Szatmár, 1899 (25. évfolyam, 1-47. szám)

1899-02-25 / 6. szám

Szatmár, 1899 februárius 25. TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI ‘HETILAP. 4 MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. e.esz evre fNévre . • ELŐFIZETÉSI DIJAK: Negyedévre. DIJA: "IRDETESEK Felelős saerltesitő lakása: Vöi osusarty-utca ő. Siam. ; j, ‘ 2 f,i SO kr Naavedévre 7<> fer hóra a lap siellemi részét érdeklő közleménveli küldendők. . . . , ... - .... , L i irt so ír. i>egyeuevr<. • delmei es többszörös hirdetések kedvezőbb .eltetelek 1 frt 40 kr. Egy bora . . 30 r , Egyes czám ára 10 kr. JíikPÓHIVATAL: ügy az előfizetési pénzek, salain.nt a hirdetési fagy lajMIti kiafTkftml &J», Dóik-tér 3. sz., stb dijak e lapok kiadóhivataláaan fizetendők, ifiova az előfizetési és hirdetési dijak bérmentve küldendők, ; Szalmáron, Deák tér 3. sz. (a városháza mellett), ; ytfT Bérmentetleu leveleket nem fogadunk el. j Egy gaiuiond sor 6 kr.; többszörinél S» kr. — Terje- i és többszörös hirdetések kedvezőbb .élt statt vétetnek fel elöleges fizetés mellett. ■ TU T-TH Ilii: a hálom hasábos garmond sor dija 10 kr. Bélyegdij minden beiktatásnál 30 kr. £ Tör ed ék e k. Mindenfelé, csak körül kell néznünk, csu­pán temetőkben gyönyörködhetünk Az élet is temető, a halál pedig az életnek temetője. A szép, a magasztos belefullad a korok gá­zába s kifejlik a világ egy óriási khaoszszá De ez túlságosan elitélő gondolkozás volna. Bármennyire is ostorozzuk, tépjük, rángatjuk is a kor ferdeségeit, álkozzuk a nemtelensége- ket és jajgatunk a világ megromlásán,— az eredmény semminél nem egyébb Gondolnunk kell tehát a helyzet reálisabb alapon való ja vitására. Le kell törni, vágni a hernyós lom bo kát a termő fa tetejéről, és megtisztul a fa, megerősödik, mint a milyennek lennie kell. Európa, a mi müveit continenstiuk egy óriási erdő, melyben a különféle fákat a/, or­szágok teszik. Fák tetején a lomb, a fa ko­ronája. Anglia egy óriás tölgyet képvisel ebben az erdőben. Életerős, benső és külső beteg­ségek nélkül, matuzsálemi életerővel. Gyar­matai, mik a világ minden részében alapítva vannak, caupán hatalmának nagyságát mu­tálják. Hajóhada, mely mindmegannyi vasször­nyeteg és műremek is, csodálatos szárazföldi ereje fénynél ékesebb megvilágítói egy honi boldogságnak, gazdagságnak és hatalomnak. Alkotmáuja a nemzet testéből nőtt, onnan is táplálkozik, de az anya rendelkezik gyerme­kével ! A függetlenség legszebb alakban nyil­' lást, mondhatni, legelső sorban érdemli meg. ' kellően nem méltáuyoltatott. Ennek talán a ! darab is egyik tőoka lehetett. Jobb is lett 5 volna, ha a „Kékszakálú herczeg‘‘-et választja jutalomjátékául. Forrai Ferike a hegyek tiin- ' dérét kellemesen alakította. Szerdán ég.^ csütörtökön, a „Hálókocsik ellenőre“ és az jünatkozó király “. Pénteken, február 17-én, Ráthonyiné Ma- rótliy Margit, a Nemzeti színház elsőrendű művésznőjének veudegfelléptével, Dumasnak, I ki a magasabb, úgynevezett helyzeti- víg­játékok nagymestere, „Clemenceau“ czimű ér- jdekes drámája adatott, mérsékelten fölemelt ! helyárakkal, telt ház előtt, a melyben a vi­dékiközönség tekintélyesen volt képviselve. A ' darab trágikai bűnhödést szenvedő lőhősnőjé ! nek uagy szerepét vitte a vendégművésznő. Bámulatos az az otthonosság, a discrét játék, ;a hullámzó alakítás, beszédmodor. Sok tapasz­talat, szinigenie és képzettség igényeltefik egy 1 ily szerep megjátszásához, a mely szerepről nem tudni, — vájjon az alvilág bűne, a fiatalsági gondatlanság, a kor ferdeségei, avagy a tisztaság, ártatlanság van-e benne túlnyo­móig képviselve, a helyest ebből rpctifikálni s kiérdemeltnek fölmutatni a végén bekövet­kezett nagy büntetést (halál), mind a legne- 1hezebbek közzé tartoznak Fis a közönség ki lett elégítve, vagyis megnyugodott; mert csak akkor helyes egy darab vége, ha az abban történtek helyessége fölött megnvu- goszunk. Krémer a czimszerepben és Szelényi is ffllffÄ Ő dorgálta meg a szeleket, Szavára megeseudesedtenek ! Vész ... zivatar . .. üldözte sajkám, Tovább-tovább .. csak evezzünk ám! Ha az élet megcsalt... megbántott... Érendünk egy békésebb partot!!... Fülesd, 1899. februárius 24. FILEP ISTVÁN Szin társula tünkről. — A „Szatmár1 eredeti tárcája — I (Folytatás.) G ö m ö r i Jenő. Kis alak ; érdekes megjelenésű, kitűnői játekú komikus. Kezében a leghitványabb sze-i repek is kidomborodnak. Sokszor oly kitűnő j alakításokat ny ujt, minőkre még maga az író | sem számíthatott, darabjának megírásakor. „Lili-'ben a megifjodolt 90 éves kis öreg : gigerlit, a népszínművekben a málészájú Jancsikat, pityókás kántorokat, egyáltalában j minden szerepet élvezetesen alakit. K ende Paul a. Kellemes megjelenésű nő, ki szerepkörét , mindig jól fogja föl. Kitűnő alakításaival, ! mint a Bohém világban is, — a nézők osz­tatlan tetszését nem egyszer érdemelte ki. Na­iv és szende szerepeiben a természetesség valódi megtestesülése. Keresztesi Amália. Drámai anya. Kissé érzelgős néha, s hosszan nyújtott szavai, az élénkség ős páthos rovására vannak. Igaz, hogy üde nem lehet egy drámai anya. — Megható alakításokat láttunk tőle, a „Kísértetekében, a „Szent-e vagy őrült?-“ben. K u n h e g y i n é Bella. Naiva, ki a naivitás ábécéjét naturálisz- tikusan tudja. Cukorbaba, ki megjelenésével, édes beszédjével, ábrándos tekiutetervel s pi­ronkodó szégyelíőségével tapsra ragadja a kö* vánul meg olt; a polgárjog, a szabadszólás és szabadomrás sehol oly korlátlan hatalom­mal nem bit*; mert sújt, megsemmisít! Mek­kora vagyon van ott befektetve! Mert van szabadság, jog, egyenlőség, van jólét, hatalom ! Nem mondhatni ezt szegény hazánkra. Itt is van valami ; de nem jólét, nem gazdagság, hanem nyomor cs szegénység. Minden van, csak erkölcsi és anyagi szabadság nincs, mert j mindenkinek Istene a pénz; a hóditó kor­szellem pedig nem egyén, mint az üzlet, i önérdek, önzés és hatalomra nemtelenül tö rekvés érdekeinek elérésié re indított háború szelleme! Szegény Magyarország! Árnyékodban si­lód. Megölt erőd, kiszipolyozott hazafiságod, széttiport jogaid többé vissza nem szerezhe­ted. Mi sem segít egyéb ezen a helyzeten, tnitrt átgondolása a jövőek. Fegyver csörög, -t-1r helyett talán kasza­kapa villog, egy felkelt egy ember utolsó erő­feszítése visszaszerezte a jogot, a szabadsá­got, előkészítette a boldogulás, — a javulás útját. Kivirult az igazság! Színészet. ' Február 14-én, kedden,társulatunk rokon- ! szenves baritonistája, Ferenczy vette megér­demelt jutalomjátékát, a „Ripp Van Winkle“- ben. Mintha szinte láttuk volna előre az előadásra I összegyűlt közönséget, vagyis a félházat, és úgy is volt csakugyan. A baritonista, ki a párto­Az én életem. Vargha László paptársamnak ajánlva. Nem volt rózsás, nem volt kellemes... Tövises volt, és szenvedelmes ... El-elmerült... az életsajka, Soká *) evezett békepartra ! Járt örvénybe’ — járt hullámokon... Sokszor fennakadt a zátonyon. Csapkodta a szélvész... és vihar... El-elsodorla a zivatar. Hullám csapkodta oldalt. .. szembe ... Mindig híven él emlékembe, De iránytűm volt az erős hit! Tűrj., és szenvedj.., az Ur megsegíti Vélem volt mindig nagy Mesterem! A kinek igéjét hirdetem, *) Szerző 10 évig volt káplán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents