Létesítsünk kertész-nyugdíjintézetet és „kertész-otthon“-t.

Ha a tevékenységben eltöltött élet utolsó fázisát, azt, inelveu az emberi szervezet munka teljesítésére már képtelen, rendszeresitgttnij díjalap oltalma mellett az inségtoK^i biztosítva, ha az önhibáján kívül, állás Hiányában sínylődő munkás tudja, hogy sanyaru- sága napjában jntnhelyre számíthat, mely mindennapi falatját nyújtja, és melyben nyuga- lonna hajthatja fejét — megszűnik az aggodalom, az elégületlenség százféle nyilvánu- lása, melyet legutóbb „socziálismus“ név alatt emlegetnek o'y sokszor.

A munkások sokféle kategóriája megteremtette már jövője biztos révét, ám a mi szakmabelink még mindig borús ábrázattal tekingetnek göröngyös pályájuk elé, nekik ez idő szerint még sem nyugdijalapjok, sem otthonuk nincs meg. A kormányt nem terhelheti felelősség, hisz már oly sokat tett muukás- vis/onyaink javítása terén ! Megalkotta a munkástörvényt, aztán létesítette a munkásegyesületeket s munkás-könyvtárakat; ez idő szerint folynak az élet- s balesetbiztosítás behozatala körüli kísérletek, melyekben a munkás- viiág általánosságban részesül a kormányintézkedések áldásában.

Kiérkezik talán a közel jövőben annak ideje is, hogy a kertészekre is kiterjeszkedik az intéző köiök jóakaratu figyelme, — melyért bála s elismerés adóztassuk, — addig azonban hátha a kertészek maguk is megkezdenék a boldogulás felé vezető út egyenge- tését ?

Gondoskodjunk hát, mikép lehetnének sor- s uk ko\á(sai arra az időre,midőn az aggkor kiejteti kezünkből az ásót, kapát ?

Az ezredéves kiállítás alkalmával megtartott kertészeti kongreszszuson egyik tiszteletreméltó kertész szaktársunk felolvasást is tartott a kertészek nyugdijintésetének létesítéséről. Igen szép és üdvös volt, a mit e felolvasáson hallottunk, de azért a kertészek nyugdíjazása, írott malaszt maradt mind — a mai napig is.

Minden szakmabeli munkás, hivatalnok számolt jövőjével Nem az államhivatalnokok biztosított jövője lebeg szemeim előtt, hanem azt látjuk, hogy a magánhivatalnokok is megtudták teremteni nyugdíj intézetüket, sőt a vándorszínészek is, kiknek alig van évi fizetésük, mondjuk ki magyarán, kik gyakran „levegőből“-bői élnek — és poezisból tartják fenn családjukat, még ezek is összehordták keserves — és megalkották nyugdíjintézetüket.

Hát a kertészek miért ne tehetnék ezt ?

Hisz a kertész bátran elmondhatja a költő ezen szavait:

„Vagyok olyan legény, mint te,

Vágok olyau reudet, mint te !*

Az előrelátó erkölcsös ember nem viselheti el azt a gondolatot, hogy holta után felesége és gyermekei ki legyeuek taszítva mintámasz nélkül a világba — és ráutalva Sóz emberek könyörületességére. És ki állít* hatná azt, hogy a kertészeknél nem volnának meg ezen tulajdonságok ép olyan mértékben, mint más szakma munkásainál?

Én, ki életem háromnegyed részét kertészekkel való összeköttetésben és érintkezésben töltöttem, eléggé ismerem azokat, és nem kételkedem, hogy keresztül fogják vinni nyugdíj-ügyüket, ba tömörülnek, ha összetartanak, és ha akarnak. Ha sok ember mondja, hogy akar, akkor lendíthet sorsán, hogy pedig tekintélyes számban vannak kei teszek e hazá- bau, azt én nagyon is jól látom vevőim lajstromában egyrészt, e lapnak, „A Kert“ olvasóinak névjegyzékében másrészt.

A midőn e sorok Írója czégének 25 éves fennállását ünnepli, és látván, bogy a kertészek ragaszkodása és bizalma évről-évre mindig jobban felém irányul, mintegy családias érzés tön el a kertészeknek ezrei körében, el határoztam, hogy azon esetre, ha kertészeink nem vetik meg jelen felhívásomat, tömörülni, összetartani, s akarni fognak, szervezkednek, s megalapítják „A magyarországi kertészek nyugdíjintézetét“, és sziutén beigazolni kívánván a kertészek iránt táplált rokonszenvemet és őszinte vonzalmamat, egyelőre ezer fo- r i u♦u y i összeget adományozok annak az egyesületnek, mely ily nemes czél elérését tűzte ki czéljául.

Minden fél r e é r t é s elkerülése czéljából hangsúlyozom, miszerint a lelajánlott összeg a megalkotandó kertész nyugdijegyesület rendelkezésére áll nálam, még pedig úgy, hogy kamatai is már a kertész nyugdíj-egyesület jávára folynak a mai naptól fogva. Adja Isten, hogy a legközelebbi jövőben már a nyugdijegyesület maga kezelhesse szerény alapítványomat.

Soraim elején szóltam a munkanélküliek otthona alapításáról is.

Erre is, akár csak a nyugdíjintézetre,égető szükségünk van. Száz meg száz azon esetek száma, midőn a muukahiány villámcsapás gyanánt üt a békés munkás családra. A vidék világlá ni vágyó fiatalja a fővárosba zarándokol, hol — gyakran jól fizetett állás helyett — a setét nyomor fogadja. Ne nézzüc el tétlenül, hogy a jobb sorsra érdemes munkaerő uíczasepréssel, malterhordással, s egyéb, nem ő hozzá illő munkával keresse kenyerét, hanem nyissunk neki menhelyet, meiy táplálja s rövid időre munkával ellássa.

Tudom, hogy javaslatom mily óriási ne- hézségekbe ütközik. De én nem riadok vissza

1

! azoktól, s az a meggyőződésem : nincs lche- j tétlenség,, melyet vasakarattal leküzdeni ne j lehetne.

▲ z „Otthon“ tervét egyelőre csak fel- ! veteettem. Igyekezzünk e fölött mentői sürüb- i ben eszmét cserélni, s reméljük, hogy a kova js aczél összeütközéséből szikra fog kipattanni.

Teremtsünk fővárosi „Kertész-otthon“-t j melynek éu mindvégig szerény erőmhöz mért j erkölcsi s anyagi támogatója óhajtok maradni.

Budapest, 1899. április 15.

Mauthner ÖAön.

——

Mipek.

!

* Meszlényi Gyuta püspök úr aá elmúlt j 1898. évbeu 21 ezer 178 fit 75 krt. ado- J mányozott különböző nemes czélokra: A lelkészek fizetésének javítására 5404 foiintot, a tanítók javítására és fizetérés pótlására 2518 frt, templomok javítására, építésére és fölsze- rélésére 3550 frt 12 ki t, iskolák építésére és felszerelésére, tanítók, ^auulók segélyezésére 2570 frt 49 krt, jótekonyintézetek és egyesületekre 2861 frt 34 krt, vegyes jótékony rendkívüli segélyezésekre, kegyeletes közezé- lokra 3063 frt 55 krt, — irodalmi czélokra 1134 frt 25 krt.

— Hálaadó istentisztelet tartatott 29-én, szombaton reggel 9 órakor a nagytemplomban, Meszlényi Gyula püspök urnák püspökké szenteltetése tizenegyedik évfordulója napján. A miséi Szabó Norbert apátkanonok mutatta be az Egek Urának. Az összes intézetek jelen voltak tanáraik és tani tóik vezetése alatt.

— A Szatmármegyei Gazdasági Egylet a városi Tanácshoz átiratot intézett a műbor ellen. Ezzel hozzá akar járulni a hamis borok gyártásának meggátlásában. Az átirat röviden a következőket tartalmazza : A borok vegy- elemzési vizsgálata (Btidapesen) nagyon költséges. Tehát a borok tömegesebb mintázása érdekében a gyanúsított bor mintáját előzetesen egy, (esetleg a borellenőrző biz. tagjául is választható) gyógyszerésznek kellene kiszolgáltatni a végből, hogy egyszerűbb elemzési eljárás után határozottabb véleményt mondana, s esetleg hozzájárulna a gyanú megerősítéséhez, illetve eloszlatásához. A ro- szaság egyszerűbb alapon történő jelzése után a kifogásolt borminták a központi borvizsgáló állomáshoz felküldhetők volnáuak a nélkül, hogy a költséges vizsgálat gyakori hiábavaló igénybevételéről tartani kelljen. Továbbá helyes újításnak találná a Gazdasági Egylet, ha a postán érkező borok bejelentésének hivatalosan (az eredetük stb.) és a belőlük vett borminta alapján megvizsgáltatnánakmár előre. De czélszerűnek találná még azt is, ha a bor- vizsgálő bizottság a vignétázással űzni szokott esetleges visszaélés is, — haszontalan bo-