Szatmár, 1899 (25. évfolyam, 1-47. szám)

1899-02-04 / 4. szám

2

s

Szatmár, 1899

februárius 4

fi

XXV- évfolyam.

4. szám

■ í\ ■■■

4.

TÁRSADALMI ÉS ^SZÉPIRODALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.--------------------------- ----------~ ■ ■ ---------------------------------,<

D

ELŐFIZETÉSI DIJAK

Felelő

iijész évre . 2 írt 80 kt. Negyedévre f Hévre ... 1 frt iO kr. j Egy hóra Egyes Ezátn ára 10 kr.

tő lakása: Vöi os»arty-utca i: nám.

7(> tf. |ho/Á a l*»p ■xpflpmi részét érdeklő közleményen küldendők. , 30 Kr. i ^ME~

f(i adóhivatal:

MT Úgy az előfizetési pénzek, valanint a hirdetési Vagy Lajosmé kömyvmy«m4.aj», Deák-tér 3. «z., *tb. dijak • lapok kiadóhivatalában fizetendők, hova az előfizetési és hirdetési dijak bérmentve küldendők. Seatmáron, Deák-tér 3 sz. (a városháza mellett) j flOSF' Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el.

HIRDETÉSEK DIJA:

kgy ganv^ud sor 6 kr.; többszörinél JelniHB és többszörös hirdetések ked Alatt vétetnek fel elő’eges fize

fc kr. • Tarjf ▼ érőbb ftltétaUk lés

VTZIT-TBX1I

• három hasábos garraond sor

Vi

dija 10 k;

Bélyegd j minden beiktatásnál 30 kr "30^3

Far 8zó.

J«-len köziig ti helysseliink eléggé aggasztó. Vagyoni állapotunk', amngi gazdagításunk megfeneklett ; helyébe a tönk, a szegénység, a szükség, a nyomor lépett. Sötét világ a mai. De törnünk lull e lesújtó állapotot.

De legszebb az a tény, hogy nagyvárosias intézmények létesítésébe akarunk mindenáron belemenni, s még szervezeti berendezésünk is hiányos. Nevetségesen akarunk emelkedni a fényben, az ideálisban — a mai körülmények közt.

De egyet meg nem tagadhatunk a város jó élői?élő képességéfői. íme! sürgeti a Majldth-féle 300 ezer frtos hagyaték kiuta-j lását, mert érzi, hogy a jövőben minő ered-j menyek fognak beállat1', s épen alkalmas !c'Z a 300 ezer írtból fölépítendő közkórház ... a nyomor számára.

De int* ni igyekszünk minden értelmes városatyát, — még az újakat is, — semmiféle oly indítvány megtételebe; megszavazásába bele ne menjenek, senkinek ha- látságára, jó intésére, unszolására, sem a saját inditványozhatnámsági viszketegségükre; el ne fogadjanak, mellette ne interpelláljanak, olyat elő ne terjeszszenek, a mi a város közügyéinek, a város javának, anyagi gazdagodásának és fejlődésének hátrányára, s vagyoni állapotának, szegény helyzetének rosz- szabbitásáia hathatna.

E városnak is van kibontakozási útja. De hogy hol van, azt csak józau észszel, okos, lelkiismeretes belátással lehet megtalálni. Peőfz z'V.-o'» ■■ r_.

ifITf;#

££lb v> TvAlmanach 1899-re.*)

E L ő S Z Ó

az 189g évi .MIKSZÁTH-ALMA NACH “hoz.

FERKNCZ JÓZSEF MINT ELBESZÉLŐ

(Folytatás és vége.)

Mire azt feleli Czinkota agyafúrt mestere: Nagyon szívesen, de előbb vétesse a vérét föl.séged.

Nagyobb baj van a másik történettel. Mert ebben már nemzeti sérelem is előfordult. .A Miksa császár Mainzban“ czimü története semmi egyéb, mint a Mátyás és Holubár ismeretes históriája.

* Almanach az 1899 évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán Egyetemes Regénytár XIV évlolyam IV—V. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára 1 forint.

De minthogy az nem lehet, hát ne apre- hendáljunk érte Kis Jánosra. Has nem lett volna becsületes, jó magyar ember. Ha nem ide húz a szive, bát bizony a nagy itezét is ép úgy odaajándékozhatta volna Klosterneuburgnuk, vagy Kretzendorfnak.

De hála illeti részünkről Kiss Jánost azért is, mert ö segített ahhoz, hogy az Almanach, melynek évről-évre az a feladata, elbeszélő Írókat felfedezni és bemutatni, ez idén magaró! a fölséges királyról is konstatálhatja, hogV valaha magyar elbeszéléseket irt.

Örömet okoz ez minden magyar embernek, s maga a tirály is szívesen gondolhat most ősz fejjel, nagy történelmi névvel,a magyar nemzet mély szerctetével koszoruzottan, első magyar beszélyére. melyben azt a kérdést téteti Mátyással : hol kel (öl a nap.

Hátha elgondolkozik e kérdés fölött, mely négyszáz év előtt lebegett egy király ajkán, és ö maga is felteszi önmagához és mindenik- hez hol .kél löl a iidp ?

És egy belső hang feleli — és még hozzá minden okos államiért! azt tele 1 i:

— Fölségednek Budán.

Mikszáth Kálmán.

dig nagyon nehéz a mi helyzetünkön segíteni.

Mindazonáltal lehet segíteni.

Őrizkedjünk költséget okozó intézmények j létesítésétől, — addig legalább, a mig azon terhek nek viselésére képesek nem leszüuk. — Ilyenek a vízvezeték, a piaczparkirozás, lei ö- ! letszépités, meg sok más egyébb.

Hanem igenis áldozzunk a felette szükségesek életbeléptetésének érdekében.

Ilyen a szegén)ügy is.

Szegényügyi alapunk a Kiszely-féle erdő-! vétel révén valamivel szaporodott.

Ugyanis a város megvette az avast erdőit j Kiszelynek oly fizetési feltételekkel, hogy a: fizetendő százezer forintból 70 ezret 20 év1 alatt készpénzben ki tartozunk fizetni; a1 30 ezret pedig a város leteszi szegényalapba.

Jó intézkedés ez is. De nem lett volna-e méltányos, ha azt a 30 ezer forintot igy hasz- i nálját: föl. 20 Gzer fogúit szegényalapba tétetik, 10 ezer pedig a városi rendőrségre for- I dittatik.

Sok-sok ilyenfé'e ügyünk van nekünk.

I

_______

! . | Az iparosítják körének felhi*

vása.

Egy ország gazdasági, művelődési és vagyonosodási ereje az iparban van letéve.

| Példa erre Anglia. Magyarország inkább földművelő állam, s ipara nincs is annyira, mint Angliának, kifejlődve. Vannak ugyan iparo- jsaiuk, kik iparunk művelői, de ezek közt oly

I ' i

egységes, szálas szervezet nUg nincs. Iiogv- sem magunkról elinondhatnók, hogy iparos- állam vagyunk. ;

Tehát üdvös .íz az eszme, a mely azt ezo]ózza,, hogy Magyarország iparosai, főleg az iparos-ifjak egységes táborba, összetartó szervezetbe vonassanak. Így a vidéki egyletek a fővárosi központi egyletnek egybenőtt. tagjai volnának. így megerősödnék, egyönfé- - tüve tétetnék az iparosok társadalmi működése is. Lenne egy kiadott jelszó, egy üdvös rendszabály, a mely alá tömörülne az iparos világ, s főleg az iparos-ifjak ; kiknek életére e körülmény még erkölcsi szempontból is hatna.

A szatmár-németii iparos-ifjak igen jelentékeny egyletben r„rínak tömörülV« Ej -z az ifjúsági kör az iparos-ifjak izeliemi művelését, társadalmi kiképeztetési t, — hogy ezáltal nyerhessünk egy törzsökös iparéi-osztályt; mint a minő Angliában létezik, — a legnagyobb mértékben előmozdítja.

Hogy a mostani nemes czél, az országos ipar-szövetkezet eszméje létesüljön, ő is igyekszik erősíteni magát. Azt akarja ugyanis, 'hogy legyen egy jogos tulajdont képező ott- ; hona, hol egyleti működését, kifejthesse. ■ ■

De mivel arra, hogy magának telket vásárolhasson, síját, pénze elegendő nincsen, a nagy közönséghez fordul. ■

Kiadott tehát egy felhívást, a mélynek egyik pontja a következőket tartalmazza :

„Elhatároztuk, hogy moatani helyiségünk- : höz valamely közelebb fekvő utczában telket I vásárolva, egy egyszerű, de hivatásának, s czéljának mindenben megfelelő otthont epi- , tünk. Ezen czélunk kivitelére megfelelő tő. 4

Miksa császár ugyanis . .Mainzban mulat, ahol a német nemesség környezi és ünnepli. Odavelódik azonban (a király saját magyar szavai) egy Bnzé nevű íranczia lovag, aki barom napon at szidalmazta a németeket és hadi fegyvereik dicsőségét, mondván :

— Álljatok hát ki ellenem, ha olyan vitézek vagytok !

És senki sem akad, aki a garázdálkodó nagyszájú Bnzét megfenyítse, vagy vele Szembeszállni merjen, midőn végre harmadnapon előjön az a bizonyos leeresztett sisakrostélyos levente, aki megveri vele és legyőzi. A lelkesült tömeg előtt leveszi sisakját, s mindenkinek nagy csodálkozására előtűnik maga Miksa császár.

Nyilván az egészben tisztelendő Kiss János ur a hibás, aki a két Mátyás-anekdotából az .egyiket odaajándékozta az osztrákoknak. (Jut j.s, marad is még Mátyásnak elegendő.) Gondolta magában, ha már sok egyebünk náluk !v in, miért ne legyenek ott a legendánk is. j Talán az is hozzájárult, hogy a krónikát úgy a | mint történt a cseh Holubárral, a csehek ! iránti gyöngédségből se lett volna tapintatos I az ifjú fóherczegnek előadni Egy udvari káplánba kellene bújnunk, hogy motívumait el- ( árulják.